Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-18 / 266. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 18. Tudomány-hirdetés 9 Az éppen 130 éve született Lise Meitner az atomfegyver anyjának is tekinthető, s bár kollégájával feltörte az atomot, a Nobel-bizottság mégis elfeledkezett róla A maghasadás úttörője, az atomfegyver ellenzője volt gokat. Tudományos eredményei­nek köszönhetően került szemé­lyes kapcsolatba Albert Einsteinnel és Marie Curie-vel, valamint az a ki­tüntetés érte, hogy 1912-től 1915-ig Max Planck asszisztense­ként dolgozhatott. Lényegesen ja­vultak kutatási feltételei, amikor Otto Hahn számára külön labora­tóriumot rendeztek be a Vilmos Császár Intézetben a radioaktivitás kutatására. Együttműködésüket az első világháború kitörése szakítot­ta meg, ekkor Lise Meitner Marie Curie-hez hasonlóan röntgenké­szülékkel a frontot járta. Kutatásait a háború után folytatta. Ekkorra gyökeresen megváltoztak a társa­dalmi feltételek: saját radioaktív részleget rendeztek be számára, ezt követően már hivatalosan is do­censként dolgozott. Közben felfe­dezte a proaktínium 91. elemként nyilvántartásba vett izotópját. Lise Meitner, aki a magfizikával jegyezte el magát (Képarchívum) Napjainkban széles körben elterjedt a nézet, hogy az atombomba atyja Robert Ju­lius Oppenheimer, aki az amerikai Los Alamos-i titkos bázison hívta életre a tömeg- pusztító fegyvert. A kortárs fizikusok viszont azt is tud­ták, hogy - bár a fegyver elké­szítésében nem volt hajlandó részt venni -, a maghasadás gyakorlati megvalósítását egy hölgy vetette fel, így őt tekintették az atombomba anyjának. Ez pedig nem volt más, mint az éppen 130 éve született Lise Meitner. OZOGÁNYERNŐ Philipp Meitner ügyvéd és Hed­wig Meitner-Skovrann harmadik gyermekeként Elise Meitner néven, a bécsi Lipótvárosban, 1878. no­vember 17-én látta meg a napvilá­got. Fiatalsága idején Ausztriában még nem volt általános, hogy a lá­nyok gimnáziumi tanulmányokat folytassanak, így Elise is polgári is­kolát végzett, ezt követően beirat­kozott a bécsi egyetem matemati­ka-fizika és filozófia szakára. Sze­rencséje volt: tanára a kor egyik legkiválóbb tudósa, Ludwig Bolz­mann lett. Mint felvilágosult fiatal lányt, a legmodernebb kérdések érdekelték, ezek közül a radioakti­vitást választotta magának. Miután második nőként doktorátust szer­zett 1906-ban a bécsi egyetemen, a tudomány korabeli legnagyobb fel­legvárába, a berlini Vilmos Császár Kutatóintézetbe került. A porosz fővárosban elsősorban Max Planck, a kvantumelmélet megalapítójá­nak előadásait hallgatta. Laborató­riumi munkatársait illetően is sze­rencsésnek mondható: közvetlen munkatársa lett a fiatal kémikus Otto Hahnnak, akivel három évti­zedes munkakapcsolat fűzi majd egybe. Olyannyira, hogy legfonto­sabb felfedezéseiket is együtt teszik meg, annak ellenére, hogy olykor több száz küométeres távolság vá­lasztja el őket egymástól. Cselédbejárón a fizikába A huszadik század eleje bővel­kedik ellentmondásokban: ugyan megnyitották az egyetemek kapui­kat a gyengébb nem képviselői előtt, viszont még éveknek kell el­telniük, mire a hatalom egyenran- gúként kezeli őket: ez Lise Meitner esetében azt jelentette, hogy csu­pán fizeteden munkatársként dol­gozhatott, az épületbe csak a hátsó, cselédbejárón léphetett be, a hall­gatók előadótermeit és laboratóri­umait sem látogathatta. Ezt a tilal­mat Németországban 1909-ben oldották fel. Otto Hahn és Lise Meitner épphogy csak elkezdte a közös kutatást, máris jelentős fel­fedezést tettek: kiderítették, hogy a bomlás során a béta sugarak (elekt­ronnyaláb) nem meghatározott energiával lépnek ki az atommag­ból, hanem folytonos energia elosz­lással. Publikációjuk nagy vissz­hangot keltett, de még évtizedekig kellett várni ara, hogyEnricoFermi megadja a folyamat tudományos magyarázatát. Két évvel később, 1909-ben felfedezik a radioaktív visszalökődést, majd hamarosan kimutatják a radioaktív atomma­Arccal az uránnak A történelem hamarosan viha­ros, szörnyű fordulatokat vett: 1933- ban Hider hatalomra került, amelynek következményeként Meitner zsidó származása miatt el­veszti tanári jogosultságát- bár ku­tatói tevékenységét tovább folytat­hatja -, magyar kollégája, Szilárd Leó viszont az emigrációt választja. Szilárd hamarosan kidolgozta a láncreakció-elméletét. Eszerint ha egy magot neutronokkal bombázva legalább két neutron felszabadul, akkor a folyamat önfenntartóvá vá­lik, vagyis robbanásra kerül sor. Megrettenve saját felismeréstől, titkosíttatja az erről szóló, 1934- ben született szabadalmat. Szilárd felismerésének lényege: hasító anyagként semleges neut­ront kell használni a korábban al­kalmazott, protonokat tartalmazó alfa sugarak helyett. Viszont úgy gondolta, hogy a berillium alkal­mas hasadóanyagnak. Az épp Otto Hahn és Lise Meitner felismerése volt, hogy egészen máshol kell ke­resni a megoldást: erre csak sokkal nagyobb tömegszámú elem egyik izotópja az alkalmas. Hahn és Meitner figyelme az urán 235-ös izotópja felé fordult. A kutatómun­kát már nem tudták befejezni: 1938-ban a náci Németország be­kebelezte Ausztriát (Anschluss), amelynek eredményeként az oszt­rák tudósnő automatikusan német állampolgárrá vált, a kor minden antiszemita korlátozásával együtt, sőt még az élete is veszélybe került. Ezért a nácik elől Hollandiába, majd Dánián keresztül Svédor­szágba menekült. A nagy durranás Az évvégén Otto Hahntól levelet hozott a posta. Ebben a régi barát le- írja, hogy munkatársával, Fritz Strassmannal együtt olyan reakciót hoztak létre, amely szerint „nagy durranásra” (Zerplatzen) kerül sor. Ilyenkor a nehéz uránizotópból kö­zépnehéz elem keletkezik, energia felszabadulása közben. Meitner azonnal felismerte a folyamat lé­nyegét, sőt válaszában azt is megír­ta, hogy ilyenkor irtózatosan nagy energia, kétszáz millió elektronvolt keletkezik egy-egy mag hasadása közben. Az adat az einsteini tömeg­energia egyenértékűségét megadó egyenletből következett. A kísérleti eredményeket Otto Hahn a Natur­wissenschaften 1939 januári szá­mában, míg Lise Meitner az angol Nature 143. kötetében publikálta. Hogy e „nagy durranás” mekko­ra robbanást okozott a tudósok kö­rében, azt szemléletesen érzékel­teti Teller Ede, a hidrogénbomba atyja. Teller leírja, hogy amikor Szilárd Leó tudomást szerzett a kí­sérletek eredményéről, és elvégez­te a kontrollméréseket, negyven- nyolc órán át szakadatlanul érvelt kollégáinak arról, „ha létezik maghasadás, márpedig létezik, akkor neutronok is keletkeznek, amelyek úgy elszaporodnak majd, mint a nyulak”. Csupán egyetlen kérdés volt: kettőnél több szaba­dul-e fel belőlük, ahogy azt Szilárd feltételezte - ez kell a láncreakció fenntartásához - vagy kevesebb. Hogy mekkora jelentőségű ez az adat, arra a legjobb példa az a tény: a második világháborút kö­vetően még egy évtizedig hétpe­csétes titoknak számított. Csupán 1955-ben hozták nyilvánosságra, egyidejűleg az Egyesült Államok­ban és a Szovjetunióban, hogy a maghasadás során átlagosan 2,47 neutron szabadul fel. Lise Meitner elméleti számításá­val megadta az atombomba megva­lósításának gyakorlati alapjait. így aztán logikus, hogy az elsők között kérték fel az új fegyver kikísérlete­zésére. Ő azonban mély pacifizmu­sától vezérelve mindig elutasította az amerikai ajánlatot. így a szörnyű fegyver nélküle született meg, ő ez­alatt a stockholmi Nobel Intézetben dolgozott. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az 1944-es kémiai Nobel-díjat (amelyet a háború miatt csak 1946-an vehetett át) egyedül Otto Hahnnak ítélték, holott a folyamat elméleti magyarázata épp Lise Meitnertől származik, akinek még a nevét sem említették az odaítélési indoklásban. A háború után az „atombomba anyja” a stockholmi műszaki egyetem magfizikai rész­legét vezette, 69 évesen, 1947-ben ment nyugdíjba, végül Cam- bridge-be költözött, itt hunyt el 1968. október 27-én. Erről a kivá­ló asszonyról elmondható, hogy egész életét a tudománynak szen­telte. Olyannyira, hogy féijhez sem ment. Erről szól személyes vallomása: „Szeretem a fizikát, s nehezen tudom az életemet elkép­zelni nélküle. Ez olyan szerelem, amit aziránt érzünk, akinek majd mindent köszönhetünk. Magán­emberként állandó lelkiismeret- furdalásom van. De fizikusként tiszta maradt a lelkiismeretem.” EGÉSZSÉGES ELÉTMÓD - a VASÁRNAP könyvsorozata A se kötetes sorozatot csak megrendelés útján gyujtheti össze! k * L vy tet it! ; V«*® * 1 Bl . J i r • ha legalább 15 kötetet megrendel, nem fizet postaköltséget ha a teljes sorozatra előfizet, 2 kötetet ajándékba kap és a postaköltséget kiadónk állja GYÜMÖLCSÖK ZÖLDSÉGEK kaióríAk nans ÚíUÁRSÍTÄS Az rgvowg sálotp VEGETÁRIÁNUS KONYHA GYÓGYÍTÓ NÖVÉNYEK GYÓGYTTÓ MASSZÁZS GABONAFÉLÉK ÁSVÁNYOKÉ* NYOMELEMEK Előfizetési díj a teljes sorozatra 2700 (89,62 c) helyett 2430 keresi (80,00 €), a kedvezmény 270 keresi (8,90 c) MEGRENDELŐLAP Név: Utca, házszám: Település: Irányítószám: Telefonszám (A sorozatot két csomagban postázzuk, az í-ij. köteteket október elejétől, a 16-20. köteteket december elejétől.) Hogyha Ön a Vasárnap családi magazin előfizetője, és megrendeli az egész sorozatot, a fenti kedvezmények mellé még Polcz Alaine Főzzünk örömmel? (Egészségesen, gyorsan, olcsón) című könyvét is ajándékba kapja! így az Ön kedvezménye 634 Sk (21,04 €)! E-mail: A Vasárnap előfizetője vagyok: □ igen □ nem Vállalat neve: ....................................................................... ..................................................................................................... IČO: ............................................................................... IČDPH:...................................... .................................................. Megrendelek darabot a VASÁRNAP Egészséges életmód könyvsorozatából 2430 koronáért és sorozatonként 2 kötetet ingyen kapok. Megrendelem az Egészséges életmód könyvsorozat egyes köteteit, darabját 135 koronáért: i. db 5. db 9. db 13. db 17. db 2. db 6. db 10. db 14. db 18. db 3. db 7. db 11. db 15. db 19. db 4. db 8. db 12. db 16. db 20. db (Postaköltség 15 kötetig 81 korona, 15 kötet felett nincs) A kitöltött megrendelőlapot a következő címre postázza: Petit Press a.s., Edičné oddelenie, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava VASÁRNAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom