Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-15 / 265. szám, szombat

30 Presszó ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 15. www.ujszo.com Egyszerű, de varázslatos hely ez; olyan, mintha ifjúsági kalandregény világába csöppentünk volna - élménybeszámoló folytatásokban, három héten keresztül Nzulezu, a cölöpökre épült falu Ghána Elefántcsontparthoz közeli kis eldugott szegleté­ben található Nzulezu, a lenyűgöző szépségű, lagú­nára épült cölöpfalu. Nzule­zu nzema nyelven vízfel­színt jelent. Bár eredetéről senki sem tud bizonyosat, a helyiek közül néhányan úgy vélik, hogy a „városalapí­tók” a rabszolga-keres­kedők elől menekülhettek ide felépíteni cölöpházaikat. PÉNZES TÍMEA A faluba vezető út menti parton mindmáig fehérre meszelt, kopott erődök sorakoznak, melyek közül tizenegy felkerült az UNESCO Vi­lágörökség listára. Az erődök nyirkos, vaksötét celláiba gyűjtöt­ték be a fegyvereken, puskapo­ron, dohányon vásárolt rabszol­gákat, akik itt vártak az Ameriká­ból visszatérő hajókra. A helyi szóbeszéd hihetősége mellett szól, hogy a cölöpfalu la­kói nem halászatból élnek, ha­nem földművesek, akik minden nap csónakra szállnak, hogy megdolgozzák a part közelében fekvő ültetvényeiket. A legelter­jedtebb elmélet szerint a falu la­kói a legkorábbi nyugat-szudáni állam, az ókori Ghánái Biroda­lom Walata nevű városának le­származottai. A hagyomány sze­rint a városalapítókat egy kígyó Hazafele tartó csónak kalauzolta jelenlegi lakhelyükre. A falu hétköznapi életének min­den tevékenysége a vízen törté­nik: iskolába járás, istentisztelet, temetés, de még az újszülötteket is a tóban keresztelik meg. Mivel szerda a falu szent napjá­nak számít, turistákat ezen a na­pon nem fogadnak, ilyenkor a te­lepülésen minden tevékenységet felfüggesztenek. Dögkeselyűk a piacon Takoradi dögkeselyűk által vi­gyázott piacának szomszédságá­ból vágunk neki a Nzulezuba ve­zető hosszú, türelmet és rázkó- dás-tűrőséget igénylő útnak. Mindenre rácsodálkozunk. Egy­szer csak szólnak: indulunk, megtelt a busz. A sofőr mellett, az anyósülésen kapunk helyet, han­gosan szól a ritmusos helyi zene, és hamarosan már a pálmafa-er­dősávval szegélyezett part menti úton robogunk. Azaz robognánk, ha az aszfaltozott út nem változ­na át vörös földúttá az óceán kö­zelében. Háromórányi zöty- kölődés után egy világvégi poros faluba érünk, szűkszavú sofőrünk szól, hogy megérkeztünk. Végál­lomás. Alig szállunk ki, azonnal megszólít egy férfi, és mivel tud­ja, aki idejön, csakis Nzulezuba mehet, máris visz a csónakokhoz. Gyorsan kifizetjük a fuvardíjat, és hamarosan már a vízilüiomokkal dúsan díszített, fekete vizű lápos, mocsaras vüágban siklik csóna­kunk. A csatornát elhagyva egy erdős részre érkezünk, ahol hűsítőn ha­jolnak fölénk a fák ágai. Krokodi­lok is élnek itt, tudjuk meg az evezősünktől, de nem kell fél­nünk: esős évszakban nem jönnek a falu közelébe, mert távolabb akad bőséges eledel számukra. Majd 80 nyelv és nyelvjárás A második erdőt is elhagyva megpillantjuk a cölöpfalut. Ha­marosan ldkötünk az egyik ház melletti „utcánál” - az egyik cö­löphöz. A faluban két deszkából és bambusznádból készült, nagy­jából kétszer két méteres kabino­kat alakítottak ki turisták foga­dására, amikben csak ágy van és ablak. Az ablakon, az ágy felett szúnyogháló nincs, de maláriát terjesztő szúnyogokat nem talál­ni itt, állítja szállásadónk, aki egyben a falu törzsfőnöke. A he­lyiek szállása nem sokban külön­bözik a miénktől, az egyetlen kü­lönbség, hogy ők gyékénysző­nyegen vagy matracon alszanak. Hamarosan hozzánk szegődik szállásadónk kisfia, és kártyázni invitál, hát kártyázunk. A szabá­lyokat nem ismerjük, de gyanús, hogy mindig ő nyer. Értelmes kissrác, jól beszél angolul és szemmel láthatóan a többi gye­rek előtt is nagy tekintéllyel bír. Az iskolában a helyileg domi­náns nyelv mellett az ország hi­vatalos nyelvét, az angolt is ta­nulják. Az angol gyarmatosítók csak 1957-ben hagyták el az or­szágot, amikor Ghána elnyerte függetlenségét. Az országban körülbelül hetvenöt-hetvenki- lenc, területenként eltérő nyelv és nyelvjárás él. Akad olyan, aki három-öt nyelvet beszél folyéko­nyan, de sajnos sok nyelv kihaló­ban van, mert beolvad más, szomszédos nyelvekbe. Iskola és templom a cölöpökön A lakók építettek iskolát és templomot is - természetesen cö­löpökre. A római katolikus temp­lom, mint minden más épület, bambuszból és fából készült szellős ház, művirágokkal és két tam-tam dobbal felszerelve. A törzsfőnök fia bevisz minket az iskolájába is. Az ott a futballpá- lyánk, mutat az iskola mellett vízi növényektől zölden ringó terület­re, melyből kimagaslik a kapu­ként szolgáló két hosszú, lassan korhadó bambuszrúd. Értetlenül nézünk rá, mire elmondja, hogy száraz évszakban itt nincsen víz és most különben is vakáción vannak. Alkalmi idegenvezetőnk meg­mutatja a falu „főutcájának” vé­gében a turisták részére eszká- bált vécéhez vezető utat: desz­kákhoz rögzített, mégis billegő és letört bambuszokból összetákolt úton kell végigmenni, hogy oda­jussunk. A pottyantós vécé egy kékre festett tákolmány, középen lábnak kialakított hellyel és lyuk­kal. A bambuszjárda alatt vízilili­omok virágai fehérlenek a zöld levelek közt. Hirtelen feltűnik az evezősünk is, és megmutatja, hogyan épül­nek cölöpökre a házak: először fagerendákat vernek a vízben az iszapba, majd deszkákból és bambuszból megépítik az épület padlózatát és a falakat, aztán az egészet befedik pálmalevelek­kel. A cölöpök közé sok szemét is összegyűlik, patkányt is megpil­lantok a szemközti „turistarész­legen”. Az utcákat alkotó, hol bambuszból, hol fából készült si­ma padlódeszkák vagy kerek fa­gerendák nem egyforma hosszú­ak. Egyszerű, de varázslatos hely ez; olyan, mintha ifjúsági ka­landregény világába csöppen­tünk volna. (Folytatjuk.) Az iskolában a helyileg domináns nyelv mellett az ország hivatalos nyelvét, az angolt is tanulják (Kódár István felvételei) HETI ÉVFORDULÓK November 10., hétfő 515 éve született PARACELSUS német orvos Csodadoktor vagy sarla­tán? - ez a fő kérdés vele kapcsolatban. Érdemei vi- tathatatlanok, ő kezdte el az emberi testben lejátszó­dó kémiai folyamatok le­írását, az ásványok gyógy­szerként való alkalmazá­sát. Felismerte, a gyógyu­láshoz hozzájárul a beteg akarata is. November 12., szerda 175 éve született ALEKS2ANDR B0R0GY1N orosz zeneszerző A Glinka szellemi öröksé­gét folytató zenei csoport, az Ötök egyik alapító tag­ja, s I. szimfóniája avatta ünnepelt zeneszerzővé. Fő műve Igor herceg c. operája, amelynek szöve­gét az orosz Igor-ének alapján ő maga írta. Érde­kes adalék életéhez, hogy jeles kémikus volt. November 15., szombat 50 éves LESLIE MALTON amerikai színésznő Az Én, a főnök és az Éjféli járat című film szereplője. Jelenleg Németországban él. Új hazájában is sok te­levíziós sorozatban szere­pelt, sőt rádiójátékokat is felolvas, színpadon is gyakran szerepel. Felix von Manteuffel színésszel kötött házasságot, akivel Berlinben él. November 16., vasárnap 15 éve hunyt el LUCIA POPP szlovák operaénekesnő Szlovák származású, s a pozsonyi operaházban debütált Mozart Varázs­fuvolájának Éj király- nőjeként. 1963-ban Her­bert von Karajan a bécsi Állami Operaházhoz szerződtette, amelynek haláláig tagja maradt. A legkiválóbb lírai szoprá­nok egyike volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom