Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-12 / 262. szám, szerda

26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 12. www.ujszo.com KORDOKUMENTUM „Az agrárdemokrácia apostola” Ki így, ki úgy viszonyult: a Csehszlovák Republikánus Párt (agrárpárt) magyar szekciója az alábbi plakátot adta ki az 1918-as események 10. évfor­dulója alkalmából. Szövege: „Magyarok! Republikánusok! Dózsa György népe! Áchim L. András vérei! Tíz esztendővel ezelőtt a becstelenségnek, a ha­zugságoknak, a svarzgelb szel­lemnek, az elnyomatásnak cu­dar császári világa összeom­lott! Emlékezzetek!... Ágyutöl- telék volt a paraszt. Verejtéke­zett a trónusért, imáit sorvasz­totta a grófi és más főúri osztá­lyokért, azok birtokaiért. Az önkényuralom vágójiídjain pa­rasztvért csapoltak. Az özve­gyek százezreinek zokogása, árvák millióinak jajkiáltása ötödfél esztendőn át zúgott-ka- vargott a levegőben... Betelje­sült az isteni igazság: a dölyfös kényurak koronája porba hullt... Ezer esztendő bilincsei törtek össze. A parasztot tapo- só-tipró nemesi osztály rang­jai, előjogai és kiváltságai meg­semmisültek. A császár - a multté! Szabad polgárok sza­bad hazájában, az egyenlő jog és egyenlő kötelezettség orszá­gában az államfői tisztet az örök szeretet apostola, MA- SARYK G. TAMÁS, a falusi ko­vácsmester fia viseli. Nem gróf Toldalaghy Töhötöm a minisz­terelnök, hanem ŠVEHLA AN­TAL földmíves. Egy földmíves sarj az államélet egyik oszlopa, az agrárdemokrácia lánglelkű apostola HODŽA MILÁN...” MAGYAROK! BEPUBLIKáHUSDK! * DÓZSA GYÖRGY NÉPE! ACHIM L. ANDRÁS VÉREI! T>t*ut<m<9Y*l rrelöUA ■ 1»«*«***a «*»r***lb nvihainck. a xiaruoW «iapwatátaak t«Jar c*á#xétl ritá^a íMmecnuloti’ KmlakAffraUftsWb' tolf * jisrmrfrVai-ejtiBkmtiftt a trüuöárt, imáit s«m*tlatis « gióH étimái Kari umlátrakári- *»»k fcirtotwiért, A:£ oHbiaymalim vájókiáiitu p.«*t»4»«rt c*a- {■0S»k. A* »áie*»-£ia*h afkogi»*, ár»kk tóiílóimÁ )*jJeíAS)á*a ítüíiíal !**«*db«n... a* tsienr a áMvtös kényaialt kcrmiáiá jkéöm' ranili,-. ßMr **äfea«t6 Wiíaesoi törteik A pa­rolát tapoaá-lipt* o*«asrf oactilv raocfai, ejóte&»> ó* kítraBMeaj ascgsemntaalteli A - a raroHtói Saabad pefeirofc s*rt*d M eg-jraia ja» «* etneoi» bSIrtrartl»«* .uasibao ai áUiarfBi tintái aa ftrt* acaralrt «po.ioU, MASAHYK «i. TAM4S, a ialurt h««töra.a»t>e B* «iaaU. N«a> *rU Tob JMmKkr TAfcöiöoi a .rafcrtörrta.M,. kaaaa Svl IIU ASTAÍ 6a HMWmi »art All»«**: el •*>«» *»a lopa, a* urtnimlnd» Uatlilbu a^oataU U()l>2 A MlU.\ ... (A vógsellyei levéltár archívumából) Pozsony vármegye összes jegyzője beszámolt Visszatartott jelentések GAÁL LÁSZLÓ Simon Attila: „A ’45 utáni események nagyobb sokk volt a szlovákiai magyarok számára, mint Trianon Történelemlecke haladóknak Vágsellye. A Pozsonyi Állami Le­véltár Vágsellyei Fióklevéltárában fellelhető adatok szerint 1928-ban a helyi jegyzőknek Pozsony várme­gye összes településéről jelentést kellett készíteniük arról, hogyan zajlott a községben a tíz évvel ko­rábbi hatalomváltás. A levéltárban néhány ilyen jelentés eredeti példá­nya található. Novák Veronika igazgató elmondta, ezek azért nem kerültek annak idején a megyei hi­vatalba, mert nem az akkori hata­lom szája íze szerint íródtak, és a járási illetékesek az esetleges kelle­metlenségeket megelőzendő, in­kább visszatartották a beszámoló­kat. Az ominózus (szlovák nyelvű) jelentések egyikét a tomóci (a tele­pülés akkori nevén: tornoki) jegyző készítette. Ebben egyebek mellett a következők olvashatók: „A világháború alatt csakúgy, mint annak befejezte és a központi hatalmak frontjának szétesése után, az itteni lakosságnak a leg­csekélyebb sejtelme sem volt a szlo­vák nemzet felszabadítására irá­Kassa. A Márai Sándor Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola diákjait nem éri megle­petésként a történelemórán 1918 vagy 1938 emlegetése, a gyerekek többsége már hallott az évszámok­hoz kapcsolódó eseményekről. „A 20. század történelmének első felében számos olyan részlet akad, mely számunkra fájó pont - mondta Spišák Veronika tanárnő. - Ám nem szabad a nacionalizmus felé hajlani, az eseményeket objek- tívan és szélsőségmentesen kell ke­zelni.” A tanárnő első évét tölti Kas­sán, azelőtt Szepsiben tanított. A nyúló külföldi vagy belföldi moz­galmakról. Ennek megfelelően ter­mészetesen semmüyen ezirányú tevékenységet nem fejtett ki. (...) Miután a katonaság hazatért a harctérről, csakúgy, mint másutt, itt is elégedetlenség tört ki, ez azonban egyáltalán nem volt nem­zetiségi jellegű. Mindezt a háborús lelki állapot és a nép elkeseredett­sége okozta. Miután ezek az elége- dedenkedések elcsitultak, újabb harci hangulat akkor jelentkezett, amikor idevezényelték a magyar nemzeti gárdát, hogy megakadá­lyozza a csehszlovák hadsereg előrenyomulását. A magyar kato­naság felhívása nyomán a környező falvakban sikerült ellenállást szer­vezni, és 1919. január 8-án összeüt­közésre is sor került a Vágón átve­zető vasúti hídon. Ezt az ellenállást azonban rövid csata során megtör­ték, a magyar katonaságot szét­szórták és a falut komolyabb ellen­állás nélkül elfoglalták. A harcok­ban magyar részről hárman estek el, akik közül 2 tornoki volt. Más fontosabb esemény itt a fordulat idején nem történt.” tananyagot igyekszik több forrás­ból feldolgozni, hogy több nézőpontból is megközelíthetővé váljon egy-egy időszak. Ha lehetsé­ges, a helyi jellegű eseményekre is kitér. A munkát nehezíti, hogy a gimnázium harmadik évfolyama még nem kapott új történelem- könyvet. Az alapiskola kilencedik évfolyamában Csehszlovákia meg­alakulásának történelmét a tan­könyv részletesen tárgyalja. Az 5. évfolyamban heti egy, a többi évfo­lyamban heti két óra jut a történe­lem tanítására, az évi körülbelül 66 órából nagyjából tizet lehet szánni a magyar történelemre, mely a törzsanyagban nem szerepel, (kzs) Prágában, majd Turócszent- mártonban a cseh és szlovák politikai élet képviselői ki­lencven éve kiáltották ki a Csehszlovák Köztársaságot Szinte napra pontosan het­ven éve, hogy az első bécsi döntés nyomán megtörtént a határrevízió, s a mai Dél- Szlovákia - néhány évre - visszatért Magyarországhoz. LAKATOS KRISZTINA A két esemény jelentőségéről, szlovákiai magyar fogadtatásáról Simon Attila történésszel, a ko­máromi Selye János Egyetem ta­nárával és a Fórum Kisebbségku­tató Intézet munkatársával be­szélgettünk. A szlovák és a magyar törté­netírást vizsgálva azt tapasztal­juk, hogy a történelmi Magyar- ország szétesésével kapcsolat­ban már a legalapvetőbb esemé­nyek, kiindulási pontok sem azonosak. Magyar részről az al­fa és omega a háború elvesztése és Trianon, míg szloyák részről az emigráció és az amerikás szlovákok politikai törekvései állnak a középpontban. Tör­vényszerű, hogy ami az egyik ol­dalon egy történelmi sorsfordu­ló emblémája, az a másik olda­lon fehér foltként jelenik meg? A szlovák történetírás azt kano­nizálja, ami szorosan összefügg a szlovák nemzet történetével, illetve ami az önálló szlovák államiság fe­lé mutat. Ilyen szempontból példá­ul nincs különösebb jelentősége az I. vüágháború harcainak, még ak­kor sem, ha tudjuk, hogy a szlová­kok végig lojálisak voltak a magyar államhoz, s ezt a lövészárkokban is bizonyították. Kiemelt szerep jut vi­szont a külföldi törekvéseknek - Štefániknak, az amerikai Szlovák Ligának. A hazai ellenállás 1918 nyarán erősödik meg, onnantól ke­rül képbe az itthoni szlovák politi­kai mozgalom. De a hagyományos magyar történetírás szintén abból indul ki, hogy Magyarország ma­gyar állam volt. A nemzetiségek tö­rekvéseiről leginkább a konfliktu­sok kapcsán emlékszik meg. Az a benyomásom, hogy ki­lencven év távlatából a törté­nelmi munkákon keresztül csak vázlatos választ kaphatunk arra az egyébként roppant érdekes kérdésre, hogyan is zajlott le az impériumváltás. Hiányérzetünk amiatt lehet, hogy a történetírás a nagy csomó­pontokra, központi eseményekre fókuszál. Pedig hosszas folyamat­ról van szó. Csehszlovákia termé­szetesen nem egy nap alatt ala­kult meg, hiszen határai csak a következő hónapokban állandó­sultak, de ugyanez vonatkozik a közigazgatására, törvényeire. Ide, a mi vidékünkre jószerével a kiki­áltásának a híre sem jutott el. Az élet ment tovább, a Károlyi-kor­mány elkezdte szervezni a ma­gyar állam közigazgatását, újra feltűntek a háború előtti pártok... Pozsony és Kassa határában csak december utolsó napjaiban jelen­tek meg a cseh légiók és kértek bebocsátást, a mai Dél-Szlovákia térségét pedig január első hetei­ben szállták meg. Jórészt harcok nélkül, mert jelenlétüket minden­ki átmenetinek tekintette. De még akkor sem változott meg lé­nyegesen az élet, kevesen gondol­tak arra, hogy hosszú távú megol­dásról van szó. A Tanácsköztársa­ság katonai akciói is ebben a hit­ben erősítették meg az ittenieket. Csak 1919 második felétől kezdik tudatosítani, hogy Csehszlovákia a valóság: ekkor már javában tart a magyar állami alkalmazottak el­bocsátása, a közterek nacionalizá- lása - a szobrok, magyar feliratok eltávolítása -, s a határokat is le­zárták. Hogyan viszonyultak az ál­lamfordulatot megélt, hirtelen „szlovenszkóivá” vált magya­rok az új rendhez? A mindennapi életben Cseh­szlovákia megalakulása nem je­lentett akkora fordulatot, műit az 1945 utáni események. Az átlag szlovákiai magyar élt a falujában, dolgozott tovább, ha bement a vá­rosba, a hivatalokban tudott ma­gyarul beszélni. A kis közösségek ugyanúgy működtek, mint előtte. A korabeli szlovákiai magyar vüág rendkívül sokszínű volt: sok-sok magyar újsággal, magyar sport­egyesületekkel, magyar gazdasági szervezetekkel stb. A „cseh vüá­got” a nagy többség realitásként fogadta el, ugyanakkor magyar ér­zelmű maradt, átmeneti állapot­nak tekintette a helyzetet és bízott a határmódosításban. Éppen ezért egy emberként ünnepelték az első bécsi döntést, még akkor is, ha tu­datosították, hogy a csehszlovák állam nagyobb szociális, gazdasá­gi biztonságot jelentett, mint a Horthy-féle Magyarország. Egyértelmű, hogy a két világ­háború között a magyarok a re­vízió eszméje mögött sorakoz­tak fel? Illetve: az 1938-as visszacsatolás a dolgok „nor­mális” rendjéhez való visszaté­rést jelentette? A két háború közötti Csehszlo­vákia nemzetiségi politikája kétar­cú volt. A demokratikus mecha­nizmusok mellett erős volt a rendőrállami jelleg, s a hatalom rendkívül intoleráns volt a magyar nemzeti szimbólumokkal szem­ben. Nem csoda, hogy a két világ­háború közötti időszak ellenzéki magyar pártjai és a magyarság többsége a visszacsatolás híve volt, de tudjuk, hogy a baloldali pártoknak is nagyon erős bázisuk volt a magyarlakta régiókban. 1938 nyarán a baloldal még nagy manifesztációkat szervezett a csehszlovák állam mellett. Mün­chen után aztán változott a hely­zet: egyrészt a közhangulat abba az hányba fordult, hogy „ha a né­meteknek lehet, akkor nekünk is”, másrészt Szlovákiában Tiso vette át a hatalmat, és az új rendszerhez már semmi sem kötötte a magya­rokat. 1938-ban a visszacsatolás utáni nagy örömmámor után né­hány nap alatt visszaállt a régi rend. Ázok, akik húsz évnél idősebbek voltak, ismert világba léptek vissza. Persze a húsz évsem múlt el nyomtalanul, így néhány dolgot, pl. a magyar bürokráciát és a tekintélyelvűséget rosszul élte meg a visszacsatolt területek la­kossága. De az, hogy ismét „ma­gyar világban” éltek, felülírta a gondokat. Ezzel együtt 1945-ben, amikor a bevonuló szovjet csapa­tok után a csehszlovák hatóságok is elkezdtek visszaszivárogni, az átlagember megbékélt azzal, hogy visszatér Csehszlovákiába. A sok­kot az jelentette, hogy nem a ’38 előtti világ jött vissza. A szlovákiai magyarok döbbenten észlelték, hogy megtiltják anyanyelvűk használatát, hogy más aratja le, amit ők vetettek, hogy elűzik őket otthonukból, és erőszakkal identi­tásuk megváltoztatására kénysze­rítik őket. Ez talán nagyobb sokk volt, mint Trianon. Valószínűleg a határ túlsó oldalára szorulás 20. századi él­ményének egyik következmé­nye, hogy a szlovákiai magyar­ság jelentős része a mai napig „periférián élőként” határozza meg önmagát. Számos különbség van a triano­ni és a bécsi határmeghúzás kö­zött, egy közös pontjuk azonban akad: egyik sem volt semmi tekin­tettel a természetes régiókra. En­nek hatása főleg a Dunától keletre mutatkozott meg. A Csallóköz esetében annyiban más a helyzet, hogy a Duna korábban is termé­szetes határt képezett, s a csalló­köziek, mátyusföldiek számára a természetes régióközpontok - Po­zsony, Komárom, Érsekújvár - megmaradtak. Az innen keletebb­re fekvő régiókban azonban a ha­tár meghúzása valóban a termé­szetes kapcsolatokat vágta szét. Gömörnek például Trianon előtt virágzó, fejlett polgársága volt, in­nentől kezdődött a nyüvánvaló visszaesés. Tegyem hozzá: nem­csak a mi oldalunkon, hanem a magyarországi oldalon is. Ha csak a magunk - mondjuk úgy: „az átlag szlovákiai magya­rok” - mai történelemszemléle­tét tekintjük, egységes akár csak az 1918-20-as, majd az 1938-as események értelmezése? Az átlagember nagyon keveset tud, gyérek a történelmi ismeretei. A nagy csomópontokon kívül keve­set lát, inkább csak a konfliktuso­kat érzékeli: Trianon, 1938, lakos­ságcsere, kitelepítések... Ezen be­lül van egyfajta közös szemlélet: Trianont például a többség tragé­diaként értékeli. Az már más kér­dés, hogy aktuálisnak tartja-e, vagy véglegesen lezárt múltként kezeli. A baj az, hogy a szlovákiai magyarok kollektív tudatából az elmúlt évtizedek agymosása sok mindent kitörölt, s ez ma kétségkí­vül kihat identitásunkra. Ma szép számmal látunk olyanokat, akik számára a 20. század első fele nem lezárt múlt, hanem élő sérelem. Válto­zott az identitásunk az elmúlt évtizedek alatt? Kisebbségi helyzetben a nemze­ti identitás természetesen felérté­kelődik. Én azt gondolom, a szlo­vákiai magyarok ma is magyarnak tekintik magukat. Ugyanakkor az elmúlt kilencven évben kétségkí­vül máshogy szocializálódtunk, mint az anyaországi magyarok. Még akkor is, ha ott bizonyos cso­portok azt gondolják, hogy az er­délyi vagy a szlovákiai magyarság egyfajta skanzenben él, s ha egy varázsütésre visszaállnának a régi határok, minden ott folytatódna, ahol Trianon előtt volt. Ez azon­ban merő önámítás. Máshogy gondolkodunk például arról a fo­galomról, hogy „haza”. Magyaror­szág nekünk már külföld, még ha a legközelebb álló is. A szlovákiai magyar számára a haza problema­tikus fogalom. Magyarország sem haza, de - s a mostani események is ezt erősítik - Szlovákiát sem érzi teljesen annak, hiszen sokszor ma­ga az ország sem bánik velünk úgy, ahogy ezt elvárnánk. Ezért a hazához való kötődést regionális identitások erősítik. „Az eseményeket szélsőségmentesen kell kezelni" A gyerekeket nem lepi meg ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ „Az elmúlt kilencven évben kétségkívül máshogy szocializálódtunk, mint az anyaországi magyarok" (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom