Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-10 / 260. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 10. www.ujszo.com RÖVIDEN Ékes Lajos életmű-kiállítása Komárom. Megnyílt Csabai Ékes Lajos (1896-1944) festőművész kiállítása, melynek a komáromi Duna Menti Múzeum felújított épülete és könyvtára biztosít helyet (Nádor utca 8.). Kurátor: Gábor Anna. Megtekinthető 2009. január 31-ig. (ű) Csendes hó a Meteorit Színházban Pozsony. Az ElleDanse nevű amatőr kortárs táncművészeti együttes tart bemutatót kedden (november 11-én) 17 és 20 órakor a Meteorit Nemzetközi Színházban (Čulenova 3.). A Silent Snow (Csendes hó) című darabjuk a tél témáját „táncolja körül”. A koreográfia Boris Nahálka és Šárka Ondrišová munkája, (ú) Előre nem jelzett obszcén kifejezések Miskolc. Voltak, akik otthagyták, mások utólag kritizáltak obsz- cenitása miatt egy vendégelőadást a Miskolci Nemzeti Színházban; a csalódott nézőknek ajándék jegyet ajánlott fel a teátrum. A negatív kritikát a székelyudvarhelyi Nézőpont Színház Love and Money című előadásában elhangzott obszcén kifejezések váltották ki. Az első magyar erdélyi magánszínház vezetője, Kroó Adám elnézést kért a miskolci teátrum vezetőségétől és közönségétől, amiért az előadásról küldött anyagaikban és plakátjukon nem szerepelt korhatárra vonatkozó figyelmeztetés. Mindazokat, akiknek a darab csalódástokozott, ingyen színházjeggyel kárpótolják, (mti) Tallózás a folyóirat idei második számában Megjelent a Partitúra LAPAJANLO A harmadik évfolyam második száma kilenc tanulmányt tartalmaz (152 oldalon). Miroslav Mar- celli Roland Barthes-ról (Az ember, aki unatkozott; Keserű József fordításában) értekezik, Dobos Elvira egy Sigmund Freud-tanul- mányról (az Ördögi neurózis a 17. században címűről), Haas Lídia két Chateaubriand-kisregényt elemez, Pál Ferenc egy tizenkilencedik századi szerző(páros) regényének magyar fordítását (A cintrai ut titka, 1886) veti össze az eredetivel. Benyovszky Krisztián a Pillangó című Móricz-regény szlovák fordítását (Motýlik, 1979) vizsgálva veszi számba a nyelvjárási és köznyelvi elemek elsikkadásából adódóveszteségeket. A gótikus Usher!? címmel Gerendás Beáta a gótikus prózairodalom (regény) történetiségébe helyezve vizsgálja Az Usher-ház vége című E. A. Poe-novellát. Hegedűs Orsolya dolgozata (Drakula segédei) a Bram Stoker-regény hibrid szlovákjai kapcsán „a kulturális közvetítés torzító hatását” mólónak, felülírhatónak tartja. Dósa Annamária két kortárs cseh antológia (2004: Český horor, 2003; Zabij mné líp, 2005) horrorelbeszéléseire figyelve állapítja meg, hogy a műfaj színvonala itt is az elbeszélésmód színvonalának függvénye. Varázshely és rendkívüli állapot címmel Kelemen Pál A nyomkereső és a Detektívtörténet című Kertész Imre-regények körültekintően részletes elemzését nyújtja. Kilenc új mozgókép a budapesti Szlovák Intézetben 16. Filmes szeminárium ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. Novemberben a szlovák film rövid bemutatkozásra immár rendszeresen a magyar fővárosba költözik. Abudapesti Szlovák Intézetben november 11. és 13. között tartják a Filmes szeminárium elnevezésű rendezvény 16. évfolyamát, amelynek célja, hogy elsősorban, de nem kizárólag szlovákul tanuló diákok számára közelebb hozza a szlovák kinematográfiát. Abudapesti Filmes szeminárium részeként kilenc új szlovák filmmel ismerkedhetnek meg a résztvevők. A játékfilmek sorában bemutatják Juraj Nvota Muzsika, Vlado Fischer Felezési idő, Martin Repka A gólyák visszatérnek, Dušan Rapoš Cinka Panna, Dáriusz Jabloňský Málnabor című alkotását. A dokumentumfilmek közül a budapesti közönség megtekintheti Juraj Lehotský idehaza és külföldön is közönség- és jelentős szakmai sikert aratottVakszerelmekcímű megható történetét a nem-, illetve gyengén látók érzelmi életéről és kapcsolatteremtési lehetőségeikről. Különös fogadtatásban lehet része Peter Beňovský Utolsó komédiásszekér című mozgóképes dokumentumának, amelyet nálunk a múlt hónapban mutattak be, s amelynek magyar vonatkozása is van: egyebek között, hogy elvezet Kemény Henrik bábművész műhelyébe és színházába. Az új szlovák filmmel történő ismerkedést szeminárium egészíti ki, mely arra keresi a választ, számolhatunk-e új időszak kezdetével a szlovák filmgyártásban. A szeminárium szakmai résztvevői között lesz Peter Dubecký, a pozsonyi Szlovák Filmintézet főigazgatója, Ondrej Šulaj forgatókönyvíró, a pozsonyi színművészeti egyetem rektora és Peter Michalovič filmesztéta. A tanácskozásra természetesen a közönség aktív részvételét is várják. A szeminárium célja, hogy a budapesti érdeklődő ifjúságot megismertesse azzal a helyzettel, melyben új alkotások születnek, lezárva a szlovák filmgyártás átmeneti stagnálásának időszakát. A16. Filmes szeminárium szervezői: a Szlovák Filmintézet, a budapesti Szlovák Intézet, valamint az Országos Szlovák Ön- kormányzat - Vertigo Szlovák Színház, (tébé) A rendszerváltás óta eltelt csaknem húsz év nem sok változást hozott Ott sem tartunk, ahol 175 éve Kolár Péter: „Figyelnünk kellene az utánpótlásra is" (Képarchívum Milyen a szlovákiai magyar színházak helyzete, milyen a magyar színjátszás fejlődése nálunk és más országokban - erről az érdekes témáról beszélgetünk egy olyan emberrel, aki csak a színháznak élt és él, ám eddigi tapasztalatai bizony nem tették derűlátóvá. KOZSÁR ZSUZSANNA Kolár Péter, a kassai Thália Színház igazgatója számos elgondolkodtató észrevételt oszt meg az olvasókkal. Beszélgetésünk kiváltó oka egy meghívó, melyet a napokban kézbesített a posta. A levél Szerbiából érkezett, a magyarkanizsai Nagy József Regionális Kreatív Műhely vezetőitől. Meghívják társulatunk fiataljait egy ingyenes tanfolyamra, melyet Mladen Materie, a toulouse-i Thé- ätre Tattoo színház alapítója és rendezője tart. Örömmel vettem volna, ha társulatunk néhány tagja részt vehetett volna ezen a kurzuson, ám színházi évad közben erre nemigen adódik lehetőség. A meghívó azonban alaposan elgondolkodtatta Önt. Mint a színházban mindenért felelős vezető, elgondolkodtam azon, miből telik a magyarkanizsaiaknak egy ingyenes tanfolyam megvalósítására, ki finanszírozza a minden bizonnyal borsos árú rendezvényt. Hiszen az ország éppen csak kilábalt a háborús viszonyokból. Úgy tűnik, a szerbiai politikai vezetők tudatosítják, hogy a színház felbecsülhetetlen társadalmi, közösségi, nyelvi és esztétikai értéket képvisel, s ezt támogatni kell. Eszembe ötlött más kérdés is. Honnan van ott pénz a magyar nyelvű kultúrára? Talán csak nem a szerbek adják? Vagya szerbiai magyar politikusok segítenek a megoldásban? Választ a kérdéseire nem kapott, ám a felvetett téma ösztönözte Önt, hogy felidézze a Thália Színház közelmúltját és a közép-európai magyar színjátszás utolsó két évtizedét. 1989-ben rendezték meg a kis- várdai színházrajongók a határon túli színházak első fesztiválját, amely akkor még igencsak „apróra” sikeredett. A következő év azonban áttörést hozott. Színházaink először találkozhattak egy olyan rendezvényen, ahol megismerhették egymást, ahol fogalmat alkothattak a magyar nyelven játszó, nem magyarországi társulatokról és azok helyzetéről. Szlovákiát a komáromi Jókai Színház, valamint az önállósulás előtt álló kassai Thália képviselte. Megtudtuk, hogy Erdélyben több magyar színház is tevékenykedik. A kolozsvári Magyar Opera mellett van egy kolozsvári prózai társulat is. Magyar színház működik Nagyváradon, Sepsi- szentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Temesváron is. A színészutánpótlást a Marosvásárhelyi Színi Akadémia biztosítja. Létezik három magyar bábszínház is, Marosvásárhelyen, Kolozsvárt és Nagyváradon. Vajdaságban egy társulat működött, az Újvidéki Magyar Színház, mely folyamatosan játszott. A szabadkai Népszínház vegetált. Kárpátalján a Beregszászi Népszínház szórakoztatta közönségét műkedvelő szinten, de már tervezték egy komolyabb társulat megalapítását. Az első fesztivál óta csaknem húsz év telt el. A társadalmi és politikai változások a felsorolt államok mindegyikét átalakították. Hogyan változott a határon túli színjátszás? Erdélyben az előbb felsorolt hét színházon kívül társulatot alapított Székelyudvarhely, Gyergyószent- miklós és Csíkszereda. Nagyváradon létrejött a Kiss Stúdió Alapítvány, Marosvásárhelyen a Yorick Kulturális Egyesület, megnyílt az Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház is. Kolozsváron önállósult a Puck Bábszínház, és működik a Keljfel- jancsi Komédiás Kompánia, valamint a nagyváradi Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház is. Ezek a társu- latokkivétel nélkül az utolsó két évtized termékei, állami és különféle szintű önkormányzati támogatással működnek. Színházi téren soha nem látott fejlődés áll az erdélyi színjátszás mögött. Az önálló gyermek- és ifjúsági színjátszás kialakítása pedig tudatos munka eredménye, amely nem csak a színjátszást gyarapítja, hanem gondoskodik az erdélyi magyarság hosszú távú fennmaradásáról is. A színházak nagyobb mértékű színész- és szakember-utánpótlást igényelnek. Ezt biztosítja a Marosvásárhelyi Színi Akadémia - amely már a pártállami időszakban is működött -, és tizenöt éve a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színházművészeti Karán is képeznek színészeket, sőt magyar dramaturgokat is. Változott a helyzet Szerbiában és Kárpátalján is. A háború rombolta Jugoszlávia szétesését követően Szerbiában a meglevő két társulat átalakult. Állami, önkormányzati és alapítványi támogatással megalakult a Nagy József Regionális Kreatív Műhely Magyarkanizsán. Átalakult a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata, Szabadkán a Kosztolányi Dezső Színház szenzációsan tevékenykedik, és évek óta működik az újvidéki Tanya Színház is. Említést érdemelnek a magyarkanizsai szabadtérijátékok is. Kárpátalja szintén előbbre lépett. Tizenöt évvel ezelőtt megalakult az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, amely színvonalát tekintve a magyar nyelvterület egyik legszínvonalasabb színházává vált, rendezője jóvoltából. Szlovákiát hagyta áttekintése végére. A rendszerváltás óta eltelt csaknem húsz év nem sok mindent hozott. A MATESZ elnevezés Jókai Színházzá változott. A korábbi kul- túrház a színház tulajdonába, pontosabban kezelésébe került. Költségvetése ugyan emelkedett, azonban ez sem teszi lehetővé az időközben létrejött stúdiószínház folyamatos működését és a nagyobb távolságot is felölelő tájolást. A kassai Thália Színház lehetőséget kapott stúdiószínházának átépítésére. A stúdió működését azonban költségvetésünk egyetlen fillérrel sem támogatja. A bérköltségeken és az ehhez kapcsolódó járulékokon, valamint a vendég- művészek honoráriumain kívül nem jut támogatás séma tevékenységre, sem a produkciókra. A Thália játékterve nagyrészt az oly sokat bírált könnyű műfajokból áll össze, hiszen ez fennmaradásának egyetlen záloga. A bevételeket minél magasabb szinten kell tartani, mert ez az egyetlen lehetőség a víz, villany, fűtés, gáz és a többi rezsiköltség térítésére. A produkciókkal kapcsolatos kiadások legnagyobb hányada pedig magyarországi támogatásokból származik. Meg kell említenünk a hazai anyagi támogatásokat is. Á Szlovák Kulturális Minisztérium általában kisebb-nagyobb összeget juttat a tevékenység megsegítésére. Más támogatók - legalábbis Kassán és Kelet-Szlovákia többi részén - csak elvétve akadnak. A kelet- és közép-szlovákiai magyar vállalkozók többsége nem tőkeerős. A tehetősebbek számára a színház nem tartozik a támogatásra érdemes tevékenységek közé. Vannak külföldi érdekeltségű nagyvállalatok is, melyek komoly segítséget nyújthatnának, azonban kaptunk már olyan választ, hogy megoldhatatlan egy szlovákiai magyar színház támogatása, mert a támogatandó cél a befogadó ország nemzeti nyelvű kultúrájának fenntartása, és nem holmi kisebbségi kultúra. Az elmúlt évek egyetlen pozitív kivételét a Közép-Európai Alapítvány jelentette, amely komolytámogatást nyújtott. A színházkedvelő közönség bizonyosan felkapná a fejét, ha nem említenénk meg azokat a hazai társulatokat, melyek művészeti munkájukat tekintve hivatásos szintű tevékenységet fejtenek ki. Ilyenek például a Szevasz Színház, a rozsnyói egyszemélyes Meseszínház, a dunaszerdahelyi Epopteia.Műhely.Társulás vagy éppen a komáromi Teátrum Színházi Társulás. Nem soroltam még azokat a műkedvelő együtteseket sem, amelyek majdnem profi szinten művelik a színjátszást. Igen, ők lennének azok, akik megérdemelnék az állandó jellegű támogatást, költségvetést és fenntartót. Ezeket a társulatokat tekintem a jövő hivatásos színikezdeményezéseinek. S amennyiben valóban előre szeretnénk lépni, oda kellene figyelnünk az utánpótlás kérdésére is, amelyet Kassán már 1832-ben kezdeményezett Berzeviczy Vince báró, aki létrehozta a „Színészi Plánta Iskolát”. Azóta alig 175 év telt el, s ma még itt sem tartunk... A tavalyi évad egyik érdekes darabja Csáth Géza A Janika című színműve volt. A képen: Petrik Szilárd, Varga Lívia, Korognai Károly (Gabriel Bodnár felvétele)
