Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-10 / 260. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 10. TALLÓZÓ YONHAP Észak-Korea két nappal a szavazás után, pénteken tett első ízben említést az amerikai elnökválasztás eredményéről, és csak a tényhírt közölte, hogy Barack Obama demokrata párti jelöltet megválasztották - tudatta a Yon- hap dél-koreai hírügynökség. Ritka, hogy az észak-koreai média „ilyen gyorsan” tájékoztat az amerikai elnökválasztás eredményéről. 2000 novemberében Eszak-Koreá- ban csak tíz nap múlva jelentették be George Bush győzelmét, és 2001 februárjában kommentálták a győzelmet, mondván, az új elnök keményvonalas politikája komoly gondokat jelent az észak-koreai atomfegyverprogram felfüggesztését célzó megállapodás terén. Amikor négy év múlva Busht újraválasztották, az észak-koreai média erről öt nappal később számolt bé, hevesen bírálva az elnök munkatársait, közölve, a kormányzatában lévő „vérszomjas vadállatok” ádázul törekszenek a phenja- ni vezetők vesztére. ORF Alapvető változás ment végbe az Egyesült Államokban Barack Obama elnökké választásával: a szavazás eredménye azt jelzi, hogy az amerikaiak világosan felfogták, a válságból le kell vonniuk a tanulságokat - vélekedett az Európai Bizottság elnöke. Jósé Manuel Barroso közölte, azt várja az új amerikai elnöktől, hogy lendületet ad a globális pénzpiac megreformálását célzó erőfeszítéseknek, és hozzájárul azokhoz a törekvésekhez, amelyek szigorúbb szabályozást, nagyobb átláthatóságot és átfogó ellenőrzést irányoznak elő. „Az utóbbiakat illetően az Európai Unió egységesen lép fel a közelgő pénzügyi vüágcsúcson” - mondta. THE TIMES Barack Obamát, a következő amerikai elnököt Nagy- Britanniában „soha nem választották volna” miniszter- elnökké a kormányzó Munkáspártban honos „intézményi rasszizmus” miatt - nyilatkozta a brit Esélyegyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság elnöke. Trevor Phillips, az esélyegyenlőségi törvény alapján tavaly létrehozott diszkriminációellenes testület vezetője elmondta: a brit lakosság minden további nélkül megválasztana egy fekete vezetőt, a politikai rendszer azonban megakadályozná, hogy valamely kisebbség tagja „eljusson a csúcsra”. Phillips kijelentette: nagyon meglepődne, ha akár egy olyan „briliáns valaki”, mint Barack Obama, ki tudna törni a Munkáspárton belüli „intézményi béklyóból”. Hozzátette: Nagy-Britanniában „intézményi ellenállás” és „intézményesült rasszizmus” akadályozza a fekete és ázsiai jelöltek kiválasztását politikai tisztségekre. Phillips - aki korábban a Munkáspárt frakcióvezetője volt a londoni közgyűlésben-kijelentette: a Konzervatív Párt „gyorsabb haladást” ért el a kiválasztási eljárás korszerűsítésében, mint a Labour. (MTI) Kolléga úr, nem volt elég, hogy besározott a parlamentben...? (Peter Gossónyi rajza) Kell a cirkusz, s a magyar-szlovák ellentétnél jobbat nem is találhattak volna ki Kék fícói ég helyett felhők Legalább ötven cikkben megírták már, jobb családokban, jobb kormányoknál miként illik elintézni egy dunaszerdahelyi afférhoz hasonlót. LOVÁSZ ATTILA Mint kiderült, sem Pozsonyban, sem Budapesten nem tudnak kés- sel-villával enni, amikor nemzetiségi kérdésekről van szó, de mint az rövidesen kiderül, a két kormányzatnak nem is érdeke a tisztességes rendezés. Hogy a budapestinek éppen mi az időszerű baja, azt hagyjuk, hiszen olvasóink szlovákiai adófizetők, tehát az ő politikai képviseletük viselt dolgaival foglalkozunk inkább. A jelenlegi szlovák kabinetről nem először írjuk le, hogy a kellemes időjárás kormánya. Fico és csapat két évvel ezelőtt leült egy megterített asztalhoz, jókat lakmározott, majd megígérte választóinak is, hogy az elkövetkezendő évek lakomái bizony a lakosság addig le- szegényített rétegeit is érintik. Hogy a választási, majd a későbbi kormányzati ígéreteknek nincs fedezetük, azt eddig csak gazdasággal foglalkozó megfigyelők és újságírók merték hangoztatni. Kimondani - főleg egy olyan kampány után, amelyben elhitették az emberekkel, milyen rosszul élnek -, hogy nem lesz olcsóbb a gáz, az energia, hogy a leendő nyugdíjakat bizony meg kell alapozni egy mai rendszerátalakítással és mai befektetéssel, hogy az autópálya- és atomerőmű-építést- a szociális háló további csodálatos állami szubvencionálása mellett - már nem viseli el az adófizetők hada, s hogy az egészségügyi reform megszakítása után a kórházak, rendelők, az államüag szavatolt egészségügy színvonala a korábbinál még alacsonyabb lesz- nos, mindezt nem lehet most kimondani. A Dzurinda-kormá- nyok által összehozott lé elcsordogált szépen, a gazdasági válság miatt Szlovákia közfinanszírozásának rövid- és hosszú távú hitelezése patikadrága lesz. A kabinetnek végre okoskodás, nagy dumák és haverok lobbijainak kiszolgálása helyett talán felelősen kellene kormányoznia, s ezt ez a kormány nem tudja. Nem tanulta meg pontifikátumának első felében, a másodikban már nem fogja. Elfogyott a pénz, és ezt nem lehet elmondani. Nem lehet bevallani, hogy a 2002-ben nagy nehezen beindult reformok befejezése helyett érkezett szociális demagógia csődöt mondott. Kell tehát a cirkusz, amivel a népet foglalkoztatni is lehetne, mert azért annyira ostoba emberek mégsem ülnek különböző állami hivatalokban, hogy ne lássák, azúrkék nyári ég helyett itt vannak a felhők, a hideg, a viharok, a rossz idő. A kormányzat második vonala pontosan tudja, hogy vége annak a relatív jólétnek, amelyben Fico azt mondhatott, amit akart, nyugodtan zajlottak az események, és jobban ment a lakosság sora. Kell tehát a cirkusz, s a magyar-szlovák ellentétnél jobbat nem is találhattak volna ki. Az újságok címlapján pro és kontra nézetek, miközben Szlovákia visszafordíthatatlanul tér le arról az útról, amelynek eredményeiért a lakosság vagy megdolgozott, vagy megszenvedett. Fico, Slota és mindannyian a csapatban utálhatják a magyarokat, ahogy csak erejükből telik, most elindultak azon az úton - jobban mondva, lejtőn -, amelyen 2000-ben, a kétéves költségvetéssel a magyar kormány. A folytatást az újságot nem csak krumplipucolásra használók jól ismerik. A nemzeti érzelem eddig tartott. JEGYZET Tanmese halakkal JUHÁSZ KATALIN Gondot okoz önöknek a hetek óta tartó, világméretű pénzügyi válság megértése? Van a tarsolyomban egy tanmese, amely segíthet felfogni a lényeget, és amelyet ezennel megosztok önökkel, úgyis oly ritkán olvashatnak mesét ezeken a hasábokon. Hol volt, hol nem volt, messze, messze, túl az Óperen- cián, túl az üveghegyen, sőt még a kurta farkú kismalacon is túl, volt egyszer egy ember, nagy kalapos, titokzatos. Egy szép napon megérkezett egy nyugodt, békés kis faluba, amely egy mesebeli tó partján feküdt. Ott fogta magát és bement a helyi kocsmába, ahol esténként sokan töltötték idejüket, és bizalommal, barátsággal fogadták a messzirőljött idegent. Ittak, id- dogáltak darab ideig, aztán az emberünk hirtelen felpattant egy székre, és közölte ivócimboráival, hogy ő halkereskedő, és bizony ide is szép példányokat vásárolni érkezett, darabjáért öt dollárt hajlandó fizetni. Az emberek megörültek, hiszen tudták, hogy a tóban csak úgy nyüzsögnek a halak, nem nehéz kihalászni őket. Fogták hát hálóikat, és levonultak a partra, hogy begyűjtsék a halakat. Emberünk másnap több száz óriási példányt vásárolt fel, és mivel az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó, mindegyikért szépen leszámolta a halászok markába az öt dollárt. Volt is nagy öröm, dínomdánom a faluban! Ahogy azonban a halak fogyatkozni kezdtek a tóban, a falusiak abbahagyták a halászatot. Erre a kereskedő kijelentette, hogy most már tíz dollárt ad egy halért, ami bizony jócskán élénkítette az emberek horgászkedvét. A halak hamarosan még jobban megfogyatkoztak, a falu-, siak megint elunták a dolgot és hazatértek. Az ember ekkor húsz dollárra emelte az átvételi árat. Csakhogy a tóban már alig úszkált egy pár nyeszlett példány, azok is elbújtak a fenéken, és nagyon nehéz volt kihalászni őket. Erre a kereskedő közölte, hogy hatvan dollárt is hajlandó fizetni egyetlen halért, csakhogy sürgősen el kell utaznia néhány napra, addig egy haverja fogja őt képviselni, aki átveszi helyette a halakat. Amikor távozott, a helyettese így szólt a falusiakhoz: „Emberek! Nézzétek azt a rengeteg halat a dézsákban, amit a haverom felvásárolt tőletek. Eladom nektek darabját harmincöt dollárért, és amikor a kereskedő visszatér, eladhatjátok neki hatvanért. így én is jól járok, és ti sem bánjátok meg a dolgot!” A falusiak nem sokat töprengtek az ajánlaton, gyorsan összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes halat. Ezután soha többé nem látták sem a kereskedőt, sem pedig a helyettesét. Csak a rengeteg hal úszkált vígan a tóban, úgy, mint azelőtt. Isten hozta önöket aWallStreeten... KOMMENTÁR Csürhe diktál tempót? BARAK LÁSZLÓ Most már talán senkit nem kell meggyőzni arról, hogy a szlovák-magyar szembenállást az ügyeletes hatalomgyakorlókon kívül mindkét térfélen önmaguk fölhizlalására, megerősödésére használják a szélsőségesek is. Akiknek, ugye, égetően szükségük van egymásra, hiszen a militáns csürhe a világon mindenütt abból él, hogy ellenséget keres magának. Ha meg nem talál, csinál... Azért is bűnös módon elhibázott volt hát a DAC-Slovan futballmeccsen végrehajtott brutális rendőri beavatkozás, mert összekovácsolta azokat a magyarországi idiótákat, akik „békeidőben” jellemzően csak egymásra ugatással, köpködéssel és - persze - verekedéssel múlatják az időt. Vagyis a közepesen ártalmas hülyék kategóriájában lehet őket számon tartani és kezelni. Ugyanúgy, mint az önmutogató Magyar Gárda meg a Nemzeti Órsereg stupid ripa- csait, Budaházystul Toroczkaistul stb... Az inkriminált rendőrattak azonban azt sugallta ennek a mélységes szellemi nyomorúsággal megvert csőcseléknek, hogy oda a békeidő. Ha egyelőre csak jelképesen is, immár hadiállapot van Szlovákia és Magyarország között. Azzal pedig, hogy az „őket” ért inzultusra Budapesten azonmód zászlóégetéssel, majd egy héttel később, ugyancsak Budapesten, aztán Királyhelmecen utcai demonstrációval, továbbá jelképes határzárral válaszoltak, olyan irányba tettek markáns lépéseket, ahonnét esetleg csak komoly áldozatok árán lehet visszafordulniuk vagy visszafordítani őket. Akárha Robert Ficóéknak, akik, mintha csak a kellő alkalomra vártak volna, rögtön Szlovákia szuverenitásának magyarok általi megsértését vizionálták, amint alig tucatnyi nyilasklón elszellen- tette magát Kiráyhelmecen... Egyre világosabb tehát: minél később lát hozzá Fico és Gyurcsány Ferenc, hogy normalizálja a két ország kölcsönös kapcsolatait, annál vehemensebben keresi majd az útszéli csürhe a vonatkozó megoldásokat, természetesen saját értelmi szintjén... Eljött az ideje, hogy abbahagyják a felek az öncélú uszítást, teátrá- lis acsarkodást, a truccpolitikát, a szar következetes áthajigálását egymás telkére! Amely cselekmények - bármilyen körmönfontan kommunikálják is azokat - esetükben is kizárólag saját szekértáboraik karbantartásáról szólnak. Igenis eljött az ideje, hogy az eddigi nemzetébresztő lózungokat félretéve, a sértett hiúság diktálta magamutogatással felhagyva a lehető legrövidebb időn belül leüljenek egymással a felek. Mert vészhelyzetben a felelős politikusnak az ördöggel is le kell ülnie! Ha pedig ezért akár a pokolba kell elmennie, hát megteszi. Magyarán, ha Gyurcsány Ferenc Pozsonyba hivatalos, akkor mielőbb Pozsonyba kell jönnie és punktum. Még ha Fico maga is - hát még az udvari bolondjaként hepci- áskodó Slota - kétségtelenül faragatlanabb, mint egy európai standardpolitikus... Gyurcsánynak nem önmagáért, nem pártjáért és a legkevésbé sem a Magyar Koalíció Pártjáért kell tárgyalnia. Az MKP tehetetlen, kontraproduktiv elnökének és vezérkarának viselt dolgaival immár különben is sokkal inkább egy önérdekből bujtogató kompániának minősül, mintsem választói érdekképviseletét hatékonyan ellátó politikai elitnek. Gyurcsánynak az általa képviselt ország és a szlovákiai magyarok érdekében kell leülnie szlovák kollégájával. Ugyanez áll Robert Ficóra is, saját országára, köznépére - természetesen a szlovákiai magyarokkal együtt. Ha viszont továbbra is az eddigi gyakorlat uralja Szlovákia és Magyarország kommunikációját, következésképpen viszonyát - a szlovák és a magyar értelmiség hallgatólagos asszisztálása mellett(!) -, az isten mentse meg ezt a két mentálisan ugyancsak egyre lepusztultabbnak tűnő provinciát... FIGYELŐ Öt bölcs: nem nő a német gazdaság Németországban jövőre nullaszázalékos gazdaságnövekedés lesz - véli a német kormány megbízásából dolgozó független szakértői tanács, az „öt bölcs”. A testület szerdán nyilvánosságra kerülő őszi jelentéséből a Der Spiegel című hetilap idézett részleteket. Az „öt bölcs” azzal számol továbbá, hogy 2009-ben nő a munka- nélküliség a gazdaság gyengülése nyomán, amit a globális pénzügyi válság okoz. A német kormány épp a minap 1,2 százalékról 0,2 százalékra mérsékelte a jövő évi GDP-növeke- déssel kapcsolatos várakozását. A független német gazdaságkutató intézetek ugyancsak jelentősen visszafogták jövő évi előrejelzéseiket. A Bert Rürup által vezetett szakértői tanács jóslata szerint jövőre csökken az ipar termelés és visszaesnek a megrendelések. A „bölcsek” bírálták az Angela Merkel vezette német kormány közelmúltban elfogadott gazdaságélénkítő csomagját, mivel szerintük az nem elég hatékony a célok elérésére. Pénteken hozták nyüvánosságra, hogy szeptemberben 3,8 százalékkal csökkent a német feldolgozó- ipari termelés. A harmadik negyedévben mintegy 0,25 százalékkal gyengült az ország gazdasága. Veszélyes osztrák repülőterek Az ausztriai polgári repülőterek - köztük a Bécsi Nemzetközi Légikikötő (Scwechat) - nem felelnek meg a nemzetközi biztonsági előírásoknak - állapította meg az ENSZ polgári repülési szervezete. Az ICAO által elvégzett vizsgálatról a Profil ma megjelenő, de már a hét végén ismertetett tudósítás számol be. A cikk szerint a nyilvánosság elől elzárt jelentésben a szakértők több mint negyven, az ausztriai légiforgalmi rendszerben tapasztalt hiányosságot és kivetnivalót soroltak fel, beleértve azt is, hogy a polgári repülőterek biztonsági szempontból nem elégítik ki az ICAO-követelményeket. (MTI)
