Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-08 / 233. szám, szerda
26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 8. www.ujszo.com ALULNÉZET Igyunk egy kis pálinkát... SZÁSZI ZOLTÁN Hogy is szól az a régi népdal? Igyunk egy kis borocskát, lemossa az út porát, igyunk egy kis pálinkát, lemossa a borocskát. Meg jobban is hat! Igaz, ilyenkor, szüret idején a borról, a nemes italról kellene értekezni, meg lehet is, hiszen a bor élet, erő, egészség, mértékkel fogyasztva. De mit csináljon a gömöri ember, ha errefelé nem akar a jó szőlő rendesen beérni, ha hol elfagy, hol meg a lisztharmat veri el, meg aztán a gömöri föld kutya köves talaja nem is igen szívleli a nemesebb szőlőt. Csak a Hamvas Béla szerint az ördög irigysége által teremtett direkttermő, fejfájdító, kénköves pokoli Novát. Annak hatása ugyan gyors is meg ütős is, de talán mégse kéne inni belőle sokat, mert ugyancsak butít. Ám ha más nincs?! Kedve lenne az embernek szép hamvas fürtöket puttonyba szedni, de hát nincs, hiába keresi a sárguló levelek közt a sok fürge kéz. Idén gyenge, vagy inkább csak jó közepes lett a termés, sar- colta fagy, jégeső, kórság, minden nyavalya. Annyiba jön ki egy liter hazai bor, hogy abból az üzletben másfél litert lehet venni, akciós termékből. Marad hát a pálinka. Kedvderítőnek, búfe- lejtőnek. De az meg olyan szigorúan ellenőrzött, hogy már csak kevés helyen kapni igazi finomat. Mert ugye a híres vályi szilva, a sompálinka, a nemes körtepárlatok jövedéki adóját sem állja már mindenki. A finánc meg jó orrú, tudja, hol lehet kiszabni a büntetést, jobb hát nem „reckí- rozni”. Szüret ideje van, a vidék arca változik. A köd ott leng a hideg dombok felett, a pincékben most keresik az utolsó, óbort rejtő demizsont, mert csak kell valamit inni erre a nagy munkára. Rotyog a jóféle pincepörkölt kint a diófa alatt, az öregje emlé- kezget, vissza-visszaidézve régi szép terméseket, hegybírókat, rokonságot, a másik domboldal apró halmai alatt porrá omló régi borosokat. Múlik a világ dicsősége, lassan elkopik az utolsó de- mizson bor. Nehezen engedelmeskedve, nyikorogva dolgozik a prés, csurran a must, külön edényben néhány szebb fürt, asztali csemegézésre kikészítve. A hangulat mégis nyomott, mert nincs jövőkép s bizony kérdés az is, van-e, lehet-e itt jövő? Igyunk törkölyt, abból tett el nagyapánk a lagzinkra tíz litert, meg se érte, meg se találtuk, csak most, jó tíz évvel a halála után bukkant ki a soha meg nem mozdított öreg hordó alól a titkos rekeszbe eldugott, lepecsételt üveg. A piros viaszon atyus ujjának lenyomatával. Kedvderítő, szép és nemes ital lett. Az idő jót tett neki. De velünk ugyan mi lesz? A szivarok, likőrök, kávék között is otthon kell lennie Szuh Benő hetényi szőlész a palackozásban, a hazai termés felértékelődésében és a turizmusban bízik A bor - hordóba zárt napsugár Hetényben több mint 150 borház sorakozik egymás mellett, előttük a 6 áras szőlőültetvények (Kis Kata felvétele) Hetény. Az ógyallai borvidékhez tartozó Hetény községben a környéken egyedülálló szőlő- és pincesort találunk. Több mint 150 borház sorakozik egymás mellett, a házak előtt pontosan egyforma kiterjedésű, 6 áras szőlőültetvénnyel. V. KRASZN1CA MELITTA „Miután a hetvenes évek derekán a szövetkezet a parcellák, illetve a növényi kultúrák nagyméretű egységesítésébe fogott, a kistermelők elszórtan lévő szőlői áldozatul estek ennek az összevonásnak - magyarázta Szuh Benő szőlész-borász, a Szent Orbán Borlovagrend tagja. - Ugyanakkor a szövetkezet egységesen 6 áras telkeket mért ki a gazdáknak, mindenkinek a meglévő pincéje elé. így alakult ki a mai szőlősor a falu határában.” A fajták közül vezető helyet foglal el a rajnai és az olaszrizling, valamint a zöld veltelini, de elterjedt a rizling- szüváni (Müller Thurgau), az Irsai Olivér, az ottonel muskotály, a piros veltelini, a vörös borszőlőfajták közül pedig a kékfrankos és a szentlőrinci. „A Hetényben megtermett szőlőből nagyon jó minőségű bort lehet előállítani - állítja a borász. - A gond viszont az, hogy a termelők által leadott szőlőből nem hetényi bor lesz. A nagy feldolgozók, mint például a modori vagy a bazini üzemek az itt felvásárolt szőlőt bekeverik a többi közé, és a boltokban modori vagy bazini borokként értékesítik.” A szakember szerint tehát a feldolgozás és a palackozás terén kellene előrelépni Hetényben is. „Nálunk általában hordós borokat készítenek a gazdák, a palackozás előrelépést, egy egészen más minőségi kategóriát jelentene - mondta. - Ezáltal nőne a bor értéke, és jobban tudnánk alkalmazkodni a vásárlói igényekhez is. Külföldi útjaim során már láttam mozgó palackozógépeket, egy üyen megfelelne nekünk is. A gazdák sorra lepalackozhatnák boraikat, és saját címkével láthatnák el azokat. Ez nagyban hozzásegítene a borturizmus fellendítéséhez is.” Szuh Benő egy további elképzelését is megosztotta velünk: borházikók felállítását tervezi panziója udvarában, ahol a helybéli gazdák kínálhatnák termékeik legjavát. „Az agrárturizmusban én mindenképpen látok fantáziát - mondja. - Itt van például a szüret: sok külföldi, de hazai polgár is hajlandó pénzt áldozni arra, hogy részt vehessenek egy szüreten és lássa, megtapasztalhassa a szőlő feldolgozásának munkafolyamatait. Ehhez természetesen a szőlészek nyitottságára is szükség van, hogy beengedjék az idegeneket a szőlőikbe, pincéikbe. Mi a családi vállalkozásként működtetett panziónkban étkezési és szálláslehetőséget is tudunk biztosítani, tehát akár egy hétvégét is ellökhetnének itt a szüretelők. De ugyanígy kíváncsiak a városiak a disznótorra vagy más, a falusiak számára mindennaposnak számító tevékenységre.” A vállalkozó azonban azt is tudja, mindez nem megy máról holnapra, az első lépéseket azonban már megtették. Mint ahogyan a bor érleléséhez is sok időre van szükség, úgy forrja ki magát egy-egy jó ödet is. Míg a szomszédos községekben az elmúlt években sorra rendezték a borversenyeket, Hetény ezen a téren bizony lemaradt. A kezdeményezést megint csak Szuh Benő vállalta magára, és idén Szuhvin néven útjára indította a hetényi borversenyt. Kikötésként szerepelt, hogy kizárólag helybéli termelők nevezhetnek - így is 28 borász 47 mintája érkezett be. A szakember örömmel számolt be arról is, hogy a községben egyre több fiatal érdeklődik a szőlőtermesztés iránt. Őt is gyakran megszólítják kérdéseikkel, tanácsot kémek tőle. „Ez egy gyönyörű mesterség, amit viszont csak szívvel, alázattal lehet művelni - állítja. - Én is sok fortélyt lestem el édesapámtól, és ezt adom tovább a fiamnak is. Amikor valaki elfogyaszt egy pohár bort, jusson eszébe, mennyi munka, fáradozás van abban, hogyan érlelték a napsugarak a szőlőt, miként lett a zavaros mustból szépen csillogó bor. Gyakran mondogatom: a bor hordóba zárt napsugár. Középiskolásként lett az év borszakértője Ipolynyéken szinte minden családnak pincéje is van, gyakorlatilag két falu létezik egymás mellett Szent Orbán őrködik a szőlőhegyek felett SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár. A jó szlovákiai és csehországi bornak nem kell cégér, állítják a borszakértők. Ezt vallja Bencze Ádám is, az érsekújvári Vendéglátói és Szolgáltatói Összevont Középiskola egykori diákja, aki idén ősztől a száztomyú Prágában folytalja sommelier-tanulmá- nyait az ottani vendéglátóipari főiskolán. Ádámot már középiskolás korában megválasztotta az év borszakértőjévé a vendéglátással foglalkozó HoReCa magazin. Nemegy hazai és nemzetközi megmérettetésen nyert dobogós helyezést - az Év Sommelier-je cím tulajdonosa egyebek között a Grand Prix Junior Sommelier verseny állandó résztvevője. Egy sommelier-nek nem csak jó orra és kifejlett ízlelőbimbókra van szüksége, a legapróbb részletekig ismernie kell az európai borászatot, és a borokon kívül a szivarok, likőrök, a kávé vüágában is otthonosan kell mozognia. A szakma gyakorlói elsősorban a A tardoskeddi Bencze Ádámot nemcsak idehaza, hanem külföldön is tehetséges sommelier-nek tartják (Képarchívum) jobb vendéglőkben érvényesülnek. A tardoskeddi fiatalembert az érsekújvári járásbeli Bélára, az ottani Kastélyba vezérelte a szerencséje. Ott Gullner Gyula mesterszakács - a világ 23 legjobb szakácsának egyike - mellett sajátíthatta el a mesterség fortélyait. A nagy tudású „mesteri’ beavatta a fiatalembert a különféle étkek összetételeibe, ami egy borszakértő számára rendkívül fontos információkat rejt. A borfajták degusztációjá- val foglalkozó Ádámot ma már számon tartják a szakmában, prágai tanárai is felfigyeltek a képességeire. „Rendkívül nagyok a főiskolai oktatók elvárásai. Irigylésre méltó ugyanakkor a csehek hazaszeretete: elsősorban a saját ételeiket, boraikat igyekeznek népszerűsíteni. Ezt kellene megtanulnunk idehaza is. A borok sem lesznek attól jobbak, ha külföldről hozatják őket. A jó minőségre idehaza is törekednünk kell, csakúgy, mint a megfelelő tálalásukra, kínálásukra” - véli Bencze Ádám. A prágai sommelier-diákokba a mérheteden tudásanyag mellett hatalmas önbizalmat öntenek a tanáraik. Bencze Ádámot meglepte, hogy már a felvételi során figyelembe vették az eddigi sikereit, közép-európai szintű megmérettetéseken elért eredményeit. Brünnben a Grand Prix Sommelier versenyen ésZnojmóbana Grand Prix Junior Sommelier háromfordulós versenyen egyaránt dobogós lett. „Már most ígéretet kaptam arra, hogy a különféle szakvizsgák és versenyek előtt ellátnak a szükséges borfajtákkal és a megfelelő irodalommal. Emlékszem, középiskolás koromban mindent magamnak kellett beszereznem és kiharcolnom. Itt természetes dolognak számít a szakma és a diák tisztelete” - tette hozzá Ádám. FORGÁCS MIKLÓS lpolynyék (Vinica). A Középszlovákiai borvidék kékkői térségében található az ipolynyéki körzet. Hamerlik Richárd, a Nekvinum polgári társulás elnöke elmondta, van néhány jelentős, közkedvelt, nagy múltú, hosszú távon megbízható minőséget kínáló borvidék, de egy dologgal talán csak ez a község dicsekedhet: lpolynyék tulajdonképpen két falu, közvetlenül egymás mellett. A majd 2000 lelkes községtől egy kilométerre található a pincefalu, mely majdnem akkora, mint az „anyaközség”. Több mint hatszáz pince áll szétszórva a szőlőhegyeken: az Őrhegyen, a Zsobrákon, a Bodonon. Tulajdonképpen minden családnak van szőlője, kis túlzással mindenki termel Sort. Itt senkinek sincs hétvégi háza, mindenkinek pincéje van, legyen az szerényebb kulipintyó vagy tekintélyes, szinte lakóházakat megszégyenítő épület. A Korponai-fennsflc déli lábához tartozó magaslatok vulkanikus eredetűek, ezért nagyon jó összetételű a talaj, vagy ahogy helyben mondják: jó „apokás”. Magtik a szőlők dél-délkeleti és nyugat-délnyugati ívben húzódnak. Ä nyéki borvidék különlegessége viszonylag északi helyzete. Emiatt nem mindig van annyi napfény és meleg, amennyi a vörösboroknak kell, a fehérborok viszont általában sikerülnek. A vidékre leginkább a Müller Thurgau és az olaszrizling jellemző, domináns fajta a leányka, a fehér burgundi, a szürkebarát és a zöld vel- telini, valamint egyre több a rajnai rizling és a chardonnay is. Idén kísérleti jelleggel juhfarkat is kiültettek. A szőlőművelésre használt terület hozzávetőleg 150-160 hektárra tehető, ebből közel 70 hektár a helyi mezőgazdasági szövetkezeté. A legnagyobb magántermelő 30 hektár szőlőt művel, a kisgazdaságok többsége 6-10 ár. A munka a szőlőhegyeken jellemzően kézzel folyik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szőlőkultúra ezen a vidéken a kilencvenes évek elejére háttérbe szorult, mintegy tíz évvel ezelőtt kezdődött el ismét a hagyományok felújítása. 2003-ban megalakult a Nekvinum polgári társulás. Fő célkitűzés a pincészet, borászat, szőlészet fejlesztése, a szőlősgazdák érdekvédelme. Hamerlik Richárd azt is elmondja, az utóbbi évtizedekben nagyot változott az ízlés, „más a szájíz”, mások a kritériumok. A jövő a reduktív eljárásoké, az irányított eijedésé. A fahordókat sokan nemesacél tartályokra vagy üvegballonokra cserélik, így elkerülhető az oxidáció és megőrizhetők a gyümölcsös ízek. Becslések alapján a nyéki termelőknek mintegy harminc százaléka nekifogott az újításnak, igyekszik lépést tartani a korral. Nagy büszkesége a helyieknek, hogy a közép-szlovákiai borászok Ipolynyékre járnak minősíttetni a boraikat. Itt zajlik a régió válogatóversenye, tehát a község valóban központi szerepet tölt be ezen a téren. A falubeli borbarátok 2004-ben egy hatalmas bronz Szent Orbán-szobrot állítottak - azóta ő őrködik a helyi szőlőskertek felett. A munka a környéken jellemzően kézzel folyik (Zoller Viktória illusztrációs felvétele) ANKÉT Megválogatja, milyen bor kerül az asztalára? Hora Mária, Deáki Sajnos az egészségi állapotom miatt egy ideje nem fogyaszthatok bort, de azelőtt szüreteken is részt vettem, nagyon szerettem a hangulatát. A borra nem úgy nézek, mint alkoholra, hanem olyan valamire, ami összehozza a társaságokat. Régebben inkább az édes borokat kedveltem, a traminit, a kadarkát. Sosem fogyasztottam nagy mennyiséget, de a minőségre odafigyeltem. A családi ünnepek alkalmával mindig minőségi bor került az asztalra, pancsolt borok nálunk nem voltak. Ha háztól vásártoltunk, mindenképpen csak ismerős gazdától, akinek a borát már korábban kóstoltuk. (gl) Lukács Ágnes, Nagymegyer Én a muskotályt kedvelem, a férjem pedig rendszerint száraz, fűszeres fehér fajtákat választ. Szeretjük a tokajit és a francia borokat. Nem a sznobság mondatja velem, de kannás bort sosem veszünk. Még nyári hőségben, fröccshöz sem. Nem fogyasztunk sok bort, ezért inkább a minőségre adunk. A vasárnapi ebédhez - ha utána nem vezetünk - általában kerül bor az asztalra. Néha akár hétköznap este is, ha a vacsora úgy kívánja. Jó ételhez nagyon jólesik egy-egy pohárral. (as) Lancz István, Nagymácséd Nemrégiben olvastam egy véleményt, és nagyon egyetértek vele: a bor lelki táplálék, ami legfeljebb néhány pohárnyi mennyiségben fogyasztva még az ellenségeket is képes kibékíteni. Nálunk igazából most kezd kialakulni a borivás kultúrája, mostanában kezdünk ráérezni, hogy a fogyasztás minősége nem a mennyiségen múlik, hanem az ízeken. Az ételekhez igyekszem olyan bort választani, amiről azt gondolom - vagy azt olvastam hogy illik hozzájuk. Szeretem a tokajit, a vörösborok közül pedig egy dél-amerikai testes bort kedvelek. Nem áldozok vagyonokat erre a célra, de ha szeretnék valamit megkóstolni, akkor megveszem, (gl)
