Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-25 / 248. szám, szombat

12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 25. www.ujszo.com A Rozafáról lélegzetelállító a kilátás, háttérben az albán Alpok Enver Hodzsa elszigetelte a külvilágtól imádott nemzetét, hogy aztán az albánok Mercedes-múzeummal csalogassák vissza a külföldieket Az érintetlen és titokzatos Albánia Sokáig Európa legelszige- teltebb állama volt, ma az egyik legszegényebb. Vicc is született az országról. Milyen az albán egyenru­ha? Egyen ruha, a többiek csak nézik... Manapság már minden albánnak le­hetősége van felöltözni, ráadásul Európa legna­gyobb Mercedes-találkozó- jába csöppen bele az ide lá­togató turista. Albániában jártunk, semmihez sem ha­sonlítható, balkáni körül­ményeket láttunk. KOVÁCS BARNABÁS Ha az ember éppen Monteneg­róban sütteti magát, s lehetősége van bepillantani a szomszédos al­bánok mindennapjaiba, természe­tesen nem hagyhatja ki ezt a ritkán kínálkozó lehetőséget. Albánia so­kunkban a bűnözés melegágyaként él (ami óriási tévedés), de a legtöbb ember ténylegesen semmit sem (vagy nagyon keveset) tud erről a sokáig magába forduló, ismeretlen európai országról. Kétségtelen, Al­bánia titokzatos ország, most van az utolsó percek egyike, hogy titok­zatosságában meglátogassuk. Szamarak, juhok, határőrök Szűk hegyi út vezet a monteneg- rói-albán határhoz. Riadt szama­rakat előzünk, majd a juhnyáj mi­att áll meg rövid időre a forgalom. Egyre több minaret gazdagítja a festői szépségű tájat, mígnem el­érkezünk a határátkelőhöz. Leír­hatatlan látvány tárul az ember szeme elé. Kerti bódékhoz hasonló helyiségekben dolgoznak a határ­őrök. Ezért vagy sem, de hihetet­len lassú az ellenőrzés az ország­határon. A bejutás tehát nem könnyű, kellő nyugalommal és derűvel azonban túlélhető. A betonbunkerek földje Az országba belépve szem­betűnő, hogy mennyi betonépít­ményt rejtettek a földbe. Az atom­biztos bunkerek Enver Hodzsának, Albánia egykori tejhatalmú diktá­torának agyából pattantak ki (1944. október 22-től egészen ha­láláig, 1985. április 11-ig volt az Albán Kommunista Párt, majd Munkapárt főtitkára). Hodzsa a hidegháború idején paranoid te­kintettel követte a világ eseménye­it. Nemzetét egy bárhonnan és bármikor várható (főleg amerikai) katonai csapásra próbálta felkészí­teni: 750 ezer kisebb-nagyobb be­tonbunkert építtetett szerte a 3 mil­Anyatejjel áztatott kősziklák Shkodra városát Kr. e. a 4. szá­zadban alapították az ülírek. Európa egyik legősibb városának szimbó­luma az illír időkre datálható, de mai alakjában középkori építmény, Ro- zafa vára. Az erődítmény felépítésé­hez a magyar Kőműves Kelemen bal­ladájával rokon legenda fűződik: a három fivérnek be kellett falaznia a legkisebb fiú feleségét, Rozafát, hogy amit nappal felépítenek, éjsza­ka ne omoljon le. Rozafa belenyu­godott sorsába, csupán egy kérése volt: testének egyik felét hagyják szabadon, hogy tudja szoptatni s fél karjával ápolni és álomba ringatni csecsemőjét. Ahelybéli nők óriási je­lentőséget tulajdonítanak Rozafa fehér falainak, mondván: Rozafa anyateje színezte be a kősziklákat. Albánia egyik történelmi nevezetes­sége így vált meddő asszonyok za­rándokhelyévé; nem ritkaság, hogy a gyermektelen nők utolsó remé- nyükben a várfalat is nyaldossák... Negyven deka papucs, másfél kiló cipő A város tőszomszédságában fek­szik a Balkán-félsziget legnagyobb tava, a Shkodrai-tó, mely Rozafáról is nagyszerűen látható. Érdekessé­ge, hogy Albánia és Montenegró is magáénak tudhatja (akárcsak a Fer­tő-tavat az osztrákok és a magya­rok) . A tó faunája rendkívül gazdag. Mintegy kétszázhetven madárfaj él itt, köztük a kontinens egyik utolsó pelikánközössége. Shkodra túlzás nélkül a legek városa. A modem vá­rosközpontban található az ország legnagyobb katolikus bazilikája, a Szent István-székesegyház. Az 1990-es évek közepén az albán ka­tolikusok példaképe, Kalkuttai Te­réz anya II. János Pál pápával közö­sen látogatta meg a székesegyhá­zat, s elhozták a Torinói lepel hite­les másolatát is, ami a mai napig megtekinthető Shkodrában. (A to­rinói lepel egy olyan ember képét hordozó vászon, akitvalószínűlega keresztre feszítéshez hasonló mó­don kínoztak meg. A leletet a tori­nói Szent János-katedrálisban őr­zik. A lepel heves viták tárgya tudó­sok, hívők és történészek körében. Sokak szerint a textília akkor színe- ződhetett el, amikor Jézus feltá­madt a sírjából.) Katolikus érseki központ lévén számos egyházi isko­la nyílt a városban, de a legelső al­bán világi iskolát (1913) és közép­iskolát (Állami Gimnázium, 1922) is itt alapították. Az albánok köré­ben mindezek ellenére a muzul­mánt a vezető vallás. A kommunista államateizmust megelőző utolsó, 1939. évi cenzus szerint a lakosság 70%-a muzulmán volt, 20%-uk az albán ortodox, 10%-uk pedig a ró­mai katolikus egyházhoz tartozott. Shkodra városa, Európa egyik legrégibb települése liós Albániában. A legenda szerint pályázatot írt ki, s miután a győztes építész megépítette az első bun­kert, Hodzsa maga a szakemberen próbálta ki a búvóhely teherbírá­sát. Az építészt az óvóhelybe zárta, majd felrobbantotta azt. Miután a mérnök túlélte a robbanást, Ho­dzsa áldását adta a bunkerek építtetésére... Mao és Hodzsa A sztálinizmushoz mindvégig hű Hodzsa olyannyira bezárkó­zott, hogy még a Varsói Szerződés országaival sem volt hajlandó az együttműködésre. Az 1980-as években Kínával vette fel a kapcso­latot. Ebben az időben állítólag csak két könyvet lehetett kapni a kínai könyvesboltokban: Mao Ce- tung Vörös könyvecskéjét, vala­mint Enver Hodzsa „remekmű­vét”, Albánia a szocializmus útján címmel... Hiába várt Hunyadi Szkanderre A határhoz legközelebbi város a (külvárosokkal együtt) kétszáz­ezer lelket számláló Shkodra, mely nemcsak Észak-Albánia központja, hanem az ország harmadik legna­gyobb városa is egyben. Shkodra (olaszul Scutari, szerbül Skadar) környéke két és fél ezer éve lakott, anno török, szerb, itáliai uralom alatt állt. Az olasz hatás a mai napig érezhető Albánián. A lakosság túl­nyomó része nem beszél idegen nyelveket, de ha olaszul társalog­nak velük, szinte gond nélkül meg­értik. Máskülönben „Hav macs iz it? Van ojró fifti...”, a többit viszont már kézzel-lábbal. Skenderbeu ko­nyakot mindezek ellenére is liter­számra tudnánk vásárolni, az albá­nok nemzeti itala ugyanis minde­nütt fellelhető (az országból kifele hivatalosan csak egy üveg a meg­engedett). A sajátos ízű és illatú, aranysárga színű borpálinka az al­bán történelem legldemelkedőbb személyiségéről, Kasztrióta Györgyről, ismertebb nevén Szkan- der bégről kapta a nevét. Az .Albá­nia Sárkánya” által szervezett fegy­veres ellenállás negyed évszázadon át (1443 és 1468 között) tartóztat­ta fel a teijeszkedő Oszmán Biro­dalmat. Szkander bég egyetlen szövetségese Hunyadi János volt, de kettejük vállalkozásait nem kí­sérte hadi szerencse: az albánok sem az 1444-es várnai csatába, sem az 1448-as második, rigómezei csa- tába nem értek oda időben, így ezek Hunyadi vereségével végződtek. Mercedesek mindenhol, monumentális kommunista emlékművel díszí­tett körforgalom Napjainkra, nem hivatalos becslé­sek szerint, a lakosság jelentős ré­sze ateista lett. Érdekesség, hogy Albániában hétköznap is esküvőt tartanak. Ugyancsak Shkodrában található egy roppant különös ci­póbazár, ahol-félreértés ne essék - kilószámra árulják a lábbeliket... Koldusok mindenhol, jelzőlámpák sehol A zajos városi életet egy civilizált európai polgár megrökönyödve fi­gyeli .Több koldus is megrohamozza a turistát sétálás közben, szeméthe­gyek, bármerre nézünk is (ami per­sze senkit sem zavar), mindenegyes idegent tetőtől talpig végigpásztázó hazai kereskedők. A járdák és az utak kegyetlenül rossz állapotban, mintha a felújítási munkálatok kel­lős közepén járnánk - itt ez a termé­szetes. A shkodrai közlekedés egyébként a bábeli zűrzavarhoz ha­sonlítható. Működőképes jelzőlám­pákat még mikroszkóppal sem talál­tunk, közismert közlekedési szabá­lyokat pedig elvétve használnak a gépkocsivezetők. A dudálást már annál gyakrabban alkalmazzák: elő­zésnél, egymás üdvözlésénél, elin­dulásnál, irányváltoztatásnál, min­dig találnak okot a kürtölésre. Mercedes-múzeum a szabadban Apropó, gépkocsik. Hihetetlen, de az albán gépkocsipark több mint hetven százaléka Mercedes-típusú személyautóból áll. Akarva-akarat- lanul olyan érzés keríti hatalmába az embert, mintha egy Mercedes- Benz reklámfilm statisztája lenne. Vagy tán Albániát a Merd tartja fenn, amolyan szabadtéri műszaki múzeumként? Gondoljunk csak bele, a törökön kívül albán vendégmunkásokkal is tele van Nyugat-Európa. Enver Ho­dzsa, a kommunista diktátor pedig a közös tulajdonra tanította évtize­deken át az albánokat. Ami a néme­té, az az enyém is - gondolhatják az illírek leszármazottjai... Nem tré­fa! Montenegróban, s Németor­szágban is elterjedt a mondás: „Irány Albánia! Ismerd meg az or­szágot, a kocsid már úgyis ott van.” Az ínyenceknek pedig jöjjön a slusszpoén. Pár évvel ezelőtt az al­bán külügyminiszter hivatalos gö­rögországi látogatásra indult. A hellén határőrség azonban feltar­tóztatta a diplomáciai különít­ményt. Mint kiderült, az albán mi­niszter Mercedese is lopott volt... Nemcsak ezért érdemes meglá­togatni Európa második legszegé­nyebb országát (Moldova az első). A külföldi tőke még csak most kezdi felfedezni az érintetlen hegyeket, az ismereden homokos albán ten­gerpartot. Pár éven belül orosz olajmágnásokveszikmajd birtokba Európa egyik legérdekesebb vidé­két. Aki kíváncsi Albániára, még most látogasson el a Balkánra. Megéri! Ha másért nem, a Merce- des-múzeumért. Egyszerűen elké­pesztő. Cipőhegyek (A szerző felvételei]

Next

/
Oldalképek
Tartalom