Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-29 / 251. szám, szerda
Szülőföldünk 29 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 29. „A magyar tanintézmény legnagyobb ellensége nem a szlovák oktatáspolitika, hanem a rossz magyar iskola. Ha egy alma matert halódni hagynak, az elpusztul" Túl a kishitűségen, avagy csináljunk magyar Ipolyszalka. Sokat lehet vitatkozni azon,hová tűnnek iskoláinkból a magyar gyerekek - foghatjuk a nép- szaporulat visszaesésére, a szülők anyanyelvi oktatás iránti érdektelenségére, a szlovák kormány elnyomó politikájára, vagy éppen a rézfülű bagolyra. Ipolyszalka esete bizonyítja, hogy nem elég a csodára várni - tenni is kell érte. LŐR1NCZ ADRIÁN Hogy földrajzilag helyükre rakjuk a dolgokat, nevezett település az Ipoly határfolyó alsó szakaszán, Párkánytól éppen tizenkét kilométerre, északra található. Akár viharsarokként is jellemezhetném, hiszen határa több ízben is fontos hadszíntér volt - 1544-ben például itt vívták eleink a törökök ellen a győzedelmes szálkái csatát, a XX. század derekán pedig hetekig állt a falu határában a front. Az itt élő közösség minden megpróbáltatás ellenére is fokozatosan gyarapodott - mind szellemi, mind anyagi javakban. Mária Terézia mezővárosi, a kommunista hatalom meg központi települési rangra emelte Ipolyszalkát. Hogy a község csillaga hanyatlani kezdett, az a rendszerváltást követően hirtelen feltárulkozó lehetőségek számlájára írható, melyekkel számos település egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Mire megszokhatták volna az új, szinte szabályok nélküli játékot, a vadabbik fajtából való magánosítók kihúzták az emberek lába alól a talajt, meg ami azon volt. így jutott sok község a csendes halódás állapotába. Ipolyszalka a kilencvenes évek derekán ért a mélypontra; a községi vízvezeték-hálózat építésének befejezésével a fejlesztések véget értek, s amikor a legutóbbi helyhatósági választásokat megelőző kampánygyűlések egyikén a jelenlegi polgármester felvetette, hogy jó lenne, ha valaki felmutatna valamit, ami ’94 óta épült, s alapterületét tekintve nagyobb egykutyaólnál, a válasz mélységes csend volt. így álltak a dolgok 2006-ban, a Börzsöny tövében fekvő Ipolyszalkán. Visszaesés után reform Hatalmas iskolát emelt annak idején a szocialista megalománia a községben, mely több száz gyerek befogadására volt alkalmas. A „hőskorban” sem működött teljes kapacitással, s a diákok száma az évek során folyamatosan csökkent. A szülők valamilyen oknál fogva jobbnak látták a közeli Párkányba járatni gyermekeiket, s a helyi iskola rövidesen kongott az ürességtől. Mindössze hetvennégy fő látogatta, amikor a 2006-ban polgármesterré választott Józsa János - nagyon helyesen érezve rá az iskola megtartó szerepére - meghirdette iskolareformját. S a művelt vüág csodát látott. „Sok helyen vannak gondok a magyar tannyelvű iskolákkal - mondja Józsa -, így hadd szögezzem le mindjárt a legelején: a magyar iskola legnagyobb ellensége nem a szlovák oktatáspolitika, hanem a rossz magyar iskola. A mi esetünk jó példa arra, hogy ha egy tanintézményt halódni hagynak, az előbb vagy utóbb elpusztul... ” 2002-ben még száznegyven tanulónk volt, vet számot a múlttal a falu első embere, 2006-ra számuk viszont alig felére csökkent. A három lépcsőből, vagy ha úgy tetszik, fokozatból álló iskolamentő koncepció bevezetését követően a 2008-2009-es tanévben már egyeden szülő sem adta más iskolába a gyerekét. Hogy mit kellett ehhez véghezvinni? „Elsősorban elbocsátottuk azokat a tanítókat, akik miatt a szülők úgy döntöttek, más tanintézménybe íratják csemetéiket. Statisztikailag is nyomon követhető volt, mely években volt a legnagyobb a bizalmatlanság az itt tevékenykedő tanítók iránt, így teljesen hivatalosan, lelépővel megváltunk tőlük. Ezt követően gazdasági megszorításokat vezettünk be, takarékosabbá téve az intézmény fenntartását, majd működésbe hoztunk egy olyan támogatási rendszert, mely elsősorban a szülőket ösztönzi a gyerekek »itthon tartás ára«.” Ennek mibenlétéről csupán annyit, hogy az ipolyszalkai szülő markát húszezer korona üti, ha csemetéje kilenc éven át a helyi iskolát látogatja; a részarányos támogatás ugyanakkor az idegenből „hazaigazoló” gyerekek után is jár. Nem leányálom Mintegy „kiegészítő szolgáltatásként” vásárolt a község egy kisbuszt, melyet kellőképp átalakítottak, hogy a környező településről is bejárhassanaka gyerekek. Ez szeptembertől napi rendszerességgel, két ízben közlekedik Kis- keszi, Bajta, valamint Leléd és Ipolyszalka között. „Bajtárói egyelőre nem jön senki, de fontos, hogy lássák az ott lakók: számítunk rájuk-mondja Józsa János. - Az ingajáratnak köszönhetően az új tanévben tizenhattal nőtt az iskola tanulóinak létszáma, ami fejkvótára kivetítve testvérek közt sem elhanyagolandó összeget képvisel.” Ahhoz, hogy a környékbeli falvak lakóit meggyőzzék, az iskola vezetésének, a polgármesternek, illetve a képviselő-testületnek is ki kellett vonulnia „kampányolni” - kisbuszostól. Az eredmény önmagáért beszél, az ipolyszalkai iskolát ma már párkányi gyerek is látogatja. Az iskolaszervezés nem leányálom, tapasztalta meg a község vezetése, miután szembesült a ténnyel, hogy az elbocsátások, no meg az iskola nem éppen jó hírneve miatt nincs, aki a katedrára álljon. Az áldadan állapotok rendezését követően viszont az érdeklődés megugrott - Érsekújvárból, sőt távolabbról is jelentkeztek a megüresedett helyekre, s akadt, aki a polgármesterrel való beszélgetést követő második órában már írta a felmondását a régi iskolájába. Mivel helynek igazán nincsenek híján, az iskola néhány termében tam'tói lakást rögtönöztek. Júliusra összeállt a tantestület - valamennyien szakképzett, hárman doktori titulussal rendelkeznek -, iskolát! s szeptemberben teljes gőzzel vethették bele magukat a munkába. Volt, akit az hozott ide, az Ipoly partjára, hogy részt vehessen egy iskola újjáépítésében, s hogy a magyar tannyelvű iskolákon eluralkodó vüágvége-hangulaton kívül némi sikerélményben is része legyen. Hiszik vagy sem, a pedagógusi pályán ez fontos. Humanista iskolamodell? Az ipolyszalkai iskolareform felvetette helyi problémákról Ba- ranovics Róbert igazgató és helyettese, Lelóczky Krisztina tájékoztat. Lelóczky Krisztina igazgatóhelyettes szerint korszerűsíteni kell „Elsősorban biztosítanunk kellett a szakos ellátottságot - mondja Baranovics. - Ez olyannyira sikerült, hogy ma már valamennyi fő tantárgyat szakképesített pedagógus oktatja. Ezt követően el kellett hitetnünk a szülőkkel, hogy komolyan gondoljuk az iskola felfuttatását; meg kellett győznünk őket arról, hogy az alsó tagozatról kikerülő gyerekeket ne vigyék Párkányba, maradjanak itt, hiszen képesek vagyunk jól felkészíteni őket a középfokú tanulmányokra. Tervbe vettük az iskola műszaki felszereltségének bővítését - több pályázatot írtunk, s nyújtunk be a jövőben is. A számítástechnikát bővített óraszámban oktatjuk, de szükség volna nyelvi laboratóriAlkotómunkára való neveléssel az érzelmi intelligencia fejlesztéséért (Somogyi Tibor felvételei) Baranovics Róbert iskolaigazgatónak van oka az optimizmusra A Józsa János polgármester: A rossz magyar iskola önmaga legnagyobb ellensége umra, hogy az idegen nyelv oktatása terén is versenyképesek maradjunk, illetve bizonyos többletet nyújtsunk.” A tizenhárom pedagógus mindegyike vezet szakkört, mondja Lelóczky Krisztina igazgatóhelyettes, s tematikailag ezek meglehetősen széles skálán mozognak - a szorobánoktatástól és -alkalmazástól kezdve a hagyományőrző és színjátszó körön keresztül a képzőművészeti alkotókörig. Az elkövetkező hetekben veszi kezdetét a zenei képzés - az iskola diákjai zongorázni és harmonikázni tanulhatnak, ugyanakkor szakkörön kívüli képzőművészeti műhely létrehozását is tervbe vette az iskola vezetése. „A tárgyi tudás átadásán kívül nagyon fontos, hogy fejlesszük a gyerekek érzelmi intelligenciáját, s erre legalkalmasabb a művészi tevékenység. Ugyanakkor nyitottak vagyunk minden, a szülők felől érkező ötletre, javaslatra, ha az az oktatás és a nevelés színvonalának emelését célozza.” Ha elfogadjuk az állítást, hogy az oktatás ma már versenyágazat, úgy ez esetben a szülő megrendelőként definiálható, az ipolyszalkai iskolavezetés hozzáállása pedig több mint helyénvaló. Beruházni a tudásba Minthogy annak idején a polgármester által összeállított hétoldalas terv a kerületi tanügyi szervnél tetszésre talált, a sikeren felbuzdulva megküldte annak költségvetéssel kiegészített kivonatát az oktatási minisztériumba. Ján Mikolaj, aki annak a pártnak a minisztere, melynek vezetése nem nagyon rajong értünk, magyarokért, s ha lehet, borsot is tör az orrunk alá (napjainkban épp lehet, de ne feledjük: a világban csak a változás állandó), tavaly nyolc- százhatvanezer szlovák koronát küldött Ipolyszalkára a többlet- költségek fedezésére. A község így máris tud túlórapénzt fizetni tanítóinak. „Túl egyszerű a demográfiai visszaesésre fogni mindent, s arra hivatkozni, hogy elesünk a lehetőségektől - magyarázza a helyzetet a polgármester. - Az az igazság, hogy az iskolamenedzsment ma már külön tudomány, amelyet ugyan sehol nem tanítanak, mégis el lehet sajátítani. Csak oda kell figyelni, meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat. Nincs senkim az oktatási tárcánál, semmilyen politikai pártnak nem vagyok tagja - azt viszont tudom, hogy minden miniszter rendelkezik bizonyos tartalékalappal, melyet tetszőlegesen felhasználhat. Pénz van, csak meg kell találni. Bár a képviselők nem hitték, hogy két egymást követő évben meg lehet fejni ugyanazt a tartalékalapot, Józsa úr nem volt rest, ismét próbálkozott. Idén valamivel többet, kerek egymillió koronát hagytak jóvá a tárca illetékesei, akik vagy nem akartak szembehelyezkedni a kerületi tanügyi hatóság véleményével, vagy nem tartották a magyarságot kizáró oknak. „Az oktatás fokozatosan versenyágazattá válik; a szülőt meg kell nyerni az ügynek, hogy az intézmény fenntartható legyen - sommázza Józsa János. - Az iskolát jelenleg kilencvenegy tanuló látogatja, s remélem, jövőre sikerül feltornázni a létszámot százra. A közeljövőben szeretnénk képzőművészeti irányultságú osztályt, valamint futballra szakosodé sportosztályt indítani, hogy egyrészt ezzel is bővítsük az iskola nyújtotta »szolgáltatások« sorát, másrészt pedig hogy a művészet és a sport által lehetőséget biztosítsunk a környékbeli gyerekeknek a kitöréshez. Benjamin Franklin mondta egykor, hogy beruházni a tudásba mindig a legjobban megtérülő befektetés; Ipolyszalka és a hozzá hasonló falvak számára pedig talán ez az egyetlen járható út.”
