Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-25 / 248. szám, szombat
PRESSZÓ Pľ k2008. október 25., szombat 2. évfolyam 42. szám 29. oldal Aktuális dhrattrendek IX. Őszi-téli táskaiskola: kicsi vagy nagy, anyag vagy bőr? Sopron, a szabadság és a hűség városa A magyar gasztronómiai élet egyik legfontosabb fellegvára 30. oldal 31. oldal Tippek és trükkök gardróbra Legyen a pakolás és a rendrakás művésze! Névjegykártya Bródy János énekes,zeneszerző Születési dátum: 1946. április 5. Iskolái: Puskás Tivadar Távközlési Technikum, BME Villamosmérnöki Kar (elektromérnöki diploma) Zenekarok: 1964-1973: az Illés együttes tagja (Bródy János, Illés Lajos, Pásztory Zoltán, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs), 1974-1985: Fonográf együttes (Bródy János, Móricz Mihály, Németh Oszkár, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs). 1978 óta egyedül vagy a saját zenekarával koncertezik. Színpadi müvei: Kőműves Kelemen (1981), István, a király (1983), Fehér Anna, Doktor Herz (1988), Volt egyszer egy csapat (magyar szövege - 2005) Díjak: SZOT-díj (1981), Magyar Művészetért Alapítvány különdíja (1990), Huszka Jenő-díj (1995), Liszt Ferenc-díj (1996), Kossuth-díj (Illés együttes tagjaként - 2000), Kossuth-díj (2008), Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje (2008) Szólólemezei: Hungarian Blues (1980), Ne szólj szám (1984), Hang nélkül (1989), Az utca másik olda Ián (1994), Volt egyszer egy Bródy János Kockázatok és mellékhatások (2001 Napi két doboz cigarettát is elszívtam annak idején, ma pedig már nem dohányzom Dal- és szövegíró, számtalan sláger, rengeteg arany- és platinalemez bizonyítja sikerekben gazdag pályafutását Bródy János: „Kedélyes öregurak vagyunk” Bródy. Ezt a vezetéknevet két ember tette igazán ismertté. Az egyikük író volt, utcát is neveztek el róla, azt az utcát, ahol a már szebb napokat is látott Magyar Rádió található. A másik pedig? Talán nincs olyan magyar ember, aki a Bródy név hallatán (ha éppen olyan kedve van), ne tudna kapásból egy Illés- számot eldúdolni. ALBERT JÓZSEF Ükapja báró és laptulajdonos volt, édesapja neves közgazdász, édesanyja pedig minisztériumi tisztviselőként dolgozott. János 1946-ban, 62 évvel ezelőtt született. Dal- és szövegíró, számtalan sláger, számtalan arany és platinalemez bizonyítja sikerekben gazdag pályafutását. Az örökifjú (Tini becenévre is hallgató) Bródy 2008 tavaszán Kossuth-díjat kapott. Életútjáról, a múltról és jelenről vele beszélgettünk. Mit érzett a Kossuth-díj átvételekor? Ennek a magas kitüntetésnek a birtokában érzem igazán azt, hogy nem töltöttem el feleslegesen a színpadon a sok-sok évtizedet. De ettől függetlenül erre a díjra egy komoly alkotó nem sok figyelmet fordít, mert hát a díjakat adják, és nem kapják, ahogy ezt szokták mondani. Nem a díjjaktól függ a művészi munkák értéke. A munka az továbbra is munka marad, amit naponta végez az ember. Gondolom, ha az 1960-as években valaki azt mondta volna önnek, „János, te annyira jó vagy, hogy akár Kossuth-díjat is kaphatsz pályafutásod alatt”, azt kinevette volna? Persze, persze! Hiszen arra sem gondoltam, hogy zenész maradok, csak afféle szabadidős tevékenység volt ez számomra azokban az években, amikor a műszaki egyetemre jártam. Tulajdonképpen az egyetemre akkor kerültem be, amikor az Illés zenekarba, és a hatvanas évek végéig párhuzamosan zenéltem, emellett pedig tanultam. Az idő múlásával egyre világosabbá vált számomra, hogy a zenekar tagja és szövegírójaként fontosabb vagyok, mint egy kezdő mérnök, és így a zenekar tagja maradtam. Negyven év alatt mennyi Bródy-nóta születet? Nyilvántartja őket? Több mint ötszáz dalnak a szövegét írtam, és picivel több mint száz azoknak a daloknak a száma, ahol a zeneszerzés is a nevemhez kötődik. Általában azokat a dalokat énekeltem, illetve énekelem még a mai napig is, amiket kimondottan én szereztem. Nagyon sok dalt írtam Koncz Zsuzsinak, Halász Jutkának, és akkor még nem is beszéltem az Illés és a Fonográf együttes dalairól. Saját magának szívesebben írt szövegeket, dalokat, mint másoknak? Ha van olyan dal, amit más nem akar elénekelni, azt előbb- utóbb nekem kell, lényegében így kezdődött az önálló előadói pályafutásom. Időnként születnek olyan dalok, amelyeket a személyes hangvételük miatt nekem illik elénekelnem. Amit én írok, az mindenképpen a megélt kalandok és tapasztalatok eredménye. Az előadóművészi képességeim behatárolják azoknak a daloknak a hangulatát, amelyeket elő tudok adni. Ha jól tudom, a szüleinek köszönhetően nagyon fiatalon ismerkedni kezdett a zenével. Talán hétéves lehettem, amikor zongoraórákra kellett járnom. Ez akkoriban divatnak számított, és senkit nem érdekelt, hogy a gyerek (jelen esetben én) érdeklődik-e a zongora iránt, vagy nem. Ez a nem „szeretem” dolog meg is látszott a zongoraórai teljesítményemen. Két év alatt mindössze négy menüettet sikerült megtanulnom. A tanárnő rengeteget fegyelmezett, én pedig ilyenkor mindig méregbe gurultam és a szó szoros értelmében püföltem a billentyűket. A A Bródy-kiállítás pár darabja ■?>?»)» ma
