Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-25 / 248. szám, szombat

PRESSZÓ Pľ k­2008. október 25., szombat 2. évfolyam 42. szám 29. oldal Aktuális dhrattrendek IX. Őszi-téli táskaiskola: kicsi vagy nagy, anyag vagy bőr? Sopron, a szabadság és a hűség városa A magyar gasztronómiai élet egyik legfontosabb fellegvára 30. oldal 31. oldal Tippek és trükkök gardróbra Legyen a pakolás és a rendrakás művésze! Névjegykártya Bródy János énekes,zeneszerző Születési dátum: 1946. április 5. Iskolái: Puskás Tivadar Távközlési Technikum, BME Villamosmérnöki Kar (elektromérnöki diploma) Zenekarok: 1964-1973: az Illés együttes tagja (Bródy János, Illés Lajos, Pásztory Zoltán, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs), 1974-1985: Fonográf együttes (Bródy János, Móricz Mihály, Németh Oszkár, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs). 1978 óta egyedül vagy a saját zenekarával koncertezik. Színpadi müvei: Kőműves Kelemen (1981), István, a ki­rály (1983), Fehér Anna, Doktor Herz (1988), Volt egy­szer egy csapat (magyar szövege - 2005) Díjak: SZOT-díj (1981), Magyar Művészetért Alapít­vány különdíja (1990), Huszka Jenő-díj (1995), Liszt Ferenc-díj (1996), Kossuth-díj (Illés együttes tagja­ként - 2000), Kossuth-díj (2008), Magyar Köztár­saság Érdemrend Középkeresztje (2008) Szólólemezei: Hungarian Blues (1980), Ne szólj szám (1984), Hang nélkül (1989), Az utca másik olda Ián (1994), Volt egyszer egy Bródy János Kockázatok és mellékhatások (2001 Napi két doboz cigarettát is elszívtam annak idején, ma pedig már nem dohányzom Dal- és szövegíró, számtalan sláger, rengeteg arany- és platinalemez bizonyítja sikerekben gazdag pályafutását Bródy János: „Kedélyes öregurak vagyunk” Bródy. Ezt a vezetéknevet két ember tette igazán is­mertté. Az egyikük író volt, utcát is neveztek el róla, azt az utcát, ahol a már szebb napokat is látott Ma­gyar Rádió található. A má­sik pedig? Talán nincs olyan magyar ember, aki a Bródy név hallatán (ha ép­pen olyan kedve van), ne tudna kapásból egy Illés- számot eldúdolni. ALBERT JÓZSEF Ükapja báró és laptulajdonos volt, édesapja neves közgazdász, édesanyja pedig minisztériumi tisztviselőként dolgozott. János 1946-ban, 62 évvel ezelőtt szüle­tett. Dal- és szövegíró, számtalan sláger, számtalan arany és plati­nalemez bizonyítja sikerekben gazdag pályafutását. Az örökifjú (Tini becenévre is hallgató) Bródy 2008 tavaszán Kossuth-díjat ka­pott. Életútjáról, a múltról és je­lenről vele beszélgettünk. Mit érzett a Kossuth-díj átvé­telekor? Ennek a magas kitüntetésnek a birtokában érzem igazán azt, hogy nem töltöttem el feleslege­sen a színpadon a sok-sok évtize­det. De ettől függetlenül erre a díjra egy komoly alkotó nem sok figyelmet fordít, mert hát a díja­kat adják, és nem kapják, ahogy ezt szokták mondani. Nem a díjjaktól függ a művészi munkák értéke. A munka az továbbra is munka marad, amit naponta vé­gez az ember. Gondolom, ha az 1960-as években valaki azt mondta vol­na önnek, „János, te annyira jó vagy, hogy akár Kossuth-díjat is kaphatsz pályafutásod alatt”, azt kinevette volna? Persze, persze! Hiszen arra sem gondoltam, hogy zenész mara­dok, csak afféle szabadidős tevé­kenység volt ez számomra azok­ban az években, amikor a műsza­ki egyetemre jártam. Tulajdon­képpen az egyetemre akkor kerül­tem be, amikor az Illés zenekarba, és a hatvanas évek végéig párhu­zamosan zenéltem, emellett pe­dig tanultam. Az idő múlásával egyre világosabbá vált számomra, hogy a zenekar tagja és szövegíró­jaként fontosabb vagyok, mint egy kezdő mérnök, és így a zene­kar tagja maradtam. Negyven év alatt mennyi Bródy-nóta születet? Nyilván­tartja őket? Több mint ötszáz dalnak a szö­vegét írtam, és picivel több mint száz azoknak a daloknak a száma, ahol a zeneszerzés is a nevemhez kötődik. Általában azokat a dalo­kat énekeltem, illetve énekelem még a mai napig is, amiket ki­mondottan én szereztem. Nagyon sok dalt írtam Koncz Zsuzsinak, Halász Jutkának, és akkor még nem is beszéltem az Illés és a Fo­nográf együttes dalairól. Saját magának szívesebben írt szövegeket, dalokat, mint másoknak? Ha van olyan dal, amit más nem akar elénekelni, azt előbb- utóbb nekem kell, lényegében így kezdődött az önálló előadói pá­lyafutásom. Időnként születnek olyan dalok, amelyeket a sze­mélyes hangvételük miatt nekem illik elénekelnem. Amit én írok, az mindenképpen a megélt kalan­dok és tapasztalatok eredménye. Az előadóművészi képességeim behatárolják azoknak a daloknak a hangulatát, amelyeket elő tudok adni. Ha jól tudom, a szüleinek kö­szönhetően nagyon fiatalon is­merkedni kezdett a zenével. Talán hétéves lehettem, amikor zongoraórákra kellett járnom. Ez akkoriban divatnak számított, és senkit nem érdekelt, hogy a gye­rek (jelen esetben én) ér­deklődik-e a zongora iránt, vagy nem. Ez a nem „szeretem” dolog meg is látszott a zongoraórai tel­jesítményemen. Két év alatt mindössze négy menüettet sike­rült megtanulnom. A tanárnő rengeteget fegyelmezett, én pe­dig ilyenkor mindig méregbe gu­rultam és a szó szoros értelmé­ben püföltem a billentyűket. A A Bródy-kiállítás pár darabja ■?>?»)» ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom