Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-25 / 248. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 25. www.ujszo.com Elhunyt Bálint Ágnes író Tegnap 86 éves korában hosszú, súlyos betegség után elhunyt Bá­lint Ágnes József Attila-díjas író, a Magyar Televízió első gyermekműsor-szerkesztője, a magyar gyermek- és ifjúsági televí­ziós műsorkészítés egyik megalapozója. Bálint Ágnes számos népszerű meseregény, illetve televíziós és rádiós mesejáték - pél­dául a Mazsola, a Mi újság a Futrinka utcában, a Kukori és Kotko- da, a Vizipók, az Egy egér naplója, Frakk, a macskák réme - szerző­je. 2006-ban megkapta a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsá­nak (IBBY) életműdíját, (mti) Három bodrogközi község ad otthont a fesztiválnak Csatrangos: új helyszíneken LECZO ZOLTÁN Solymosi Tamás először járt Prágában, de már az ottani Nemzeti Színházba is meghívták Moldva-parti táncórák Daria Klimentovával Londonból ismerik egymást (Kubáň Éva felvételei Nagytárkány/Szentes/Kisgé- res. November második hétvégé­jén rendezik meg a Bodrogközben a Csatrangos Országos Népzenei Fesztivált. Farkas József főszerve­ző lapunknak elmondta, a harma­dik alkalommal megrendezett se­regszemle lebonyolítási rendjén idén változtattak: a fesztivál pél­dául újra háromnapos lesz, és há­rom különböző helyszínen - Nagy- tárkányban, Szentesben, valamint Kisgéresben - zajlik majd. A kezde­tekkor, 2006 szeptemberében a Csatrangos minden rendezvényé­nek Királyhelmec adott otthont, volt Bartók-emlékkiállítás, kon­certeket, gyerekprogramokat, kü­lönböző kísérőrendezvényeket, valamint két egész estét betöltő gálaműsort is szerveztek a város­ban. Az első évfolyamtól eltérően tavaly már „csak” két gálaműsor megrendezésére futotta a költség- vetésből, az egyiket Királyhelme- cen, a másikat Nagytárkányban Szombaton 7.35-kor Térerő a szabadkai szerkesztőség gondozá­sában. 11.05-től a Délidőben Mik­lós László parlamenti képviselővel Miklósi Péter társalog. 12.05-kor a népzenei összeállításban a Figur banda és a Csík zenekar felvételei szólnak. Fél évszázados a pozsonyi Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke, ebből az al­kalomból egy konferenciára került sor. Egyebek közt az ott készült be­szélgetések hallhatók a Tékában. Vasárnap 8.05-kor kezdődik a Világosság: Zsidó János atya a mo­dern ember bálványairól beszél. 9,05-kor a Kaleidoszkópban Euró­mutatták be. A tapasztalatok sze­rint a faluban a közönség sokkal szívélyesebben fogadta a produk­ciókat, mint a városban: a Bodrog­köz központjában alig néhány tu­cat érdeklődő volt kíváncsi a hazai és külföldi fellépőkre, a Tisza-parti település művelődési házának nagytermében viszont alig fértek el az emberek. Arról nem is szólva, hogy Nagytárkányban a Bátai Tamburazenekarnak egyórás rá­adást kellett adnia a kultúrház elő­csarnokában. Mivel később több község is jelezte, hogy a jövőben szívesen adnának otthont a feszti­vál valamelyik rendezvényének, a szervezők úgy döntöttek, a Csat­rangosnak idén kizárólag „vidéki” helyszínei lesznek. November 7-én este Nagytárkányban a Fonó Ze­nekar, a Szepsi Hagyományőrzők, a helyi Tisza Népdalkör és a Ra- kottya Menyecskecsoport lép fel. November 8-án Szentesben, majd egy nappal később Kisgéresen is egész estét betöltő gálaműsor vár­ja a közönséget. pa legnagyobb világzenei rendez­vényéről, a nyíregyházi Vidor Fesz­tiválról beszél az egyik főszervező, Szabó Tamás, majd Godány Sán­dor festőművészt kérdezzük leg­újabb kiállítása kapcsán. Megszólal a népszerű színésznő, Csala Zsuzsa is. 10 órakor a Vasárnapi menüben sok egyéb mellett elhangzik egy be­szélgetés Hargitay Henrikkel, az ELTE egyetemi rádiójának vezető­jével a közösségi rádiózásról. 12.30-kor A kultúra vüágában megismerhetnek két magyaror­szági plakáttervezőt, Krzystrof Duckit és Árendás Józsefet, Kopócs Tibor grafikus és festőművész pe­dig az Atelier legújabb számáról szól. (-tek) Prágában most járt elő­ször, Pozsonyban már tán­colt. Sztárgálára hívták ak­kor is, mint most. Solymosi Tamás ezekben a hetekben Bécsben dolgozik. A Staats- operben kérték fel a Mayer­ling betanítására. SZABÓ G. LÁSZLÓ Prágába mesterkurzusra hívták. Tavaly, amikor az Angol Nemzeti Balett vendége volt több mint két és fél hónapig, több balerinával lé­pett színpadra, köztük a cseh Daria Klimentovával, a londoni együttes szólótáncosával. Ó hívta meg nyári prágai kurzusára. „Régóta vágytam már Prágába, rengeteg fotót láttam a szépségei­ről, csak az útjaim valahogy min­dig más irányba vittek. Amikor Da­na megkért, hogy erősítsem a kur­zusát, elolvadtam az örömtől. Tíz napra szólt a meghívás, és én bol­dogan mentem. Attól a perctől fogva, hogy megérkeztem, egé­szen az utolsó napig minden nagyszerűen alakult. Húsz ország fiatal táncosai jöttek el a kurzusra, pedig borsos áron ment a dolog, egyedül a csehek kaptak kedvez­ményt, mint házigazdák. De akármennyit kellett is fizetni, olyan nagy volt az érdeklődés, hogy negyven-ötven embert vissza kellett utasítani. Annyian jelent­keztek, hogy egyszerűen nem volt hely mindenki számára.” Pályája legfényesebb éveiben, külföldi vendégszereplései köze­pette Solymosi Tamás élvezettel tanít. Tanári állása van a Magyar Táncművészeti Főiskolán. „Imádom a fiatalokat. Én már elég tisztán látom azt az utat, amely előttük áll, ugyanazt járom én is, így sok felesleges küszködés­től tudom megszabadítani őket. Én rögtön a balettintézet elvégzé­se után Amszterdamba szerződ­tem, onnan mentem aztán Lon­donba, majd Nurejewel egy hosszabb ausztráliai turnéra. Mindenre úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. S ha át tu­dom segíteni őket a buktatókon, különböző szakmai, technikai vagy éppen magánemberi akadá­lyokon, akkor miért ne tegyem? Nekem is voltak gondjaim, amikor elindultam a pályán, külföldön rengeteg nehézséggel kellett meg- küzdenem, hiszen mindenütt ide­gen voltam. Prágában is gyorsan közel kerültünk egymáshoz a diá­kokkal. A végén már arról faggat­tak, hogy mit ajánlanék nekik az életben, hogyan csinálják, merre menjenek? Daria nagyon okosan átgondolta a mesterkurzust. Szá­momra is kijelöltek egy napot, amikor megmutathattam a filmje­imet, s az egész csapat kérdezhe­tett. Ez olyan délutáni csevegés volt. Ötkor kezdődött, és általában egyórás szokott lenni, mi viszont még nyolckor is ott ültünk, és be­szélgettünk. Amikor figyelmeztet­tek, hogy be kell fejezni, már oltják a villanyt, vége, a táncosok szól­tak, hogy menjünk ki a térre, és ott folytassuk egy pohár vörösbor mellett. Bort nem kérek, de jeges tea jöhet, mondtam, és kiköltöz­tünk a Divadlo na zábradlí előtti hangulatos kis terecskére. Nagyon kellemes este volt, sokáig fogom még emlegetni.” Pedig az első napon, amikor megérkezett, Solymosi Tamás azt gondolta: Prágában senki sem fog­ja ismerni. Hogy nem lesz egyetlen ember sem, aki valahol a világban táncolni látta volna őt. „Tévedtem. A cseh növendékek, bár Prágában még valóban nem táncoltam, szinte felmondták a szakmai önéletrajzomat. Ponto­san tudták, mikor hol jártam a vi­lágban. Az állam leesett. Az inter­neten sok mindennek utánanéz­tek. Volt, aki Amszterdamban, Londonban vagy Bécsben látott valamelyik szerepemben. Jóleső érzés volt, nagyon jó hangulatú órákat töltöttünk együtt. Be kel­lett tanítanom egy variációt, illet­ve egy pás de deux-t A kalózból, amelyet én táncoltam nemrég Addisz-Abebában. Nem olyan ne­héz szám, de nagyon látványos, sokat kell benne színészkedni. Az ugrások, a forgások, a technikai fogások mellett azt is elővettük, amivel ritkán foglalkozunk, hi­szen »az úgyis jön magától«. Köz­ben úgysem jön. Azt is be kell gyakorolni, hogyan kell sármőr- ködni. Bemutattuk a kettőst Dali­ával, és azt mondtuk: »Most ti kö­vetkeztek! Ha nem megy, majd segítünk.« Etiópiában egy rigai balerinával táncoltuk el ezt a számot, Daria ezt látta DVD-n, az­tán a kurzus előtt átvettük, és be­tanítottuk a résztvevőknek. Na­gyon tetszett nekik, nagy sikert arattunk vele. Még most is kapom az e-maileket, hogy milyen jól érezték magukat, és milyen sokat tanultak. Prága maga a csoda. Nagyon magas polcra került a szí­vemben. Barátságosak és készsé­gesek az emberek, száz pontból kétszázat adtam nekik.” Mivel a jövő évi kurzust is Dada Klimentová vezeti, visszavárja magyar kollégáját. De már Petr Zuska, a prágai Nemzeti Színház balettigazgatója is közölte: szíve­sen látná egy ottani balettgálán. „Pesten, a táncművészeti főisko­lán kapok hideget-meleget. De egy olyan helyen, ahol nem vagyok otthon, mindig izgalmasabb a megmérettetés. Tiszta képlet. Máshogyan ítélik meg az embert ott, ahol felnőtt, ahol az első lépé­seit tette a pályán, és egészen más­képpen ott, ahol nincsenek gyöke­rei. Prágában bárki mondhatta volna, hogy ez nagyon gyenge óra volt, nem ért semmit. Ehelyett mindenki el volt ragadtatva. Végül is ezért hívnak vissza. Tehát elége­dettek voltak velem. Tetszett a módszerem. Már olyan leveleket is kaptam, hogy ha jövőre is megyek, Már biztos: jövő nyáron újra ta­lálkoznak akkor ők is jönnek. Ez nagyon kel­lemes érzés. Tudom, hogy nem dolgoztunk feleslegesen. Egyéb­ként ott laktam az Óváros szívé­ben, a Moldva partján. Ha kihajol­tam a szobám ablakán, majdnem elértem a Károly hidat. Nagyon szeretem a szecessziót, a régi stílu­sokat, a felújított házakat, a tiszta sikátorokat. Meg a nyüzsgést, a pezsgést, a bohémságot, s ez mind jellemző Prágára. Tetszik, hogy megőrizték a kávézók, az étter­mek, a cukrászdák monarchiabeli hangulatát, ami a legtöbb város­ban már elveszett. Nagyon várom a jövő nyarat, hogy visszamehes­sek. A szüléimét is szeretném rábe­szélni, hogyjöjjenek.” Pozsonyban, az őszi sztárgálán Wagner Trisztán és Izolda-kettő- sében lépett színpadra Daria Kli­mentovával. Valósággal összeol­vadtak a zenére, amit szerelemről táncban el lehet mondani, azt ma­radéktalanul megmutatták. Lon­donban is volt már közös fellépé­sük. A hattyúk tava Rotbart báró­jaként azonban, ahogy Solymosi Tamás fogalmaz, csak A pontról B pontra rakta Odett-Odiliát. A Trisztán és Izoldával azonban a budapesti Operaházban is közön­ség elé léptek. „Most Kubába hívtak egy hason­ló estre, de Daria nem jöhet velem, mert bemutatója van Londonban. Mivel ő is elfoglalt táncos, legköze­lebb szerintem tényleg Prágában találkozunk. Én egyébként el sem búcsúztam a várostól. Rengeteg felvételt készítettem, és meg is néztem már többször a képeket. Ha én jól érzem magam valahol, oda biztos, hogy visszamegyek. Az olaszországi Reggio de Calabriá- ban is jártam már, ahova szintén mesterkurzusra hívnak. Ott is ugyanolyan kellemes napokat töl­töttem, mint Prágában. Ezek a he­lyek engem mindig nagy erővel csalogatnak vissza.” Neves zenészek alkalmi társulása, jobbra a tavaly elhunyt Póttá Géza (Szabó Bernadett felvétele) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ <i_ PÁLYÁZAT Az Év Irodalmi Alkotása A Szlovákiai Magyar írók Tár­sasága (SZMÍT) Az Év Irodalmi Alkotása Pályázat címmel szép- irodalmi pályázatot hirdet szlo­vákiai magyar (állandó szlovákiai lakhellyel rendelkező) szerzők számára. A pályázatra benyújtha­tó minden olyan magyar nyelven írt széppróza vagy vers, amely nyomtatásban még nem jelent meg, s amelynek közlési jogával a szerző rendelkezik. Egy szerző csak egy művel vehet részt a pá­lyázaton. Tematikai megkötés nincs. A pályamunkát postai kül­deményként, minden oldalán jel­igével ellátva, három nyomtatott példányban és digitális formában (floppy-lemezen, CD-n stb.) is kérjük benyújtani. A pályaműhöz külön, zárt borítékban csatolandó szerzőjének neve és lakcíme. Ezen a borítékon legyen feltüntetve a pályázó jeligéje is. A külső borí­tékra pedig kérjük ráírni: Szép- irodalmi pályázat. Levélcím: Spoločnosť maďar­ských spisovateľov na Slovensku, Alžbetínské námestie L, 929 0L Dunajská Streda A pályázatok beérkezési ha­tárideje: 2008. október 29. Pályadíj: 10 ezer korona, vala­mint a Szabó Ottó által felajánlott PATHMOS (olaj) című festmény. Olvasói különdíj: 5 ezer koro­na és egy 3000 koronás könyv­csomag. A pályázatra benyújtott szép- irodalmi alkotásokat irodalomkri­tikusokból álló zsűri bírálja el. A zsűri elnöke: Tőzsér Árpád, Kossuth-díjas költő. További tagok: H. Nagy Péter szerkesztő, irodalomkritikus és Keserű József egyetemi oktató, irodalomkritikus. A pályaműveket Társaságunk közvetlenül a beérkezési határidő lejárta után közzéteszi saját web­lapján (www.szmit.sk), ahol az olvasók szavazhatnak is arra a szépirodalmi alkotásra, amelyet a legérdemesebbnek tartanak az olvasói különdíj elnyerésére. A szavazók között egy-egy 3000, 2000 és 1000 koronás könyvcso­magot sorsolunk ki. A díjnyertes mű első felhaszná­lásijoga a Szlovákiai Magyar írók Társaságát illeti meg, és a Bárka című magyarországi folyóiratban jelenik meg a díjátadást követően. Az ünnepélyes díjátadásra 2008. november 28-án kerül sor Komáromban, a III. Őszi írófeszti­vál keretében megrendezett iro­dalmi esten, ahol a nyertes pályamű a Jókai Színház egy ne­ves színművészének tolmácsolá­sában hangzik el. A nem díjazott szövegeket a pá­lyázat kiírója nem őrzi meg és nem küldi vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom