Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-25 / 248. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 25. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES A Nyugat összehangolt fellépésre készül a szegényebb országok megsegítésére; a latin-amerikai és közép-európai országokat is elérő pénzügyi válság piaci pánikhoz, sőt, társadalmi nyugtalansághoz vezethet, írta a lap tegnapi száma, amely szerint a veszélyeztetett országok között van Magyarország is. A korai áldozatok egyike Magyarország, ahol nemcsak a vállalatok, hanem a magánszemélyek devizaadóssága is jelentős. - Nem voltunk nyilvánvaló célpont - mondta a lapnak Bőd Péter Ákos volt MNB-el- nök, hozzátéve: korábban nem lehetett látni komolyabb gondokat Magyarország gazdasági kilátásait illetően. Csak semmi pánik, Bélám, minket úgysem érint az euró! (Peter Gossányi karikatúrája __________________HÉTVÉG(R)E Szlovákiának tehetsége van Elengedjük-e gyermekünket egy vadvízi kenutúrára, ha az eddig még csak a kerti kismedencében látott vizet? Küldjük-e hegyet mászni, ha a magassággal az egyetlen tapasztalata a játszótéri mászóka? Ültessük-e volán mögé, ha még nincs 18? És biztassuk-e egy szlovák televíziós vetélkedőben való részvételre, ha csemeténk hadilábon áll az államnyelvvel? KOCUR LÁSZLÓ Erre gondoltam, mikor az egyik videómegosztó portálon több tízezer embertársamhoz hasonlóan- a több százezer tévénéző után - én is megnéztem Habodász István produkcióját az egyik kereskedelmi televízió Ki mit tudra haja- zó műsorában. A 16 éves komáromi legényke - egyébként (magyar nyelven) eredményes szavaló - József Attila: Tiszta szívvel című költeményét próbálta előadni, Ján Smrek fordításában. Az eredmény: nevetésüket elfojtani nem tudó és nem is akaró zsűritagok, és röhögéstől fetrengő közönség. A fiú sorsa már akkor eldőlt, amikor megtudtuk, honnan származik: Prichádzam Komámé - mondta, fülig húzva ezzel a zsűri arcát. Istvánt annak rendje-módja szerint szétszívatták. Á nézők számára már a szerző neve is humorosan hatott: Attila József. Remélem, most önök is nagyot kacagnak az újság mögött. Attila József - nagyon vicces. Legalább annyira, mint az István Habodász- mert Istvánt már a bemutatkozáskor kiröhögték. Adela Banášová kezdte az alázást, aki arra kérte a versenyzőt, mondja, vagy legalább ujjaival mutassa meg, hány éves. Pavol Habéra szándékosan félreragozva gúnyolta a fiút. A legirritálóbb viszont a cseh Ján Kraus megnyilvánulása volt. Amikor István felajánlotta, hogy ha lehet, magyarul is elszavalja a verset, a cseh Kraus csehül figyelmeztette őt: ez a Szlovákiának tehetsége van című műsor. Ha ebbe egy magyar előadó nem fér bele, akkor itt komoly baj van. Ráadásul a tévé honlapján közzétett szabályok között sem olvasható, hogy magyarul nem lehet szavalni. A párperces jelenet számos további kérdésirányt vázol. Ha ugyanezt - azaz a porig alázást - más okból kifolyólag egy komáromi, 16 éves, de szlovák versenyzővel teszi a zsűri, az rendben van? Nyilván az sem oké, egy ember megalázását a kamerák kereszttüzében nemzetiségtől függetlenül etikai szempontból nem helyeselhetjük. De azért szeretjük... A különböző tehetségkutató versenyeken hatalmas nézettséget hoznak azok a körök, ahol a tévék prezentálják, micsoda ocsútömegből, pelyvahegyek- ból válogatták ki azt a pár szem tiszta búzát, amelyet végül is tartósan a nézők elé tárnak. Mert rosszra hajló emberi természetünkből kifolyólag szeretünk a másikon röhögni, azok többsége is, aki e sorokat olvasva azt mondja: én nem. De függetlenül attól, hogy Habéra vagy Frideri- kusz aláz, az még nem helyeselhető. Nem szabad elvonatkoztatnunk Habodász István, családja, tanárai, baráti köre stb. felelősségétől sem. Ő maga, önként gondolta úgy, hogy próbára teszi magát, vélhetően senki nem fogott rá egy nagy kaliberű sörétest, azzal kényszerítve őt a jelentkezési lap beadására. Mivel még nincs 18, valószínűleg törvényes gondviselőjének is hozzájárulását kellett adnia a versenyben való részvételhez. Senki nem akadt a környezetében, aki azt mondta volna: ne menj oda, Pista, mert nem tudsz szlovákul rendesen? Mert nem tud, ez tény és való, ez az egész ország számára kiderült. Pedig szlovákul kell tudni. Már csak azért is, hogy ha valaki beszól neki a műsorban, akkor annak a megfelelő módon tudjon válaszolni, úgy, ahogy kedve tartja, nem pedig úgy, ahogy tud. Makogva. Bár ennek önmagában még nem kellene okként szolgálni arra, hogy harsányan derüljenek rajta. Amikor István felajánlotta, magyarul is elmondja a verset, a cseh Kraus csehül figyelmeztette: ez a Szlovákiának tehetsége van című műsor. Elég lett volna neki annyit mondani: „Figyelj jobban az iskolában, vagy ha a szlovákórákon is magyarul beszéltek, mint oly sok csallóközi iskolában, akkor járj magántanárhoz, és ha majd fogsz tudni rendesen szlovákul, ki fogod tudni mondani azt, hogy s čistým srdcom, anélkül, hogy az egy tüsszentésre hasonlítana, akkor gyere vissza.” De valahogy benne volt a levegőben, hogy ez most egy jó lehetőség, magas labda, melyet le kell ütni. Mert olyan a közhangulat, hogy a magyarokat szívatni sikk. Ahogy Duray Miklós mondta az egyik magyar- országi tévécsatorna műsorában: Robert Fico kormánya előhozta a zsigerekben megbúvó nacionalizmust. És itt most nem csupán a tahó Slota pártpreferencia-foko- zó, félrészeg marketingböfögéseire kell gondolni, hanem a sokkal hatékonyabb, cinikus Robert Fi- córa. Arra, aki szerint Magyarország mindent elszúr; akit nem érdekel, mit mond a magyar diplomácia vezetője; aki azonnal ultimátumról hadovái, ha valamit kérdeznek tőle; aki kisebbik koalíciós partnere szavazóit elhalászva követeli az MKP képviselőinek felelősségre vonását a Kárpátmedencei Magyar Képviselők Fórumán való részvételük miatt. És aki - a nem különben tapló Ján Mikolaj oktatási miniszterrel egyetemben - nem rest belepisz- kítani párezer alapiskolás iskolatáskájába sem a hibrid nyelvű tankönyvekkel. És mellettük ott van még az egyre kopó, már államfőjelöltnek sem alkalmas Vladimír Mečiar, aki liluló fejjel hangoztatja, hogy itt be vannak tartva a kisebbségek jogai. Ez ömlik az országra, szinte napi rendszerességgel a sajtóból. És ennek társadalmi hatásától nem lehet elvonatkoztatni. A politikai vezetők viselkedése sokak számára példát jelent: ha ez a majdnem 50 százalékos népszerűségű politikus beszólo- gathat a magyaroknak, akkor előbb-utóbb erre bárki feljogosítva fogja érezni magát, a tévéri- pacstól kezdve a vasúti jegypénztárosig, aki eddig se tudott magyarul, de most már nagyobb önbizalommal mondja a kisablak mögül: Nerozumiem po maďarsky. Habodász István saját képességei túlbecsülésén túl talán a jelenlegi hazai közhangulat áldozata is. Sarkozy és Obama egyaránt szeretne a pénzügyi rendszer új alapítójának szerepében feltűnni Az EU számára Obama lenne az ideális elnök AATI-HÁTTĹR Az új amerikai elnök példátlan helyzetben fogja átvenni a hatalmat; a hazájából indult világválság közepén, amelynek legfőbb kezelője az eltökélten és egységesen fellépő Európai Unió. Ebben a helyzetben a republikánus jelölt, John McCain megválasztása megnehezítené, míg a demokrata jelölt, Barack Obama győzelme felgyorsítaná és hatékonnyá tenné a közös válságkezelést Európával hangsúlyozza Alain Duhamel politológus a Libération című francia baloldali napilapban tegnap közzétett elemzésében. Duhamel szerint az Egyesült Államokban novemberben kezdődő pénzügyi válsággal foglalkozó vi- lágértekezlet-sorozat európai ötletét Washington nem utasíthatta el, hiszen a világ számára egyértelmű: a válság az Egyesült Államokból indult el. A november 15-én kezdődő csúcstalálkozók idején a világ már tudni fogja, ki lesz januártól a Fehér Ház új lakója, így Bushnak várhatóan csak protokollszerepjut. Európai részről az Európai Unió soros elnöki tisztét ellátó francia elnök, Nicolas Sarkozy fogja a tárgyalásokat vezetni. Az elemző szerint az a lényeges, hogy Sarkozy azok élére állt, akik levonták a válság tanulságait és úgy döntöttek, hogy tartós szabályozásokat léptetnek életbe. George Bushnak nem tetszik ez az út, és McCain is visszafogottnak tűnt eddigi megnyilatkozásaiban. Barack Obama viszont a válság kirobbanása óta a pénzügyi piacok reformját sürgeti, és szavazótábora is támogatja a piac nagyobb ellenőrzésének gondolatát - mutat rá Duhamel. Ha Obama nyeri az amerikai elnökválasztást, egy új európai-amerikai összefogással lehet a szabályokat megerősíteni, a bankokat és a biztosítókat ellenőrzés alá vonni, és felvenni a harcot az adóparadicsomok ellen, vagyis egy stabilabb pénzügyi rendszert létrehozni. KOMMENTÁR Beetetett betétesek BALIA D. KÁROLY A függeden Ukrajna két évtizednél rövidebb története folyamán másodszor esik meg, hogy az ország lakosai nem tudnak hozzájutni a saját pénzükhöz. A legutóbbi eset óta mindössze 16évteltel: a Szovjetunió kötelékéből kiszakadt fiatal állam 1992-ben zárolta a lakossági bankbetéteket. A visszafizetés azóta sem történt meg. Ez akkor igen érzékenyen érintette a kisembereket, hiszen az intézkedés időben egybeesett a munkahelyek tömeges megszűnésével, a szociális védőháló szétszakadásával. Idővel az ukrán gazdaság kezdett talpra állni, valamivel könnyebb lett a megélhetés, és az 1992 előtti megtakarításokból is csurrant- cseppent, született például olyan döntés, hogy a régi betétek terhére az eladósodott lakosok részben rendezhetik kommunális tartozásaikat. 2002-től aztán minden betét terhére évente (!) visszafizettek 50 hrivnyát (ez kevesebb, mint 7 euró), a múlt év decemberében pedig a miniszterelnöknek megválasztott Julia Tyimosenko intézkedése nyomán az egykori betétesek 1000 hrivnyára (kb. 140 euróra) lettek jogosultak a saját pénzükből. Az ukrán Vaslady arra is ígéretet tett, hogy az állam 2 éven belül rendezi az összes tartozást. Ehelyett épp az ellenkezője történik most - természetesen a pénzügyi világválság miatt és arra hivatkozva -: a friss betéteket érintő újabb korlátozások léptek érvénybe. És újra volt mit zárolni... Gondolhatnánk, a korábbi tapasztalatokból okulva a lakosság bizalmatlan lett a bankok iránt. Ez csak eleinte volt igaz. Nem sokáig őrizgették azonban a pénzüket az emberek a szalmazsákban. Az utóbbi években gombamód szaporodni kezdő (részben külföldi érdekeltségű) kereskedelmi bankok szép kamatot ígértek, így sokan újra betették a megtakarításaikat. Közben felnőtt egy új generáció, amelynek tagjai teljes bizalommal voltak az ukrán pénzintézetek iránt. Legfeljebb magában a hrivnyában nem bíztak eléggé, így aztán inkáhb beváltották valutára, és úgy helyezték el betétként. Most őkjártak a legrosszabbul: az Ukrán Nemzeti Bank a múlt héten bizonytalan időre (állítólag csupán hat hónapra) zárolta a valutabetéteket. De erősen korlátozták a nemzeti valutában tartott összegek hozzáférhetőségét is. Bár érvényben vannak bizonyos régi és új rendelkezések a betétgaranciákról, a gyakorlatban a legtöbb pénzintézet havonta csupán egyszeri 1000 hrivnya felvételét teszi lehetővé ügyfeleinek. Ez nem csupán azokat érinti érzékenyen, akiknek megtakarítása van, hanem azokat is, akik bankszámlájukra kapják a fizetésüket (az átlagbér ennek kb. kétszerese). Eközben eléggé furcsa érzés azt olvasni, más országokban az állam korlátlan garanciát vállal a betétek teljes összegére. A baj valószínűleg nagyobb annál, mint amit a kisember a zsebén érzékelhet. A pénzügyi válság hatalmi krízissel párosul. Viktor Jus- csenko elnök a kormánykoalíciós megegyezések lehetetlensége miatt nemrégiben feloszlatta a parlamentet, később azonban, valószínűleg a Nemzetközi Valutaalap nyomásra, visszavonta rendelkezését. Az IMF ugyanis korábban az ukrajnai helyzet enyhítésére 3-14 milliárd dolláros hitel kiutalásának a lehetőségét helyezte kilátásba, de feltételül szabta, hogy a hatalmi ágaknak együttműködést kell tanúsítaniuk és a parlamentnekjóvá kell hagynia egy válságterv-csomagot. Ám az elnöki visszakozás ellenére úgy tűnik, a parlament működésképtelen, a párt- és csoportérdekek előtérbe kerülése miatt Ukrajna mégsem tudja teljesíteni a feltételeket, így elesik a hiteltől. Megjósolni is nehéz, saját erőtartalékaiból az erős belső széthúzás közepette mire képes az ország. Csupán annyi tűnik bizonyosnak, hogyazostorvégemostisa kisember hátán csattan. FIGYELŐ Maradjanak a szobrok A kétes hírű történelmi személyiségek szobrainak ledöntése ellen foglalt állást Bóján Pajtic vajdasági kormányfő annak a vitának a kapcsán, amely Szerbiában egy néhai politikus miatt bontakozott ki. Az újvidéki városvezetés pár hete díszpolgári címet adományozott Efraim Zuroffnak, a holokauszt bűnöseinek felkutatásával foglalkozó Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodája vezetőjének. Zuroff egyebek mellett azzal érdemelte ki az elismerést, hogy állhatatosan küzd a magyar hadsereg és csendőrség által 1942-ben a vajdasági székvárosban rendezett tömeggyilkosság, a Hideg Napok bűnöseinek - köztük a Budapesten élő Képíró Sándor volt csendőrtisztnek - a felelősségre vonásáért. Zuroff azonban nem fogadta el a megtiszteltetést, mert az egy olyan városból érkezett, amelyben 2006-ban szobrot emeltek egy antiszemita hírében álló politikusnak. A radikális Jasa Törnie (1856-1922) születése 150. évfordulóján kapta az emlékművet az akkori radikális városvezetéstől, annak elismeréseként, hogy a múlt század elején sokat tett a Vajdaság Szerbiához csadakozása érdekében. A szoborállítás már két éve vitát váltott ki, sokan megkérdőjelezték, hogy a soknemzetiségű autonóm tartomány székvárosában emlékművet állítsanak egy szerb nacionalistának. Ráadásul olyannak, akit a „zsidó kérdésről” szóló egyik értekezése antiszemita hírébe hozott, bár politikai örökösei tagadják, hogy az volt. Az sem tett jót Jasa Törnie hírének, hogy leszúrta egyik politikai ellenfelét, Misa Dimitrijevicet, akinek egyébként utca viseli a nevét Újvidéken. A Szerbiát irányító Demokrata Párt alelnöki tisztét is betöltő Bóján Pajtic azonban úgy vélte, hogy egy-egy választás után nem kezdődik újra a történelem. Félő, hogy a rákövetkező városvezetés más lebontandó szobrot találna, s végé-hossza nem lenne a folyamatnak. (m)
