Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-22 / 245. szám, szerda
8 Tudomány ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 22. www.ujszo.com Wallace Hume Carothers szenvedélyes horgász volt, de a selyemzsinór gyakran cserbenhagyta, ezért elhatározta, műanyagból készít sokkal jobb minőségű zsinórt A nylon, a vegyipar csodája Azok a csábos női lábak, leheletvékony nejlonharisnyába bújtatva, a férfiszemek legnagyobb mágnesei! Napjainkban természetes, hogy a műanyagipar e remeke a lányok, asszonyok szépségének hangsúlyozója, pedig nem is oly régen született meg ez a találmány: mindössze két emberöltővel ezelőtt ismerte meg a világ az első polimerizált szénvegyületből készült terméket, a nylont. OZOGÁNYERNŐ Nevét a kor két legjelentősebb városa, New York és London kezdőbetűiből kapta. 1938. október 27-én mutatták be a nagy- közönségnek a vegyipar nagy csodáját, amely egyben egy új termékcsalád diadalútjának kezdetét is jelentette. Ma el sem tudnánk képzelni az életünket a polimerizált szénvegyületek nélkül, hiszen körülvesznek bennünket. Az üzletben az előre csomagolt árut ez burkolja, az italok döntő többsége polietilén palackban vár ránk, a pénztárnál a tasak, lakásunkban minden villamos berendezés és elektronikai készülék doboza, a villany- vezetékek burkolata, a konnektorok és villanykapcsolók, a „gumipadló”, házi robotgépünk fogaskerekei, fürdőszobánk több tartozéka, a fogkefe és a fokrém- tubus, ruhadarabjaink legtöbbje, gépkocsink belső terének zöme, az ékszíjtárcsa, a kerekékköpeny anyagának nagy százaléka mind-mind műanyag. Az egyéb felhasználási területekről nem is beszélve: köteleket, sátrakat, ajtókat, ablakokat, ejtőernyőket, horgászzsinórokat, sebészfonalakat, ezernyi ruhadarabot, csónakokat, sőt jachtokat készítenek polimerizált szénvegyületekből. Ezért is érdekes, hogy kinek az agyából pattant ki a gondolat, hogy egyáltalán ilyen anyag előállítható. Ma már szinte senki sem ismeri Wallace Hume Carothers nevét. Azért sem, mert a legendás bemutatón nem volt jelen, így aztán a babérokat anyavállalata, a napjainkig is a világ egyik leggazdagabb cége, a DuPont aratta le. Carothersnak a huszadik század lángelméi között a helye. Hihetetlen ambiciózus célokat tűzött ki maga elé, amelyeknek - hibás - önértékelése szerint nem tudott megfelelni. Tanítócsaládban, 1896. április 27-én az Iowa állambeli Burlingtonban látta meg a napvilágot. A mis(Képarchívum) souri Tarkio College hallgatója volt, ahol vegyészetet tanult, mivel úgy érezte, ez a jövő egyik nagy kutatási területe. Az illinoi- si egyetemen szerzett doktori címetl924-ben, ahol a későbbiekben szerves kémiával foglalkozott. A kor kedvezett ennek a tudományágnak: egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy előállíthatok műanyagok. A kérdés olyannyira a levegőben lógott, hogy a DuPont vegyi gyár 1927-ben kutatólaboratóriumot hozott létre új anyagok kikísérletezésére. Carothers, akinek példaképe az, élő legenda, a világot a villamos berendezéseivel, találmányaival, szabadalmaival gyökeresen Wallace Hume Carothers megváltoztató Thomas Alva Edison volt, az elsők között jelentkezett az új munkahelyre. Nem kis célt tűzött ki maga elé: a vegyipar forradalmasításával ugyanúgy megváltoztatja a világot, mint legendás magasságokba emelkedett elődje. Főnökei hamarosan meggyőződtek kivételes képességeiről, így a következő évben, 1928-ban már a laboratórium vezetését is rábízták. Az ifjú feltaláló méltónak bizonyult a bizalomra: három év múltán már szállította is első találmányát, a neoprént, a műkaucsukot. Munkája mellett volt egy nagy szenvedélye, a A XVI. században jelenik meg a kötött harisnya a mindennapi használatban, amelyet leginkább csizmában hordtak a férfiak és a nők. Később elterjedt a papucsokhoz és félcipőkhöz hordható vastag gyapjúharisnya, amelyen már dudoros minták is díszelegtek rávarrással. Mivel az 1920-as évektől kezdődően a női szoknyák egyre többet engedtek láttatni a női bokából majd a lábszárból, ezért felerősödött a harisnyák jelentősége. Már akkor megjelentek a selyemharisnyák, a műselyem és a nejlonharisnyák horgászat, amely új feladatokra sarkallta. A kor zsinórjait selyemből készítették, amely többórás áztatás után sokat veszített szakítószilárdságából, rugalmassága is meglehetősen kicsi volt, így sok esetben Carothersnak nem sikerült a megszerzett zsákmányt kiemelnie. Ezért elhatározta, hogy műanyagból készít a korábbiaknál sokkal jobb minőségű zsinórt. Háromévi kísérletezés után eljutott a megoldáshoz: sikerült műszálat előállítania. Csak volt egy bökkenő: olvadáspontja száz Celsius fok alatt volt, ennek megfelelően nagyon nyúlékony és gyúlékony is volt. De érezte, hogy jó nyomon jár. Újabb két év megfeszített munkája után sikerült elérnie, hogy találmányának olvadáspontja 250 fokra, a szál szakítószilárdsága a többszörösére emelkedjen. Szinte hihetetlen, milyen egyszerű volt a megoldás: az eredeti polimerizált szénvegyülethez közönséges vizet kellett adagolni, ami megváltoztatta az anyag belső szerkezetét. A találmányt, a nylont végül 1937 februárjában szabadalmaztatta a DuPont vállalat. El is kezdték gyártani a műanyag zsinórokat, amelyek egyre népszerűbbek lettek a horgászok körében. Jóval nagyobb sikert arattak a műanyag fogkefék, mivel a korábban alkalmazott, ázsiai vaddisznószőrből készültek nedvesek maradtak, amit nem nagyon szíveltek a használóik. A nagy durranás viszont elmaradt. Az igazi marketingötlet állítólag a gyár alelnökének, Charles Stine-nek a fejéből pattant ki, aki hajszálvékony nylonszálat gyárttatott, amiből női harisnyát készíttetett. Úgy látszik, pontosan ismerte a női lelket: a divatra bármennyi pénzt képesek áldozni. Nem Ids magabiztossággal jelentette ki a termék bemutatóján „a nylonszál az acélnál szilárdabb, a pókhálónál finomabb, minden természetes anyagnál nyúlékonyabb” reka piacon. A gyártóknak a nagy kereslet hatására érdekévé vált a gépi sorozatgyártás, és igyekeztek minimálisra csökkenteni a kézimunkát a kivitelezésben. Ottawában az 1930-as években feljelentettek egy asszonyt, mert munkanélküli létére selyemharisnyát és egyéb cicomákat viselt. A feljelentő szerint, akinek nincs sok pénze, azt lemondásra és takarékosságra kell inteni. Ezzel szemben a bíró felismerte a női lélek lényegét, hiszen ítélete szerint: „időnként minden nőt megillet egy-egy jobb ruha és selyemharisnya, hogy úgy öltözhessen, mint a társnői. Mert ha lámszöveg. Erre kitört a hisztéria: az amerikai lányok, asszonyok megrohanták az üzleteket, a legyártott ötmillió pár harisnyát fél nap alatt felvásárolták, holott csillagászati áron jutottak hozzá: kétszáz dollárba került egy pár nylonharisnya abban az időben, amikor az átlagember ennyit keresett hetente! A DuPont vállalat fél nap alatt elképesztően magas, egymilliárdos bevételhez jutott. Ez mai értéken nagyjából tízmilliárd dollárnak felel meg. Ezután várható, hogy a feltaláló meggazdagodott, világhírnévre tett szert, folyóiratok címlapjára került, rádió- és tévéműsorok ünnepelt sztárja lett. Nem így történt. A valóság sokkal tragiku- sabb: meg sem érte a nevezetes bemutatót, helytelen önértékelésének áldozata lett. Úgy érezte, nem tud megfelelni az általa kitűzött céloknak, hogy nagy példaképéhez méltó lehessen. Ehhez tudni kell, hogy Edison élete legnagyobb találmányait huszonkilenc és harminchárom éves kora között szabadalmaztatta. Mindössze harminckilenc éves volt, amikor a „Menlo Parki varázsló” dúsgazdagon elhagyta nagy sikerei színhelyét, létrehozta a west orange-i kutatóbázist, amelynek csodájára járt a világ: 1886-ban öthektáros területet épített be magánlaboratóriumaival, amelyek halála után a világ legnagyobb műszaki múzeumává váltak, amelyet természetesen róla neveztek el. E nyomasztó teher alatt Carothers teljesen összeroppant: már negyvenéves volt és még szinte senki sem tudott róla, egyre nagyobb kételyek gyötörték saját képességeit illetően, fokozatosan mély depresszióba esett. Két nappal negyvenegyedik születésnapja után végzetes tettre szánta el magát: eldobta magától az életet. így aztán nem érhette meg, hogy az ifjúkori célt igenis teljesítette: a nylonnal visszafordíthatatlanul megváltoztatta a világot. Ha lett volna két év türelme, megkapja a világhírnevet, pénzt, paripát, fegyvert, sőt minden bizonnyal a halhatatlanság egyik biztosítékát, a kémiai Nobel-díjat is. Hiszen a második világháború után az övénél jóval kisebb jelentőségű találmányokért is odaítélték ezt a kitüntetést. így csak szomorúan vehetjük tudomásul a huszadik század egyik legnagyobb feltalálójának személyes tragédiáját. Már csak ezért is érdemes élve tartanunk az emlékét, hiszen a ve- gyészettörténet egyik legnagyobb alakját veszítette el tragikusan fiatal korában, aki, ha a későbbiekben egyetlen felfedezést sem tett volna, akkor is edisoni méretekben alakította át az emberek mindennapjait. megfosztjuk a jogos büszkeségtől, a büszkeséggel együtt mindenét elveszik.” A harisnya elsődleges célja az volt, hogy védje a lábszárat és a lábfejet, azonban manapság a harisnyanadrágok egyik fő funkciójává az vált, hogy kiemeljék, formálják és nem utolsó sorban hangsúlyozzák a szép női lábat. Az idő előrehaladtával tehát megjelentek a rugalmas, testhezálló nylon anyagok is. A megnövekedett igények miatt a gyártók olcsóbb előállításra és olcsóbb nyersanyagok felhasználására kényszerültek. A harisnya történetéből TELEFON: JÓZSEF 152-48. iuok’Xcs ^ BUHDAJPESTT IV., EGYETEM-UTCA GRÓF KÁROLYI-PALOTÁVAL SZEMBEN
