Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-21 / 244. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 21. Vélemény És háttér 7 Tehát ön a férjem ifjú barátnője, hogy a gazdasági válság ellenére is képes kitartani magát. (Peter Gossányi karikatúrája) A szlovák gazdaság valószínűleg gyorsabban lassul le a vártnál Keynes forog a sírjában TALLÓZÓ PER STANDARD Határozottan visszautasítja a Magyar Nemzeti Bank (MBB) elnöke, hogy Magyarországot ugyanolyan állami csőd fenyegetné, mint Izlandot. Simor András a Der Standard osztrák napilapban megjelent interjúban közölte, az összehasonlítás nem állja meg a helyét, mert a „két országban csupán annyi a közös, hogy mindketten kicsik”. Magyarországot azért minősítik magas kockázatúnak, mert a politikusok2001 és 2006közöttfelelőtlenpolitikát folytattak. Túl sokat költöttek, és a választóknak betarthatatlan ígéreteket tettek. Ennek az lett a következménye, hogy 2006-ban a költségvetési deficitelérte a 9%-ot. Egyébként ez akkor még nem bolygatta fel a piacot, a befektetőknek a szemük sem rebbent. Most gond, és a kormány reagált is rá - mondta, felsorolva az intézkedéseket. A jegybank elnöke nagy problémának nevezte, hogy az ország a kialakult feltételek miatt nem engedhet meg magának egy konjunktúraprogramot. A költségvetés nincs abban a helyzetben, hogy a piacot ösztönözze - magyarázta. - Ez kihat a bővülési várakozásokra is. Az egyetlen mód a helyzet kezelésére, hogy versenyképesebbé tesszük a gazdaságot és rugalmasabbá formáljuk a munkaerőpiacot. Megjegyezte: „szeretnénk az állam szerepét visszaszorítani a gazdaságban”. Ez egyfelől a kiadások szűkítését, másfelől az adók mérséklését jelentené. Ez nem lesz tüstént, de nincs más út a növekedés helyreállítására - tette hozzá. Kifejtette, hogy Magyarországon nincsenek rossz hitelek, mint az Egyesült Államokban, ahol a bankok alacsony jövedelmű adósoknak nyújtottak hiteleket, és mivel az ingatlanpiac konjunktúrája miatt az árak az égig szöktek, a kölcsönök nem voltak kellőképpen biztosítva. Magyarországon nem volt in- gatlanboom, az árak stabilak maradtak, sőt visszaestek. Ráadásul a magyar bankok olyan hiteleket nyújtanak, amelyek átlagosan a biztosítékul szolgáló fedezet 70%-a körül mozognak - mondta Simor András. (mti) A XX. század egyik legmeghatározóbb közgazdásza, John Maynard Keynes eredetileg a recesszió ellenszereként ajánlotta a költségvetési hiányt. Szlovákiában azonban már évek óta gyors gazdasági növekedés folyik, az állam- háztartási hiányon mégis alig sikerül faragni valamit. GÁLZSOtT Keynes a nagy világgazdasági válság idején azt ajánlotta Roosevelt amerikai elnöknek, hogy nagy, közpénzekből finanszírozott beruházásokkal, például vasútépítéssel lendítsék fel a pangó keresletet. Az állami beruházások révén munkához jutó dolgozók nagyobb vásárlóereje révén fellendül a fogyasztás, ami a versenyszférában is növekvő, termeléshez és foglalkoztatáshoz vezet, ez tovább növeli a jövedelmeket és a fogyasztást. A közpénzekből finanszírozott elsődleges impulzus így lavinaszerűen vezethet el a gazdasági termelés fellendítéséhez. Keynes újítása abban állt, hogy ennek érdekében szerinte rövid távon a költségvetési hiány és az államadósság növekedése is vállalható. A közgazdaságtan hagyományos elveit, melyek szerint hosszú távon a piac önszabályozó mechanizmusai helyreállítják az egyensúlyt, azzal a híressé vált mondásával söpörte le az asztalról, hogy „hosszú távon mind halottak vagyunk”. A brit közgazdász azonban azt is hozzátette, hogy mikor már sikerült fellendíteni a gazdaságot, a hiányt költségvetési többletnek kell követni, s ebből törleszteni kell az államadósságot. Hosszú távon így az állam- háztartás egyensúlyban lesz, a recesszió vagy stagnálás idején szükséges hiányt a növekedés alatt többlet váltja fel. A szlovák kormány által a 2009-es évre tervezett büdzsé hiánya a hazai össztermék 1,7 százaléka kellene, hogy legyen. Ez azt jelenti, hogy a 2007-es 2,2%-os hiányt a rekordtempójú gazdasági növekedés idején sikerül három év alatt fél százalék- ponttal lefaragni. Keynes alighanem forog a sírjában a szlovák fiskális politikát látva. Európa leggyorsabban növekvő gazdaságában a Fico-kabinet képtelen megszüntetni a deficitet. És ez még akkor is így van, ha a jövő évi költségvetés terve teljesül. Mert jó okunk van arra számítani, hogy nem fog. Egyrészt a kormány túl optimista volt a jövő évi gazdasági növekedés és az ezzel szorosan összefüggő költségvetési bevételek megtervezésében. A világméretű pénzügyi válság és az Európai Unióban teret nyerő recesszió hatására a szlovák gazdaság valószínűleg gyorsabban lassul le a vártnál. Ráadásul a büdzsébe felelőtlenül fölöttébb kétséges forrásokat is beszámítottak. Csaknem 7 milliárd koronányi bevételhez kellene jutnia például a Szociális Biztosítónak abból, hogy a második nyugdíjpillér újbóli megnyitása után újabb 150 ezer embert sikerül visszaterelni az elsőbe. Erre vajmi kevés esély van, hacsak Tomanová és csapata vasvillával nem kergeti ki őket. A második pillér legutóbbi féléves megnyitásakor mintegy 80 ezer fő volt a nettó kilépők száma, pedig a kormány a demagóg populizmus teljes nehéztüzérségét bevetette. Ezért feltételezhető, hogy a hiány a vártnál rosszabb lesz, lehet, hogy nem is csökken, a fiskális konszolidáció folyamata megszakadhat. Már csak az a kérdés, hogy ha a szlovák gazdaság leggyorsabb növekedése idején nem sikerül megszüntetni az immár állandósult költségvetési deficiteket, akkor mikor? Talán hosszabb távon. De ne feledjük, hosszú távon mind halottak vagyunk. Az országot az összeomlástól megmenteni hivatott, pártok fölötti válságcsúcs mégis kudarccal végződött Válság a válságban MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Magyarországon meghiúsult a mentőcsomag, Lopakodva terjed a válság Magyarországon, Budapest a pénzügyi válságból kivezető utat keresi - ezekkel a címekkel számoltak be a tegnapi német lapok a magyarországi fejleményekről. A Financial Times Deutschland (FTD) üzleti és politikai napilap tudósításának bevezetőjében kiemelte: a forint árfolyama „a pincében” van, a hitelpiac megbénult, s tart a budapesti.tőzsde mélyrepülése, azaz a világméretű pénzügyi válság különösen keményen sújtja Magyarországot. Az országot az összeomlástól megmenteni hivatott, pártok fölötti válságcsúcs mégis kudarccal végződött. Az ellenzék megtagadta hozzájárulását a mentőcsomaghoz, és Gyurcsány Ferenc lemondását követelte - írta a lap. Az újság idézte Orbán Viktort, a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz vezetőjét, aki szerint „Gyurcsány a felelős a válságért, s neki kell vállalnia a felelősséget”. A lap utalt arra, hogy a kormányfő által kezdeményezett „nemzeti paktumnak” konszenzust kellett volna teremtenie a nyugdíjak finanszírozásáról és az állami kiadások reformjáról. Az FTD szerint a nemzeti csúcs kudarca tovább élezi a helyzetet. A magyar gazdaságot a pénzügyi válság különösen erősen sújtotta - írta a lap, amely a sebezhetőség okát abban látta, hogy az ország nagyon eladósodott, s a bankrendszer erősen függ a külföldi tőkétől. Az okok elemezése után a lap rámutatott: a krízis elhárítása érdekében a Gyurcsány vezette kormányzó szociáldemokraták az állami kiadások csökkentését, a reálbérek befagyasztását és a nyugdíjrendszer reformját indítványozzák. Ám ehhez szükségük van egy ellenzéki párt támogatására, ugyanis Gyurcsány kisebbségi kormány élén áll. A miniszterelnök felszólította politikai ellenfeleit a vita befejezésére - írta a lap, majd ismét Orbán Viktort idézte, aki szerint „a Gyurcsányprogram annak a politikának a folytatása, amely Magyarországot a válságba sodorta”. Végezetül beszámolt arról, hogy Orbán a válságcsúcson előterjesztette saját mentőcsomagját, melynek középpontjában egy növekedési program és adócsökkentés áll. Anémetüzletiköröknapüapja, a Handelsblatt is beszámolt a válság magyarországi hatásairól, a nemzeti csúcs célkitűzéseiről. Az újság ugyanakkor úgy vélekedett: elsősorban a politika felelős azért, hogy az országban ilyen mértékben romlott a helyzet. A két évvel korábbi választások előtt a költségvetési deficit több mint 7%-ra nőtt. A szocialista miniszterelnök vezette kormány nagyvonalú választási ajándékokkal táplálta a lakosság körében azt a hitet, hogy a magas növekedés folytatható. A Handelsblatt szerint a súlyos külföldi eladósodásért ugyanakkora felelősség terheli a bankokat is, amelyek az elmúlt években a magyaroknak nem forintban, hanem külföldi valutában, például euróbán és svájci frankban adtak hiteleket. Lakásépítésre és autóvásárlásra pedig a jóval alacsonyabb külföldi kamatok melletti hitelekkel igyekeztek csábítani az ügyfeleket, miközben Magyarországon ebben az időszakban a kamatok jóval magasabbak voltak. A budapesti pénzügyi vüág abban reménykedik, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank bejelentett támogatása meg tudja akadályozni az „egészen nagy összeomlást” - vélekedett a Handelsblatt. A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung azt emelte ki: az országban tart a vita a szocialista kisebbségi kormány és az ellenzék között a pénzügyi válságból kivezető útról. A kormány és az ellenzék képviselői, valamint a gazdasági szakértők közötti, hétvégi találkozó ugyanakkor viszállyal ért véget - írta a lap, hozzátéve, hogy Gyurcsány még mindig reménykedik egy pártok fölötti „nemzeti paktumban”. KOMMENTÁR A 2038-ban tüntetőknek LOVÁSZ ATTILA Rober Fico miniszterelnök visszavásárolná a Szlovák Gázművek privatizált részvénycsomagját. A pénteken nyilvánosságra hozott kínálat szerint megvenné ugyanannyiért, amennyiért annak idején a Dzurinda-kormány adta. Ha nem adják, lesz itt nemulass, pl. árszabályozó törvény. A javaslat politikai szépséghibáiról már értekeztünk e hasábokon, ezért most a konkrét javaslatot nézzük meg közelebbről. A gázművek részvényiért ugyanannyit adni, mint amennyiért négy éve vette valaki, badarság. Ha csak az inflációt nézzük, máris több, ha pedig azt, hogy a vállalat áttekinthető, átszervezett, kitakarított cég lett, akkor meg hülye lenne valaki, aki milliókat nyomott bele, megválni tőle vételi áron. Ebből üzlet nem lesz. Ha pedig többet kér az eladó, mert a vásárló nagyon, de nagyon akarja ezt a trafikot, akkor meg Fico lesz megsértődve, és úgy szidja majd a karvalytőkét, hogy emellett Orbánék karvalytőkézése romantikus szerelmes versre hasonlíthat csupán. A sokkal rosszabb hír az, hogy erre az ajánlatra Ficónak nincs fedezete. Egyetlen egy van, az a költségvetési pénz, tehát a tisztelt adófizető, nota bene a tisztelt olvasó pénze. Nem a kekeckedés miatt, de a felajánlott vételi ár bizony a központi költségvetés egyharmada. Honnan szerzi a miniszterelnök ezt a pénzt? Hitelből? Most? Amikor dúl a világméretű hitelválság? Aligha éri meg az országnak. Van más fedezet is. A vételár anno ugyanis a Szlovák Nemzeti Bank számlájára került és azt a célt szolgálja, hogy a tőkésítő nyugdíjpillérbe utalt összegeket - amelyek a szolidáris pillérben hiányoznak - pótolja a Szociális Biztosító számláján. Ha ezt a pénz a gázművek - egyébként teljesen fölösleges - visszavásárlására fordítják, akkor vagy meg kell szüntetni a tőkésítő pillért, vagy a mai harmincas-negyvenes aktív nyugdíjbiztosítottaknak nem lesz nyugdíjuk. Ha megszűnik is a második pillér, és a szolidáris, állami nyugdíjbiztosítás marad meg, a népességi mutatók alapján a mai aktív nemzedék valóban nyugdíjas korában szegény lesz, mint a templom egere. Lehet szidni a gázmüveket a közel húszmilliárdos nyereség miatt, csak ilyenkor a miniszterelnök azt is bevallhatná, hogy azt a pénzt nem a „Berlinben árakat képző idegenek”, hanem a szlovák költségvetés nyúlta le. Esetleg talán elszámolna vele a t. kormányzat, mondjuk a szociális háló révén, azokat támogatva, akik valóban megfagynak a magas gázárak miatt. Vagy támogassa azokat, akik a gázról más energiaforrásra térnének át. Annak volna értelme. Lehet ma elégedetlenkedni a gázárak miatt. Azok egyébként nem politikai vagy menedzseri döntés miatt magasak. Egyszerűen a gáz a kereslet-kínálat tükrében ennyibe kerül és kész. Lehet akár tüntetni a magas gázárak miatt, de az nem hatja meg a gázmezőket és azok kiaknázott sem. Apropó: tüntetés. A gázművek elleni kormányzati „merénylet” kapcsán jusson eszébe a mai harmincasoknak, negyveneseknek, ha 2038-ban a nyomorúságos nyugdíjak miatt fognak tüntetni, hogy a bűnöst a mai kormányzatban keressék, ne az akkori miniszterelnökben. Ő ugyanis, hajó fiú, ma az alapiskola padjait koptatja és otthonának gázszámláját apuka állja. FIGYELŐ Bankárok a pácban A bírálatok középpontjában Josef Ackermann, a Deutsche Bank igazgatótanácsának elnöke áll, aki egy vasárnapi nyilatkozatban határozottan elutasította Horst Köhler államfőnek azt a követelését, hogy a bankok vezetői kérjenek bocsánatot a lakosságtól. A Deutsche Bankot alig érintette a válság, ezért semmi ok nincs az ország előtti vezeklésre - hangsúlyozta Ackermann, akit 2002-ben felügyelő bizottsági tagként kötelességszegéssel vádoltak, s emiatt a vádlottak padjára került, de az ügyben végül felmentették. A Bild am Sonntag című vasárnapi lapban megjelent nyilatkozatában a Deutsche Bank elnöke ugyanakkor felháborodásának adott hangot a Baloldal pártja elnökjelöltjének egy legutóbbi kijelentése miatt. A népszerű színészből, a Tetthely című televíziós krimisorozat felügyelőjéből baloldali elnökjelöltté lett Peter Sodann ugyanis azt hangsúlyozta, hogy „korábbi rendőrként” a legszívesebben letartóztatná Ackermannt. A bankelnök most ellentámadásba ment át, megengedhetetlennek nevezve, hogy ilyet mondjon egy olyan személy, aki egy jogállam legmagasabb hivatalára törekszik. „Lassan aggódni kezdek az országért” - fogalmazott Josef Ackermann. A bankokkal kapcsolatos bírálatokra általánosságban úgy reagált, „A szabadság és a piacgazdaság ellenségei most úgy érzik, elérkezett az ő idejük. De korán örülnek, mert a piacgazdaság mindig tanult a válságokból és erősebbé vált” - tette hozzá. Vegyes visszhangot váltott ki a bankelnöknek az a bejelentése, hogy a kialakult válság miatt lemond ez év végi várható, több millió eurós jutalmáról. Több vezető politikus képmutatással vádolta őt, banktársai közül pedig mostanáig egyik sem csatlakozott a tekintélyes jutalomról való lemondáshoz. Az ország vezető bankárainak „megregulázása” ugyanakkor a kormányzó nagykoalíciót is foglalkoztatja. Értesülések szerint hétfőn kerül a kormány elé az a javaslat, amelynek alapján az állam pénzügyi segítségét igénybe vevő bankok vezetőinek éves jövedelmét 500 ezer euróbán maximálnák. Mindez meglehetősen elenyésző ahhoz a több millió euróhoz képest, amennyit egy vezető bankár az elmúlt évben keresett, (mti)
