Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-20 / 243. szám, hétfő
VI Egészségünkre ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 20. www.ujszo.com Az öt érzékszervvel észlelt anyagi világon túl létezik egy lelki, spirituális világ is, az igazi boldogságot itt kell keresni A tudatos életvezetés ismérvei Az embereknek különböző vágyaik, céljaik vannak az életben. Ki ezt szeretne elérni, ki azt (pénzt, jó állást, lakást, sikert, hírnevet, szerelmet, barátságot stb.). Mindezek érdekében hatalmas erőfeszítéseket tesznek. NAGY LAJOS A rengeteg küzdelem, küszködés ellenére, alig találkozni elégedett, kiegyensúlyozott, céljait elérő emberrel. Általános az elégedetlenség, a panaszkodás, a depresszió, a rosszkedvűség, a közömbösség, az elidegenedés. Az emberek nagy része boldogtalanul éli mindennapjait. Mi uralja az emberek gondolkodását? Rágódás a múlton, félelem a jövő miatt, szorongás a jelenben. Vágyódás azok után a dolgok után, amelyek nincsenek a birtokunkban, aggódás azok miatt, amelyeket birtoklunk, és bánkó- dás azok miatt, amelyeket elvesztettünk. Többnyire negatív gondolatok és érzelmek uralnak bennünket. Alig-alig lehet találkozni kiegyensúlyozott, boldog emberrel. Tízből legfeljebb 2-3 mondja, hogy boldog, kiegyensúlyozott, elégedett. Rossz az emberek közérzete. De rosszak az emberi kapcsolatok is. Lépten-nyomon tapasztaljuk a türelmetlenség, a csörtetés, a vetélkedés, az agresszió, a durvaság megnyüvánulásait. Mindezek szintén az emberek rossz közérzetére, rossz lelkiállapotára utalnak. Elterjedtek a szenvedélybetegségek, az önromboló magatartás- formák: a kábítószer-fogyasztás, a túlzott alkoholfogyasztás, a dohányzás, a kóros túltáplálkozás, az öngyilkosságok. Ezeknek az a következménye, hogy elszaporodtak a lelki betegségek. A betegek 50-60%-a lelki természetű zavarokkal küzd. Míg 1988-ban a 16 év feletti népesség 24,3%-a panaszkodott depressziós tünetekre, 1995-re ez az arány 31,8%- ra növekedett. Ma a világon minden negyedik ember élete során legalább egyszer megtudja, mit jelent lelkibetegnek lenni. A WHO előrejelzései szerint a XXI. században az egészségügy legsúlyosabb problémái a mentális zavarok, betegségek, ezen belül is a depresszió és következményei lesznek. A lelki problémák sokszor testi bajokba csapnak át. Növekszik a különféle, lelki eredetű testi betegségekben szenvedők - a szív- és érrendszeri betegek, a cukorbetegek, a daganatos betegek - száma. Mindennek következménye pedig az, hogy: egyre több a korai halál. Elmondhatjuk, hogy az emberek 70-80%-ának lelki problémái, s legalább 50%- ának lelki eredetű testi betegségei vannak. Ezek a tünetek nemcsak a magánéletben, hanem a munkahelyi közösségekben is megfigyelhetőek. Mivel magyarázható mindez? Sokan az anyagi helyzet romlásával, a létbizonytalansággal magyarázzák ezeket. Azonban a nemzetközi felmérések szerint ezek a tünetek nem magyarázha- tóak az anyagi helyzet romlásával. Nemzetközi kutatócsoportok felmérései szerint az emberek rossz közérzetét, boldogtalanságát, nem az egyéntől független, gazdasági-, egészségügyi körülmények okozzák, hanem az, hogy vágyaik nem teljesülnek, nem érik el céljaikat. A rossz közérzet oka a beteljesületlen vágyak. Az emberek vágyaik és céljaik különböznek, de mindannyiunk közös vonása a boldogság iránti vágy. Az ember akkor válik boldogtalanná, ha nem sikerül elérnie azt, amit szeretne. A negatív érzések - gyűlölet, irigység, harag, kapzsiság, mohóság - akkor jelentkeznek, ha nem éri el azt, amire vágyik. A sikertelenségért általában a másik embert, a társadalmat okoljuk. Mi az oka a sikertelenségnek? A boldogság vajon valóban úgy érhető el, ahogyan próbáljuk? Vagy van egy másik út is? A választ a gondolkodásmódunkban kell keresni! Vágyaink, céljaink gondolatainkban fogalmazódnak meg, ezért vágyainkat, céljainkat gondolkodásmódunk határozza meg. Kétféle gondolkodásmód Leegyszerűsítve kétféle gondolkodásmód létezik. Az első az anyagközpontú gondolkodás. Az emberek többségére ez a gondolkodásmód a jellemző. Mivel a világot az öt érzékszervünkön keresztül érzékeljük, ezért hajiunk arra, hogy a valóságot azzal azonosítsuk, amit az öt érzékszervünkkel megismerünk. Elsősorban anyagi célokat tűzünk magunk elé. Vagyis pénz, anyagi javak, elismerés, hatalom, befolyás, hírnév lebeg a szemünk előtt, ha a célokra gondolunk. Figyelmünk központjába az anyagi javak kerülnek, azok lesznek túlsúlyban, s azok megszerzésében, felhalmozásában látjuk az élet célját. A hétköznapi gondol kodás az egyéni előrejutást, gyarapodást, „boldogulást” az anyagi javak egyre bővülő körének megszerzésével azonosítja. Az általánosan elterjedt társadalmi vélekedés szerint a pénz, a gazdagság teszi boldoggá az embert. Ezért aztán minden ki erre törekszik. A boldogságot, az önmegvalósítást szinte kizárólag az anyagi világban, a fogyasztásban és felhalmozásban keressük. A helytelen gondolkodás és cselekvés folytán egyre jobban belebonyolódunk az anyagi természet szövevényébe. Erre a gondolkodásmódra jellemző a „csak egyszer élünk” felfogás is. Rövid, alig néhány évtizedes életünkben a „csak egy kört futsz, ragadj meg mindent, amit tudsz” vezérelv határozza meg gondolkodásunkat, cselekedeteinket, emberi kapcsolatainkat. Vágyunk azokra a dolgokra, amelyek nincsenek a birtokunkban, aggódunk azokért, amelyeket birtoklunk, és bánkódunk azok miatt, amelyeket elvesztettünk. Folyton az az érzésünk, hogy lemaradtunk valamiről, elmulaszA szerző a Gangesz partján (Fotók: archívum)-tottunk valamit, időt és lehetőséget pazaroltunk el. Vetélkedünk, tolakszunk, irigykedünk. Az anyagi javakért kíméletlen verseny folyik, amely legfőbb sajátossága, hogy soha nem ér véget. A mennyiségében és választékában folyamatosan bővülő termelésnek fontos, hogy az emberek igényei is egyre bővülve újratermelődjenek. Ä termelés bővített újratermelődésével párhuzamosan az anyagi javak iránti vágyakat, igényeket is bővítve újratermelik! A termelés nem csupán kielégíti, hanem gerjeszti is a vágyakat. Ä versenyek örök jellegzetessége, hogy a résztvevők többsége mindig vesztesnek érzi magát, (már a második helyezett is vesztesnek érzi magát az első helyezetthez képest, s még inkább vesztesnek érzi magát az, aki még érmet sem kapott.) A viszonylagos lemaradás, a kontroli- vesztés negatív érzelmeket, stresszt, szorongást, depressziót szül. Jelenleg ezt az utat járjuk, és a helyzet bizonyítja: nagyon sok ember számára ez nem a boldogsághoz vezető út. A másik gondolkodásmód a lé- lekközpontú gondolkodás, amely tágabb dimenzióba helyezi az embert. Eszerint az öt érzékszervvel észlelt anyagi vüágon túl létezik egy lelki, spirituális világ is. Minden embernek vannak saját, belső igényeiből fakadó céljai, vágyai, értékei. S van egy általános célja is, amiért megszületett. Az ember életének célja a saját lelki fejlődése. A boldogság nem más, mint a lelki fejlődésünk nyomán létrejövő EGÉSZSÉG, azaz a testi-lelki egyensúly, harmónia önmagunkkal és környezetünkkel, belső béke, önmegvalósítás, a ránk bízott tehetség helyes kezelése. Életünk legyen a saját egészségünkre való törekvés, a tökéletességre való törekvés folyamata. A lélekközpontú gondolkodás szerint az ember nem tehető boldoggá csupán az anyagi javak iránti vágyának kielégítésével. Fejlődésünk szempontjából nem az anyagi javak hajhászása számít, hanem sokkal inkább a lelki fejlődés. Az élet nem szenvedés, hanem fejlődés, tanulás. Mindenkinek saját magának kell tudni, hogy „Ki vagyok most, hol tartok most; ki akarok lenni, mit szeretnék elérni? S mindezt hogyan?” Az embert csak a saját testi, lelki, személyiségi igényeiből fakadó céljainak, vágyainak elérése teheti boldoggá. Azok a célok, vágyak tekinthetők az ember sajátjának, amelyek összhangban vannak egyrészt az ember saját struktúrájával (test, személyiség, lélek), másrészt segítik a lelki fejlődését. Boldogságunk elsősorban nem mások cselekedeteitől, hanem a mi gondolkodásunktól függ. Akkor cselekszünk helyesen, ha minden tettünk az önmegvalósítást célozza. Mitől függ, hogy az ember gondolkodása anyagközpontú, vagy lélekközpontú? Az ember anyagi test, személyiség és lélek (vagy szellem) hármasa. Ha az anyag elsődlegességét, meghatározó szerepét fogadjuk el, akkor gondolkodásunk anyagközpontú lesz. Ha viszont a lélek elsődlegességét hirdetjük, akkor lélekközpontú gondolkodás lesz jellemző ránk. A gondolkodás átalakítása Egyetlen megoldás van: a gondolkodás átalakítása. Helytelen gondolatokból helytelen következtetésekre jutunk, ezért át kell alakítani a gondolkodásunkat! A rossz információkat ki kell cserélni jókra. A rossz információk a tudatban és a tudatalattiban rakódtak le. Az információk cseréjéhez ugyanazt a módszert kell használni, amivel azok bekerültek oda. Az anyagközpontú gondolkodásunkat át kell alakítanunk lélekközpontú gondolkodássá, amely megtanít minket korlátok közé szorítani a pénz, a hatalom, a hírnév, a fizikai szépség iránti vonzalmunkat, és az anyagi vüág mellé beemeli a lelki világot is. Az ily módon kiszélesített világkép átrendezi gondolatainkat, értékrendünket, céljainkat, viselkedésünket. A tudatalattiba a rossz információk nagyrészt reklámokkal kerülnek be, ezért ezeket a téves információkat szintén „reklámmal”, vagyis helyes információk sorozatos ismétlésével lehet kicserélni. Az új információk kiszorítják a régieket, ugyanúgy, ahogy az egyik üdítőről a másikra váltunk, mert sokszor hallottuk, hogy az az igazi. A különbség, csupán annyi, hogy ezúttal nem egy rosszat cserélünk fel egy másik rosszra (attól függően, hogy éppen melyik multi cég az erősebb), hanem az ember végre azt kaphatja meg, amire valóban szüksége van. Gondolkodásunkat képzéssel alakíthatjuk át. A legjobb képzés az önképzés, és bármely közösség legfeljebb ehhez tudja az egyént hozzásegíteni. Tanulással életszemléletünk egyre tisztábbá válik. A tudás több ezer éve rendelkezésre áll. Ott van a Bibliában, a Védákban, ott van Buddha, Mohamed, Lao- Ce tanításaiban, a jógában, de ott van a modern fizikában, a relativitáselméletben és a kvantumelméletben is. Ahhoz, hogy kezelni tudjuk a világot, először meg kell tanulni önmagunkat kezelni. A szőgyéni I. Pató Pál Feszti( I < 4
