Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-02 / 228. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 2. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Kettéhasadt a gárda A főkapitány és a vezetőség lemondása után a Magyar Gárda nem tudta rendezni sorait. Két gárda van, és mindkettő a másikat okolja a szakadásért - írta a Népszabadság. A cikk keretes anyagában az olvasható: ismét Dósa Istvánt választották a Magyar Gárda főkapitányává azok, akik Kiss Róbertét nem tekintik legitim vezetőnek-jelentették be. Dósa közölte: nagyon mélynek tűnik a szakadék, de hiszi, hogy a gárda megerősödve és letisztulva kerül ki a „katarzisból”. A közelmúltban vált meg országos főkapitányi tisztségétől Dósa. Vele távozott a vezetőség. Vona Gáborral, a Jobbik és a Magyar Gárdát létrehozó egyesület elnökével országos értekezletet tartottak. A kommüniké szerint a megyei kapitányok Kiss Róbertét választot- tákvezetőjüknek. (mti) ťTtanícbamk:- Azt hallottam, hogy világszerte gombamód szaporodnak ennek a banknak a fiókjai. (Peter Gossónyi karikatúrája) Ausztriában mindig volt szélsőjobb, de más országokban a klasszikus jobboldali pártok radikalizálódnak Nincs egységes irányvonala a szélsőjobb pártoknak Míg a nyolcvanas évek elején az európai szélsőjobb- oldali pártok egyjól meghatározható, közös irányvonal szerint szerveződtek, addig jelenleg minden országban inkább a nemzeti helyzet határozza meg politikájukat. MTI-HÁTTÉR Ausztriai előretörésükben az európai építkezés válsága fejeződött ki - véli Jean-Yves Camus, a párizsi Stratégiai és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének (IRIS) kutatója a Le Monde című francia napilapban megjelent interjúban. Az ötvenes-hatvanas években a neofasiszta szélsőjobboldalt az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a társadalomról vallott hierarchikus és tekintélyelvű felfogás jellemezte. A nyolcvanas évekre azonban gazdasági és szociális téren a fasizmussal teljesen ellentétes álláspontra helyezkedtek a szélsőjobboldali pártok: a kevesebb adót szorgalmazó és nagyobb szociális védelmet biztosító liberalizmust hirdették. Ebben az új szélső- jobboldalban egyszerre van jelen a liberalizmus és a rasszizmus, amely 2001. szeptember 11. óta leginkább az iszlám és annak Európával való kapcsolata ellen irányul - hangsúlyozza a francia politológus. Véleménye szerint nagyon nehéz lenne egységes tendenciát kimutatni a szélsőjobboldali pártok között Európában, amelyeket a „szétesett nemzeti helyzetek” határoznak meg. Ausztriában például mindig létezett szélső- jobboldal, más országokban viszont a klasszikus jobboldali pártok radikalizálódnak, s úgy válnak szélsőjobboldali formációkká, hogy korábban semmilyen szélsőjobboldali gyökereik nem voltak. Camus szerint ilyen a Svájci Néppárt, amely Christoph Blocher irányításával egészen új politikai irányba indult, vagy a Dán Néppárt és a norvég Haladás Pártja, amelyek „radikalizálódott idegengyűlölő populista jobboldali” pártok, de szerves részei a hagyományos politikai színtérnek. A skandináv országokban nem is tekintik őket szélsőjobb- oldali pártoknak, hanem új jobboldalnak nevezik. A politológus úgy véli, hogy a vasárnapi osztrák választásokon a szélsőjobboldal előretörése vitathatatlanul az európai építkezés válságnak kifejeződése. „A baloldal egyik fő problémája, hogy a legalacsonyabb státusú szavazók egy része elpártol tőle, méghozzá azért, mert ennek a kérdésnek a kapcsán egy olyan diskurzust szeretne hallani, amely az Európai Uniót szociálisabb alapok felé terelné. És nem csak egyszerűen azt, hogy el kell fogadni a jelenlegi helyzetet. Azok a választók, akik a baloldaltól pártolnak át a szélsőjobbhoz, nem olyan emberek, akik azt szeretnék, ha országuk kilépne az Európai Unióból. „A baloldalnak meg kell értenie azokat az okokat, amelyek miatt a szavazók tömegesen indulnak meg a szélsőjobb felé” - fogalmaz Camus. KÉZ, IRAT Bumeráng MIKLÓSI PÉTER Tévedtem. Épp egy hete, hogy szlovákiai magyarként szlovák és demokrata barátaimnak ugyanezen a hasábokon üzenve azt fejtegettem: a hazai magyarkérdés „robbanóanyagának” snassz, ám elégséges magyarázata, hogy 2006 nyara óta itt az erőszakhatalom, a hengerlésre épülő nemzetállam letéteményesei vannak uralmon. Úgy véltem, hogy a Magyar Koalíció Pártja pont ennek világos tudatában nem akarja magára venni a gyanút, mely szerint a csábulás (vér)magyar trükkjeivel fűti és támogatja a (mély)szlovák nacionalizmus öröktüzét. Tévedtem, mert racionálisan gondolkodtam. Feltételeztem, hogy az MKP vezérkara - tegyük fel, hogy azért van ilyen - képes a mai szlovákiai helyzet higgadt elemzésére; akkor viszont látnia kell: saját választói ellenében márpedig semmi szüksége sincs a hősködő pózolásra, a pártelnöki porhintésre. Különösen akkor, ha az immár kétévi ellenzéki politizálás rosszul kivitelezett elemei minden jel szerint elvégzik a magukét: százalék- pontjait tekintve az MKP egyre veszít támogatottságából. Nyilván azért, mert mára elszórta a nyugodt erő oly sokáig sikerrel őrzött imázsát. Ama arculatát, hogy a kisebbségi lét és a gazdasági stabilitás (esetünkben a szlovákiai magyarság és a vele közös régiókban élő szlovákság napi gondjai megoldásának is) felkent őreként viselkedik. Kivált, ha politikai credójában higgadt polgári erőként aposztrofálja magát. Tévedtem hát, amikor az MKP nyolcesztendei kormányzati szerepvállalása után várható természetes magatartására ebből az aspektusból következtettem - és nem vettem számításba, hogy ezzel szemben a politikusi hazárd bizony kibillentheti medréből a politikai folyamatok normális kezelésének gyakorlatát, amikor aztán az önbecsülés sem tartja vissza a pártprominenciát s el- képesztés céljából semmi sem drága... Meglehet, Csáky Pált „csak” a politikai érzéke hagyta cserben a minap, amikor az egyes országokban a különféle autonómiák megteremtésére szakosodott Kárpát-medencei Autonómia Tanácsot (KMAT) irányító Tőkés Lászlóval folytatott dunaszerdahelyi tárgyalásai és az autonómiaformák sokoldalú megvitatása utáni sajtóértekezleten kifejtette, hogy „az önkormányzatiság ki- teljesítése akár területi, akár kulturális szempontból mindig is az MKP programjai között szerepelt”, s aminek felügyeletére egy kis szlovákiai magyar parlament lenne hivatott. Hogy minderre érdemes volt-e még koccintani is a Vámbéry Kávéház lámpáinak diszkrét fényében, erősen kétlem. Aki ugyanis nem blődlinek tekinti a politikát, annak mind gyalogmagyarként, mind párt- promiként tudatosítania kell, hogy épp az ominózus politre- vü előtt két nappal öles címekkel hozta a sajtó: a szlovákiai magyaroknak csak 9,5%-a támogatja a területi autonómia gondolatát, illetve a honi magyarság 70,6%-a büszke arra, hogy Szlovákia állampolgára! Nos, egy ilyen kiindulási pozícióban a lecsóba csapni ostobaság. Az, mert a szanaszét fröccsenő zöldség nemhogy elfedi, hanem épp kiemeli a kendőzetlen lényeget. Azt, hogy a rögtönzések özönében az MKP-nak másfél esztendővel a tisztújítás után sincs még kész koncepciója, és nem tudja, mi a teendő. A súlytalan deklarációkon kívül nem ismerjük keményen kimunkált, s ezért mind országos, mind regionális, így a kisebbségi kérdésekben is érdemes vitaképes programját. Szakmai „műhelyei” állítólag sűrűn dolgoznak a megváltó megoldásokon, ám a fényes kínálat még várat magára. Erre az „eredményre” mondják azt a politológiai zsargonban, hogy kontraproduktiv. Magyarul: visszafelé sül el. Tetszik érteni? KOMMENTÁR Bécsi keringő MALINAK ISTVÁN Három nappal a politikai földrengést okozó osztrák választások után kezd felsejleni, milyen irányba akarnak elmozdulni a politikai pártok. Ez persze nem jelenti azt, hogy hamar lesz kormány, hiszen 2006-ban is három és fél hónapig húzódtak a koalíciós alkudozások, és azt sem, hogy az lesz a vége, ahogyan pillanatnyilag a pártvezérek elképzelik. A három legfontosabb tapasztalat: 1. A választók a vörös-fekete koalíció 18 havi kormányzásnak nevezett tehetetlenkedését azzal büntették, hogy piedesztálra emelték a két szélsőjobbosnak tartott pártot. 2. Éddig a hagyományosjobboldal és a hagyományos baloldal voltak a politikai élet meghatározó erői, a paletta most háromszínűvé vált - a Zöldek nem meghatározóak. 3. Valószínűleg a sógoroknak lesz a legeuroszkeptikusabb parlamentjük az unióban. A szociáldemokraták (SPÖ) és a néppártiak (ÖVP) nagykoalíciója azért bomlott fel a nyáron és kellett előrehozott választásokat tartani, mert egyetlen lényeges kérdésbensemtudtakegyetérteni. Most, hogy mindkettő a történelmi mélypontra zuhant, ott akarják folytatni, ahol abbahagyták. A kancellári tisztségre esélyes Fayman SPÖ- elnökkijelentette, egyedül az ÖVP-vel kíván (egyelőre?) koalíciós tárgyalásokat kezdeni. Fayman újabb nagykoalíciót emlegetett, pedig ez már sokkal gyengébb lenne, nem is volna olyan „nagy”, mint amelyet nemrég felrúgtak. A szkeptikus polgár pedig megkérdezheti: akkor mire volt jó az egész választási cirkusz, hol a garancia, hogy egyet fognak érteni mindabban, ami miatt szétváltak? Matematikailagvan esélyük az újabb összeborulásra, de a gyakorlatban elég nehezen fog menni az eddigi tapasztalatok alapján. És hol van itt a népakarat? Tetszik vagy sem, a választók egyharmada azt mondta, hogy ők az EU-ellenes, a bevándorlás- és idegenellenes erőket szeretnék kormányon látni. Itt érdemes megjegyezni: a legkövetkezetesebb EU-barát politikát a jobboldali ÖVP folytatta, a baloldali SPÖ nagyon sok esetben átvette a szélsőjobb euroszkeptikus retorikáját. Az elkövetkező hetek várható kormányalakítási hercehurcája elvezet odáig- már csak taktikai okokból is -, hogy a két szélsójobbos pár- totmajd egy erónektekinthetjükaz összesített harminc százalékukkal. Jó három éve a Haider vezette szabadságpártból (FPÖ) kivált a Haidervezette Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) és máris 11 százalékot ért el. Haidervisszatért. Az FPÖ 18-19százalékoseredménye mégnagyobbsiker,nagyrésztaHaidemálisjobboldalibbnakszámí- tó, fiatal, karizmatikus jó szónok hírében álló vezetőjének, Heinz- Christian Strachenakköszönhetően. Haider és Strache a kampányban támadtákegymást és cáfolták az újraegyesülési szándékot, de most Haider már utalt arra, hogy sokat javult köztük a viszony. A vá- lasztóibázisukisugyanaz. Strache magabiztosan kijelentette: kancellár akar lenni, és van is rá esélye, tehát mindent meg fog tenni azért, hogy megtorpedózza az SPÖ és az ÖVP egyezkedését. Még egy fontos tapasztalat - nevezhetnénk kórképnek is -, amit az egész politikai elitnek figyelembe kell vennie. Az FPÖ-BZÖ-re szavazott a hagyományos polgári erőkjelentős része, a szocdemek választóinak egy része, főleg az alacsonyan képzett munkások, akik munkahelyüket féltik a külföldiektől, és meglepően sokan választották őket a fiatalok közül is. Nos, erre a kihívásra kell választ adnia az osztrák társadalomnak. TALLÓZÓ DIE WELT A szlovákok problémája a magyar jobboldallal címmel közölt interjút Robert Ficóval a Die Welt. Abevezetőben a lap megállapította: két és fél évvel hivatalba lépése után Szlovákia szociáldemokrata miniszterelnöke számos sikert mondhat magáénak. Noha kritikus sajtóval kell harcolnia, a választásokon abszolút többséget szerezne. Polgári elődje, Mikuláš Dzurinda reformjaira építve országát alkalmassá tette az euró bevezetésére. Ám a külpolitikában saját feje után megy. Ez vonatkozik a Magyarországgal való viszonyra is. Szélsőjobb- oldali koalíciós partnere nacionalista hangjai megakadályozzák a Budapesthez való közeledést. A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatban a lap emlékeztette a szlovák kormányfőt arra, hogy a szlovák parlament a 90-es évek elején bocsánatot kért a kárpáti németektől a háború után őket ért jogtalanságokért. A német újságíró azt tudakolta, ilyen lépés miért nem lehetséges Magyarországgal szemben. Fico azt válaszolta, hogy a szlovák-magyar viszonyt nem lehet csak az 1940-es évek szemszögéből vizsgálni. A kormányfő a két ország történelmét rendkívül bonyolultnak nevezte, hangsúlyozva: „Nekem valami más fontosabb. Mikor jön a magyar miniszterelnök hivatalos látogatásra Szlovákiába? Mi akadályozza őt ebben?” „Nagyon jó és fontos kétoldalú dokumentumot írtunk alá a közös múltról és a közös jövőről, s ezt új területekre szeretnénk kiteijesz- teni - folytatta Fico, hozzátéve: kész vagyok Gyurcsány urat bárhol és bármikor fogadni, s mindenről beszélni vele.” Arra a kérdésre, ez a „szívélyes meghívás” érvényes-e az esetleges új magyar miniszterelnök, Orbán Viktor számára is, Fico kifejtette: „Hogy kit választanak meg, az a magya- rokdolga. Mi nem avatkozunk bele. De észlelem a Fidesz magyar nacionalista mozgalom rendkívüli aktivitását, amely a szlovákiai magyar kisebbség státusát is érinti, és kapcsolatainkat bonyolíthatja. Remélem, Orbán más politikát folytat, ha miniszterelnökké választják. Bízom az EU-ban és a NATO-ban, amelyek megelőző céllal beavatkozhatnak, hogy el lehessen kerülni egy konfliktust.” A szlovák kormányfő védelmébe vette a Beneš-dekrétumokat. Arról, hogy a pozsonyi parlament a dekrétumokat tavaly sérthetetlennek nyilvánította, kifejtette: „A dekrétumok a szlovák jogrend elválaszthatatlan alkotórészei, úgy, ahogy a II. világháború után elfogadták. A parlamenti határozat mást nem tartalmazott. Nem tudom elképzelni, hogy ezt bármikor is másként szemléljük.” (mti)
