Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-14 / 238. szám, kedd
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 14. www.ujszo.com SZEMPONT Mikolaj és a magyar irodalom Azzal kapcsolatban, hogy az alapiskolások negyedik osztálya számára kiadott Honismeret tankönyveket iskoláink becsomagolták, és elküldték a minisztériumba, eszembe jutott az egyik irodalmi lapunkban megjelent tanulmány, mely a nyelvi interakciókat vizsgálja a kortárs magyar irodalomban. A szerző szerint az idegen nyelvű szövegrészietek a másság, az ide- genség, az interkulturalizmus, a multikulturalizmus, a dialogi- citás és az identitás kérdésköre felől közelíthető meg. Példákon illusztrálja a szerző a keveréknyelv, a nyelvrontás, a hibrid és a nyelvi identitás parodisztikus- ironikus jelenségeinek hatását a szövegtérben. Önkéntelenül is a szóban forgó honismereti tankönyvek nyelvezete jutott eszembe. Ezekben a szlovák tulajdonnevek használata Norbert György: Klára című regényében használatos tulajdonnevekhez áll a legközelebb. A szlovák és a magyar nyelv természetes partnerekként, írja majd folytatja a tanulmányíró, egy multikulturális nyelvi tér és identitás kísérleti terepének tűnnek fel, vagyis a multikultu- ralitás a hibrid identitással folytatott nyelvjáték által értelmeződik. S csak mindezek ismeretében esett le a tantusz: Mikolaj és társai ezt az elvet követhették a tankönyv megíratsánál és összeállításánál! Üssük csak fel néhány helyen a kortárs magyar regényt: „Az Ikrek itt, Bratislavában senkire sem emlékezett... Hamar megszerette. Aztán le a Dunaj-partra.” (14.0.) „Sokszor látják itt, a Hlavná stanicán, sokat jár ki ide. Csak úgy. Nézi az érkező, az induló vonatokat. Fila- kovóból Filakovóba.” (21.o.) „Te meg az esti gyorssal elmenekülsz Fiľakovóból. Lučenec: Kriváň: Hronská Dúbrava: Žiar nad Hronom: Žarnovica: Nová Baňa: Kozárovce: Levice: Ú ľany nad Žitavou: Šurany: Palárikovo: Šaľa: Galanta: Bratislava - Vinohrady: És megint itt, Bratislavában.” (206.O.) Talán ennyi elég is ízelítőnek a díjazott regényből. Pedagógusaink és diákjaink viszont nem díjazzák a hibrid nyelvezetű tankönyvet, pedig irodalmunkban is találunk szép számmal példát az efféle megoldásokra. A tanulmány- író rámutat a Grendel Lajos regényében, a Tőzsér Árpád verseiben fellelhető szlovák nyelvi elemekre. Persze, ez hangsúlyozottan esztétikai természetű dialógusként jelenik meg az irodalmi műben. És sorolhatnánk a további példákat és szerzőket. Ami az irodalomban nyelvhasználati bravúrként, kulturális térként, intertextuális hálóként, paro- disztikus rontott, dilettáns vagy halandzsanyelvként a barbarolexis által hibrid identitás megjelenítőjeként, nyelvjátékként jut kifejezésre, addig ugyanez a tankönyvekben a csököttségben és nyelvi intoleranciában mutatkozik meg. Persze, ha a honismereti tankönyveknek irodalmi értékük lenne, más lenne a kiindulópont és a nyelvi szituáció is. És az ilyen irodalmi jellegű szövegeket az érettségi előtt álló negyedikesek mulattatására és szórakoztatására lehetne feladni. Mikolajék csupán abban tévedtek, hogy a honismeret helyett irodalmat, a negyedikes alapiskola helyett a negyedikes középiskolát kellett volna a tankönyvön feltüntetniük. Akkor talán nem kezdtek volna lázas csomagolásba pedagógusaink. Talán Mikolaj mégis György Norbert (a szerzői név felcserélhetősége szintén multikultu- ralitáshoz vezet) Klárájából vette volna a példát? Mégis olvas Mikolaj? Szlovákiai magyar irodalmat!? Hajtman Béla SZEMSZÖG Elkallódó milliók Állandóan emészti a dotációs milliókat, az ország lakosságától nem kis pénzekhez jut a havi százasok által. Mégis mélyen a gödörben van a Szlovák Televízió. Amely - szögezzük le az elején - struktúra és koncepció nélküli, a nagyérdeműnek bizony csak gyér választékot képes kínálni, gyakran felkészületlen munkatársakkal. A pénz mindig kevés, állandóan érkeznek a pozsonyi Malomvölgyből az igénylések. A sok-sok millió meg észrevétlenül szétgurul, elvész a nagy káoszban. Olyannyira, hogy a közszolgálati televízióban az év végére talán már a fizetésekre sem futja... Štefan Nižňanský, az SZTV vezérigazgatója a napokban gondolt egy nagyot - és előhúzta az eddig már oly sokszor bevált metódust (természetesen ezt rengetegen és sok helyütt alkalmazták már, váltakozó sikerrel): a legjobb védekezés a támadás elvet. Veszélyben a tévés alkalmazott, így a vezérigazgató, aki egykoron a kommunista televíziózás egyik jól ismert személyisége volt. Egészen pontosan nevén is nevezte a gyereket. Akire pisztolyt fogtak, nem más, mint Nižňanský jobbkeze, Juraj Dobiš, a műsor-összeállításért felelős vezető. Az állítólagos támadó Dobištól megrendeléseket követelt, amikor nekiszegezte a fegyvert. Vagyis: a tévé rendeljen meg valamiféle szolgáltatásokat - és busásan fizessen értük. Csak marginálisan megjegyzendő, hogy Dobiš a Szlovák Nemzeti Párt védelmezettje. A francokat, dehogy marginális tényező ez! Már megint a pártvonal. Mert a politika - sajnos - mindenütt jelen van Szlovákiában. Hát még mennyire, hogy ott van a köz- szolgálati tévében is! Ha úgy tetszik, valamennyi szlovákiai polgár televíziójában. Hiszen mindannyian fizetjük a havi százast, nemde?! Szóval, ebben a tévében, a Nižňanský-féle intézményben elsősorban a Slota- tömörülés és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom diktálja az irányvonalat. A gazdaságit mindenképpen! Magyarán: a milliók elkallódását. Robert Fi- co pártja, a Smer kezdi elveszíteni a korábbi erős fonalát, és hiába próbálja bizonygatni a kormányfő, hogy erős gazdasági vára az SZTV - ez nem igaz! Persze, ha igaz lenne, akkor meg módfelett elítélendő, mert a televízió semmiképpen ne legyen politikai fellegvár! Fico ilyen jellegű állítása tehát nem valós. Az viszont megalapozott realitás, hogy az SZTV eladósodása már csaknem 200 millió koronára (6 638 783 euróra) rúg, és az idei év végén 20 millió korona (663 878 euró) fog hiányozni a kasszájából. Nižňanskýék legújabb óhaja: szükség lenne egy további támogatási csomagra az államtól, úgy 150 millió koronára (4 979 087 euró). Holott az adókból származó dotáció meghaladta a 91 millió koronát (3 020 646 euró). Štefan Nižňanský kilenc hónapja ül a tévé vezérigazgatói székében. Mert őt ültették oda. Szürke, silány vezetői koncepcióval, száraz, fásult elképzelésekkel, műsorkollekciókkal. Az említett háromnegyed év folyamán nem volt képes hatékony újításokkal előrukkolni. Vezetői csapatában nincsenek tévés személyiségek, olyanok, akik a szakmában képesek lennének valami komolyat felvonultatni. Messze vannak a színvonalas televíziózástól. Ami pedig a további nagy mínusza ennek a Nižňanský-féle gárdának: nincs igazi menedzser típus a kiválasztottak között. Nincsenek a teamben tehetséges szervezők, mozgó emberek, akik intézkedni tudnak, akiknek kiválóak a kapcsolataik, összeköttetéseik, akik színvonalas műsor-összeállítást tudnak szorgalmazni és megvalósítani, így végképp nem csoda, hogy nincs műsorstruktúra-élénkülés, változó koncepció a Szlovák Televízióban. Van viszont halmozódó eladósodás és állandó könyörgés. További milliókért. Majd azok elkallódása a végtelenbe... Susla Béla KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ th“~T;rn-rw~it,‘i,'T,‘T,Ti'r~iTiTf'~''TH'i-í'ri'-~ii ffUMT^rniiirwgtMmTTiWiúníiWíľffiiíľmTiiiOTiffiijitrftTOWiliwiíiiiMlirawiinitamiíäMiÉ^^ Olosz Gergely sara Soha rosszabbkor nem jöhetett az RMDSZ-nek és a szövetség vezetői által az elmúlt 18 év során fáradhatatlan, kitartó és áldozatos munkával létrehozott pénzügyi-gazdasági holdudvarnak az Olosz Gergely elnökölte energiaszabályozó hatóság bérpolitikája körül kipattant botrány. Hiszen miközben a kormány és a szakszervezetek között ádáz csaták dúlnak a parlament által a pedagógusoknak megszavazott ötven százalékos béremelés „általános kiterjesztése” miatt, és miközben a miniszterelnök úton-útfélen hangoztatja: nincs pénz fizetésemelésére, a „követelőzők” azzal szembesülnek, hogy a kormánynak alárendelt állami intézmények vezetői horribilis összegeket vesznek fel különböző bérkiegészítések formájában. És ez a mértéktelen osztogatás természetesen közpénzből történik, amire ugye a választások közeledtével fokozottan érzékeny kezd lenni a választó. Például az energiaszabályozó hatóság tavalyi bevételi-kiadási mérlegén mutatkozó közel 42 millió lejes hiányt a büdzséből kellett „megtámogatni”, miközben az alig 250 alkalmazottat foglalkoztató intézmény 52 milliót fordított dolgozói javadalmazására. A többi állami vállalat, kormányügynökség vezetőjéhez hasonlóan Olosz „sara” elsősorban az, hogy elnökként - és közvetlen haszonélvezőként - jóváhagyta a béreket jócskán túlhaladó anyagi juttatásokat. Másrészt a háromszéki közgazdász-politikus azzal is elkövet egy kapitális hibát, hogy az ANRE-nél betöltött tisztségéhez azután is foggal-körömmel ragaszkodik, hogy egy héttel ezelőtt átvette az Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterré választásával megüresedett képviselői mandátumot. Noha a képviselők és szenátorok jogállásáról szóló törvény értelmében Olosz összeférhetetlensége legtöbb 45 napig tarthat, a választások időpontjának közelsége miatt a politikus „kétlakisága” hetekig elhúzódhat. Mindezt a törvények megengedik ugyan, az erkölcs azonban az egyik funkciótól történő megválást diktálná. Az RMDSZ pedig eközben a romániai magyar érdekképviselet meggyengítését célzó hadjáratként állítja be a kormányügynökségek háza táján tapasztalható Olosz-féle pré- miumkiutalás megszellőzteté- sét. Vagyis a magyar közösség elleni támadást láttat ott, ahol történetesen ilyen nincs. Teszi mindezt saját klientúrájának óvása érdekében. krónika
