Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-14 / 238. szám, kedd

2 Közélet ÚJ SZÓ 2008. OKTÓBER 14. www.ujszo.com MKP: Čaplovič és Mikolaj nem ismeri a törvényeket SNS: beszéljenek jobban szlovákul az MKP vezetőinél ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A Magyar Koalíció Pártja szerint Dušan Čaplovič mi­niszterelnök-helyettes és Ján Miko­laj oktatási miniszter nem ismeri a szlovák törvényeket és Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalá­sait. „Ellenkező esetben nem igye­keznének a szlovákiai magyar isko­lák részére kiadott tankönyvekben egy olyan elfogadhatatlan nyelvi rendszert megvalósítani, amely sérti a magyar és a szlovák nyelvet is. Azon kívül, hogy az államnyelv­ről szóló törvény nem szabályozza a kisebbségi nyelvhasználatot, fi­gyelmen kívül hagyják a szlovák parlament által is ratifikált Európai Regionális és Nyelvi Charta irány­elveit, amely lehetővé teszi a föld­rajzi neveknek a kisebbségek nyel­vén való használatát” - szögezte le tegnap az MKP, hangsúlyozva, ra­gaszkodik az eddigi, több évtizedes gyakorlathoz ezen a területen. A párt az 1995-ben aláírt magyar-szlovák alapszerződésre is hivatkozik: „A nemzeti kisebbsé­gekhez tartozó személyeknek jo­guk van egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt szabadon ki­nyilvánítani, megőrizni és fejlesz­teni saját etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat, és meg­őrizni, illetve fejleszteni kultúráju­kat, annak minden vonatkozá­sában.” Az MKP úgy véli, a Dušan Čaplovič javaslata, hogy először a szlovák földrajzi név, majd zárójel­ben magyar megfelelője következ­zen, ugyancsak megbontja az okta­tási nyelv rendszerét, tehát elfo­gadhatatlan. „E szerint a javaslat szerint a tankönyvekben hasonló mondatok szerepelnének - a szlo­vákra lefordított analógia alapján: Ha Parisba utazunk, először Wien- be kell mennünk, utána keresztül­utazunk az Alpenen, majd Schwei- zen keresztül France-ba jutunk. S ezután már egyenesen Parisba ve- hetjükutunkat.” Čaplovič helyett az SNS reagált az MKP állásfoglalására. Visszauta­sítja, hogy az MKP „akár a saját bot­rányai miatti elkeseredettségében igazságtalanul megvádolja a kor­mány alelnökét és az oktatási mi­nisztert a törvények és a nemzetkö­zi kötelezettségvállalások nem ismeretével.” Az SNS szerint „a tör­vényeket valószínűleg az MKP nem ismeri, ha a minisztertől egyik ér- telmedenséget a másik után kéri, amelyekre nemcsak Szlovákiában, de a világon sincs példa”. Ján Slota pártja szerint az MKP megpróbálja rábeszélni (nem csak) a fiatalokat, hogy megkerüljék a szlovák nyel­vet, ahelyett, hogy támogatná az ál­lamnyelv használatát és annak tisz­teletét. Az SNS leszögezi, az elsőd­leges cél megállítani az MKP törek­vését, hogy Szlovákia déli területe­in nem teljes értékű szlovák állam­polgárokat neveljenek azáltal, hogy nem bírják jól az államnyel­vet. Az SNS addig akar küzdeni, amíg a szlovákiai magyarok nem beszélik sokkal jobban az állam­nyelvet, mint az MKP képviselői. Az oktatásügyi minisztérium la­punk megkeresésére mindössze annyit közölt: „elutasítjuk, hogy a politika beszivárogjon az iskolák­ba. A tankönyvek összhangban vannak a törvényekkel.” Dušan Čaplovič kormányalelnököt lap­zártáig nem sikerült elérni. Koráb­ban azt nyilatkozta: legfőbb ideje, hogy az MKP politikusai felhagyja­nak azzal, hogy egy kiadó kudarca miatt Szlovákiát külföldön befeke­títsék. Čaplovič sérelmezte, hogy az MKP-nak nem tetszik az ő javas­lata, hogy a magyar szövegekben a szlovák nyelvű földrajzi jelölések szerepeljenek, a magyar megfelelő­jüket pedig zárójelben. Szerinte ugyanis Európában ez így működik, (sán) Nem tudni, foglalkozik-e a párt az üggyel Sajnálják, hogy Duray Miklós nem fújt ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony. Sajnálatos, hogy Du­ray Miklós, a Magyar Koalíció Párt­jának (MKP) alelnöke közúti bal­esetet okozott és elutasította az al­koholtesztet - reagált tegnap Csá- ky Pál, a párt elnöke, további kommentártól viszont elhatároló­dott, mondván: „Berényi József és Bárdos Gyula már reagáltak, nem tudom, mi mást fűzhetnék még hozzá.” Berényi szerint a mentelmi jo­got csak a parlamentben kellene érvényesíteni, Bárdos pedig hoz­zátette: Duray hibázott, s az MKP- n belül foglalkozni kellene a tör­téntekkel. Simon Zsolt meggyőző­dése, hogy a párt elnökségén kell tárgyalni az esetről; szerinte Csáky azért nem fogja kommentálni a balesetet, mert Duray stratégiai szövetségese a pártban. A karambolra múlt szombaton este került sor Pozsonypüspökin. Senki sem sérült meg, csupán Du­ray autója rongálódott meg, a ke­letkezett kárt még nem mérték fel. Az MKP stratégiájáért felelős alel- nök ugyan elismerte, hogy balese­tet szenvedett, és azt is, hogy visszautasította az alkoholszon­dát, azt azonban cáfolta, hogy ittas állapotban ült volna volán mögé. Elmondása szerint nem volt indo- kolalt a szondáztatás, mivel a ka­rambol során senki nem sérült meg. Duray már másodszor élt ez­zel a lehetőségével, legutóbb 2006-ban utasította el az alkohol­tesztet, miután a rendőrök gyors­hajtás miatt állították le két kilo­méteres üldözés után. (dem, s) Az EP egyik frakciójának felhívása Brüsszelhez Szlovákia figyelését kérik AATl-HÍR Brüsszel. A szlovák kormány kisebbségi politikájának figyelé­sére kérte fel az Európai Bizottsá­got az Európai Parlamentben a Zöldekkel közös frakciót alkotó Európai Szabad Szövetség (EFA). Az Erdélyi Magyar Nemzeti Ta­nács elnökét, Tőkés Lászlót is tag­jai között tudó csoport azt is kérte, hogy a brüsszeli bizottság „avat­kozzon be”, ha úgy ítéli meg, hogy Pozsony diszkriminatív lépéseket tesz a helyi magyarság ellen. „Szlovákia kormánya a közel­múltbeli magyarellenes hisztéria­kampánnyal próbálja elterelni a figyelmet a diszkriminatív és an­tidemokratikus politikáról” - áll a közleményben, amely szerint a magyar politikusok elleni táma­dások az egész magyar közösség megfélemlítéséhez vezettek. Felettesei értékelései alapján éveken keresztül becsületesen jelentett az ügynök Ág Tibor: kitüntetett titkos ügynök Ki Ág Tibor? Hivatalnokcsaládból származik, 1928-ban született Pozsonyban. Titkosszolgálati dossziéi alapján a magyaron és a szlovákon kívül németül beszél, emellett oroszul is értett. Ág a tanítóképző intézet elvégzése után rövid ideig egyetemre járt, majd hamarosan az 1953-ban alakuló Ifjú Szivek (akkori teljes nevén Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) művészeti vezetője és karnagya lett. 1957 és 1962 között az együttes igazgatója volt, emellett aktív szerepet vállalt a Csemadokban és más magyar szervezetekben is. 1968-ban megszervezte a Tavaszi szél vizet áraszt című országos népdalvetélkedőt, több mint tízezer felvidéki magyar népdalt gyűjtött össze az elmúlt évtizedekben. Pozsony. Ág Tibor népzene- kutató, zenepedagógus, karnagy éveken keresztül volt a csehszlovák állam­biztonság (ŠtB) ügynöke. A zenei szakember a napok­ban magas magyar állami kitüntetésben részesült. A pedagógus Zenész fedőné­ven nyolc évig jelentett a titkosszolgálatnak. Ág Ti­bor lapunknak beismerte ügynökmúltját. „Felhasz­náltak engem” - állítja. ÚJ SZÓ-HÍR Ág Tibort 1955-ben, sorkato­nai szolgálata alatt szervezte be a titkosszolgálat. „A nekem adott feladatokat lelkiismeretesen és szorgalmasan fogom ellátni“ - áll saját kezűleg írt esküjében, me­lyet 1955. október 12-én írt alá. Á Zenész (Hudobník) fedőnevet ő választotta magának. „Eddigi együttműködésünk alatt megál­lapításra került, hogy az ügynök pozitívan viszonyul a jelenlegi államberendezkedéshez” - áll egy 1962-ben róla írt jelentésben. Ág azt állítja, 1955-ben válaszút elé állították: muszáj volt aláírnia az együttműködési nyilatkozatot, mert különben őt lehetetlenítik el. Aktája alapján a Zenész főként a „magyar burzsoá nacionaliz­mus” ügyön dolgozott: jelentette például, ki énekelte el az Ifjú Szi­vek tagjai közül az „Ott ahol zúg az a négy folyó” dalt, illetve fel­adta az együttes akkori koreográ­fusát, egy szlovákiai magyar írót és költőt (neve ki van satírozva az anyagban). Ág tagadja, hogy je­lentései miatt bárkinek is bántó­dása eshetett. Elmondása szerint többször olyan jegyzőkönyvet is aláírattak vele, amelynek tartal­mát nem is ismerte. „A naciona­lista vagy más módon ellensége­sen megnyilvánuló magyar kul­turális dolgozók megfigyelését végezte” - áll aktájában. ,A Ze­nész ügynök együttműködése alapján értékes híreket adott, me­lyek minősége jó volt. (...) In­formációival reálisan rámutatott egyes magyar kulturális dolgozók nacionalista tevékenységére” - írták róla felettesei. Tartótisztjei­vel gyakran találkozott, havonta két-három alkalommal, de bizo­nyos esetekben havonta többször is. „Én soha nem mentem, engem mindig hívtak“ - mondta la­punknak Ág. Más ügynökökön keresztül is ellenőrizték szavahihetőségét és az általa szállított információk hitelességét. „Ezeken az ellenőr­zéseken bebizonyosodott, hogy az ügynök megbízható híreket ad” - áll az aktában. „Az ügynök együttműködésünk alatt igaz in­formációkat adott át, semmit sem titkolt a belügyminisztéri­um szervei előtt. Tartótisztjével nyíltan beszélt családi ügyeiről is, a saját személyével és hozzá­tartozóival kapcsolatos ügyek­ről” - jelentette a tartótiszt. „So­ha nem mondtam senkire olyat, amiért általában szégyenkeznie kell az embernek” - mondta la­punknak Ág. 1963-ban a szolgá­lat nem tartott többet igényt munkájára, ugyanis Nagymegye- ren - ahová családjával elköltö­zött - több aktív megbízható ügynökük is volt. Á Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje állami kitünte­tésre, melyet a hétvégén vett át, a szlovákiai magyar nagykövet­ség jelölte. „Számunkra ezek a dolgok nem relevánsak, mi az egész életművét díjaztuk, azt a majdnem hat évtizedet” - mondta megkeresésünkre Ágh András, a nagykövetség sajtó­tanácsosa. (MSz) VILLÁMINTERJÚ Ág Tibor népzenekutató Milyen okokból működött együtt az ŠtB-vel? Kényszerítettek. A katonaság alatt történt. Egy altiszt meg­kért, hogy adjak fel egy csoma­got, de az egész olyan gyanús volt - ugyanis azt mondta, ne ír­jam rá a nevet, találjak ki vala­mi álnevet. Arra gondoltam, ha én ezt megcsinálom, és azt se tudom, mit küldök... és ez volt a szerencsém. A ládát felnyitot­tam: egy pisztoly és egy látcső volt benne. Megkértem az egyik ismerősömet a Csemadokban, hogy adjon tanácsot. Ezután ő elvitt egy helyre, már nem em­lékszem hová, ahol elmondtam, mi a helyzet. Ott azt mondták: jó, hogy elmondtam ezt, jó, hogy nem adtam fel. Aztán be­hívtak a katonaságnál a kémel­hárítók, és azt akarták, mesél­jek, mit tudok egyes emberek­ről. Akiket ők gyanúsítottak, azokat én mind ismertem és nem feltételeztem róluk, hogy valami olyasmit csináltak volna, ami államellenes. Elmondtam, hogy rendes fiú stb., ezt mind jegyzőkönyve vették, ezt alá kellett írnom. Hogy aztán még mit írtam alá, nem tudom. De becsületemre mondom, hogy soha ilyen együttműködést, amit általában besúgásnak ne­veznek, nem végeztem. Mennyire volt intenzív az együttműködés az ön részéről? Én soha nem mentem, mindig hívtak. Az aktája alapján havonta többször is találkozott tartó­tisztjeivel. Amikor leszereltem, folyton felkeresett egy emberke, Danáš elvtárs, és kérdezősködött, hogy s mint van a Csemadokban. Ál­landóan a nyakamon volt. Az akták alapján 1963-ban megszakadt az együttmű­ködés. Megkeresték ezután is? Azután, ahogy elköltöztem Gá­láméról Nagymegyerre, már nem hívott fel ez a pasas. Amikor Du- naszerdahelyen a művelődési központban dolgoztam, jött az igazgató azzal, hogy őt kérték fel: jó lenne, ha az én irodai helyisé­gemben lehetne valami találko­zót tartani azokkal az egyének­kel, akikkel kapcsolatban állnak. Erre azt mondtam, hogy nem egyezek bele. Mennyi jutalmat kapott? Én? Jutalmat? Semmiféle ju­talmat nem kaptam. Amikor le­szereltem a katonaságtól, akkor adott nekem az, aki hívogatott, egytöltőtollat. Az akták szerint 300 korona értékű költségtérítésben ré­szesült. Igen, valami ilyesmire emlék­szem. Valaki Magyarországról kért, hogy vigyek neki egy surra­nócipőt, erről beszámoltam ne­kik. Lehet, hogy ezt átfizették. Beszélt ügynökmúltjáról az érintettekkel? Nem. Minek mondtam volna el? Ha az embert nem kérdezik, akkor nem beszél. Csak akkor beszél, ha kérdezik. És akkor is meggondolja, mit mond. Egy biztos, hogy felhasználtak en­gem, de képzelje el, hogy mi lett volna, ha feladom azt a csoma­got. Emberéletről van szó, ha egy fegyvert akarnak kicsem­pészni a katonaságról. A lelki­ismeretem akkor azt diktálta, hogy jelentenem kell. S miután jelentettem, rámtették a kezü­ket. (MSz) „Szlovákia semmilyen nyomást nem tűr el, álláspontja az első pillanattól kezdve egyértelmű Fico: Hága nem ismerheti el Koszovót ÖSSZEFOGLALÓ Belgrád. Robert Fico kormányfő tegnap Belgrádban megismételte, hogy Szlovákia nem ismeri el Ko­szovót. Bízik benne, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság kimondja, jogellenes volt a tartomány önálló­sulása. ,A Nemzetközi Bíróságnak ezt kell megállapítania, ha van még ezen a világon egy csipetnyi kis igazság.” Szlovákia a Koszovó füg­getlenségét el nem ismerő néhány EU-tagállam egyike. Fico megerő­sítette, Szlovákia a témában sem­milyen nyomást nem tűr el, állás­pontja az első pillanattól kezdve egyértelmű. Belgrád azt várja, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság gyorsan véle­ményt mond Koszovóról - jelentet­te ki Mirko Cvetkovics szerb kor­mányfő. Az ENSZ alá rendelt hágai intézménynél általában két-három évig tart egy ügy elbírálása, a dön­tése senkit semmire sem kötelez, csupán erkölcsi ereje van. Szerb részről remélik, hogy a hágai hatá­rozat kimondja a jogsértést, s utána megáll Koszovó elismerésének fo­lyamata. Fico Belgrádban visszautasítot­ta, hogy véleményt mondjon az idei Nobel-békedíjasról. Az elismerést Martti Ahtisaari békeközvetítőnek ítélték, aki ENSZ-megbízottként Koszovó függetlenségét szorgal­mazta. „Ez egy komoly intézmény, nem fogom kommentálni a Nobel- díjak odaítélését” - mondta a szlo­vák kormányfő. Cvetkovics hozzá­tette, kíváncsi, mit fognak érezni azok, akik a Nobel-békedíj odaíté­léséről döntöttek, amikor Hága ki­mondja, hogy Koszovó a nemzet­közijog megsértéséveljött létre. Fico egyébként azért utazott Szerbiába, hogy felkeresse Vla­dimír Poór nagyvállalkozó új va­gongyárát. Poór a Mečiar-korszak egyik nagyprivatizátora volt, a gbelyi Nafta vállalatot is sikerült megszereznie. A nagyszombati nehézgépgyáron keresztül nem­rég privatizált egy szerbiai vagon­gyárat. (sita, mti, ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom