Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-01 / 227. szám, szerda
r/i SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. október 1., szerda 5. évfolyam, 40. szám 26. oldal Megállapodott nagy és küszködő kisiskolák Az elsősök számának ingadozása a demográfiai mutatókkal magyarázható 30. oldal Évek óta most a legkevesebb az elsős a Duna utcán Pozsonypüspökin új programot vezettek be: mindent megtanulnak az iskolában Ki dobta meg a bírónőt az alistáli focipályán? Kilenc kapott gól szakította meg az andódiak győzelmi sorozatát 32. oldal JEGYZET Hány az elsős, hol és miért? MÓZES SZABOLCS Sosem értettem azt a bevett megállapítást, miszerint a középiskolai évek az ember legmeghatározóbb évei. Emberileg talán valamelyest igen - első szerelmek, felnőtté válás ésatöbbi -, de az oktatás és nevelés szempontjából biztos, hogy nem. Mire középiskolába jut a kamasz, kilenc év kemény (igen, sajnos kemény) tanulóévet hagy maga mögött. Azokat az alapiskolai éveket, melyek nagyon sokban meghatározzák későbbi életét. Mindig úgy éreztem, szerencsés voltam, mert nagyon jó alapiskolába járhattam, így később a középiskola és az egyetem, az érettségi és az államvizsga nem számított leküzdhetetlen akadálynak. Mert volt mire építenem. Abból profitáltam, amit korábban, gyerekként a kassai alapsuliban kaptam - s ezzel már nagyrészt a középiskola első évében szembesültem, amikor a más alapiskolákból érkező osztálytársaimmal volt alkalmam megismerkedni. Az alapiskolai képzés kisebbségi létben egy dimenzióval többet jelent - ha anyanyelven folyik. Olyan meghatározó nemzettudati biztonságot adhat, melyet ideális esetben később az esetleges szlovák nyelvű közegben folytatott további tanulmányi évek sem tudnak elkaszálni s felülírni. A melléklet következő oldalain arról olvashat a kedves olvasó, mely régióban, melyik iskolában hány magyar gyerek kezdi meg alapiskolai tanulmányait anyanyelvén. (Illetve azt, hány tanuló kezd az első osztályokban: valahol a bukott elsősöket is beleszámították az igazgatók...) Azt viszont nem tartalmazzák az adatsorok - mert ezt szinte lehetetlen pontosan kideríteni -, hányán kényszerülnek az alapokat idegen nyelven elsajátítani. Hányán s miért? Magyarok idegen környezetben - pedig ez lenne az igazán izgalmas adatsor! Ilyenkor a behatási „reklámhadjáratok” jutnak eszembe: magyar gyereket magyar iskolába! És olyan arcok, melyeket ezekben a kampányokban nem szoktak „futtatni”. Sajnos. Például a volt osztálytársam, aki magyar oviból, alapiskolából, majd gimiből kikerülve lett (a szlovák film- művészeti főiskola elvégzése után) elismert és díjazott színésznő. Huszonévesen. Akit szlovák polgártársaink is ismernek, Zuzana Kanócz néven. Annak ellenére... vagy azért, mert magyar iskolákba járt? Nem. Azért, mert tehetséges és kitartó, s mert jó iskolákba járt. Mert jó alapiskolába járt. A hangsúly a, jó” szócskán van. Ez viszont már a tanárok és közéleti döntéshozók felé szóló üzenet kell hogy legyen. Nem elég, ha magyar iskoláink vannak, jó magyar iskolákra van szükségünk. Olyanokra, ahol a színvonalas képzésre áhítozó szülő is nyugodt lelkiismerettel adja be gyerekét. Nem olyanra, mely „csak” megtart magyarnak. Sőt, hogy továbbmenjek, ahová a vegyes házasságban élő szülő is inkább íratja be gyermekét. Demográfiai krízis ide, kormányzati gáncsoskodások oda - ha azt akarjuk, hogy Szlovákiában évtizedek múltán is otthon legyen a magyar szó, ahhoz olyan gyerekekre van szükség, akiket magyar iskolákba íratnak. Tudjuk viszont, hogy merre haladunk? Miért íratja minden negyedik-ödötik magyar házaspár szlovák iskolába csemetéjét? Miért jár a vegyes házasságban született gyerekek nagy része szlovák iskolába? Tudjuk, ebből a szempontból melyek a kritikus régiók? Van stratégiánk a helyzet orvoslására? Túdjuk, mely iskolák fognak a következő években megszűnni a születések alacsony száma miatt, s éppen ezért mely régiókban kell megerősíteni a központi iskolákat? Túdjuk, hogy máshol, más kisebbségek is hasonló problémákkal küzdenek, küzdöttek, kik és hogyan vették ezt az akadályt? Tudjuk, milyen iskoláink színvonala s javítani akarunk rajta? Választ akarunk találni ezekre a kérdésekre, vagy elég nekünk az évtizedek óta hangoztatott egyszerű jelszó: magyar gyereket magyar iskolába? A következő oldalakon olvasható adatsorokat az Új Szó területi tudósítói gyűjtötték össze az iskoláktól, s talán ez a tény önmagában is sokat elárul arról, kis hazánkban az arra hivatott szakmai és közéleti szervezetek milyen vehemenciával kereshetik a válaszokat a fentebb feltett kérdésekre. Ha ezek és az ehhez hasonlatos kérdések az arra hivatott szakmai szervezetek és fórumok berkein belül egyáltalán elhangzanak... ____________________________ä--------------------------------------------------------------Nem elég, ha magyar iskoláink vannak, jó magyar iskolákra van szükségünk (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele
