Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)

2008-10-09 / 234. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2008. október 9., csütörtök 5. évfolyam 32. szám Nálunk, Szlovákiában sajnos a fejlesztő pedagógiának nincs sem hagyománya, sem gyakorlata Szakembereket képeztek a színvonalasabb hazai oktatásért Tartalmas lap - nem csak tanároknak Újra megjelent a Pedagógusfórum A fejlesztő pedagógia individuálisan foglalkozik a gyermekkel Végéhez ért a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szö­vetsége által szervezett - eredetileg 120 órásra ter­vezett - pedagógus-to­vábbképzés, amiből menet közben 170 óra lett. GYÖRGY RENÁTA A továbbképzés közel negyven résztvevője számára ma már nem kétséges, hogy az oktatás középpontjába a gyermek képes­ségeit kell állítani, és csak ebből kiindulva, ezt szem előtt tartva és ezt fejlesztve tudunk optimá­lis eredményeket elérni tanuló­ink oktatásában és nevelésében. Ahogy azt a szakelőadóktól megtudtuk, mintaszerű szintet minden gyermeknél egyszerre frontális, azaz szemtől-szembeni oktatással érhetünk el. Differenciált oktatás A jövő pedagógusainak meg kell tanulniuk differenciálni (egy bizo­nyos tananyagot több szintre bon­tani a gyermekek képességei sze­rint). A differenciált oktatásnak a modem pedagógia eszközévé kell válnia. Ez a nagyon fontos felisme­rés, amelyet a továbbképzés részt­vevői elsajátítottak, csak töredéke az ott tanultaknak. A képzés tar­talmának zömét a képességek fej­lesztéséről szóló ismeretek és ta­pasztalatok alkották. Magyaror­szágon a fejlesztő pedagógia egy különálló terület, határos a több­ségi (normál) pedagógiával és a gyógypedagógiával, de ezekkel nem azonos. Nálunk sajnos a fej­lesztő pedagógiának nincs sem hagyománya, sem gyakorlata. Szükség viszont, akárcsak Ma­gyarországon, nálunk is lenne rá. Személyre szabott foglalkozások A fejlesztő pedagógia individuá­lisan foglalkozik a gyermekkel, fej­leszti annak képességeit. Nem kor­repetál, nem tanít, hanem stimulál és fejleszt... A képzés résztvevői megismer­ték a hét alapkészség mérésének lényegét is. A DIFER-módszer nem gyógypedagógiai mérés, hanem a többségi pedagógia számára is használható, egyszerű diagnoszti­kai eszköz. Ideális lenne, ha min­den iskolában használnák az első­sök és másodikosok képességeinek feltérképezéséhez, és a teszt által feltárt gyenge területeket minél előbb fejleszteni kezdenék. Erről és még sok minden másról szólt ez a 170 óra, melynek főszervezői az SZMPSZ munkatársai, Ádám Zita és Jókai Tibor voltak, a szakmai részt pedig Fazekasné Fenyvesi Margit vezette. A képzés résztvevő­inek november végéig kell leadni a záródolgozatukat, a legjobb mun­kákat az SZMPSZ könyv formájá­ban meg is jelenteni. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a továbbképzés nem oldja meg a jelenlegi összes problémát, melyek az iskolákban országszerte felme­rülnek, de valami már elkezdő­dött, elindult. Ez lehet az első lé­pés. LAPAJÁNLÓ A Pedagógusfórum legújabb száma tartalmas olvasnivalót kínál a pedagógusoknak és a nem tanári pályán lévő olvasóknak egyaránt. A lap beszámol a Kassán megren­dezett országos tanévnyitóról.Pék László, a Pedagógusszövetség el­nöke, köszönti és biztatja az okta­tásügyben dolgozókat vezércikké­ben. Visszatekintünk a 2008-as év nyári egyetemeinek programjaira, a szünidei élmények felejthetetlen és emlékezetes eseményeire, egy- egy beszámolóban kirándulásaik­ról, nyári táboraikról és tanul­mányútjaikról is hírt adnak a pe­dagógusok. Kaszás Attiláról emlékeznek meg egykori tanárai és diáktársai a Főhajtás rovatban. A Terasz rovat­ban Mihályi Molnár László üzene­te és Bódás János verse olvasható. Ugyancsak beszámolunk a nyáron megszervezett Földrajzverseny Kárpát-medencei döntőjéről. Kovács Júlia jóvoltából a nyári Waldorf Pedagógiai Műhelyről tudhatnak meg többet az olvasók. Természetesen a lapból nem ma­radhatnak ki az aktuális verseny- felhívások és rendezvények is­mertetései, részletesen közzé te­szik a Kincskeresők, Tudok elnevezésű versenyek, a harmad­ízben megrendezendő Kulcsár Ti­bor vers- és prózamondó verseny, valamint a IV. esszéíró pályázat nevezési feltételeit. Az oktatást és tanulást segítő módszertani könyvek közül két kiadványt ajánlanak, elsősorban a szlovák és képzőművészet szakos pedagógusok számára. Képri­portban és rövid beszámolókban tekintenek vissza a komáromi Se- lye János Gimnázium, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium, a bé­nái alapiskola és óvoda tanévnyi­tóira, valamint az érsekkétyi egy­házi alapiskola és óvoda sikeres pályázatáról is beszámolnak. Folytatjuk Pelle István cikkso­rozatát, melyben a 10 évvel ez­előtt történt búcsi és bátorkeszi PEDAGÓGUSFÓRUM (Képarchívum visszás eseményekre, valamint a szülők hősies helytállására emlé­kezik vissza a szerző. A már ha­gyományos Patinás iskolák, le­gendás tanárok sorozatban az idén 85. életévét betöltő Mayer Judit szerkesztőt és műfordítót köszöntik, aki a pozsonyi magyar állami reálgimnáziumról vall a Pedagógusfórum szeptemberi számában, (hb) A jövő pedagógusainak a gyermekek képességei szerint meg kell tanul­niuk a tananyagot több szintre bontani (Jókai Tibor felvételei) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Ha komoly a gond, forduljon orvoshoz! (sxc.hu-felvétel) Létezik gyerekkori depresszió? A hatéves lányom lelkileg nagyon labilis. Ha ellenkezem vele, akkor azonnal olyan szö­veggel áll elő, hogy őt senki nem szereti, ő meg akar halni. Kétségbe ejtenek ezek a sza­vak. Lehet, hogy depressziós? Létezik egyáltalán gyerekkori depresszió? Jelige: Depressziós? Sajnos létezik gyerekkori de­presszió, de a kislánya esetében először próbálja jobban pontosí­tani a dolgokat. Ha valamit meg­tilt neki, s ő ebből azt a következ­tetést vonja le, hogy őt senki nem szereti, ez - gondolom - túlzás. Magyarázza meg neki: a sze­retet nem egyenlő azzal, hogy mindent ráhagynak a gyerekre. Ha például a felnőtt előre tudja, hogy az, amit megtilt neki, meg­védi valami rossztól, akkor ez éppen a szeretet kifejezése. Ha nem tiltaná meg, akkor rossz anya, kegyeden felnőtt lenne. Vannak dolgok, amik egyaránt ártanak felnőttnek, gyereknek. Nem eszünk gyilkos galócát, mert az a halálunkat okozná, nem ugrunk le a szakadékba csak azért, hogy élvezzük a zuhanás érzését, mert az is a biztos halált jelentené. Vannak dolgok, ami­ket a felnőtt már tapasztalatból tud, s mivel nem szeretné, hogy gyermeke kárt valljon, betiltja neki. Próbáljanak közösen visszaemlékezni olyan dolgokra, eseményekre, amikor valamit meg kellett tiltania a gyerekének, s ezeket magyarázza el neki, hogy miért volt ez így jó. Hagyja egy kicsit gondolkodni a gyer­mekét, hogy próbáljon rájönni, miért döntött ön úgy, ahogyan döntött abban a bizonyos eset­ben. Fontos, hogy ezek az esetek saját életéből legyenek, mert le­het, hogy még mindig tüskét je­lentenek a számára, és ott kelle­metlenkednek emlékei között. Ha meg tudja őket érteni, értel­mét látja majd a tiltásnak, meg­változik a véleménye is. A halál témáját is tárgyalják meg. Ezek nagyon komoly dol­gok, ráadásul visszafordíthatat- lanok. Ha valaki egyszer meghal, azt eltemetik, és soha többé nem élhet itt a földön rokonaival, is­merőseivel. Az nem úgy van, hogy most egy kicsit halott le­szek, hogy jól megsirassanak, ve­gyék észre, mennyire hiányzóm nekik, aztán majd széles mo­sollyal újra megjelenek a régi he­lyemen, és jót derülök azon, mennyire el voltak keseredve a halálom miatt. Könnyen lehet, a kislánya is csak így gondolja a dolgokat: de jó is lenne egy kicsit úgy igazán megijeszteni őket, hogy aztán még jobban szeresse­nek és megengedjenek nekem mindent. Ha átélt már a gyerek halált a családban, vagy elveszített vala­milyen kedvenc háziállatot, azt is felhozhatja példaként, hogy őket sem láttuk azóta. Azt is meg kell neki magyaráznia, hogy önt mennyire megijeszti ezzel, mert ön nagyon szereti őt, és nem sze­retné elveszíteni. Az nagyon fáj­na önnek, és sokáig, de nagyon sokáig lenne szomorú miatta. Nagyon nagy fájdalmat okozna ezzel nemcsak önnek, hanem az egész családnak. Sorolja fel a nagy család tagjait, mindenkit, aki szereti őt. Ennyi embernek okozna nagyon nagy bánatot. Ér­tesse meg vele, hogy ilyen dol­gokkal nem szabad csak úgy ját­szani, ezek veszélyes dolgok. Legyenek együtt minél többet. Énekeljenek, játsszanak együtt, meséljen neki vidám története­ket, meséket, vigyen humort az életükbe. Hajói érzi magát a gye­rek a bőrében, eszébe sem jut a halál, nemhogy még az öngyil­kosság. El kell tereim a figyelmét ezekről a dolgokról. Ha nincs testvérkéje, akivel játszhatna, engedje meg, hogy más gyerek jöhessen hozzá játszani vele, vagy időnként vigye el másokhoz „látogatóba”. Jó az, ha a gyerek­nek van a kortársai között is kö­zeli barátja, lehet, éppen egy má­sik családban tapasztalja meg azt, hogy őt mennyivel jobban szeretik otthon, mint a másik gyereket. Ha nem látja, mások hogyan élnek, lehet olyan elkép­zelése a családjukról, hogy ez a lehető legrosszabb. Ha mindezeket a dolgokat tisz­tázták, s továbbra is állandóan szomorúnak, magába fordulónak látja a gyermekét, akit nem könnyű felvidítani, jó kedvre de­ríteni, megmosolyogtatni, még akkor sem, ha a körülmények kedvezőek, módja lenne nagyo­kat nevetni, jókat derülni, de mindezek ellenére nem teszi, ak­kor már gyanakodhat arra, hogy valami mégsincs rendben a gyermeke körül. Ebben az eset­ben feltétlenül forduljon orvos­hoz, vigye el gyermekpszichiá­terhez, s ha esetleg annyira sú­lyos a helyzet, hogy kórházi keze­lést javasol, abba is egyezzen be­le. Ha csak egyedül maradna bent a kórházban, gyakran láto­gassák meg, meséljenek neki vi­dám meséket, mondják el, mi minden történt azóta otthon, amióta itt van, s azt is, mennyire várják azt, hogy meggyógyuljon, s újra együtt lehessen a család. Éreznie kell: fontos az önök szá­mára, hogy egészséges legyen és újra velük lehessen. Nem kell önöket megbüntetnie azzal, hogy inkább meghal, mert vágyódni fog ő is az együttlét iránt, hogy együtt játszhassanak, kirándul­hassanak, és együtt ismerjék meg ezt a csodálatos világot. Dr. Hadas Katalin pszichológus

Next

/
Oldalképek
Tartalom