Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-09 / 234. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2008. október 9., csütörtök 5. évfolyam 32. szám Nálunk, Szlovákiában sajnos a fejlesztő pedagógiának nincs sem hagyománya, sem gyakorlata Szakembereket képeztek a színvonalasabb hazai oktatásért Tartalmas lap - nem csak tanároknak Újra megjelent a Pedagógusfórum A fejlesztő pedagógia individuálisan foglalkozik a gyermekkel Végéhez ért a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett - eredetileg 120 órásra tervezett - pedagógus-továbbképzés, amiből menet közben 170 óra lett. GYÖRGY RENÁTA A továbbképzés közel negyven résztvevője számára ma már nem kétséges, hogy az oktatás középpontjába a gyermek képességeit kell állítani, és csak ebből kiindulva, ezt szem előtt tartva és ezt fejlesztve tudunk optimális eredményeket elérni tanulóink oktatásában és nevelésében. Ahogy azt a szakelőadóktól megtudtuk, mintaszerű szintet minden gyermeknél egyszerre frontális, azaz szemtől-szembeni oktatással érhetünk el. Differenciált oktatás A jövő pedagógusainak meg kell tanulniuk differenciálni (egy bizonyos tananyagot több szintre bontani a gyermekek képességei szerint). A differenciált oktatásnak a modem pedagógia eszközévé kell válnia. Ez a nagyon fontos felismerés, amelyet a továbbképzés résztvevői elsajátítottak, csak töredéke az ott tanultaknak. A képzés tartalmának zömét a képességek fejlesztéséről szóló ismeretek és tapasztalatok alkották. Magyarországon a fejlesztő pedagógia egy különálló terület, határos a többségi (normál) pedagógiával és a gyógypedagógiával, de ezekkel nem azonos. Nálunk sajnos a fejlesztő pedagógiának nincs sem hagyománya, sem gyakorlata. Szükség viszont, akárcsak Magyarországon, nálunk is lenne rá. Személyre szabott foglalkozások A fejlesztő pedagógia individuálisan foglalkozik a gyermekkel, fejleszti annak képességeit. Nem korrepetál, nem tanít, hanem stimulál és fejleszt... A képzés résztvevői megismerték a hét alapkészség mérésének lényegét is. A DIFER-módszer nem gyógypedagógiai mérés, hanem a többségi pedagógia számára is használható, egyszerű diagnosztikai eszköz. Ideális lenne, ha minden iskolában használnák az elsősök és másodikosok képességeinek feltérképezéséhez, és a teszt által feltárt gyenge területeket minél előbb fejleszteni kezdenék. Erről és még sok minden másról szólt ez a 170 óra, melynek főszervezői az SZMPSZ munkatársai, Ádám Zita és Jókai Tibor voltak, a szakmai részt pedig Fazekasné Fenyvesi Margit vezette. A képzés résztvevőinek november végéig kell leadni a záródolgozatukat, a legjobb munkákat az SZMPSZ könyv formájában meg is jelenteni. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a továbbképzés nem oldja meg a jelenlegi összes problémát, melyek az iskolákban országszerte felmerülnek, de valami már elkezdődött, elindult. Ez lehet az első lépés. LAPAJÁNLÓ A Pedagógusfórum legújabb száma tartalmas olvasnivalót kínál a pedagógusoknak és a nem tanári pályán lévő olvasóknak egyaránt. A lap beszámol a Kassán megrendezett országos tanévnyitóról.Pék László, a Pedagógusszövetség elnöke, köszönti és biztatja az oktatásügyben dolgozókat vezércikkében. Visszatekintünk a 2008-as év nyári egyetemeinek programjaira, a szünidei élmények felejthetetlen és emlékezetes eseményeire, egy- egy beszámolóban kirándulásaikról, nyári táboraikról és tanulmányútjaikról is hírt adnak a pedagógusok. Kaszás Attiláról emlékeznek meg egykori tanárai és diáktársai a Főhajtás rovatban. A Terasz rovatban Mihályi Molnár László üzenete és Bódás János verse olvasható. Ugyancsak beszámolunk a nyáron megszervezett Földrajzverseny Kárpát-medencei döntőjéről. Kovács Júlia jóvoltából a nyári Waldorf Pedagógiai Műhelyről tudhatnak meg többet az olvasók. Természetesen a lapból nem maradhatnak ki az aktuális verseny- felhívások és rendezvények ismertetései, részletesen közzé teszik a Kincskeresők, Tudok elnevezésű versenyek, a harmadízben megrendezendő Kulcsár Tibor vers- és prózamondó verseny, valamint a IV. esszéíró pályázat nevezési feltételeit. Az oktatást és tanulást segítő módszertani könyvek közül két kiadványt ajánlanak, elsősorban a szlovák és képzőművészet szakos pedagógusok számára. Képriportban és rövid beszámolókban tekintenek vissza a komáromi Se- lye János Gimnázium, a galántai Kodály Zoltán Gimnázium, a bénái alapiskola és óvoda tanévnyitóira, valamint az érsekkétyi egyházi alapiskola és óvoda sikeres pályázatáról is beszámolnak. Folytatjuk Pelle István cikksorozatát, melyben a 10 évvel ezelőtt történt búcsi és bátorkeszi PEDAGÓGUSFÓRUM (Képarchívum visszás eseményekre, valamint a szülők hősies helytállására emlékezik vissza a szerző. A már hagyományos Patinás iskolák, legendás tanárok sorozatban az idén 85. életévét betöltő Mayer Judit szerkesztőt és műfordítót köszöntik, aki a pozsonyi magyar állami reálgimnáziumról vall a Pedagógusfórum szeptemberi számában, (hb) A jövő pedagógusainak a gyermekek képességei szerint meg kell tanulniuk a tananyagot több szintre bontani (Jókai Tibor felvételei) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Ha komoly a gond, forduljon orvoshoz! (sxc.hu-felvétel) Létezik gyerekkori depresszió? A hatéves lányom lelkileg nagyon labilis. Ha ellenkezem vele, akkor azonnal olyan szöveggel áll elő, hogy őt senki nem szereti, ő meg akar halni. Kétségbe ejtenek ezek a szavak. Lehet, hogy depressziós? Létezik egyáltalán gyerekkori depresszió? Jelige: Depressziós? Sajnos létezik gyerekkori depresszió, de a kislánya esetében először próbálja jobban pontosítani a dolgokat. Ha valamit megtilt neki, s ő ebből azt a következtetést vonja le, hogy őt senki nem szereti, ez - gondolom - túlzás. Magyarázza meg neki: a szeretet nem egyenlő azzal, hogy mindent ráhagynak a gyerekre. Ha például a felnőtt előre tudja, hogy az, amit megtilt neki, megvédi valami rossztól, akkor ez éppen a szeretet kifejezése. Ha nem tiltaná meg, akkor rossz anya, kegyeden felnőtt lenne. Vannak dolgok, amik egyaránt ártanak felnőttnek, gyereknek. Nem eszünk gyilkos galócát, mert az a halálunkat okozná, nem ugrunk le a szakadékba csak azért, hogy élvezzük a zuhanás érzését, mert az is a biztos halált jelentené. Vannak dolgok, amiket a felnőtt már tapasztalatból tud, s mivel nem szeretné, hogy gyermeke kárt valljon, betiltja neki. Próbáljanak közösen visszaemlékezni olyan dolgokra, eseményekre, amikor valamit meg kellett tiltania a gyerekének, s ezeket magyarázza el neki, hogy miért volt ez így jó. Hagyja egy kicsit gondolkodni a gyermekét, hogy próbáljon rájönni, miért döntött ön úgy, ahogyan döntött abban a bizonyos esetben. Fontos, hogy ezek az esetek saját életéből legyenek, mert lehet, hogy még mindig tüskét jelentenek a számára, és ott kellemetlenkednek emlékei között. Ha meg tudja őket érteni, értelmét látja majd a tiltásnak, megváltozik a véleménye is. A halál témáját is tárgyalják meg. Ezek nagyon komoly dolgok, ráadásul visszafordíthatat- lanok. Ha valaki egyszer meghal, azt eltemetik, és soha többé nem élhet itt a földön rokonaival, ismerőseivel. Az nem úgy van, hogy most egy kicsit halott leszek, hogy jól megsirassanak, vegyék észre, mennyire hiányzóm nekik, aztán majd széles mosollyal újra megjelenek a régi helyemen, és jót derülök azon, mennyire el voltak keseredve a halálom miatt. Könnyen lehet, a kislánya is csak így gondolja a dolgokat: de jó is lenne egy kicsit úgy igazán megijeszteni őket, hogy aztán még jobban szeressenek és megengedjenek nekem mindent. Ha átélt már a gyerek halált a családban, vagy elveszített valamilyen kedvenc háziállatot, azt is felhozhatja példaként, hogy őket sem láttuk azóta. Azt is meg kell neki magyaráznia, hogy önt mennyire megijeszti ezzel, mert ön nagyon szereti őt, és nem szeretné elveszíteni. Az nagyon fájna önnek, és sokáig, de nagyon sokáig lenne szomorú miatta. Nagyon nagy fájdalmat okozna ezzel nemcsak önnek, hanem az egész családnak. Sorolja fel a nagy család tagjait, mindenkit, aki szereti őt. Ennyi embernek okozna nagyon nagy bánatot. Értesse meg vele, hogy ilyen dolgokkal nem szabad csak úgy játszani, ezek veszélyes dolgok. Legyenek együtt minél többet. Énekeljenek, játsszanak együtt, meséljen neki vidám történeteket, meséket, vigyen humort az életükbe. Hajói érzi magát a gyerek a bőrében, eszébe sem jut a halál, nemhogy még az öngyilkosság. El kell tereim a figyelmét ezekről a dolgokról. Ha nincs testvérkéje, akivel játszhatna, engedje meg, hogy más gyerek jöhessen hozzá játszani vele, vagy időnként vigye el másokhoz „látogatóba”. Jó az, ha a gyereknek van a kortársai között is közeli barátja, lehet, éppen egy másik családban tapasztalja meg azt, hogy őt mennyivel jobban szeretik otthon, mint a másik gyereket. Ha nem látja, mások hogyan élnek, lehet olyan elképzelése a családjukról, hogy ez a lehető legrosszabb. Ha mindezeket a dolgokat tisztázták, s továbbra is állandóan szomorúnak, magába fordulónak látja a gyermekét, akit nem könnyű felvidítani, jó kedvre deríteni, megmosolyogtatni, még akkor sem, ha a körülmények kedvezőek, módja lenne nagyokat nevetni, jókat derülni, de mindezek ellenére nem teszi, akkor már gyanakodhat arra, hogy valami mégsincs rendben a gyermeke körül. Ebben az esetben feltétlenül forduljon orvoshoz, vigye el gyermekpszichiáterhez, s ha esetleg annyira súlyos a helyzet, hogy kórházi kezelést javasol, abba is egyezzen bele. Ha csak egyedül maradna bent a kórházban, gyakran látogassák meg, meséljenek neki vidám meséket, mondják el, mi minden történt azóta otthon, amióta itt van, s azt is, mennyire várják azt, hogy meggyógyuljon, s újra együtt lehessen a család. Éreznie kell: fontos az önök számára, hogy egészséges legyen és újra velük lehessen. Nem kell önöket megbüntetnie azzal, hogy inkább meghal, mert vágyódni fog ő is az együttlét iránt, hogy együtt játszhassanak, kirándulhassanak, és együtt ismerjék meg ezt a csodálatos világot. Dr. Hadas Katalin pszichológus
