Új Szó, 2008. október (61. évfolyam, 227-253. szám)
2008-10-08 / 233. szám, szerda
2008. október 8., szerda 4. évfolyam, 41. szám A valótlanságok a legtöbbször kiderülnek, a jelentkező eláshatja magát, egyetlen nívós cég sem fogadja tárt karokkal várni Hazugságok, nagyotmondások az önéletrajzban Nem bízik magában? Úgy érzi, nem kapja meg az állást, mert önéletrajza - kar- rierútjához hasonlóan - egyszerű, ezért inkább felturbózná? A lebukásveszély sokakat visszatart. Néhány extrém „nagyotmondásból” szemezgettünk. FELDOLGOZÁS A teljesítménykényszer, a megfelelni vágyás, a munkaerő-piaci versenyhelyzet sokakat elkeseredett lépésre sarkallhatja: még a hazugságtól sem riadnak vissza. Az álláskeresés azonban ingoványos terep, a valótlanságok a legtöbbször kiderülnek, a jelentkező pedig eláshatja magát, egyetlen nívós cég sem fogadja majd tárt karokkal. Szerencsés esetben gazdagabb lesz egy rossz tapasztalattal. De hol a határ a hazugság és a kozmetikázás között? Néhány színes részlet is a jelentkező ellen hangolja az in- terjúztatót. Az egyik neves fejvadász cég munkatársa szerint az egyértelmű hazugságok, a nem létező bizonyítványok, iskolák, munkahelyek „tálalása” kizáró ok; ha a jelöltről kiderül, hogy hazudott - az okmányhamisításról nem is beszélve megütheti a bokáját. A „kozmetikázás” egyes esetekben megengedhető: a különböző tanfolyamok, képzések, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az egyén szakterületéhez, valamint a szóbeli nyelvtudás felülértékelése gyakori jellegzetesség. Mivel az önéletrajz a leghatékonyabb marketingeszköz, amellyel biztosíthatja helyét, természetes, hogy a legtöbbet igyekszik kihozni belőle. Ám értelmetlen próbálkozások, szemérmetlen hazudozók mindig akadnak. íme néhány példa: Mindig az igazat? Az egyik amerikai vezető álláskereső oldal felidézte több felsővezető tapasztalatait, akik arról számoltak be, hogy volt olyan jelentkező, aki azt állította magáról, a Kennedy-család leszármazottja. Akadt, aki azzal dicsekedett, hogy korábban már dolgozott együtt a cég HR-esével (gyorsan kiderült, hogy hazudott). Egy fiatalember pedig nem létező katonai gyakorlatát hangoztatta, amelyet dátumhoz is kötött: a születése előtti évekhez. A CarrierBuilder nevű álláskereső oldal felmérése szerint a megkérdezett önéletrajzírók 18 százaléka hazudott képességeiről cv-jében, 12 százalékuk az alkalmazásának dátumát - tényleges munkavégzésének hosszát - változtatta meg, míg 10 százalék a végzettségéről állított valótlanságot. Óvatosan a kozmetikázott adatokkal! Az iskolai bizonyítvány, a jelölt végzettségét igazoló dokumentum kelte, vagy a nyelvvizsga-bizonyítvány valódisága a gyakorlott interjúztató számára villámgyorsan kiderül. Nem érdemes azzal kísérletezni, hogy a tényeket megváltoztassa, a HR- es ugyanis utánajár, utánakérdez, ha alkalmasnak tűnik a meghirdetett posztra, és komolyan számolnak önnel. Ilyenkor karrierállomása minden mérföldkövét leellenőrzik, iskolai végzettségtől kezdve az előző munkahelyig. A nyelvtudás kincset ér, de hazudni nem érdemes Villámgyorsan kiderül az is, ha az önéletrajzban félrevezeti leendő munkaadóját: a felvételi beszélgetésen nyilvánvalóvá válik, hogy nem beszéli a megjelölt idegen nyelvet. A kellemetlen helyzeten túl ez szakmai megítélésére is rányomhatja bélyegét. Ha nincs nyelvvizsgája, de jól beszél egy nyelvet, tüntesse fel önéletrajzában, a többit pedig bízza az interjúztatóra, ugyanis, ha minden másban megfelel az elvárásoknak, és a nyelvi akadályokat is jól veszi a felvételi beszélgetésen, a bizonyítvány hiánya nem lesz akadálya alkalmazásnak. A referencia hiánya nem bűn Nem tud felmutatni egyetlen ajánlólevelet sem? Ne kreáljon képzeletbeli főnököket és munkahelyeket, inkább arra törekedjen, hogy az önéletrajzban erősségeit hangsúlyozza. Ez lehet külföldi gyakorlat és tapasztalat, vagy kiemelkedő képesség, tulajdonság, esetleg megjelent publikáció. Gyengeségeit ne hozza szóba, így nem ad táptalajt a kellemetlen kérdéseknek, (h) Mutassunk rá szakmai példákkal, eredményekkel, milyen szakmai fejlődésen mentünk keresztül az évek folyamán az előző munkahelyeinken Tanácsos előre felkészülni a rázós kérdésekre TANÁCS Gyakori munkahely- vagy szakmaváltás, hosszú tanulmányok, munkahelytől távoli lakhely. Kényes pontok lehetnek az önéletrajzban, amelyre állásinterjún rákérdezhetnek. Hogyan reagáljunk a munkaadói kifogásokra? Érdemes már a szóbeli megmérettetés előtt átgondolni a választ. „Miért volt ilyen sok munkahelye az utóbbi pár évben?” Diplomáciai érzék kell a gyakori váltások megindokolásához. A rövid időn belül több helyen megforduló dolgozóra rásüthetik az „összeférhetetlen”, „nehezen kezelhető”, „szakmailag gyenge”jelzőket. Ez azonban nem mindig igaz: előfordulhat, hogy a munkavállalón kívüli tényezők - átszervezés, adott részleg felszámolása - miatt kellett távoznia. Ha valóban így van, ezt mindig hangsúlyozzuk ki. Megfelelő hivatkozási alap lehet az elköteleződés igénye is, például: „Igazából műidig olyan cégnél szerettem volna dolgozni, ahol hosszú távra tervezhetek. Ez eddig rajtam kívülálló okok miatt nem valósulhatott meg.” Nem túl jó ajánlólevél viszont az alacsony fizetéssel indokolni a sorozatos munkahelyváltásokat. „Ahogyan látom önéletrajzából, az utóbbi négy évben négy szakmában dolgozott. Miért?” ügyan a pályázó sokoldalúnak és kreatívnak érzi magát, a szakmák közötti gyakori ugrálást - a munkahelyváltáshoz hasonlóan - a legtöbb személyzeti szakember hátrányként értékeli. A munkaadók azt a következtetést vonhatják le, hogy nem eléggé kitartó és az önismerettel is hadilábon áll. Ezért nem árt, ha a több szakmában szerzett jártasságunkat igyekszünk pozitív színben feltüntetni. Mondhatjuk például azt: szerettünk volna minél több élet- és munkatapasztalatra szert tenni, biztosnak lenni a dolgunkban, hogy később valóban teljes odaadással és lendülettel foglalkozhassunk azzal, amiben a legjobbak vagyunk. A kellemetlenségek elkerülése végett az is jó taktika, ha a CV-t kifejezetten a pozícióra szabjuk és csak a megpályázott munkakör betöltéséhez szükséges képzettségről, szakmai tapasztalatról teszünk benne említést. „Miért töltött el ilyen sok időt egyetlen munkahelyen?” A hosz- szú évekig egy munkahelyen lehorgonyzókkal szemben a munkaadók gyakran bizalmadanok. Az ilyen pályázók ugyanis azt látszatot keltik, hogy nem fejlődőképesek, elvesztették a kezdeményezőkészségüket, miközben a munkaerőpiac sem mutat irántuk túl nagy érdeklődést. Elkerülhetjük azonban az elutasítást, ha azzal érvelünk: fontos számunkra a lojalitás, a hosszú távú elkötelezettség és rendkívül jó volt a munkahelyi csapat. Feltédenül mutassunk rá konkrét szakmai példákkal, eredményekkel arra is, müyen szakmai fejlődésen mentünk keresztül az előző munkahelyen töltött évek alatt. Ha látják a tudatosságot és a karrierívet, rögtön nem tűnik állóvíznek az ugyanannál a cégnél eltöltött idő. „Miért tartott üyen sokáig az egyetem befejezése?” Ugyancsak kényes pont lehet az állásinterjún, ha a pályázó a szokásos 4-5 év helyett 6-7 év alatt végzett egyetemen vagy főiskolán. Amennyiben külföldi vagy belföldi munkavállalás, ösztöndíj vagy hirtelen jött szakmai lehetőség miatt csúszott a diplomázás, ne habozzunk közölni. Ezek ugyancsak pozitívumok az állásinteijún. „CV-jében azt olvastam, hat éve tett le egy alapfokú nyelvvizsgát. Miért nem célozta meg a középfokot?” A nyelvtudás szintjének firtatása ugyancsak előfordulhat az állásinterjún. Arra a kérdésre, hogy miért nem tettük le idő közben a magasabb fokozatú nyelvvizsgát, nyugodtan felelhetjük azt: elsősorban a tényleges, a mindennapi életben, munkahelyen is használható, kamatoztatható tudást tartjuk a legfontosabbnak. És ez nem okvetlenül papírfüggő. Mindenképp jelezzük azt is, ha munkánk során eddig is napi szinten használtuk az idegen nyelveket. A HR-esek mindazonáltal a nyelvtudás szintjéről az állásinterjún is mintát vehetnek és gyorsan kiderül, ki milyen szinten áll. „Miként tudja majd megoldani kisgyermek mellett a reggel 8 órás munkakezdést?” „Mit tesz a gyermek megbetegedése esetén?” (kiskorú gyermek esetén főleg női pályázóknál) A gyermekvállalás sajnos még mindig sok munkaadó szemében vörös posztó, hiszen rengetegen attól tartanak: a váratlanul lebetegedő gyermekek miatt biztos sokszor lesznek kénytelenek nélkülözni a kisgyermekes dolgozót az irodában. Bár a családi háttérről elvben tüos lenne fag- gatózni az interjún, mégis sokan megteszik. Ilyenkor a legjobb biztosítani az inteijúztatót és a leendő munkaadót arról: „van kéznél” a közelben vészhelyzet esetén bármikor mozgósítható nagyszülő, készséges, nyugdíjas szomszéd néni vagy baby-sitter. Ha igaz, megnyugtatásukra elmondhatjuk azt is: a gyermekek szerencsére eddig ritkán betegek, de ilyenkor a nagyszülők azonnal segítségre sietnek, így a munkahelyen mindebből semmit sem vesznek észre. „Mikorra tervezi a gyermekvállalást?” Bár ez is a szigorúan tüos munkáltatói kérdések kategóriájába tartozik, megeshet, hogy szembesülünk vele. Ilyen kérdésre nem számít elítélendőnek, ha nem az igazságot válaszoljuk. Lehet azt mondani, hogy „Egyelőre nincs napirenden”, „Most a munkára szeretnék koncentrálni”. (J)
