Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-20 / 218. szám, szombat

www.ujszo.com UJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 20. Presszó 27 Újra zsűritag lesz a díva - és titka is van... Minden jelentős bortársasági eseményen megjelenik Medveczky Ilona szerelmes Vágó egy erkölcsös lovag! ÖSSZEÁLLÍTÁS Az RTL Klubon futó Szombat esti láz harmadik szériájában is helyet foglal a zsűritagok között Medveczky Ilona, aki már nagyon izgatott. A Reggeliben elárulta, már nagyon váija a műsort. „Gondolom, ezzel nemcsak én vagyok így, hanem a nézők, a résztvevők és a többi zsűritag is. Egyébként minden elismerésem a táncosoké, tisztában vagyok vele, hogy mekkora munka áll minden egyes lépés mögött.” A művésznő azt mondja, ha is­mét elő kellene adnia egy produk­ciót a show-ban, azt nagy kihívás­nak tekintené, és ahogy fogalmaz: ő imádja a kihívásokat. Honára a szerelem is rátalált, egy 25 évvel fiatalabb férfi dobog­tatta meg a szívét. „Érzelemre, sze- retefre, szerelemre minden ember­nek szüksége van, minden korban. Miután az egész életemet a tánc töltötte ki, nekem ez volt a nagy szerelmem, de azért néha lehorgo­nyoztam. Úgy hiszem, ez most egy érzelmi „pótcselekvés” nálam, nem viszonzott dolog, és nagyon kell vigyázni, hogy egyáltalán kö­zöljem-e az illetővel. Bár sejti, ho­gyan érzek. Mindennek ellenére, még így is nagyon jó, és amíg élünk, addig remélünk... (b, n) ÖSSZEFOGLALÓ Vágó István igazi borlovagként szinte minden jelentős bortár­sasági eseményen megjelenik. De ebben az esetben nem egy közép­kort idéző, hagyományőrző cso­portra kell gondolni, hanem a borkultúra legszakavatottabb képviselőire. István számára a bor nem pusztán ital, hanem művé­szet. így fordulhatott elő, hogy összesen öt borlovagrend lelkiis­meretes tagjaként tartják számon. „Ezek erkölcsi parancsok. Én nem a feljebb valótól félek, én nem a számonkéréstől félek, ha­nem valóban azt gondolom, ne­kem az a dolgom itt ezen a földön, hogy a honfitársaimat lebeszél­jem a sörfogyasztásról és arra sar­kalljam őket, igyanak minőségi borokat.” István utazásai alkalmával ab­ban az országban, ahol éppen megfordul, természetesen meg­kóstolja a helyi nedűt. Legutóbb Kínában járt, ahol izgalmas ta­pasztalatokra tett szert. „Kínában ma már szinte minden van, példá­ul bor is. Amit én ittam, azt úgy hívják, Great Wall, a Nagy Fal és azt kell mondanom, még nem iga­zán jó, de lehet érezni a kínai bor­ban, hogy jó irányba tartanak.” Utazások ide vagy oda, de István a koccintásra méltóbb helyet a Bu­dai várnál még nem talált. Itt ta­lálkozik évről évre Kovács Nim­róddal is, ahol teljes egyetértés­ben kóstolgatják az egri ízeket. „A borban nagyon sok művésze­ti ág találkozik. Az íz kompozíció találkozik a vegyészettel és a bio­lógiával. Találkozik a földművelés a szó legnemesebb értelmében, ta­lálkozik a magyar föld, találkozik a magyar klíma és a magyar szak­mai hozzáértés.” Vágó István nem­István számára a bor nem pusz­tán ital, hanem művészet (Rtl-klub-felvétel) csak a kvízes kérdésekben, hanem a borkóstolásban is egyre szakava­tottabb. Eljön még az az idő, amikor a borkultúra professzora­ként is emlegetjük. „Én azt mon­dom, hogy ilyen komplex műfaj nem is nagyon létezik a világon több. A sörről aztán nem is beszél­ve...” (Reflektor/RTL Bulvár) Miután az egész életemet a tánc töltötte ki, nekem ez volt a nagy sze­relmem (Rtl-klub-felvétel) Molnár Anikó, akinek a rádiós még egy sportkocsit is vett azt nyilatkozta: „Bochkor életem szerelme volt!" Az öngyilkosságon is gondolkodott Anikó sokszor érezte magát boldogtalannak a kapcsolatban (Rtl-klub-felvétel) Ha nem szakít, lehetséges, hogy még mindig együtt lennének Bochkor Gáborral - állítja Molnár Anikó. A szőkeség elárul­ta, mi volt a gond kettejük kapcsolatában. ÖSSZEFOGLALÓ Molnár Anikó állítja: élete sze­relme volt Bochkor Gábor. Szen­vedélyesen szerette őt, de úgy érzi, Bocsi nem viszonozta érzelmeit ugyanolyan hévvel. Anikó elárul­ta: sokszor elhanyagoltnak érezte magát, az öngyilkosságon is gon­dolkodott! A románc utolsó hó­napjaiban megpróbálta feléleszte­ni szerelmüket, de nem sikerült. Végül ő lépett ki a kapcsolatból - árulta el a sztár a Kiskegyednek. Emlékezetes, hogy Molnár Ani­kó 2004-ben csaknem egy évig al­kotott egy párt a népszerű rádiós­sal. Az egykori vülalakó nagyon szerelmes volt - Bochkor pedig még egy sportkocsit is vásárolt a kedvesének. Ennek ellenére Anikó sokszor érezte magát boldogta­lannak kapcsolatukban. Korábban a szőkeség Havas Henrik beszél­getős műsorában vendégeskedett és bevallotta, mennyire elkesere­dett olykor. Anikó egy ismerőse elárulta az egyik bulvárlapnak, hogy a sztár mélyponton volt a románc ha­nyatlása idején, de ma már nem beszélne erről, hiszen Gábornak családja van. A Sláger rádió fenegyereke Vár- konyi Andrea híradóssal él együtt, akitől egy gyermeke is született, a kis Nóri. (bulvar.ma) KÖLTŐ - PÖRKÖLVE A csibék KARAF1ÁTH ORSOLYA Egy óra elég volt, hogy újra gyerekekké váljunk. Nem kellett hoz­zá több, mint egy hétvégére leruccanni a nagyszülőkhöz. Vagy tíz­tizenöt éve nem aludtam kint náluk, mindig csak látogatóba men­tem, aztán este haza. De idén szokatlanul melegen kezdődött az ősz, gondoltuk a barátommal, töltsük valami olyan helyen a hétvé­gét, ahol van hatalmas kert, valamint a közelben strand és folyó­part. Gyermekkorom terepe, Göd-felső épp ilyen. Délben érkez­tünk, a nagyszülők már ebéddel vártak. Előkerültek persze a régi történetek, hogyan zártuk be őket húgommal a hálószobába, hogy mi színielőadást rendezhessük, hogyan legeltük le mindig a zöld­borsót, az epret, a még éretlen szőlőt - nagyobb károkat okozva, mint a mostanában elszaporodott vakondok. Hogyan hülyéztem le egyszer hétévesen a papát, aki ezt azóta nem tudja elfelejteni. Hogy, hogy nem, a történetek végére már újra kislány voltam, aki­nek nem engedik, hogy egyedül húzza fel az ágyat, és aki a moso­gatót meg se közelítse. Ebéd után úgy gondoltuk, lemegyünk a partra egy kicsit sörözni. Minden tiltás ellenére belegázoltunk a Dunába, kifeküdtünk napozni, utána a büfékhez sündörögtünk. Az egyik asztalnál egy régen nem látott nagyon kedves gimnáziumi ta­nárom (azóta már nyugdíjas) üldögélt a barátjával. Magukhoz invi­táltak. Innentől már nem léphettünk ki a szerepünkből. Fel sem áll­hattunk, a pultból ők hozták nekünk a szigorúan csak ásványvizet, Csibéknek neveztek minket (a barátom 43 éves, és én is benne járok már a korban), majd a második körnél elhangzott a mondat: „Itt van két csoki is a gyerekeknek.” Már majdnem felnevettem, de épp abban a pillanatban néztem az órámra. Szent ég. Nyolc óra. Mi nyolcra ígértük magunkat, és legalább fél órába telik, míg haza­érünk. Azonnal telefon a mamának, aki, mint jól sejtettem, már ag­gódott. Ilyen se volt velem kamaszkorom óta, hogy időre haza kell érnem. Elnyargaltunk. Az ágyunk megvetve, jó korán lefeküdtünk. Reggel halljuk lentről: „Papa, ne olyan hangosan, a gyerekek még biztosan pihenni szeretnének...” Leszóltam, hogy már ébren va­gyunk. Kábán odakúsztam a kávégéphez, elkezdtem volna szétsze­relni. A papa szólt, hogy ez nem nekem való, ő már bekészítette, csak a gombot kell lenyomni. Lenyomtam, hamarosan kész lett a kávénk. Kilopóztam a kertbe, ne lássák, hogy dohányzom. Másnap, ■hétfőn, immár otthon minden annyira felnőttesnek és komolynak tűnt. A vetetlen ágy, a szétszerelt kávéautomata. Hamarosan ismét Gödön töltjük a hétvégét. Sokkal jobb gyerekként. ’énzes Kristóf felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom