Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-30 / 226. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 30. www.ujszo.com A Színházi Nyitra fesztiválon átadták a Dosky díjakat Tarolt a Canto Hondo ÚJ SZÓ-HÍR Nyitra. A Színházi Nyitra (Divadelná Nitra) nemzetközi színházi fesztivál nyitónapján, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház Leonce és Léna című előadását követően az Andrej Bagar Színház Stúdiószínpadán kihirdették az előző, a 2007/2008-as színházi évad hazai bemutatóit elismerő Dosky 2008 elnevezésű színházi díjakat. A Dosky 13. évfolyamának szavazásában részt vett 38 színi- kritikus, színházelméletei szakember és publicista szavazatai alapján az értékelés a következőképpen alakult: A legjobb előadás díját a pozsonyi ElleDanse alternatív színház repertoárján szereplő Canto Hondo... című darab nyerte, melynek rendezője Šárka Ondrišová és Kamii Žiška. A legjobb rendezés díját Šárka Ondrišová és Kamil Žiška vehette át ugyanennek az előadásnak a színpadra állításáért. A legjobb színésznő díját Daniela Kuffelovának ítélték Július Baré-Ivan Az anya című drámájának címszerepéért, melyet a nyitrai Andrej Bagar Színházban alakít. A legjobb színész díját a Szlovák Nemzeti Színház neves Hamlet- előadásának címszerepéért Robert Roth kapta. A legjobb díszlet tervezője Tom Ciller lett, a Szlovák Nemzeti Színház Leonce és Léna című előadásáért. A Canto Hondo című játékra egyéb területen is felfigyeltek a szakemberek: a legjobb színpadi zene kategóriában is élre került Kamil Žiška, Ján Kružliak és JozefVlk révén, (tb) Šárka Ondrišová és Kamil Ziška a legjobb rendezésért járó díjjal (Pavol Funtál felvétele) Nagy József kiállításának megnyitója Szene. Holnap 18 órakor nyitják meg Nagy József kiállítását a Városi Művelődés Központban. A pozsonyi grafikus- és festőművésznek ez a kilencedik kiállítása a városban. A tárlat megnyitását követően Böröndi Lajos magyarországi költővel lesz beszélgetés A Bárány vére című, új verseskötetének megjelenése alkalmából. Közreműködik Bárdos Ágnes, (ú) Elhunyt Tarics János Életének 83. évében, vasárnap elhunyt Tarics János színész, rendező. 1953-tól volt a komáromi Magyar Területi Színház tagja. Kezdetben színészként, majd rendezőként működött. 1962 augusztusától októberig Műnk Istvánnal és Konrád Józseffel tagja volt a színházvezetéssel Fellegi után megbízott kollektívának. 1962 októberétől 1963 márciusáig Konrád Józseffel igazgatták a Magyar Területi Színházat. Főbh szerepei: Káplán (Bródy Sándor: A tanítónő), Wurm (Schiller: Ármány és szerelem). Fontosabb rendezései: Dobozy Imre: Szélvihar (1959), Peter Bejach: A lehetetlen nő (1960), Rudolf Trinner: Nem angyal a feleségem (1968). „1953 áprilisától 1985-ig voltam a színháznál. Gyakorlatilag szinte mindent csináltam ez alatt az időszak alatt. Kulisszás- ként kezdtem, azután ügyelőként folytattam, színész is, rendező is voltam, majd zenei vezető, és amikor Fellegit eltávolították, ideiglenesen kilenc hónapig megbízott igazgatói csapatként működtünk együtt Műnk Istvánnal és Konrád Józseffel. Aztán úgy fejeztem be, mint gyártásvezető, s nyugdíjasként visszajártam baktemek” - vallotta Tarics János a Komáromi Jókai Színház 55. évfordulója alkalmából megjelent ünnepikiadványban. Az ügyelést és a zenei vezetést szerette a legjobban. Saját szavait idézve: mindig a muzsika bolondja volt. Ügyelőként is jól érezte magát. Még ügyelői példánya sem volt, minden előadást a fejében hordott. ,A színházi szerelmünk is az ügyelői pultnál kezdődött. Margitkám (Lőrincz Margit, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja, a szerk. megj.) kicsit hamarabb érkezett a jelenésére, és elkezdett beszélgetni a színfalak mögött, és hát le kellett zavarnom a színpadról, mert színész létére hangosan csevegett. Hát így kezdődött..- áll még az ünnepi kiadványban. Tarics János november 16-án lett volna 83 éves. (b) Frankenstein-terv: Mundruczó Kornél rendezését négy alkalommal láthatják a nyitrai színházi fesztiválon Rémdráma a konténerben Van egy könyv. Mary Shelley Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című (kultusz)regénye. Rémdráma. Ezt olvasta Mundruczó Kornél, a Cannes-ban díjazott Delta rendezője, és Bíró Yvette társaságában a mába ültette, majd színházi térbe helyezte a történetet. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Erdélyi Mátyás felvétele) (Erdélyi Mátyás felvétele) aki mindig kívül marad, ezáltal sokkal beljebb jut, mint mások. Rudira azért is nagy szükség volt, mert izgatott, hogy miképpen lehet úgy leválasztani egy szereplőt, úgy szörnnyé tenni, hogy közben másképp is működik. Bementem az intézetbe, és mondtam, hogy akit érdekel a dolog, az jöjjön, és próbálja meg. Tizenöt fiú jött, és egyértelműen látszott, hogy ő lenne a legjobb. Egyértelműen érezni lehetett. Rudi úgy tud kimondani mondatokat, hogy ott egy sors jelenik meg. Vállalja a sorsát a színpadon. Megengedi, hogy nézzem őt, és nem eltart. Persze teljesen más sorsú gyerek, nem olyan a családi viszonyrendszere, mint a darabbeli fiúnak, csak vállalni tudja azt, ami neki az életben adatott. Mint ahogy Mo- nori Lili vagy Rába Roland is vállalja saját színészetének a sorsát. Rudit tehát a legjobbak közé lehetett berakni. Lili és Roland olyan színészek, akik a saját valóságukat, mindennapjaikat adják a színpadon, s ezáltal mi, nézők a saját problémánkat ismerjük fel rajtuk keresztül. De ha humorosak, akkor sem bohóc- kodnak, és ha tragikusak, akkor sem csapnak be minket. S ez Rudiban is megvan szerencsére. S én vele is úgy dolgozom, mint egy színésszel. Igazándiból nem érdeklődöm a múltja felől. Bizonyos értelemben nagyon közel kerülök hozzá, ám egy csomó mindenben mégis tartom a távolságot. Ez segíti őt.” A több mint kétórás előadás egy konténerben zajlik, mert Mundruczó Kornél szerint azt is a globa- lizációs világ hozta létre. „Nem akartam, hogy színházban játsszuk a darabot, így bárhová utazunk is a világban, mindenütt konténerben mutatjuk be. A konténer olyan neutrális helyszín, amelyet mindenki ismer, csak éppen belülről nem. A mi szemszögünkből nézve van egy nagy előnye: bárhol összerakható. Olyan, mint a lego. Franciaországba is csak a berendezést vittük magunkkal. A konténer a globális élet szimbóluma. Minden elképzelhető benne. WC, iroda, bármi. Még lakni is lehet benne. Ebbe szorulnak a darabbeli lények, tehát nem egy absztrakt díszlet, hanem egy valódi tér, egy valódi anyag, amelyet más körülmények között is használnak. A globalizációs világ szörnye ez is. Az hozta létre. Mint a frankensteini gondolatot...” A könyvből - a Bárka égisze alatt - rendhagyó előadás született, amely az idei Pécsi Országos Színházi Fesztiválon a legjobb előadás díját nyerte el, az Ányát alakító Monori Lili pedig a legjobb női főszereplő lett. A nyitrai fesztivált megelőzően Strass- burgban, Wiesbadenben és Párizsban járt az előadás, a következő hetekben pedig az olasz, a lengyel és az orosz közönség is láthatja. „Elementáris hatással volt rám a regény - mondja Mundruczó Kornél. - Szörnyet alkot egy fiatal tudós, halott húsból élő szervezetet. Összevarrja, és a villám feléleszti. A csúnyaság láttán a teremtő is elszömyed, kreatúráját pedig - mássága miatt - megveti és kiveti az emberiség. A szörny bosszút fogad, és a tudós ellen fordul. Mi ezen a témán rengeteget gondolkoztunk Yvet- te-tel, hogy ne legyen annyira különös, fantasztikus jellege, s így jutottunk el ahhoz a megoldáshoz, hogy legyen ez a szörny egy olyan fiú, mint Tazzio a Halál Velencében című Thomas Mann-re- gényben, s az ő visszatéréséről szóljon a történet, hiszen nagyon jó feszültséget hordoz. Ami engem nagyon megfogott a darabban, az a teremtő és a teremtett viszonya. A teremtő felelőssége, s hogy ki is ez a szörny valójában, mit nevezünk normálisnak, és miért ez a nagy kirekesztősdi? Miközben tudjuk: bizonyos értelemben szörnynek lenni az egyetlen lehetséges lehetőség. Hogy az igazabb élet reménye a szörny életkeretei között sokszor jobban tud érvényesülni. Ez nagyon komoly feszültség Mary Shelley könyvében. A művészieskedés, a magasztosság vagy a tisztaság nagy megfogalmazása mindig távol állt tőlem, nem is izgat annyira. Mary Shelley nagyon sokat merített Shakespeare-ből, de a kereszténységből is. Nem hagyMonori Lili és Rába Roland Frecska Rudolf álakítja a „szörnyď' hatjuk ugyanis figyelmen kívül, hogy Jézust is elhajították, mégis visszatért a földre. Ezért gondoltuk, hogy legyen az egy fiú, aki visszatér, s akkor egy igazabb képpel szembesülünk.” A „szörnyet”, vagyis a fiút Frecska Rudolf alakítja, akit a rendező egy drogprevenciós intézetben talált meg a szerepre, s ma már egy korábbi előadásában, A jégben is jelentős szerepe van, amelyet a feloszlott Krétakör után a Nemzeti Színház visz tovább. „Rudira egyszerűen nem volt szükségük a szüleinek, beadták egy intézetbe, hogy neveljék mások - meséli a rendező. - Ótt, gondolom, mindenfajta rosszaság fogott rajta, például a drog is, és így került be a leszoktató- ba, ami nagyon jó hatással volt rá. Rudi nem színész, egyszerűen nagyon tehetséges ember, akivel bármiben szívesen dolgoznék. A Frankenstein-tervnél pedig nagyon fontos volt, hogy egy civil legyen a központ. Egy olyan ember, aki nagyon más, mint a többiek, akik színészek. Már amennyire például Monori Lili a szó hagyományos értelmében színésznek tekinthető. Hiszen ő is más. Mindig hozza a maga valóságát, ami számomra egyszerűen döbbenetes. Lili úgy boszorkány, hogy ugyanakkor szent is. Az a típusú személyiség, Mundruczó Koméi először jön Nyitrára (Somogyi Tibor felvétele) « í i < i
