Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-30 / 226. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZÓ 2008. SZEPTEMBER 30. Vélemény És háttér 7 H6Y1LÓ wmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmm Figyelmeztetés Ausztriából A szélsőjobb sikere és a két nagy párt történelmi bukása a vasárnapi osztrák választáson figyelmeztetés, s nem csak Ausztriának - vélte a Lidové Noviny. Ismét bebizonyosodott, milyen veszélyes, ha a politikai színpad főszereplői felosztják egymás közt a hatalmat, s az ellenzék szerepét átengedik a szélsőségeseknek. Csehor- szágnak ez nagyon tanulságos, hiszen manapság újra szóba került az egykori szerződés üzenete (a győztes szociáldemokraták és az ellenzéki polgári demokraták közti hatalommegosztás 1998-2002-ben Csehországban). (mti) A pánikidőszak hírei között azonban több a mítosz, mint a reálisan megalapozott tény Temessük a kapitalizmust? A piacgazdaság apokaliptikus végét jósolók és a tenyerüket dörzsölő szocialista tervezők alapos kárörömmel szemlélhetik a világgazdaság legújabb fejleményeit. íme, bebizonyosodott, hogy a kapitalizmus (különösen annak amerikai válfaja) csődbe vitte a világot, a piac nem tévedhetetlen, ezért sürgősen állami beavatkozásra és tervezésre van szükség. No, azért nem eszik ennyire forrón a kását. GÁL ZSOLT Az amerikai befektetési bankok hihetetlen gyorsaságú eltűnését és csődjét, a biztosító (AIG) és jelzálogfedező (Fannie Mae, Freddie Mac) óriásoknak nyújtott jelentős állami mentőöveket és a válság megállítására szánt még hatalmasabb kiadásokat (700 milliárd dollár) látva megszaporodtak az elmúlt 70 év legsúlyosabb recesszió- járól szóló hírek. Számos elemző szerint a harmincas évek nagy világgazdasági válsága óta nem volt ilyen rossz a helyzet Amerikában, a többség nagyobb állami beavatkozásért és szabályozásért kiált, és a piaci fundamentalizmust hibáztatja a bajokért. A pánikidőszak hírei között azonban - ahogy az már lenni szokott - több a mítosz, mint a reálisan megalapozott tény. Először is még nincs recesszió, pláne nem az elmúlt évtizedek legnagyobb válsága. Másodszor a problémákért legalább annyira okolha- tóak az állami beavatkozások, mint a magángazdaság szereplőinek rossz döntései. Az amerikai gazdaság ugyan a recesszió szélén táncol, de az elmúlt egy-két negyedévben még nem csökkent a teljesítménye - ellentétben az eurózóna vagyjó néhány uniós tagország 2008 második negyedévi adataival. Emellett az összes makrogazdasági mutató nagyságrendekkel jobb az 1929-33 közötti időszakénál, de sok későbbi problémás esztendő (például a hetvenes évek végének) adatainál is. Emellett az Egyesült Államok még mindig jobban áll, mint Európa. Az amerikai gazdasági növekedés magasabb, akárcsak az egy főre jutó nemzeti jövedelem. A foglalkoztatottság még mindig az uniós átlag felett, a munkanélküliség az alatt van, és bár az államháztartás hiánya nagyobb, mint az EU átlaga, az amerikai államadósság nagysága (a nemzeti össztermékhez képest) nem tér el jelentősen az európaitól. Ezért komoly pénzügyi válság ugyan van, de elhamarkodott nagy általános gazdasági krízisről beszélni, különösen Európábólnézve. Az is tévhit, hogy a krízisért kizárólag a magánkézben levő pénzügyi szektor szereplői tehetők felelőssé. Az óriási ingatlanlufi és a bankok felelőtlen ingatlanhitelezési politikája ugyanis nem jöhetett volna létre az állam segítő keze nélkül. Először is az előző internetes és technológiai lufi kipukkadása, majd a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az amerikai jegybank, a Fed történelmi mélységbe vitte le a hitelkamatokat, hogy megakadályozza a recessziót. Ez ugyan sikerült, de olyan áron, hogy a Fed olcsó pénzzel árasztotta el a piacot, s ezzel egy újabb lufit fújt fel, ezúttal az ingatlanpiacon. Ehhez járult az államilag támogatott két jelzálogpiaci intézet, a Fannie Mae és a Freddie Mac tevékenysége. Ezek megvásárolták a sokszor kétes értékű jelzáloghiteleket, és ezeket fedező kötvényeket bocsátottak ki, gyakorlatilag állami garanciával. A rizikós, bizonytalan hozamú és fedezetű másodlagos jelzáloghiteleket így átvarázsolták biztos hozamú kötvényekre. Nem csoda, hogy a befektetők kapkodtak utánuk. Arról sem kellene megfeledkezni, hogy 2001-től a szövetségi költségvetés folyamatos hiányban volt, azaz az amerikai kormány az eladósodás árán túlköltekezett. Összefoglalva: az állami beavatkozások piactorzító hatása legalább annyira okolható a jelenlegi pénzügyi válságért, mint a magánkézben levő pénzintézetek rossz, kockázatos, sőt gyakran felelőtlen döntései. A nagyobb állami beavatkozás és szabályozás ezért aligha jelenthet megoldást. A szocializmus története bebizonyította, hogy az állami tulajdon és irányítás járhatatlan út, a kapitalizmusé pedig azt, hogy nincs tökéletes szabályozás, amely elejét tudná venni a válságoknak. Ezért főleg arra kellene koncentrálni, hogy a Fed és a kormány (illetve a vüág más nemzeti bankjai és kabinetjei) ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, amelyek a jelenlegi súlyos gondok kialakulásához vezettek. A kilencvenes évek politikai enyhülése lehetővé tette, hogy a két vezető űrhatalom együttműködjék Ötvenéves a NASA MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Flolnap lesz 50 éves az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, a világ legnagyobb költségvetéssel működő űrhivatala. Hivatalos nevén National Aeronautics and Space Administration, vagyis a Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Hivatal évente 17 milliárd dollárt költ a világűr kutatására és meghódítására, beleértve az emberek űrutaztatását, a távoli bolygók - egyelőre még - fürkészését robotszondákkal, valamint a világ- egyetem titkainak feltárását nagy teljesítményű földi és űrteleszkópokkal. Központja Washingtonban van, ahol 19 ezren dolgoznak. Tevékenysége az USA egész területére kiterjed, és tíz főközpontja további 40 ezer embernek ad munkát. A NASA megalakításáról 1958júliusában az amerikai kongresszus döntött. Az akkori washingtoni politikai vezetés szándéka az volt, hogy központosításuk révén minél hatékonyabbá tegye az ország űrkutatóintézményeinek a tevékenységét, és ezzel az Egyesült Államok igyekezzék legalábbis lépést tartani, majd megelőzni a hidegháborús ellenség Szovjetuniót a kozmosz meghódítása terén. Eleinte azonban az amerikaiak, ha csak kissé lemaradva is, de a szovjetek mögött jártak. A vetély- társ juttatta pályára az első műholdat, a Szputnyikot, az első embert, Jurij Gagarint, és az első űrsétáló, Álekszej Leonov is szovjet volt. A hatvanas évek közepétől azonban, amikor javában folyt a versengés a Hold bevételére, a NASA vezérelte amerikai űrhajósok átvették a vezetést, és ők értek célba: 1969. július 20-án (Európában 21-én), Neil Armstrong elsőként lépett a Hold felszínére, azőszájábólhangzottela szállóigévé nemesült mondat: „kis lépés egy embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek”. A NASA 1981. április 12-én, vagyis Gagarin történelmi repülésének a huszadikévfordulóján elindítottaaz első, többször is felhasználható űreszközét, a Columbia űrrepülőgépet. Eközben a szovjetek űrállomásaik építésével voltak elfoglalva. E területen az amerikaiak némileg lemaradtak, mert az ő űrbázisuk, a Skylab irányíthatatlanná vált, és lezuhant. A kilencvenes évek politikai enyhülése már lehetővé tette, hogy a két vezető űrhatalom immár ne versengjen egymással, hanem együttműködjék több területen. Ennek egyik eredménye a Nemzetközi Űrállomás, amelyet az Egyesült Államok és Oroszország több más nemzet bevonásával épít. A bolygóköz űrszondás kutatás terén az amerikaiak kiemelt célpontj a a Mars. A vörös bolygóra 1977-ben leszállt két Viking amerikai szonda küldte a Földre az égitest felszínéről készült első fényképeket. A Marsra azóta több amerikai szonda is leszállt, illetve kering a bolygó körül. (A szovjetek, majd az oroszok mindegyik Mars- missziójakudarcotvallott.) A NASA azonban túllépett a Marson, és az óriásbolygók tanulmányozására is űrszondákat indított: már a hetvenes években négy ilyen űreszköz a két Pioneer és két Voyager kezdte meg végtelenbe tartó űrutazását, azért a végtelenbe, mert ezek a szondák már elrepültek a külső bolygók mellett, de folytatják útjukat, kilépnekaNaprendszerből, és ki tudja, egyszer talán valahol a világegyetemben értelmes lények fogják be őket. Ezért mind a négy szonda a Földet és kozmikus környezetét bemutató információkat is magával vitt. A kilencvenes évek amerikai bolygókutatását a Galileo űrszonda fémjelezte, amely a Jupiter körül keringve éveken át tanulmányozta a Naprendszer legnagyobb planétáját és holdjait. Legutóbb amerikai űrszonda 2004-ben állt pályára egy másik óriásbolygó, a Szaturnusz körül. A Cassini emellett magával szállította az Európai Űrügynökség szondáját, a Huygenst, amely 2005 januáijában leszállt a Szaturnusz legnagyobbHoldjára, aTitánra. A NÁSA tevékenységének fél évszázada során ezen kívül természetesen még sok minden történt, az amerikai űrkutatási hivatal elkönyvelhetett világra szóló sikereket, de érték őt súlyos kudarcok, sajnos olykor emberéleteket is követelő tragédiák, mint a Challenger, majd a Columbia űrrepülőgépek felrobbanása, hét-hét űrhajós halálát okozva. ^r,„. KOMMENTÁR Nem féltek, demokraták? LOVÁSZ ATTILA Míg egy hónappal ezelőtt az derült ki, hogy a szlovák gyerekek min- denkinéljobban utálják a magyarokat, most kifejezetten meglepetésszerű az az eredmény, mely szerint a szlovákiai magyarok több mint hetven százaléka hazájának tekinti az országot, Slo- táktól, Ficóktól, Malíkováktól függetlenül. Az első elemzések való- banjól látják: a honi magyarság úgymond lojalitása (a nemzetiek és aHZDS oly sokszor deklarált óhaja) megkérdőjelezhetetlen, nem jelenti viszont azt, hogy a jelenlegi, főleg oktatásügyben tapasztalt tendenciák hozták volna. A szlovákiai magyarság elsősorban azért tekinti hazájának Szlovákiát, mert itt van itthon. Ennyire egyszerű. Az otthon érzése nem szokott országokhoz fűződni, vagy csak nagyon ritkán, az ember általában ott van otthon, ahol született, ahol él, ahol szerettei élnek vagy nyugszanak. Otthon lenni alapvetően személyes és, ne szégyelljük, intim dolgok összessége, amit a hivatalos állami politika vagy gyengít, vagy erősít, néha (lásd Hitler előbb kirekesztő, majd gyilkos politikája) megszüntet. De attól, hogy létezik egy állam, annak van valamilyen vezetése, valamilyen elit uralkodó vagy kormányzó rétege, még senki nincs otthon, legfeljebb valamilyen bejelentett lakhelyen tartózkodik. Tegyük hozzá azonnal, hogy az ennyire nagy mértékű lőj alitás mögött igenis kereshető két, egyenként négyéves kormányzati ciklus, amely alatt magyar képviselőinkre olykor joggal moroghattunk is, de általuk éreztük, szavunk van, komolyan vesznek. Aztán itt van a Fico által bizonyára nem nagyon kedvelt önkormányzatiság, amely bizony sok helyen engedte meg a honi magyaroknak, hogy ne valamilyen idegen „emenvé” elnök, hanem az általa választott polgármester mondhassa meg időnként a tutit. S persze, nem elhanyagolható, hogy minden morgásunk, ellenkező állításunk, esetenként rinyálásunk ellenére, plagizálva az egyik magyarországi pártot, jobban élünk, mint négy éve. A helyzet azonban nem ennyire szép, és főleg nem végleges. Beleolvasva az új honismeretkönyvbe (e sorokírója szerkesztette az előzőt) kinyílik a bicska az ember zsebében, és - tévedés ne essék - egyáltalán nem magyarsága miatt. Egyszerűen az oktatási tárca által dedikált butaság miatt. Az emberi butaság ellen pedig nem lehet harcolni, annak felkent papjait közügyektől, hatalomtól egyszerűen illik távol tartani. Ebben a helyzetben érthetetlen, hogy nincs világos üzenet, nincs demars, nincs diplomáciai vagy gazdasági következmény, mint volt a HZDS-kormányzások idején. Mondhatnók, az euró bevezetése, a vízummentes utazás az USA-ba az előző kormányzatok munkájának eredménye, nem kell egy futóbolond pártelnök és az őt ajnározó, s így legitimáló miniszterelnök miatt egy népet büntetni. Egyetérthetünk, csakhogy blokádok, szankciók, becsapott ajtók a diplomácia felszentelt épületeiben éppen azért léteznek, hogy demokratikus eszközökkel, a választók által váltassák le az a garnitúra, amely a lakosság érdekeit rúgja föl hetente legalább egyszer. Az energetika és a tőkésített nyugdíj- rendszer elleni kirohanások, az egészségügy hosszú távú veszélyeztetése, a politika és a bűnözés látványos kapcsolatrendszere, de bizony az alapvető nyelvi jogokat felrúgó oktatásügyi intézkedések is mind olyanok, amelyekért érdemes egy országot akár a vízumkényszer eltörlésének, az euró bevezetésének vagy a szocialista intema- cionálénak az előszobájában várakoztatni még egy ideig, igenis politikai megfontolások miatt. A vízumkényszer eltörlése az USA-val, az euró bevezetése egy olyan politikai garnitúrát legitimál néhány héten belül, amely kapcsán bibói parafrázissal élhetnénk: egy demokratának most igenis illik félni. TALLÓZÓ THE GUARDIAN Izrael idén tavasszal komolyan fontolóra vette az iráni atomlétesítmények elleni katonai csapást, George Bush amerikai elnök azonban megtagadta a terv támogatását - írta magas rangú európai diplomáciai forrásokat idézve a The Guardian. A vezető londoni baloldali napilap értesülései szerint Bush közölte az izraeli féllel, hogy elutasító álláspontját elnöksége végéig nem tervezi megváltoztatni. Ehud Óimért akkori izraeli kormányfő májusban, egy négyszemközti megbeszélésen vetette fel a támadási tervet az amerikai elnöknek, aki az izraeli államalapítás 60. évfordulójára látogatott az országba - írta a brit lap. A The Guardian szerint egy európai kormányfőnek Óimért később beszámolt Bush álláspontjáról. Az izraeli és a meg nem nevezett európai kormányfő tárgyalása annyira kényes volt, hogy feljegyzések sem készültek róla, ám az európai miniszterelnök elmondta munkatársainak - a lap forrásainak-, az Óimért által vele közöltek „igen kényes tartalmát”. Bush a források szerint két okból utasította el az Irán elleni izraeli csapás támogatását. Az egyik az Irakban és Áfganisztán- ban állomásozó amerikai és egyéb erők elleni, valószínűsíthető iráni válaszcsapás, a másik pedig az az amerikai aggály, hogy Izraelnek esetleg nem sikerül egyetlen akcióval lerombolnia az iráni atomfejlesztési létesítményeket, még akkor sem, ha több tucatnyi repülőgépet vet be, egy napokig elhúzódó támadás- sorozat viszont a teljes háború kockázatával járna - áll a brit napilapban. Az, hogy Bush elnök elutasította az izraeli akció támogatását, és erős utalást tett arra, hogy nem is fogja meggondolni magát, valószínűleg véget vet azoknak a spekulációknak, hogy Washington esetleg „októberi meglepetésre” készül, még az amerikai elnökválasztás előtt - írta a The Guardian. A lap szerint egyes elemzők azzal számoltak, hogy Bush támogatna egy izraeli csapást, az elnökválasztás előestéjén teremtett biztonsági válsággal igyekezve segíteni a republikánus jelölt, John McCain kampányát. (mti)- Téved, uram. Mi nem vagyunk tolvajok, a szponzoroknak visszük vissza a pénzt, amellyel a mozgalmunkat támogatták. (Peter Gossányi karikatúrája)
