Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-20 / 218. szám, szombat
26 Presszó ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 20. www.ujszo.com nevelője iránti szerelmet jelentette. Mindig hangsúlyozta, hogy olyan érzékeny lesz a jövő generáció, amilyen érzékenyen neveli az anya a gyermekét. Ezért volt a bölcsődék ellen - hároméves korig a gyermeknek az anya mellett a helye, mondta. Még 98 évesen is mondogatta, hogy sok cikket kell írnia a legmagasabb rendű szere- tetről, az agapéről. Ön viszont könyvet írt Ari ku- tyus címmel. Ez csak amolyan próbakiadás volt a gyerekeknek, hiteles családi történetek, s már elkészült az újabb, amelyet rengeteg fotó egészít ki a magán- és színházi életemből, de a fékeméből is. Címem még nincs, de ödetem már van, mert ez nem egy mély szonda, csak úgy átrepültem az életünkön. Az első könyvben összegyűjtött sztorik nem mesék, hanem arról szólnak, hogyan viszonyuljunk a természethez, az állatkákhoz és ezáltal az emberekhez is. Örültem, amikor egy hölgy úgy jellemezte: tanulságos a gyermekeknek, de nekünk öregeknek is. Manapság egyre jobban olyan érzésünk van, mintha nem akarnánk okulni semmiből. Ez az emberi önzőség. Nem okulunk, mert ez korlátozna. Nem hagyhatom ki azt a mondatot, amit kedves kollégám és barátom, Michal Dočolomanský temetésén mondtam, hogy Isten letöröl majd a szemünkről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé. Színésznőként több mint kétszáz előadásban szerepelt és számtalan filmben játszott. Olyanokban is, amit a férje rendezett. Szerintem ennél nagyobb a szám... A férjemmel művészi pályafutásom kezdete óta együtt dolgoztunk, akkor hozott össze bennünket a sors, amikor én harmadikos voltam a főiskolán. Irigylésre méltó egy olyan színésznő, akinek a férje rendező? Minden szerepálma teljesült? Sokat dolgoztunk együtt, de aszerint választotta ki a darabot, ahogy ő jónak látta. Ilyen tekintetben nemcsak velem szemben volt becsületes, hanem a kollégákkal is. Nem aszerint osztotta a szerepeket, hogy barátról van-e szó, ő egy ügy szolgálatába szegődött, s az volt neki a fontos, hogy az a lehető legjobb legyen. Az az ideális, ha a rendező megérti magát a szereplőkkel, így sokkal kellemesebb a hangulat, nagyobb a bizalom. A mi közös munkánkban nem kellett sokat magyarázni, gyakran segítettem a forgatókönyv átírásában, aminek manapság is nagy hasznát veszem, sokat tanultam tőle. Elvégeztem a tévérendezés továbbképző tanfolyamát, ezt egyetlen egy alkalommal nyitották meg a zene- és színművészeti főiskolán. Akkoriban sokat bajlódtam a hátgerincemmel, meghűltem egy forgatáson, s az orvosok műtéttel feEzt a csokrot a lányomtól kaptam, a férjem másképp kényeztetett' Natáliával a Vérnászban játszottak együtt „Nem panaszkodom. A szerepeim sokszínűek." nyegettek. Féltem, hogy tartós következménye marad, ez volt az egyik ok, a másik meg az, hogy a kamera előtt töltött hosszú évek után ki akartam próbálni, milyen a másik oldalon. Federico Garda Lorca Yerma c. művét rendeztem. Azóta nem érezte szükségét, hogy átruccanjon a másik oldalra? Jött a bársonyos forradalom, s a tévében azoknak a rendezőknek is kevés volt a munka, akik hosszú ideje dolgoztak, ezért nem is próbáltam befurakodni. Nekem mégiscsak az a fontosabb, hogy játsszak, még akkor is, ha tehetséges szervező vagyok. Lehet, hogy ha majd a színházban kevesebb szerepet osztanak rám, visszatérek hozzá. A lányai is a művészi pályát választották, s megadatott önnek az a nagy öröm, hogy az egyikkel együtt léphessen színpadra a Vérnászban. Natália nagyon tehetséges volt, de aztán otthagyta a színházat, Spanyolországban élt a férjével, aki ott egy szimfonikus zenekarban játszott. Amikor a lányom 12 év után hazajött, már nehéz volt visszatérni a színpadra. Melyik lány ütött inkább a mamára? Mindkettőnktől örököltek valamit. Natália kézügyességét tekintve az apjára ütött, a szorgalmuk apai-anyai örökség, az érzékenységük úgyszintén. De nem tudnám megmondani, kiben mennyi van belőlem és mennyi a férjemből. Az arcvonásaiban talán Katarína emlékeztet rám. Katarína énekes és színész, s igen sikeres. Egy ilyen művészi családban, mint az önöké, hogy működik a kritika? Egy művészi családban, legalábbis nálunk ez jellemző, nagyon is kritikus az ember a gyerekeivel szemben, mert jól ismeri az egészet. Inkább hajlamosak zseninek nézni azok, akik más szakmában dolgoznak. Egy orvos is meg tudja ítélni, hogy a gyerekéből jó doktor lesz-e, ugyanígy működik ez a művészvilágban, itt talán még helyénvalóbb a bírálat, mert nehezebb ezeknek a gyerekeknek a helyzete, más a megítélés. Elfogadja Katarína az észrevételeit? Mindketten elfogadták. Igaz, én annak idején azt szerettem volna, hogy Natáliából orvos legyen, bár tudtam, színészi tehetség, jól szavalt és kicsi kora óta játszott, nagyon jól tanult, szeretett elmélyülni a dolgokban. Belőle nem lett orvos, de a fia ezt választotta, az óhajom egy nemzedékkel eltolódott. Katarína esetében fordított volt a helyzet, ő ugyan játszott és énekelt kislány korában, de később mégis a nyelvek felé irányult. Egy hónap után otthagyta, s az ének mellett kötött ki. S azután, hogy meghallgattam, mondván neki, no akkor énekelj valamit, meg is lepődtem egy kicsit, mert a kamaszkora után megváltozott a hangja, akkor kapta a mai, érdekes színezetét. Ezt az én édesanyámtól örökölte, aki operaénekesnő szeretett volna lenni, de a szülei nem engedték, hogy komédiás legyen. Maradt ugyan a zenénél, zongoraművész lett, de a karrierjét kettétörte a háború. Volt olyan szerepálma, amit szeretett volna a félje rendezésében színpadra vinni, de nem valósult meg? Nem mondhatnám, hiszen nemcsak a férjemmel dolgoztam, hanem a legjobb rendezőkkel, itthon és Csehországban is. Nem panaszkodhattam a szerepeim sokszínűségére, soha nem skatulyáztak be, még akkor sem, amikor nagyon fiatalon hercegnőszerepeket játszottam. Később nagyon szép feladatokat bíztak rám, a férjemmel csaknem a teljes Doszto- jevszkij-repertoárt színre vittük. Fontos az, hogy egy színész ne legyen beskatulyázva? Nagyon fontos! Jómagam sokszor játszottam vígjátékokban, a Hogyha a nők kezében az ostorban (Ženský zákon), a Ház a hegyoldalban (Dom v stráni), A király mulat-ban (Krá! sa zabáva), a Bogár a fülben (Chrobák v hlave) c. darabban, az utóbbinak a televíziós változatában. Bár Vajdička a színpadit is rám bízta, akkor a Nemzeti Színház balettegyüttese a Kaméliás hölgyre kért fel, s ezt különös kihívásnak tartottam. Ma sem tétlenkedik... Szép szerepeim vannak a Szlovák Nemzeti Színházban, vendégként fellépek az Új Színpadon A hegedűs a háztetőn c., Jozef Bed- nárik rendezte musicalben, ez egy csodaszép előadás. Ősszel Prágában egy tévésorozatot forgatok Miroslav Donutillal, én egy takarítónő szerepét kaptam, áld mindenkinek próbál beavatkozni az életébe, hogy az boldogabbra forduljon. Befejeztem egy cseh-né- met koprodukciós filmet, amiben az amerikai Jürgen Prochnow is játszik, állítólag jövő februárban lesz a bemutató. Eredetileg Hitchcocknak készült a forgatókönyv, de közben meghalt, s Iva Hercíko- vá, a forgatókönyv írója még a halála előtt Prágába hozta, s Miloš J. Kohoutnak adta. Valami nagyon erős belső nyugalom és ldegyensúlyozott- ság sugárzik önből. Nem csak a színpadon. Azt szeretném, ha mindenki boldog és egészséges lenne, de a boldogság nagyon relatív - az ember nem lehet tökéletesen boldog, amíg mindenki nem az. És erre még várnunk kell. De hálás vagyok minden egyes boldog pillanatért, s isten segítségével kívánok mindenkinek a lehető legtöbbet. „Hálás vagyok minden egyes boldog pillanatért" Az egyetlen unoka Spanyolországban él, most megy orvosi egyetemre Kisebbik lánya, Katarba Hasprová a Patkányok című musicalben
