Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-19 / 217. szám, péntek
10 Tudomány-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 19. www.ujszo.com A tankönyvírók és -jóváhagyók kötelező penzumnak tekintik a régi korok nagy elméit bemutatni, így a kisdiák csak nyűgnek érzi a velük való ismerkedést Fibonacci (Képarchívum) alapos tudományos és műszaki ismeretek nélkül. Amikor viszont ennek anyagi hátterét kellene megteremteni, azonnal eldugulnak a pénz csatornái: oktatásügyre, kultúrára, tudományos kutatásra, de még ismeret- terjesztő tevékenységre sincs anyagi fedezet. Ilyenkor a magukat tájékozottnak hívők azzal érvelnek: nincs gond, a világhálón minden megtalálható. Ez szó szerint igaz: az alaposan, megfelelő szellemi háttérrel megírt cikkek, de a blöffök, a szellemi melléktermékek, sőt a szemét is. Ami azt jelenti, hogy a huszadik század e szenzációs találmánya csak azok számára használható valóban, akik már megfelelő ismeretekkel rendelkeznek. Tehát az alaptudás megszerzésénél nélkülözhetetlen a nyomtatott sajtó és a könyv, legfőképp pedig a jól működő iskola, hogy az ember az eltévelyedés veszélye nélkül vághasson neki a káosszal fenyegető gondolatdzsungelnek. Ezért sem a tankönyv, sem az ismeretterjesztő mű nem váltható ki a jelenben, de a jövőben sem egyéb megoldásokkal. A döntéshozóknak és pénzosztoga- tóknak ezt mindenképp érdemes szem előtt tartaniuk. További nagy gond a szellemi potenciál megteremtésének a kérdése. Ma a megfeszíttetést kockáztatja, aki az átkosnak titulált előző rendszerre hivatkozik. Csakhogy ebben az országban évtizedekig volt intézményesített alkotószabadság, alkotói ösztöndíj az írók, költők ismeretterjesztők és hasonszőrű társaik számára. Ha egy szerző már bizonyított, hogy tudja, mit cselekszik, lehetővé vált számára, hogy akár fél éven át is csupán új alkotásának szentelhesse életét. Nem az éjszakából lecsippentve, néhány órán keresztül, hanem reggeltől estig, folyamatosan, kiépítve magában a mű egész ívét. Amíg nem jutunk el ide - miközben húsz, plusz még jó ég tudja mennyi elkövetkező évet elveszítünk csak a szerzők áldozatkézségének eredményeképpen jelenhetnek meg elfogadható minőségű alkotások. Lacza Tihamér legújabb könyve is a nála megszokott igényesség jegyében született. Hogy a teljességre törekvése mellett is némiképp torzó maradt, az nem az ő hibája. Viszont van lehetőség a változtatásra: a további kötetek támogatásának a megemelése sokkal jobb eredményre ad lehetőséget. Arról nem is beszélve, hogy majdan egy igényes kivitelű, egységes mű alapját is jelenthetnék az egyes részek. Ehhez csak arra van szükség, hogy a fejekben is európaivá váljunk. Vezetők és vezetettek. Az ókor üzenete Karinthy Frigyes zseniális fricskája szerint, ha az ember komoly tudós benyomását szeretné kelteni, mondandóját mindig azzal kezdje: „már az ókori görögök is”. Ezzel egyaránt kifejezte azt az igazságot, hogy a tudományok megalapozói sok mindenre ösztönösen vagy tudatosan rájöttek, de azt is, hogy megesik, egykori gondolataikba mai tartalmat magyarázunk. OZOGÁNYERNŐ Az igazi humor jellemzője, hogy a lényeget fejezi ki. Hiszen borzongató érzés azzal szembesülni, hogy az ókorban már tudták, hogy Földünk gömbölyű, forog saját tengelye körül, méretét és tömegét is aránylag pontosan meghatározták, azzal is tisztában voltak, hogy a Nap tömege minden látszat ellenére sokszorosa sárbolygónkénak. Az már a későbbi korok műve, hogy e korszerű ismeretek csaknem két évezredre feledésbe merültek, sőt akik hirdetni merték őket, az életükkel játszottak. Tudománnyal foglalkozva tehát érthető a görög örökséghez való visszatérés. Tudománytörténeti munkában pedig megkerülhetetlen szükségszerűség. Különösen akkor, ha a legrégebbi korokig tekint vissza a szerző. Lacza Tihamért aligha kell bemutatni az újságolvasó közönségnek: csaknem négy évtizede rendületlen hittel jelenteti meg tudományos ismeretterjesztő írásait; a fiatalabbak kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az ő nevéhez fűződik az első hazai magyar tudományos ismeretterjesztő műhely kialakítása, amikor a múlt század hetvenes éveinek kezdetén maga köré gyűjtötte hasonszőrű társait, és A Hét című folyóirat hasábjain adott számukra publikálási lehetőséget. A rendszerváltás utáni kultúra- és tudományellenes hangulat, majd az ezt kísérő általános értékválság elsodorta hazai magyarságunk egyetlen kulturális hetilapját, de szerencsére az elhintett mag termékeny talajba hullott: az átmeneti csodavárás, a kuruzslók korát az utóbbi évtizedben ismét felváltotta a megalapozott tudásra épülő adatközlés, hazai napi- heti- és havilapjaink szívesen fogadják a tudományos ismereteket bővítő írásokat. Ezúttal a dunaszerda- helyi Katedra folyóirat érdemli meg a kitüntetett figyelmet, amely sorozatban közölte Lacza Tihamér tömör írásait azokról a kutatókról, tudósokról, gondolkodókról, akiknek nevével zsenge korában minden iskolás találkozik. Csakhogy a tankönyvírók és -jóváhagyók - tisztelet a kivételnek - amolyan kötelező penzumnak tekintik a régi korok nagy elméit bemutatni, sok esetben még a legszűkebb életrajzi adatokat is alig közölve, így a kisdiák a legtöbb esetben csak nyűgnek érzi a velük való ismerkedést, hiszen mit mondhat számára egy harmadfélezer évvel ezelőtt alkotott tudós, ha a világhálón a legújabb, legfrissebb hírek várják őt? Azt persze honnan tudhatja, hogy az épp fetisizált új műszaki eszköz sokszor kuruzslók agyrémeit ülteti el az agyában, míg a rég meghaladottnak hitt elmék olyan gondolatokkal gazdagították civilizációnkat, amelynek hatásait még csak fel sem tudjuk mérni a jövőre nézve? A tankönyvek e számottevő hiányosságát felismerve indította el Lacza Tihamér a sorozatát, kinek írásait csokorba gyűjtve a Lilium Aurum Könyvkiadó jelentette meg Thalész (Képarchívum Tankönyvek hősei címen. A hatkötetesre tervezett sorozat első darabjának kézbevételekor az ember egyik szeme nevet, a másik sír. Van ok az örömre: olyan írásokkal találkozhatunk, amelyek nemcsak a felfedezést ismertetik, hanem emberközelbe hozzák a tudóst is, aki felleb- bentette a természet egy-egy titkáról a leplet. Az olvasó ezúttal is szembesülhet a ténnyel, hogy a megismerés folyamata mekkora örömforrást jelenthet a kutató elme számára. Egyúttal újonnan szomorúan kell megállapítani, hogy a hazai hagyományokhoz méltón szegény ember vízzel főz. Idehaza magyar könyvet kiadni csak külső támogatással lehet, még akkor is - mint jelenleg -, ha az adott munka kétezer példányban jelenik meg. Elszomorító viszont, hogy az ismeret- terjesztő irodalom sokszor semmilyen, vagy csak megalázóan alacsony támogatásban részesül. Ennek első következménye, hogy csak gyenge minőségű papíron, puha kötésben jelenhet meg. Egy olyan műnél, amelynek fő célja, hogy az olvasó naponta forgassa, ez több mint szomorú. Az meg kifejezetten tragikus, hogy ha végre közelebbről megismerhetünk egy, a múlt világába süllyedt kort, azt csak a legszűkösebb terjedelemben lehet megtenni. Jelen esetben: a Thálésztól Fibonacciig terjedő ezernyolcszáz évet száznegyven könyvoldalon, ami azt jelenti, hogy egy-egy évszázad minden felfedezését, találmányát, fontos gondolatát nagyjából tizenhárom oldalba kellett belezsúfolni. Ha ezt tovább bontjuk civilizációk szerint - görög, latin, kínai, indiai, mór hatás alatt levő spanyolországi és kora középkori európai kultúrára -, kiderül, hogy a szerző kénytelen szinte távirati stílusban közölni gondolatait. Erre a legkirívóbb példa a kínai civilizáció esete: ők találták fel a papírt, a puskaport, a rakétát, az iránytűt, az üveget, a könyvnyomtatást, a porcelánt, a selyemszövést, mégis csupán két bölcselőjüknek jutott hely a kötetben. Az igazi vesztes Egyiptom: bele se fért a műbe. A kevésbé tájékozottaknak érdemes megemlíteni: bár nekünk, európaiaknak gyakorlatilag semmi közünk hozzájuk, hiszen megszakadt velük a folytonosság, ez viszont nem érvényes az arabokra, akik féltő gonddal ápolták az egyiptomi kultúrát, a görög és a római örökség mellett. Emiatt is nagyon időszerű, hogy végre közelebbről is megismerkedjünk vele. Gyakorlatilag minden tömeg- tájékoztató eszköz naponta felveti, hogy a tudásalapú társadalomé a jövő, a harmadik évezredben lehetetlen érvényesülni JÍj>. Áf&rtísm Aíxjfo.vuni in íjuirwvnr Dacia Sandero 5 éves meghosszabbított garancia ingyen díjmentes szerződéskötés exkluzív balesetbiztosítási díjszabás az UNIQA Biztosítótól SANDERO 209 900 Sk mar 6967,40 € »is ÍÄÄI DACIA ZÖLD VONAL 0000 606111 ujujuj.dacia-sandero.sk Think big, pay little Elérkezett egy ú] forradalom ideje. Forradalmi áron érkezik egy új, kényelmes családi autó, őt teljes értékű üléssel és nagy belső térrel. A variábilis belső tér az Ön igényeinek megfelelően alakítható, az ülések ledöntésével a csomagtér 320-ról 1 200 literre bővíthető. Próbálja ki Ön is ezt a forradalmat. Viva la Sandero! 2Ä2Ä Az ár már tartalmazza az ÁFA-t és £008.09.30-ig érvényes'. Váltási árfolyam. 1 € * 3Ö.126Ö Sic. Dacia Finance finanszírozás esetén lehetőség nyíbk kiesé&ítő árengedményre. Az akciós Finance Sandero finback párnát Z008T-CÖ. öl-tői 2808.12.31-ig ér vényes, A Képen látható jármű csak illusztráció; Sandero: fogyasztás; 5,4 -10,0 (i/100 km}. C0, Kibocsátás 16S - 3.713 (g/ksti).
