Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)

2008-09-17 / 215. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 17. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ ROMÁNIAI MAGYAR SAJTÓ Tisztújító kongresszus összehívását sürgeti a Ma­gyar Polgári Párt (MPP) Kolozs megyei szervezete, mert úgy véli, hogy jelen­leg sem Szász Jenő pártel­nöknek, sem az országos elnökségnek nincs legitimi­tása. Gergely Balázsnak, a párt kolozsvári szervezete elnökének ezzel kapcsola­tos álláspontját az erdélyi Krónika, a kolozsvári Sza­badság és a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) egy­aránt idézi tegnap megje­lent számában. A tisztségviselő vélemé­nye szerint jelenleg sem Szász Jenőnek, sem az or­szágos elnökségnek nincs legitimitása, hiszen - mint fogalmazott - „alapító el­nökségről van szó, amely mandátumát nem a válasz­tóktól kapta”. Bárki legyen is a párt el­nöke, az a fontos, hogy demokratikus döntés által megerősített legitimitással rendelkezzen - fűzte hozzá Gergely. Szász Jenő a Krónika ér­deklődésére úgy nyilatko­zott: idén nem látja indo­koltnak a kongresszus összehívását, mert a szer­vezet ügyvezető testületé már döntést hozott arról, hogy a Magyar Polgári Párt önállóan nem indul a no­vember 30-i parlamenti vá­lasztásokon, hanem függet­len jelölteket támogat. A párt kolozsvári és Kovász- na megyei szervezeté azonban nem ért egyet az­zal, hogy a Magyar Polgári Párt független jelölteket készül támogatni, nem kí­vánva saját jelölteket indí­tani. „Politikai nonszensznek tartjuk, hogy évekig fára­doztunk a párt létrehozá­sán, a választásokon pedig függetleneket támogas­sunk” - idézik a lapok Ger­gely Balázst, aki nem zárja ki, hogy a választásokobn a Magyar Polgári Párt a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyes jelöltjeit támogassa. Az RMDSZ-nek a nyáron nem sikerült megegyezésre jutnia az MPP-vel, amely­nek felajánlotta, hogy az RMDSZ listáin indulhassa­nak jelöltjei. Ugyanígy nem sikerült megállapodást nyélbe ütni az RMDSZ és a Tőkés Lász­ló vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) között sem. A Krónika tegnapi vezér­cikkében ugyanakkor utal arra, hogy Tőkés László Szász Jenőt is hibáztatta a megegyezés elmaradásá­ért. A református püspök annak idején maga is „bel­ső legitimitási gondokkal” szembesítette a Magyar Polgári Pártot, és sürgette a tisztújító kongresszus mielőbbi összehívását. „Miközben azonban Szász Jenőnek eddig csu­pán kívülről kellett vissza­vernie a bejegyzett és nem választott elnöki minőségét kifogásoló támadásokat, ezekkel immár pártján be­lül is szembesülnie kell” - olvasható az erdélyi lap tegnapi számában megje­lent kommentárban, (mti)- Az időjárás olyan gyorsan romlik, mint a magyar-szlovák kapcsolatok egyes politikusok kijelentése nyomán! (Peter Gossónyi karikatúrája) Ruth Greenglass azt állította, nem Ethel Rosenberg, hanem ő írta át a titkokat Hamis tanúzás alapján hoztak ítéletet A hidegháború legnagyobb kémkedési perében lehet, hogy hamis tanúzás alap­ján hoztak ítéletet Ethel Rosenberg ellen - írta a The Washington Post olyan újonnan nyilvánosságra hozott tanúvallomások jegyzőkönyvei alapján, amelyek a Szovjetunió ja­vára végzett atomkémke­dés vádjával 1953-ban ki­végzett Rosenberg-házas- pár perében hangzottak el. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ A jegyzőkönyvek titkosságát augusztus végén oldotta fel egy bíró; a házaspár - Julius Rosen­berg és felesége, Ethel - pere és kivégzése máig vita tárgya. Az 1951-es perben azzal vádol­ták őket, hogy átjátszották az amerikai atombomba titkát a Szovjetuniónak, amit ők végig tagadtak. Az utóbbi időben né­hány újonnan előkerült bizonyí­ték azonban legalábbis Julius esetében alátámasztani látszott a vádat. Az ítéletek két koronatanú terhelő vallomásán alapultak; a feleség testvére, David Green­glass azonban -vallomása egyes részeit később visszavonta. A The Washington Post úgy fo­galmazott: a jegyzőkönyvek „erős bizonyítékul” szolgálnak ahhoz az érvhez, hogy Ethel Ro­senberg elítélése és kivégzése hamis tanúzáson alapult. Jelen­leg ugyanis úgy tűnik, a másik koronatanú, Ethel sógornője, Ruth Greenglass hamis tanúval­lomást tett. A Greenglass-házaspár annak idején azt vallotta, hogy Ethel Rosenberg gépelte le az ellopott atomtitkokat. Közvetlen szerepe a titkok állítólagos átjátszásában halálbüntetést j elentett. Az újonnan nyilvánosságra ke­rült tanúvallomások jegyzőköny­veit átvizsgáló ügyvédek és tör­ténészek megállapították, hogy Ruth Greenglass egyszer sem állí­totta az esküdtek előtt azt, hogy látta, amint Ethel gépelte volna le a titkokat. Sőt, azt mondta, ő maga írta át azokat folyóírással. A lap szerint ez összhangban van azokkal a később megfejtett szov­jet táviratokkal, amelyek szerint a Rosenberg-házaspártól kapott anyagok kézzel íródtak. A jegyzőkönyvek vizsgálati eredményének múlt heti nyilvá­nosságra hozatalakor először is­merte el egy férfi, akit annak ide­jén a Rosenberg-házaspár mellett 1951-ben börtönbüntetésre el­ítéltek, hogy kémkedett a szovje­teknek. Az 1969-ben szabadult, most 91 éves Morton Sobell azt mondta a The New York Times- nak, hogy a második világháború idején átadott bizonyos katonai titkokat Moszkvának, amit azon­ban soha nem fogott fel kémke­désnek. Sobell, aki elektromér­nökként nem atomtitkokat, ha­nem egy radart és tüzérségi esz­közöket lopott el, mind ez ideig ártatlannak vallotta magát. So­bell szerint Ethel Rosenberg tu­dott arról, hogy férje kémkedett a szovjeteknek, de abban tevőlege­sen nem vett részt. KOMMENTÁR Hová lettek a tüntetők? GÁLZSOLT Amikor az Amerika vezette nemzetközi koalíció háborút indított Irak ellen, hogy elmozdítsa hatalmából Szaddam Husszeint, anyugati nagyvárosokban százezrek vonultak az utcára tiltakozni. Most, hogy Oroszország megtámadta Grúziát, a kutya sem vakkantott. Az amerikai politika elleni hangos tiltakozást látva az lett volna vár­ható, hogy az orosz katonai akciót is hasonló tömegmegmozduláso­kon ítéli el a közvélemény. Kérdés, most miért nem vonultak százez­rek az utcára Londonban, Berlinben vagy Rómában, de New Yorkban sem. Miért nem hordoztákPutyin és Medvegyev portréit „az első számú terrorista”, „háborús uszító”, meghasonló feliratú transzpa­renseken, horogkeresztek társaságában, ahogy aztkorábban Bush és Blair portréival tették. Pedig most elvileg több indok lett volna a de­mokrácia és az emberijogoknevében tüntetni. Elvégre2003-ban Irakban a demokratikus országok koalíciója mozdított el a hatalom­ból egy véreskezű, tömeggyilkos diktátort. Pár hete pedig az egyre diktatórikusabbá válóOroszországtámadottmegegyszuverén or­szágot, egyebekközöttazzalaszándékkal, hogy aláássa az ottani nyugatbarát rendszert. Amely ugyan nem nevezhető teljesen de­mokratikusnak, de inkább az, mint az orosz vagy a megelőző tbiliszii vezetés volt. Mégis csak pár száz, emigrációban élő, hazája sorsát fél­tő grúz tüntetőt lehetett látni a nyugati nagyvárosok utcáin. A Busht és Blairt gyűlölő hangos és népes tábor szelektíven mérlegeli a világpolitikát. Jellemző rájukaz erős Amerika- (és Izrael-) ellenes­ség, de az egész nyugati civilizáció hagyományos értékeinek, minde­nekelőtt a kapitalista gazdasági rendszernek a megvetése. A főként európai baloldaliakból, ezen belül is jórészt radikális baloldaliakból álló társaság paradox módon így azt a kapitalizmust gyűlöli, amely országukat és őket magukat is gazdaggá tette, és azt az Amerikát utál­ja, amelyikamásodikvilágháborúbanhazájátfelszabadította, majd a hidegháború idején megvédte. Emellett az EgyesültÁllamok vagy a Nyugatmindenhibáját, tévedését, bűnétkeményen bírálják, de va- kokaz elnyomó rendszerekszázszor ekkora bűneivel szemben. Nincsen ebben egyébként semmi új. Már avietnami háború idején tömegek tüntettek-természetesenkizárólag az amerikai beavatko­zás ellen. Amikor Észak-Vietnam lerohanta Dél-Vietnamot, semmi. Amikor Kambodzsában a nyugatbarát kormány bukása után Pol Pót véghezvitte a történelem legnagyobb népirtását, megint semmi. AmikorViemam lerohanta Kambodzsát, újra semmi. Majd amikor Kína Vietnamot támadta meg, még mindig csend honolt, sehol egy tüntető. Ellenben az amerikai rakéták telepítése az 1980-as években Nyugat-Európában újra tömegeket vitt az utcára. Mondani sem kell, korábban a szovjet SS-20-as rakéták kelet-európai telepítése ellen (amely kiváltotta az amerikai reakciót) senki sem tüntetett. A tüntetők társasága Amerika minden lépése mögött valamilyen alantas szándékot sejt, és ezekigazolására összeesküvés-elméleteket gyárt. Ezekközül a legbugyutább az, hogy Amerika szervezte a szep­tember 11-imerényleteket, hogy később ürügye legyenAfganisztán elfoglalására. De hogy milyen haszon származhat a világ egyik leg­szegényebb országának'elfoglalásából, ahol semmi, az égvilágon semmi nincs, azmégnemderültki. Ehhez már csak egy adalék kíván­kozik. Freddy Thielemans, Brüsszel szocialista főpolgármestere szeptember 11 -én megtiltotta a Flandria elszakadásáért küzdő, be­vándorlás-ellenes, szélsőségesnek tartott Flamand Érdek által a helyi World Trend Centerhez szervezett megemlékezést, mondván, ramadán idején helytelen a muszlim negyedhez közel ilyen de­monstrációt rendezni. Pár nappal korábban azonban a szeptember 11 -i támadás megszervezésével a Bush-kormányt vádoló, magukat „igazság aktivistáknak” nevező tüntetőkkb. 400 fős csoportja (köz- tükaszélsőbalosATTACjónéhánytagja)szabadonfelvonulhatottaz uniós intézményektől az amerikai nagykövetségig. Abelga és szim­bolikusan az európai fővárosban történtek jói illusztrálják, hogyel- vakultAmerika-eUenességébenhovásüllyedtazöreg kontinens közvéleményénekés elitjének tekintélyes része. Haígy folytatják, csak sikerül szétverni azt a két pillért, amelyen az európai civilizá­ció áll - a piacgazdaságot és a stratégiai szövetséget Amerikával. Az elnökjelölt kiszabadulását bemutató film került elő a svéd tévé archívumából McCain hadifogyoly volt Vietnamban MT1/AP-1SMERTETŐ John McCain vietnami hadifog­ságból való kiszabadulását bemu­tató, eddig ismeretlen film került elő az STV svéd televízió archí­vumából. Erik Eriksson, a televízió egy­kori riportere, aki vietnami hábo­rús tudósítói munkájáról ír köny­vet, az archívumban kutatva buk­kant rá az 1973. március 14-én készült felvételre. A filmet egy észak-vietnami fo­tós készítette, akit Eriksson kért fel, hogy filmezze le az amerikai hadifoglyok kiszabadulását. A bemutatás kizárólagos jogát az AP Television News vásárolta meg, s 2 perc 14 másodperces vi­deót vágott össze a szalagból. A felvétel 39 másodperces részletét az SVT feltette a honlapjára. Az AP időrendben haladó videója az­zal kezdődik, hogy a hadifoglyok egymás után lépnek ki a hanoi fo­golytáborból, majd buszokra szállnak, amelyek elszállítják őket a fogolyátadás helyszínére. Min­den szabaduló kék-szürke hosszú ujjú inget, sötét nadrágot és bézs zubbonyt visel. McCain fintorogva lép fel a busz lépcsőjére, egyik lábát fel­húzza a másik mellé, mivel erősen sántít, mankó azonban nincs nála. A rabok sorban állnak, amíg egy vietnami tiszt nem szólítja őket. McCain bár még csak 37 esz­tendős, a haja már fehér, nevét hallva a többiekhez hasonlóan fürgén odamegy, szalutál és kezet ráz az amerikai tisztekkel. Aztán látszik, amint a kiszabadult hadi­foglyok egy amerikai repülőgép­hez masíroznak. „Idén nyáron, amikor a köny­vemen dolgoztam, egy DVD-t ál­lítottunk össze vietnami tudósí­tásaimból. Eszembe jutott, vajon nem szerepel-e McCain is a filmeken” - mesélte el a 71 éves svéd riporter a felvétel felfedezé­sének történetét. A SVT hírigazgatója megerősí­tette, hogy a film az archívumból való, és valóban hiteles. Bár a svéd tévések nem tudták megállapítani a felvétel születé­sének pontos dátumát, az AP-nek saját korabeli fotói alapján sike­rült kideríteni. Eriksson azzal magyarázta, hogy ezek a felvételek korábban nem kerültek elő, hogy 1973 feb­ruárjában a vietnami helyszínen filmezett, amikor az első amerikai pilóták kiszabadultak a hadifog­ságból, és ez olyan szenzációs esemény volt, hogy hazautazott az anyag megszerkesztésére. De mivel nem akarta dokumentálat­lanul hagyni a többi amerikai ha­zatérését, otthagytak egy kamerát és rengeteg nyersanyagot az észak-vietnami fotósnak azzal a megbízással, hogy örökítse meg a szabadulásukat. JEGYZET Kinek a park, kinek a... KERTÉSZ GÁBOR Parkosítani tudnikell. Nem úgy van az, hogy oktalan kisiskolás módj ára zsenge facsemetéket, dús bokrokat, tarka virágokat, üdepázsitottelepítünkaváros túlzsúfolt szívébe, hogy levegő- hözjusson, ahová majd az anyu­ka lemehet madárcsicsergést megméhecskezümmögésttanít- gatni pici gyermekének, vagy aholfőlegmájusbanakárkétsze- relmes fiatal álmodozhat naple- mentekorvagy napfelkelte ide­jén, mert egy park erre csábít, nem, nem, nem... Ezmárrégel- avult parkosítási teória, ide nem szükségeltetik facsemete, bokor, virág,fű egyszál sem,megaz egyébkéntittmárvan, mintaho- gyanaparkismegvanvagyszáz éve a helyén, tehát ott, ahol lennie kell egy parknak. Aparkban. Csakhogy a park a város szívében van, a város szívében megminden helyfelkapott és látogatott-tu­dós kollégáim ezt úgymondják, lukrativ-, ezért ide megéri építe­ni, például többfelhasználású épületet-űberműveltülpoli- funkciósat-, ami jó pénzért bérbe adható irodának, üzletnekstb. De egy parkban miazüzlet?Az anyuka, pici gyerekével, a madár­csicsergés, megazümmögés,jaés aszerelmesekkimehetnekaköze- li Dunához: ott is van fűfavirág, napkelte-lemente, ne zavarjáka lukratívpolifunkciósat, ami azel- adottparkhelyén épül. Hogymikoréshol? Amikor egye- lőrekérdéses, atémátalegutóbbi ülésén egy város képviselő-testü- lete egyelőre kivette a napirendi pontokközül.Aztmeg,hogyhol, nem tudom, de az biztos, hogy szemben, aDunamásikoldalán vanDél-Komárom...

Next

/
Oldalképek
Tartalom