Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-13 / 213. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 13. www.ujszo.com Francois Rousseau Fénnyel festett freskók SZABÓ G. LÁSZLÓ Caravaggio, Michelangelo, Luca Signorelli partot ért angyalai. Reneszánsz testű ifjak Francois Rousseau albumában, A tenger hercegeiben (Princes of the sea). „Gyönyörű könyv. Misztikus könyv” - füljegyzi a Goncourt-díjas francia író, Patrick Grainville, A mennyei barlang szerzője. Bestseller volt a regény, ritka kincs az album, Grainville szavakkal igyekszik érzékeltetni ugyanazt, amit Rousseau a fotóival. Tökéletes testek, hibátlan képek. Korunk kalózai, szilaj hullámlovasai, homokszőnyegek legyőzhetetlen birkózói. Kikötői apostolok, árbocok Ikaroszai. Alcir, a brazil, Tim, az alaszkai, Djamal, az algériai, Luc, a görög, Jonathan, az olasz, no meg a többiek. Marokkóban és Mauritius szigetén, sivatagi éjszakában, zöld pokolban, veszélyes vizeken, hajnalban és alkonyaiban. Vissza a természethez! Francois Rousseau a tengert választja. A parti fövenyt ágy helyett, szörfdeszkával és csónakkal a vizet. Egyszer farmerben, máskor farmer nélkül. Meztelenül. Hogy teljes pompájában mutassa meg mindazt, amiről már a görögök ódákat és epigrammákat írtak. Amit dicsőíteni lehet, szeretni, megénekelni. Ez itt képekkel írt költészet tömören és misztikusan megfogalmazva. Égi magasból földre szállt angyalok bambuszbottal a kezükben. Küzdenek. Építenek. Hófehér vászonból fejük fölé tetőt feszítenek. Csónakot cipelnek. Vitorlát bontanak. Kötelet húznak. Férfias játékkal erőt fitogtatnak. Bírókra kelnek. Egymásnak feszülnek. Földre kényszerítenek. Ölelnek. Fürdőz- nek. Hammam falai között vödörből mosdanak. Homokban tüzet raknak. Teáznak. Dűnék között kézen járnak. Szakoznak. • Lenyűgöző képek. Szemérmes képek. Érzéki képek. Rousseau mindenben a szépet keresi. A tájban, a test vonalaiban, az érintésekben, a tekintetekben. Egy mozdulatban, amely a vágyat ébreszti fel, egy gondolatban, amely kimondhatatlan marad, egy váratlan döntésben, amely várhatóan tüzet lobbant. Kis tüzet, nagy tüzet, még nagyobbat. Válogatott arcok. Válogatott modellek. Életre kelt antik szobrok. Márványtestek. Ártatlan ifjak és érzéki férfiak. Tengerparti éden kígyó, alma és Éva nélkül. Ádámok pirosban és hófehérben, derekukon siklóként tekeredő, vékonyka kötéllel. Kikötő elhagyott csónakkal. Sivatagi csend lakatlan házzal. Forró kövek kora esti vörösben. Hegyek közt felbukkanó forrás. Ők öten a vízben. Signorelli és Botticelli szomjas angyalai. Biblikus tájak ismerős vándorai. Djamal, Jonathan és a többiek. Titkokkal és titkok nélkül. Napégette arcok. Rousseau fénnyel festett freskói. Kopár szirtek, magas dűnék között pompázó férfias büszkeség, leigázhatatlan szabadságvágy, a betörhetetlen béke legfinomabb hangjai. Bátor berberek, örökösen lázadó nomád pásztorok, nyugtalan harcosok távoli rokonai. Törzsi tisztaságukat vesztett új, kevert kultúrák. Palotáikat elhagyott tengeri hercegek. Mágikus erejű, misztikus könyv. Halkan hív. Finoman csalogat. Aztán egy nem várt pillanatban magába ránt, beszippant. És követed a nyomokat. Mész vakon, idegen utakon. Tenyeredből iszod a sós vizet. Hűvös homokszőnyegre hajtod a fejed. Megválsz mindentől, mi felesleges, ami a rossz múltra emlékeztet. Mész vakon, nem nézel se jobbra, se balra. Utolérni, megérintem, megjegyezni. Utolérni, megérinteni, megjegyezni. Utolérni, megérinteni, megjegyezni.
