Új Szó, 2008. szeptember (61. évfolyam, 203-226. szám)
2008-09-08 / 208. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com RÖVIDEN Szlovák-magyar kulturális est Kassa. Holnap 17 órakor nyitják meg a Löffler Béla Múzeumban Ezüst György szlovák származású magyarországi festő kamarakiállítását. Ezüst György nevét mintegy ötven éve jegyzik a kortárs képzőművészetben. Két és három dimenzióban dolgozik, többféle technikával és kifejezési formával. Alapvetően kísérletező művész, egy-egy gondolatot sokszor több oldalról is megközelít. A megnyitót követően Grecsó Krisztián József Attila-díjas írót békéscsabai kapcsolatairól és munkásságáról Krasztev Péter, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója faggatja. Grecsó Krisztián első sikerét 2001-ben a Pletykaanyu című novel- láskötetével aratta. Tánciskola című regénye idén tavasszal került a könyvesboltokba. Az est szervezői: a Löffler Béla Múzeum, a Magyar Köztársaság Kassai Főkonzulátusa, a Szlovák Köztársaság Békéscsabai Főkonzulátusa, valamint a békéscsabai Szlovák Kultúra Háza. (ú) Woody Allen, az „amatőr operás” Los Angeles. „Nem tudom, hogy mit csinálok, de a hozzá nem értés sohasem tartott vissza attól, hogy lelkesen belevessem magam valamibe” - mondta Woody Allen, aki operarendezőként debütált a hét végén. A filmrendező Giacomo Puccini I Trittico (Triptichon) operatrilógiájának befejező, Gianni Schicchi című egyfelvonásos zeneművét állította a Los Angeles-i operaház színpadára. Bár Allen Los Angeles Times által idézett nyilatkozata azt sugallja, mintha ismeretlen vizekre hajózott volna, filmjeinek sorában bizonyította, hogy korántsem áll távol tőle az opera világa. Rinuccio szerepében a tehetséges albán tenor, Saimir Pir- gu tűnik majd fel, aki elmesélte, hogy Allen felfogásában az opera egyszerű és hű tolmácsolásban került színre, (mti) Magyarország a Pekingi Nemzetközi Könyvvásáron Folyik a lobbizás a díszvendég helyéért A nézők tudták, hogy amiben részük volt, jóval több színházi élménynél; az előadás esemény volt, ünnep Ihletett és méltóságteljes volt a komáromi István, a király MTl-TUDÓSÍTÁS Peking. A Pekingi Nemzetközi Könyvvásár díszvendégi helyéért lobbizik Magyarország - mondta Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) szakállamtitkára Pekingben. Az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon - kétéves előkészítési munkát követően - Kína töltötte be a díszvendég ország tisztét. A tavaszi rendezvénysorozaton Kínát képviselő Vu Su-lin (Wu Shulin), aki a kínai sajtóügyi hatóság (GAPP) igazgató- helyettese, a magyar könyvkiadókat a szeptemberi Pekingi Nemzetközi Könyvvásárra hívta meg. Schneider Márta szerint Magyarország talán már 2010-ben, de jó eséllyel 2011-ben lehet a Pekingi Nemzetközi Könyvvásár díszvendége. A megkülönböztetett szerepet betöltő ország egy 1000 négyzet- méteres standon lehet jelen az ötnapos rendezvényen, amely a könyvek bemutatásán kívül számtalan lehetőséget teremt Magyar- országnak. Ennek eléréséhez azonban hosszan kell lobbizni, és a már meglévő kapcsolatokat is tovább kell építeni - mondta a szakállamtitkár. „A kínai könyvpiacon a magyar klasszikus kultúrával már tisztában vannak, a kortárs irodalom azonban még hiányzik a palettáról. Ez az, ami nagyon érdekli a kínai értelmiséget, és ebben Magyarország európai szinten is jó helyen áll” - mondta Schneider Márta hozzátéve, hogy a XX. század történelme, az 56-os forradalom, vagy a szocializmus időszaka is azok közé az érdekes témák közé tartoznak, amelyek rajta lesznek a kínai kiadóknak felajánlott palettán. Több okból is nagy várakozások előzték meg az István, a király komáromi előadását. A huszonöt éves legenda ereje, a jubileumi bemutató magyarországi fogadtatása, az itteni előadást megelőző politikai pletykák, mind mind fokozták a kíváncsiságot, növelték az elvárásokat, de azért a legfontosabb mégiscsak az volt, hogy a szereplők között két szlovákiai magyart is láthatunk. VRABEC AAÁR1A Szerencsére, szombaton este ez is maradt a lényeg, a közönség értve, érezve figyelte az előadást, a szereplők pedig nyilván a hangulatnak köszönhetően is minden eddiginél jobb teljesítményt nyújtottak. A felvonultatott táncosok és statiszták számát, a színpad nagyságát, s a díszleteket és technikai megoldásokat tekintve ugyanazt az előadást láthattuk, mint a budapesti Arénában, vagy a szegedi Dóm téren, különbség csak abban a kapcsolatban volt, ami a nézőtér és a színpad között már az elején kialakult. Feszült, néma csendben ülték végig a nézők a kétórás előadást, taps is alig-alig hallatszott, mintha csak attól tartottak volna, megtörik a varázs. Ezt érezték, érezhették A Társulat tagjai is, akik valamennyien úgy jöttek Komáromba, hogy ha csak a töredékét kapják annak a szeretetnek, ami a két felvidéki szereplőnek - Derzsi Gyurinak és Vadkerti Imrének - a döntők során kijutott, már feledhetetlen élményben lesz részük. Nem csalódtak, és nem okoztak csalódást, már a nyitó dallal, a Mondd, te kit választanál cíművel magukkal ragadták a közönséget, és el sem engedték egészen az utolsó meghajlásig. Az előadásnak több ihletett pillanata is volt: ide tartozik Géza temetése, az Oly távol vagy tőlem című dal, a himnikus Szállj fel szabad madár, a táltosok víziói, majd a végén a két vetélytárs csendes kézfogása, de a többi jelenetben is végig megőrizte a feszességét, ritmusát. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy az első és a második felvonás között nem tartottak szünetet, az előadás íve így egy pillanatra sem tört meg. A magyarországi méltatásokban olvasni lehetett arról, hogy a szereplők előadásról előadásra jobbak, felnőttek a feladathoz, de amit Komáromban nyújtottak, az jóval több volt, mint tisztességes színészet és éneklés, abban szív volt és lélek. Feke Pál mélyen átélt, a felelősség súlya alatt őrlődő Istvánja egyszerre volt ellentéte és tükörképe Vadkerti Imre magabiztos, de mégis vívódó Koppá- nyának. A két főszereplő hangilag is szépen kiegészítette egymást, Feke karcos tenorja, hosszan kitartott hangjai mellett úgy szólt Vadkerti erős, különleges színezetű hangja, mint a megtestesült fenyegetés. Derzsi Gyurinak köszönhetően a főszereplők közé sorakozott fel Asztrik, a főpap is: szép, öblös hangja betöltötte a teret, könyörgés volt benne, alázat, és annak az embernek a magabiztossága, aki közvetlen a Mindenhatóval társalog. Tóth Attila Tor- daként nemcsak a fanatizmusával gyakorolt hatást a nézőkre, hanem azzal is, ahogy énekelt - egy- egy magas C-nél szinte meghűlt az ereinkben a vér. Varga Lajos Laborca épp ellenkezőleg, vérpezsdítő volt, szinte izzott a levegő a stadionban, amikor a Nem kell olyan Istent énekelte. Fejes Szandra Táltosasszonya kissé elmaradt az eddig hallottaktól, mintha hiányoztak volna a hangjából azok a különleges, bluesos mély vibrációk, de őrületben nála sem volt hiány. A női főszereplők közül Réka nyújtott kiemelkedő teljesítményt, mélyen átélt fájdalma ott volt a hangjában, a szemében, minden rezdülésében. Simon Boglárka Gizellája szemmel láthatóan változott naiv menyasszonyból odaadó, majd kétkedő, féltékeny feleséggé, és végül büszke királynévá. Éder Enikő Saroltja pedig annyira kemény, sőt olykor kegyeden volt, hogy már-már megsajnáltuk a fiát. Említést érdemel még, ahogy a három főúr egyszerre jelenítette meg a színpadon az emberi gyarlóság valós képét és karikatúráját, és ahogy hármójuk egyike, Kristóf István ebből a szerepből kilépve hitelesen énekelte el a Krónikás dalát. A darab végig képek és víziók egymást felépítő, kiegészítő és értelmező egységes egésze volt, az egyeden idegen elem az a jelenet maradt, amikor az udvar népe lufikkal ünnepli Istvánt. Ezt a disszonanciát a történelmi kosztümökkel és miliővel még az a rendezői elgondolás sem tudta tökéletesen megmagyarázni, hogy egy választás utáni bulit látunk, ahol a támogatók benyújtják a számlát. A lufik aztán elszálltak, a komáromi éjszakába, és Felkelt a napunk, amit a közönség már állva énekelt végig a szereplőkkel. Itt nem volt kérdés, hogy a Himnusz alatt állni kell, vagy tüntetve ülni, itt a nézők tudták, hogy amiben részük volt jóval több színházi élménynél. Ez az előadás esemény volt, élmény és ünnep. Köszönjük. Véget ért a 65. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál: a legjobb férfi főszereplő Silvio Orlando olasz színész, a legjobb színésznő pedig a francia Dominique Blanc lett Amerikai rendező nyerte a legjobb Darren Aronofsky rendező és filmjének címszereplője, Mickey Rourke „oroszlánmámorban" filmért járó Arany Oroszlánt MTl-TUDÓSÍTÁS Velence. Darren Aronofsky 39 éves amerikai rendező nyerte el szombaton a 65. Velencei Film- fesztiválon a legjobb filmért járó Arany Oroszlán-díjat. Aronofsky A birkózó (The Wrestler) című, megrázó alkotásával vette le lábáról a zsűrit. A film címszereplője, Mickey Rourke a birkózó pástok egykori királyát alakítja. Az Ezüst Oroszlán-díjat ifjabb Alekszej German orosz filmes kapta Bumazsnij szóidat című művéért, amely a világűr orosz meghódításának kezdeteiről szól. A legjobb férfi főszereplőnek járó díjat Silvio Orlando olasz színésznek ítélték oda, a legjobb színésznő a francia Dominique Blanc lett. Orlando az II papá di Giovanna című filmben játszott, egy gyötrődő apát megformáló szerepéért, míg Blanc a Ľ Autre című filmben, egy őrülten féltékeny nő szerepében nyújtott alakításáért kapta a Volpi kupát. Az előbbit Pupi Avati rendezte, míg az utóbbit Patrick Mario Bemard és Pierre Trivídic. Külön Oroszlán-díjat kapott a német Wemer Schroeter a Nuit de chien című francia versenyfilmért, amelyet a zsűri tagjai „újítónak, kompromisszumok nélkülinek és gyakran provokatívnak” találtak. A zsűri különdíját az etióp Haile Gerimának ítélték oda, Teza című történelmi drámájáért, amely a múlt század 80-as éveiben játszódik, és a kelet-afrikai ország tragikus politikai múltját dolgozza fel. Az ítészek elismerő oklevelét nyerte el a Vacsora című amerikaimagyar koprodukció a „Corto Cortissimo” rövidfilmversenyben.--—ľjiHHfe:---------^___________j Az Ezüst Oroszlán-díjat ifjabb Alekszej German orosz filmes kapta Bu- mazsnij szóidat című művéért (Reuters-felvételek) Amit a szereplők Komáromban nyújtottak, az jóval több volt, mint tisztességes színészet és éneklés, abban szív volt és lélek (Képarchívum)
