Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-23 / 197. szám, szombat
16 Szalon ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 23. www.ujszo.com Képes riport a boldog fiatalokról, akik színházat játszottak a napfényben, és úgy imádták a nyarat Penthesileia királynő meg a birodalmi bombázók Godspell. Akit megfeszítenek: Bárdos Judit (Jézus) Jobbágy Kata (Penthesileia) és Takács Ádám (Akhilleusz) A Woyzeck egy jelenete. A Gurigongo Symposuim előadása. Rendezte: Tóth Miklós. (Laboda Róbert, Kovács István, Tóth Gábor, Miklós László) Ilka Adrián meg a gitárja. Jövőre is a színjátszótáborba készül az egyetemista (Képek: Görözdi Szilárd) Harmincöt színházért élő fiatal varázsolt tíz nap alatt négy remek előadást izgalmas terekbe a Jókai Napok Alapítvány színjátszótáborában Karván. SZÉL JÁNOS A próbák mellett Perényi Balázs rendező színésztréningjeire és Fort Kriszta beszédóráira jártak a táborlakók. Kovács Áron zenét, Víg Ágnes mozgást oktatott, szóval: Karva meg az ottani középiskola fák és bokrok között pihenő kollégiuma igazi színházi bázissá alakult néhány nyári napra. A kilencedik napon a négy csoportba osztott szereplők bemutatták munkáikat egymásnak és a szép számban a faluba érkezett kíváncsiskodónak. Virágszirmokon fekvő Jézus Stephen Schwartz és Michael Tebelak Godspell című musicaljét a karvai kultúrház színpadára rakott nézőtér előtt, a színpad sarkában, két reflektorral megvilágítva adta elő Víg Ágnes budapesti pedagógus csoportjának hat tagja. A dalokat, egyszemélyes zenekarként, Kovács Áron, a másik budapesti pedagógus kísérte szintetizátoron. A Budapestről, Bécsből Pozsonyból, Szénéről, Komáromból érkezett színjátszók bátor színházi ötletekkel meséltek történeteket Jézus életéről és haláláról. A legelején felszórták a színpadot frissen gyűjtött virágszirmokkal és levelekkel. Ajelenet hasonlított a Godspell film elejére, amikor a szereplők egy szökőkútban állnak és öntözik egymást az életet adó vízzel. A hatalmas tapsot kapott előadás végén a szereplők kissé fáradtan, de boldogan meséltek arról, hogy sokat tanultak a táborban, megérintette őket a Godspell, nem is gondolták volna, hogy ilyen egyszerűen is lehet beszélni a hitről. A rendezőt, Víg Ágnest a kultúrház előtt faggattam. „A darabot Perényi Balázs választotta. Mozgást tanítani jöttem, azután kiderült, Perényi mégsem tud itt lenni, foglakozni a csoporttal. Mivel jól ismerem a darabot, befejeztem a rendezést. A Godspell mindig aktuális, és a diákszínjátszók szempontjából is hálás darab, mert mindenkinek van benne feladata. A társulattal nagyon megszerettük egymást. Keményen dolgoztak. Ez nagyon jó tábor. Más mentalitású fiatalok vannak itt, mintminálunk.” Gyilkos férfi - áldozat nő Erdős Virág kortárs író egyre népszerűbb a nyári színjátszótáborban. Pár éve Merénylet című darabját rendezte Solténszky Tibor dramaturg, az idén pedig a Mara halála című drámát választotta. A karvai tornaterem emeleti helyiségében bemutatott előadásban vendégszövegek is szerepeltek Heinrich von Kleist Penthesileia című darabjából, melynek középpontjában Penthesileia amazonkirálynő és Akhilleusz harca áll. A Mara halála főszereplője három halott asszony, mindhármukat hímnemű szerelmük ölte meg. Vízióikból áll össze a bizarr és abszurd színház. Mellettük Mara a Nőt személyesíti meg, hol apja késétől meghaló gyermeklányként, hol félje által megfojtott feleségként, hol pedig öngyilkos anyaként. „A Merénylet volt az akkor már ismert és elismert költónő első színpadi kísérlete - avat be Erdős Virág világába Solténszky Tibor dramaturg, rendező. - Olyan ábrázolástechnikája van, amely szinte páratlan. Elődöket lehetne hozzá sorolni, mondjuk, Örkény István lehetne a papa, Karinthy Frigyes a nagypapa. Egyszerre képes láttatni a dolgok színét és fonákját. Azt veszem észre, hogy nem csak én szeretem a műveit, hanem a mai fiatalok is rajonganak érte. Kezd egy olyan olvasótábora lenni, ami a kortárs írók nem mindegyikének adatott meg” - véli a színházi szakember. Csoportja először a Penthesileia című Kleist-darabbal kezdett foglalkozni. Nehezen feldolgozható anyagnak bizonyult. Amikor nekifogtak olvasni Erdős Virágot, felragyogott a szemük, kitágult a fantáziájuk, felszabadult a kreativitásuk. „Kértem őket, hogy a szövegek hatására készítsenek képeket - folytatja Solténszky. - Ök kezdték el használni a bordásfalat, az ablakot, mindent, ami ebben a kis tornateremben a kezük ügyében volt. A budapesti Takács Ádám és Jobbágy Kata tapasztalt színjátszókként erősítették a csapatot, de jók voltak a számomra ismert vagy ismeretlen itteni résztvevők is. Mindenki a legjobb formáját hozta az előadásban.” Woyzeck - Egy gyilkosság kulisszái Georg Büchner fiatalon halt meg, huszonnégy éves sem volt. Ám három drámájával beírta magát a drámairodalom halhatatlanjai közé. A Woyzeck valóságos eseten alapul. 1821-ben egy lipcsei borbélylegény féltékenységből megölte kedvesét, amiért nyilvánosan kivégezték. Az eset után sokat cikkeztek beszámíthatóságáról az orvosok. Büchner az újságcikkek alapján négy különböző szövegvázlatot írt 1836-ban, ám egy év múlva meghalt, és drámáját nem fejezte be. A Gurigongo Symposium karvai előadásának Woyzeckje is mélyről érkező, megalázott és őrületbe hajszolt ember. Bolondnak látszik, de megháborodása nem más, mint egy érzelmi szabadságra hivatott ember természetes válasza a természetellenes vüágra. Soha aktuálisabb témát nem találhatott volna Tóth Miklós rendező és a csoport! Bizonyára a véleden hozta, hogy a Gurigongo Symposium ugyanabban a tornateremben játszott, mint az előző feleséggyilkosságot bemutató Solténszky-társulat. Néhány szék, egy dob, egy fazék, egy bot meg egy miniatűr, néhány centiméteres babakocsi voltak a kellékeik. A szerepeket ismert hazai színjátszóegyüttesek vezető szereplői, rendezői játszották. Woyzeckként Tóth Gábort, külön élő szeretője, gyermekének anyja, Marie szerepében Czuczor Nórát láthattuk. A kapitányt Miklós László, a Doktort Kovács István, Andrest Laboda Róbert alakította. Az ezreddobos szerepében Rakottyay Katalin állt a közönség elé, aki a rendező asszisztense is volt. „Nyomasztó darab - meséli Rakottyay Katalin -, nem olyan vidám, mint amilyeneket megszoktak tőlünk. Sokára találtuk meg a játék formai kereteit, a szereposztást. A Woyzeck egy állomása került most a közönség elé. A táborban szombaton kaptuk meg a drámát, és elkezdtük próbálni. Az első tíz perc elkészült, de valami hiányzott belőle, újra kellett kezdenünk. Szerdán jött a mélypont, hogy talán egy másik Büchner- drámát, a Leonce és Léna címűt vegyük elő. Elhatároztuk, hogy ha eddig eljutottunk, nem adjuk fel. Eddig jutottunk, ezt látták a nézők. Keressük az időpontot, hogy még egy hétre összejöjjünk, tovább próbáljunk, és előálljunk a kész előadással. Tóth Miklós is azt mondta, hogy nem szeretné elengedni ezt az előadást.” Délutáni alvás Kamaszok élményeiből, álmaiból, vágyaiból készített előadást csoportjával Sereglei András és Szabó Csilla rendező. Ezt a produkciót nézhette meg utoljára a karvai színjátszótábor közönsége a kollégium ebédlőjében. Előkerült Barbie baba meg a Csillagok háborúja birodalmi bombázói, persze, a fiatalok alakításában, lányok és fiúk gondjai peregtek előttünk, és a szerelem meg a féltékenység minden mennyiségben. Végül megérkezett A Felnőtt, kiosztotta a takarókat, mindenki aludni tért, a Felnőtt pedig eloltotta a villanyt. A valóságban is, és jelképesen is így ért véget az idei utolsó karvai produkció. Az előadásban a bősi Ilka Adrián, az Industria Duó zenésze gitározott. „Úgy kezdődött, hogy mindjárt a tábor elején improvizációs játékokat játszottunk a két csoportvezetővel. Ajátékok során megismertük egymást, az előadás ezért rólunk szólt. Mindenki elmondta az álmait, azután előadtuk. Az enyém a féltékenységről szólt” - mondja a fiatal műszaki egyetemista. „Ez a tábor az egésznek az alapja” Kárpáti Péter a lányának tapsolt Karván, aki a Délutáni álom szereplője volt. „Nemcsak a lányomnak, hanem az egész társaságnak, az egész tábornak is tapsoltam. Jó volt látni, ami itt történt” - értékelt a drámaíró, aki ott volt az idei Jókai Napokon, ezért az amatőr színjátszásunkról is véleményét kértem. „A Jókai Napok koncentráltabb és egységesebb színjátszófesztivál, mint amilyeneken eddig voltam. Magasabb színvonalú előadások kerültek a nézők elé, mint amikhez hozzászoktam. Most már kiderült számomra, hogy ez a tábor az egésznek az alapja. Az itteni munka indítja be a folyamatot. Utána következnek az ödetek, a próbák, az újabb munka.” Mi a dolga ma a világban a színháznak?, kérdeztem. „A színház annyit tehet, hogy játszik. Az is lényeges, hogy ne a pénzről szóljon. Ezért olyan fontos számomra az amatőr színjátszás. Ha a színházba beszivárog a pénz, szét- maija az egészet, és nem marad benne semmi.” Kárpáti Péter most annak örül, hogy lánya jövőre újra szeretne a színjátszótáborba jönni. Bizonyára mind a harmincötén így vannak ezzel. Akik tíz nap alatt négy előadást varázsoltak izgalmas terekbe. Karván, a színházi bázison. Gyönyörű napsütésben. Meg egykevés esőben. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
