Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-06 / 182. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 6. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Indul a választási harc A Magyar Polgári Párt (MPP) teljes mértékben a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ) hárította annak felelőségét, hogy Erdélyben nem sikerült megteremteni a magyar politikai egységet az őszi parlamenti választásokra. Az MPP szerint az RMDSZ elfogadhatatlan feltételeket támasztott. A háttérből azonban felsejlik az MPP másik elégedetlensége is: a helyhatósági választásokon alulmaradt jelölteket egyik alakulat sem indíthatta volna. Ez azt jelentette volna, hogy a funkciót vesztett Szász Jenőből nem lehetett volna képviselő, (nol) Új hidegháború Oroszország és a Nyugat között Sok hűhó semmiért? Amióta az orosz katonai repülőgépek ismét feltűnnek a nyugati félteke radaremyőin, újra felidéződik a hideg- háborús hangulat Moszkva és a Nyugat viszonyában. MTl-ELEMZÉS Az orosz haderő, amely 1,1 millió katonájával az egyik legnagyobb létszámú a világon, nemcsak a levegőben mutatja meg magát újra a világnak, hanem vízen és szárazföldön is. Az orosz flotta hajói ismét járőröznek a Földközi-tengeren és az Atlantióceánon, s az orosz csendes-óceáni flotta nagyszabású hadgyakorlatot tervez a közeljövőben. Vlagyimir Putyin előző elnök fáradhatatlanul hangoztatta nyolc hivatali évében az orosz haderő feltámadását, arra számítva - nem is alaptalanul -, hogy ez tekintélyt szerez neki a hazai közvéleményben. Ám miközben belpolitikai síkon hasznot húzott ebből a propagandából, külpolitikailag a rivális Egyesült Államok kormányának csinált vele hasznot. George Bush amerikai elnök nem győzött hivatkozni Moszkva hadsereg-korszerűsítésére, amikor 696 milliárd dolláros katonai költségvetést indítványozott a kongresszusnak a 2009-es pénzügyi évre. „A posztszovjet idők egészét tekintve most áll a legmagasabb szinten az orosz fegyveres erők harckészsége” - támasztotta alá az elnök érvelését Michael Maples altábornagy, az amerikai katonai titkosszolgálat (DIA) vezetője. Csakhogy az orosz fenyegetésre való hivatkozás olcsó ürügy - írta elemzésében a Der Spiegel. A német hetilap elemzője szerint Washington valójában már nem tart Oroszország katonai képességeitől. 2007-ben, amikor a teljes orosz katonai költségvetés 35,4 milliárd dollárt tett ki, az Egyesült Államok csupán hírszerzésre 43,5 milliárd dollárt költött. Az amerikai védelmi költségvetés 430 milliárd dollárra rúgott abban az évben, a háborús pótköltségvetés pedig további közel 200 milliárd dollárra. Összesen tehát csaknem 630 milliárdot fordítottak abban az esztendőben katonai célokra az Egyesült Államokban, hozzávetőleg tizennyolcszor annyit, mint Oroszországban. „Az orosz katonai erő gyors gyarapodásának tézise alaptalan, semmi köze a valósághoz. Csupán része annak a propagandának, amellyel a Kreml megpróbálja megtéveszteni a közvéleményt” - idézte a német hírmagazin Szta- nyiszlav Belkovszkijt, a Nemzetstratégiai Intézet nevű, független moszkvai szervezet vezetőjét. A Belkovszkij vezetése alatt álló intézet tanulmánya szerint az orosz hadsereg mindössze 90, már elavult típusú új harckocsit kapott az utóbbi hét év folyamán az egyetlen még működő, uráli tankgyárból. Az új típusú T-95Oroszország elvesztheti azt a képességét, hogy atomfegyvereivel sakkban tartsa potenciális ellenségét... őst már másfél évtizede ígérik, de még mindig várat magára. Az összes katonai repülőgépnek és helikopternek csupán ötven százaléka van bevethető állapotban, s mintegy négy és fél ezret kell kiselejtezni közülük a közeljövőben. Az intézet tanulmánya szerint Oroszország elvesztheti azt a képességét, hogy atomfegyvereivel sakkban tartsa potenciális ellenségét, ha nem változik semmi ezen a téren. Nyolc-tíz év alatt a hagyományos fegyverzet terén is lesüllyedhet egy közepes európai ország szintjére, és még olyan államoktól is elmaradhat, mint Törökország vagy Japán. Számos orosz katonai szakértő osztja - legalább részben - az intézet helyzetmegítélését. A tanulmány szerint az is nagy probléma az orosz stratégiai gondolkodásban, hogy a Kreml és a hadsereg vezetői még mindig az orosz-amerikai szembenállás prizmáján át nézik a világot, és szinte mániákusan paritásra törekszenek a nagy riválissal, miközben a hadászati paritás már csupán illúzió. Ugyanakkor nincs reális elképzelésük a jövendő katonai veszélyekről. „Ma már meglehetősen kétséges annak a feltevésnek a helyessége, hogy a NATO a fő potenciális ellenségünk” - írják tanulmányukban a Nemzetstratégiai Intézet szakértői. Oda kell viszont figyelni Pekingre, hiszen Kína várható teijeszkedése főleg Oroszország felé fog irányulni; erre utalnak a kínai propaganda egyes elemei és a hatalmas szomszéd haderejében végbemenő változások is - idézte a Der Spiegel az intézet vezetőjét. Egy fiatal lány meggyilkolásával vádoltak ártatlan zsidókat - az ügy antiszemita indulatokat ébresztett 125 éve zajlott a tiszaeszlári vérvádper MTl-HÁTTÉR A napokban volt 125 éve annak, hogy a nyíregyházi városházán elsőfokon kihirdetették a felmentő ítéletet a tiszaeszlári vérvádper néven elhíresült ügyben, amelyben antiszemitizmusra épülő koholt vádak alapján gyanúsítottak gyilkossággal ártatlan zsidókat. Áz ügy nemzetközi visszhangra tett szert, s országszerte zsidóellenes kirohanásokat gerjesztett. 1882. április 14-én Solymosi Eszter, a Szabolcs megyei 14 éves cselédlány rejtélyes körülmények között eltűnt. Egy Móric nevű gyerek tanúvallomása szerint a lány rituális gyilkosság áldozata lett: a tiszaeszlári zsinagógában három sakter metszőkéssel elvágta a szűz lány nyakát, vérét edénybe gyűjtötte és a húsvéti pászka készítéséhez használta. A korabeli leírások szerint a fiú ezt a zsinagóga kulcslyukán keresztül látta, s elmondása alapján 15 zsidó embert vontak bűnvádi eljárás alá. Július 18-án előkerült Solymosi Eszter sértetlen holtteste a Tiszából, ám ezt egyesek azzal magyarázták, hogy a zsidók egy másik női tetemet csempésztek oda. A hamis bizonyítékok begyűjtése, a hamis tanúk felkészítése egy éven át tartott. Végül 1883. nyarán Nyíregyházán került sor a bírósági tárgyalásra. A londoni Times, a The New York Times, és más neves lapok sokat foglalkoztak a témával, így az egész világ figyelemmel kísérhette a fejleményeket. Eközben az országban antiszemita atrocitások történtek, zsidó boltok kirakatait verték be, Pozsony megyében pedig statáriumot hirdettek. A perben a község több zsidó lakosát is gyilkossággal vádolták. A tárgyaláson a kor jeles ellenzéki politikusa, az egykori vármegyei ügyész, majd ország- gyűlési képviselő, Eötvös Károly látta el a védelmet. A bírósági eljárás során a vád összeomlott, a holttestet újraboncolták, a szakértők véleménye a védelmet igazolta. Valamennyi terhelő adat, a vád minden tanúja hamisnak bizonyult. A per 1883. június 19-én kezdődött, és 33 napig tartott. Eötvös Károly hétórás védőbeszédben bizonyította, hogy antiszemitizmusra épülő, koholt vádakról van szó, Solymosi Eszter halálához a helyi zsidó közösség tagjainak semmi köze, nem ölték meg a lányt, aki valójában vízbe fulladt. A bíróság 1883. augusztus 2-án hozta meg ítéletét, amelyet másnap hirdettek ki: eszerint valamennyi vádlottat felmentették. A döntés újabb antiszemita zavargásokat váltott ki. Eötvös Károly A nagy per, amely ezer éve folyik s még sincs vége című, 1904-ben megjelent művében nemcsak a tiszaeszlári ügy, hanem a korábbi perek és az antiszemita vérvádak történetét, szociológiáját, tömeglélektanát is megírta. Eötvösnek európai hírnevet szerzett a tiszaeszlári per, ahogy Emile Zola francia írónak egy évtized múlva a Dreyfus-per. A vérvádat a középkor óta rendszeresen felelevenítik, noha több pápa és Luther is alaptalannak minősítette. A vérvád Magyarországon 1494-ben jelentkezett először, ekkor máglyán égették el a megvádolt nagyszombati zsidókat. A modem antiszemitizmus is gyakran szította a vérvád hiedelmét, a trianoni trauma, majd az elcsatolt területekről beáramló menekültek elhelyezkedési nehézségei bűnbak után kiáltottak, és erre egyesek szemében a zsidóság látszott a legalkalmasabbnak. Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című, 1931-es regénye a hazugságokra építő hatóságokat pellengérezte ki, Sándor Iván A vizsgálat iratai címmel ismertette 1973-as tiszaeszlári kutatásainak eredményeit. A per történetét Elek Judit is feldolgozta Tutajosok című 1989-ben készült filmjében. ___________ KOMMENTÁR ___, * - BfiB* •/: - ' , Komolytalan CZAJL1K KATA11N Minden, akár szerény sütnivalóval rendelkező szemlélő csak mosolyogni tud az MKP vehemenciáján, amellyel az alkotmánybíróság elé akarja vinni az új sajtótörvény ügyét. A szerinte alkotmánysértőjogszabály elfogadását megelőzően a magyar párt ugyanis cserbenhagyta ellenzéki társait, akik a Lisszaboni Szerződés bojkottjával akartak engedményeket kicsikarni a koalíciótól éppen a sajtótörvény kapcsán, így részben az MKP felelős a törvény mai formájáért. Ennek ellenére még nevetségesebb az SDKÚ és a KDH álláspontja, amelyek puszta truccból nem csatlakoznak Csákyék kezdeményezéséhez. A két jobboldali párt úgy tesz, mintha simán megtehetné, hogy csak úgy dobja a harmadik ellenzékit. Az igazság azonban ennek pontosan a fordítottja: a 2006-os választásokon elbukott három párt együttesen sem közelíti meg a kormánykoalíció támogatottsági mutatóit, de már a Robert Fico-vezette Smerét sem. Az ellenzékiek képtelenek profitálni még a koalíció egyre gyakoribb és egyre nyilvánvalóbb botrányaiból is, sőt, az az abszurd helyzet állt elő, hogy ezek is a kormányoldal népszerűségét növelik, amely soha nem látott magasságokba szökell. Ilyen körülmények között az ellenzéknek nemhogy nem kellene bazíroznia az egymás közti nézeteltéréseken, hanem az 1998-ashoz hasonló egységfrontot kellene alakítania. Azon kívül, hogy a választók kedvelik az érő és az összetartás demonstrálását, az összefogást az is indokolttá tenné, hogy a három ellenzéki párt hivatalos ideológiája szinte megkülönböztethetetlen egymástól, és szöges ellentéte annak, amit a kormánykoalíció képvisel. Látszólag tehát minden a közös fellépés mellett szól, a valóság mégis egészen más. A nacionalista-populisztikus kormánykoalíció tündöklését azonban merőben másként reagálja le az ellenzék. Az SDKÚ és a KDH, amelyek ráadásul a párthasadás szépségeinek is ki vannak téve, a struccpolitikát választották. Vezetőik egyszerűen nem vesznek tudomást a tényekről, abban reménykedve, hogy majdcsak történik valami, hiszen Ficónak is előbb-utóbb meg kell botlania. Ez a hozzáállás persze érthető, hiszen ha Dzurinda és Hrušovský csak egy pillanatra is levennék a szemvédőt, nyilvánvalóvá válna a számukra, hogy nincs többé helyük pártjaik élén. Az MKP ehhez képest jobban érti az „idő szavát”. Annyira, hogy a jövőbeni kormánytagság reményében történő Smerhez való dörgölőzése helyenként a jó ízlés határait súrolja. Ezért sem lehet komolyan venni, ha az MKP most az alkotmánybírósághoz fordul a sajtótörvény miatt, de még kevésbé vehető komolyan a másik két ellenzéki párt érvelése, miért nem támogatja a lépést. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A magyarok az ukrán határon nem mindig ellenőriznek kellő komolysággal, mert az ott élő magyar nemzeti kisebbség nem akar újabb vasfüggönyt - indokolta Norbert Darabos, a távozó osztrák kormány szociáldemokrata védelmi minisztere a hadsereg határszolgálatának meghosszabbítását. Darabos a Profil című hetilapnak úgy fogalmazott, hogy a határvidéken élő lakosság marasztalná a katonaságot, mert bár a bűnözés a szomszédos országok schengeni csatlakozása óta nem nőtt, a hadsereg jelenléte elriasztó hatású, s fokozza az ott élők biztonságérzetét. Az összesen 1450 kilométer hosz- szú - magyar, szlovák és szlovén - határszakaszon 1990 óta segít a hadsereg a határőrségnek az illegális bevándorlás megakadályozásában: az első években negyvenezernél is több engedély nélkül Ausztriába tartó menekültet fogtak el - a schengeni bővítés előtti utolsó évben ez a szám hat-hétezerre csökkent, tavaly pedig alig 1500 volt. Jelenleg 700 fős katonaság járőrözik a határtérségben, mindenfajta intézkedési jog nélkül: mandátumuk csupán megfigyelésre és a rendellenesnek ítélt helyzetek jelentésére korlátozódik. Ilyesmire a tavaly decemberi határnyitás óta 357 esetben került sor: 54-szer lopás, betörés, illegális kereskedés miatt rendőri intézkedés is bekövetkezett. Legutóbb, két hónapja az egyik burgenlandi határ menti faluban a katonaság szemfülessé- gének köszönhetően színesfémtolvajokat fogtak el, máskor gépkocsifeltörést akadályoztak meg. A katonaság itteni határszolgálatát kifogásolók mindenesetre nem tartják indokoltnak, hogy holmi tyúklopás miatt a hadsereg megbízatását meghosszabbítsák: van, aki úgy véli, nincs jó hatással a tétlenség az érintett katonákra, mások a szomszédos, immár a schengeni övezethez tartozó országok neheztelésétől tartanak. Norbert Darabos ezt azzal hárítja el, hogy a kérdést megvitatta a szlovák és a magyar illetékes politikusokkal, akiknek nincs kifogásuk a katonai jelenlét meghosszabbítása ellen. Darabos hangsúlyozta: az intézkedés a lakosság érdekeit szolgálja, s nincs köze a választási kampányhoz. Samu István vezérőrnagy, az ORFK rendészeti főigazgatója felháborítónak nevezte, és visszautasította Darabos kijelentéseit. Samu tábornok szerint a közös magyar-osztrák statisztikák szerint schengeni csatlakozásunk óta 85 százalékkal csökkent az Ausztriából visszaküldött illegális migrán- sok száma a korábbi évekhez képest, s harmadával nőtt a külső határon elfogott határsértőké. Burgenlandban a bűnözés nem nőtt - csökkent. ,Ausztria sem kontaktpontokon szolgáló tisztviselőin keresztül, sem diplomáciai úton nem emelt soha kifogást a magyar határellenőrzéssel szemben” - szögezte le Samu István. Brüsszelben sem tett észrevételeket, márpedig a határellenőrzés esetleges visszaállítását előzetesen ott kellene elfogadtatni.
