Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-30 / 202. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 30. Szalon 17 KÖNYV A Shakespeare és a lepkék KESERŰ JÓZSEF Irodalombarát körökben nem lehet kétség afelől, hogy az utóbbi idők egyik legizgalmasabb könyv- kiadási vállalkozása Vladimir Nabokov műveinek egységes arculattal történő megjelentetése az Európa Könyvkiadónál. Nemcsak azért, mert a Nabokov-rajongók új és ízléses formában juthatnak hozzá egy-egy korábbi kedvencükhöz (ámbár ez sem elhanyagolható szempont), hanem főként azért, mert a tervezet magában foglalja néhány, magyarra mind ez ideig át nem ültetett Nabokov- mű kiadását is. A pálya korai szakaszában született Kétségbeesés után most az életmű egyik kulcsdarabja, a Gyér világ is megérkezett végre a magyar olvasóhoz. A Gyér világ a kritika egybehangzó véleménye szerint a Lolita szerzőjének egyik legjobb, s egyben legkülönösebb alkotása. Benne van szinte minden, ami miatt Nabokovot szeretni lehet: a nyelvi leleményekkel tarkított, sajátosan nabokovi regénynyelv, a szövegközi utalások sűrűn szőtt hálója és a posztmodem próza másik elma- radhatadan tartozéka, a tükröződések játéka. Ezek mellett pedig a művészetre, s különösen az irodalomra vonatkozó reflexiók, s nem utolsósorban a titokzatosság, amely mélyen áthatja a regény világát. De haladjunk sorjában! A regény címe máris utalásként értelmezhető: egyrészt idézet Shakespeare Athéni Timon jóból, másrészt pedig ezt a címet viseli a Nabokov-regény fiktív amerikai költőjének, John Shade-nek a 999 sorból álló poémája is. Első látásra a regény középpontjában ez a - magyar kiadásban mintegy harminc oldal terjedelmű - költemény áll, amely a költő életművének csúcsaként is felfogható. (John Shade utolsó művéről van szó ugyanis, mint az rögtön az elején kiderül.) Shade verse már önmagában is izgalmas alkotás, de még izgalmasabbá válik azoknak a kommentároknak a fényében, amelyeket a regény első számú elbeszélője, Charles Kin- bote mellékel hozzá. Kinbote-ról - aki jelenleg az Egyesült Államokban tevékenykedik egyetemi oktatóként, és nem sokkal a tragédia bekövetkezése előtt kötött barátságot bálványozott költőjével, John Shade- del - megtudjuk, hogy egy „mesz- szi északi ország”, Zembla szülötte. A költeményhez írt előszavából pedig az is ltiderül, hogy némi nehézségek árán sikerült csak megszereznie (és megtartania) a mű kommentált kiadásánakjogát. Nabokov műve tehát két szövegből áll: egy műből és annak kommentárjából. És itt kezdődnek a problémák. Mű és értelmezés viszonya általában tisztázottnak mondható: az előbbi elsődleges az utóbbihoz képest, hiszen ha nem volna mű, akkor nem lenne mit értelmezni. „Eredeti szöveg” és „kommentár’ viszonya azonban Nabokovnál megfordul, pontosabban állandóan helyet cserél. Némi idő elteltével ugyanis már lehetetlen eldönteni, hogy melyik szöveg számít elsődlegesnek. Kinbote meglehetősen sajátos kommentátornak bizonyul. Az olvasó erre már az előszó nem hagyományos hangütése kapcsán is felfigyelhet. (Lásd például az oda nem illő kiszólást: A jelenlegi szállásommal átellenben egy nagyon lármás vidámpark üzemel.”) Még feltűnőbb azonban, hogy a kommentárok mintha egyre inkább valami egészen másról kezdenének beszélni: a Zemblában kitört forradalomról, a zemblán király meneküléséről és az ellene készülő merényletről. Kinbote szövege alig leplezett túlértelmezésnek tűnik - legalábbis első pillantásra. Néha még ürügy sem kell ahhoz, hogy el-elkalandozzon Zembla történelmének útvesztőiben. De miért olyan fontos számára (is) Zembla, hogy a költemény értelmezése helyett inkább vele foglalkozik? A fiktív ország neve egyike Nabokov nyelvi leleményeinek; a szó egyaránt utalhat a földre (mégpedig a szülőföld - rodnaja zemlja - értelemben) és - az angol resemble szó révén - a hasonlóságra. Zembla, mint azt az elbeszélő is megjegyzi, a Hasonlók országa. E két utalás megszabja az értelmezés irányait. Egyfelől lehetővé válik, hogy Zemblát Oroszország (Nabokov szülőhazája) irodalmiasított tükörképének tekintsük (ámbár Kinbote mintha nem helyeselné ezt az értelmezést, de ez nem számít, hiszen mint láthattuk - értelmezés dolgában nem tűnik igazán megbízhatónak). Ebben az értelemben a történet (a Kinbote által elmondott és a Nabokové is) olvasható a hazáját vesztett emigráns író történeteként is. És nyilvánvalóan nem ez a regény egyetlen önéletrajzi utalása. Másfelől pedig Zembla - s ez az értelmezésirány termékenyebbnek látszik - a művészet és a szabadság (a két fogalom Nabokovnál egyenértékű) képzeletbeli országaként is felfogható. Innen nézve pedig a Gyér világ egyike a század kimagasló „művészregényeinek”, azaz olyan regényeinek, amelyek valamiképpen a művészet mibenlétével foglalkoznak. Zembla és történelme ugyanis nem csupán a képzelet terméke - mint az Kinbote narrációjának hangneméből szinte azonnal kitűnik -, hanem több is annál: az a hely, ahová a képzelet szabadon elkalandozhat. Az elbeszélő pedig nem fogja vissza magát. Kinbote jellemzően nabokovi figura: az impozáns külső labilis belsőt rejt. Gyakran kínozzák gyötrelmes fejgörcsök, hal- lucinációk, váratlan érzelmi kitörések, üldözési mánia és önértékelési zavarok. Nem csoda, ha egy idő után az az érzésünk támad, hogy egy őrülttel állunk szemben (ha ez a pontatlan kifejezés mond egyáltalán valamit), aki viszont - talán éppen azért, mert őrült - valami olyasmit képes létrehozni, ami messze meghaladja a mindennapi élet sivárságát. Megalkotja a maga világát, amely egyszerre fennkölt és ironikus. (Gondoljunk csak az olyan részletekre, mint az ír származású zemblán őr „ruszki micisapkában” vagy a Hímsellő című „remek régi melodráma”.) Kommentárját át- meg átszövik a különböző, regényen belüli és más szövegekre történő utalások. S mint szó volt róla, akadnak utalások Nabokov életére is. S bár jómagam azt a nézetet nem osztom, hogy a Nabokov-regény megértéséhez elengedhetetlenül szükséges a lepkék fajtáinak és életének beható ismerete (Nabokov szenvedélyes lepkegyűjtő volt, s a Gyér világban számos utalást találunk a lepkékre), abban azonban biztos vagyok, hogy Shakespeare nélkül nem igazán tudunk eligazodni a regény szövevényes világában. Egy poéma és annak túlértel- mezése. Ha csupán ennyiről volna szó, a Gyér világ nem az volna, ami: a huszadik századi világirodalom egyik alapműve. A két szövegnek és fiktiv szerzőiknek a viszonya a regény végére olyannyira összetetté válik, hogy az olvasó teljesen elbizonytalanodik afelől, hogy ki kicsoda ebben a talányos könyvben. Ki a király (van-e egyáltalán?), ki a szereplő, s ki az író? Ki szerepel kinek a történetében? Másképpen szólva: ki ír és ki az, akit írnak? Müyen összefüggés van a Kinbote és a Botkin nevek között, és mi köze van Shade-nek az Árnyékok szervezetéhez? Csak annyi bizonyos, hogy egy nagy bábjátékos tartja kezében a szálakat, ám mindezt nem azzal a céllal teszi, hogy önmagát tüntesse fel minden titkok tudójának. Inkább bölcsen hagyja, hogy titkát felfedezze bárki, aki át tudja magát adni ennek a lenyűgöző szöveguniverzumnak. (Vladimir Nabokov: Gyér világ. Fordította Tótfalusi István. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2008) PROGRAMTIPPEK ŐSZRE A dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház rendezvényeiből 2008. szeptember 27. (szombat) „Másképpen lesz holnap...” Pódiumműsor a Holnap centenáriuma alkalmából. Közreműködnek: Barabás Zoltán költő, Meleg Vümos színművész. A templomos Ige című, id. Görözdi Miklós nyugalmazott dunaszerdahelyi református esperes, lelkész tiszteletére megjelent kötet ünnepélyes bemutatója. Bemutatja: Roncsol László. 2008. október 2. (csütörtök) Dobrovits Mihály (szerk.): A becsvágy igézetében. A 2007. évi Vámbéry-konferencia előadásai. Bemutatja: Krasztev Péter; Vám- béry Ármin: A magyarság bölcsőjénél. Bemutatja: Tasnádi Edit. Az estet vezeti: Simon Szabolcs. 2008. október 9. (csütörtök) 2008. november 6. (csütörtök) A Palócföld folyóirat estje (Mizser Attila főszerkesztő); Szávai Attila: Fészercsend című kötetének bemutatója. Fazekas József (szerk.): Emlékkönyv Zeman László 80. születésnapjára. Bemutatja: Fazekas József. 2008. október 16. (csütörtök) 2008. november 13. (csütörtök) Lacza Tihamér: Tankönyvek hősei. Bemutatja: Csicsay Alajos. Jozef Leikert: Múlandóság. Bemutatja: Szászi Zoltán. 2008. október 23. (csütörtök) 2008. november 20. (csütörtök) Tóth László: Kötélen, avagy Amint az ég... Bemutatja: Zalán Tibor. Pomogáts Béla: Magyar tájak- magyar irodalom. Bemutatja: Tóth László. 2008. október 30. (csütörtök) 2008. november 27. (csütörtök) Bettes István: Égtengerúszta- tó. Bemutatja: Hizsnyai Zoltán. Lacza Tihamér 60 éves. Az ünnepeltet köszönti: Dr. Kiss László. Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
