Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-27 / 200. szám, szerda
18 Sport ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 27. www.ujszo.com Kiss Tamás és Kozmann György, edzőjükkel, Ludasi Róberttel Gergely István sok magyar zászlóra ráírta a nevét (Somogyi Tibor felvételei) < \ Vajda Attila átszellemülten énekelte a Himnuszt Ezer szurkoló várta a hazatérő magyar olimpiai csapatot a budapesti SYAAA csarnokban „Utánozd a zászló hangját!” „Emeld feljebb, hadd látszódjon” - mondja a haverjának egy magyar szurkoló, miközben az éppen nyilatkozó Kozmann György mögött próbálnak kifeszíteni egy óriási magyar zászlót, „Kozmann, Kiss, Kóló” felirattal. „Ez rádióinterjú lesz” - szólal meg félénken a riporter, mire a drukker erélyesen rászól a haverra: „Akkor utánozd a zászló hangját!” BŐDT1TAN1LLA Ekkor már túl vagyunk a hivatalos ünneplésen (mert mindazok ellenére, hogy az előzetes híradások arról szóltak, nem lesz hivatalos ünnepség a hazatérő olimpikonoknak, a SYMA csarnok tökéletesen megkomponált piros-fehér- zöld színpadát, a kétszer elpróbált diadalmas felkonferálást, Schmitt Pál és Gyenesei István hangzatos beszédét nem nagyon lehet spontánnak nevezni), egy feleslegesnek tűnő MOB-elnötó magyarázkodáson (Most akkor mennyi aranyat is nyertünk? Na igen, hármat, de mivel 16 ember nyerte ezt a hármat, ezért ez tulajdonképpen 16 példakép az országnak, nagyszerű arany-arány...), és a pekingi olimpiai csapat végre szabadon vegyülhet az ezer fős tömeggel. ♦ ♦ ♦ A hosszú hajnali várakozás alatt (az eredetileg fél hatra meghirdetett érkezésből végül majdnem fél nyolc lett) három fő embertípust tudunk megfigyelni: az elsőben vannak a rokonok, barátok, elkötelezett szurkolók, a második „fajta” az autogramvadász, és persze ott vannak az újságírók is - a pekingi olimpikonok e három csoport tagjai között próbálnak valahogy levegőt kapni, ami egyáltalán nem könnyű. A Kozmann Györggyel bronzot nyert Kiss Tamás a tizedik autogram után rá is döbben, ez így nem mehet tovább: „Azt hiszem, nagyon gyorsan ki fogok találni valami rövidebb aláírást!” Van, aki csak autogramot kér, van, aki gratulál is: egy lány csak megáll a kenus előtt nagyra nyílt szemekkel, aztán nagy nehezen kinyögi: „Nagyon erősek vagytok... Emberileg...” Kétszer fut neki a szövegnek, de így is majdnem elsírja magát. Kiss elkomorodik, messze néz, kurtán felel. „Igyekeztünk.” ♦ ♦ ♦ A „C3” legénysége mellett Vajda Attilát is majdnem szétszedik, de Vajda állja az autogramvadászok rohamát, látszik, hogy ez sem érte meglepetésként. „Az eredményhirdetéskor találtad ki, hogy először körbemész a dobogó körül, és mindkét riválisodnak gratulálsz?” - kérdezik tőle. „Nem” - hangzik a válasz; hja kérem, ha valaki négy éven át azt tervezi, hogyan fogja megnyerni az olimpiát, van ideje kidolgozni a részleteket. Olimpiát akart nyerni Kovács Katalin is, párosban nyert is, de a hőn áhított egyéni arany nem jött össze. „Aláírtad volna előre, hogy Pekingben nyersz egy aranyat és egy ezüstöt, és lesz egy negyedik helyed?” - faggatják. „Nem, nem írtam volna alá semmit, én szeretek megküzdeni az érmeiméit” - jelenti ki Kovács határozottan, aztán pár perc múlva már azt ecseteli, a 4. hely nem rossz eredmény. Ha tényleg így gondolja, örülünk. ♦ ♦ ♦ Az olimpikonok fogadásán Kína is képviselteti magát. „Kína újságíró vatyok, szeretnék kérdezni benyomások Peking” - áll oda minden sportolóhoz a kínai kolléga. Nem tolakodó, kedvesen mo-. solyog, nem is utasítja el senki. Nem igazán vagyunk biztosak benne, hogy a válaszokat is érti, de nagyon kitartó, az utolsók között távozik. Az olimpikonok nagy része már rég elment, a Kozmannt és Kisst körülvevő kör is ritkul. A vízilabda-válogatott tagjai összegyűjtik nemzetiszín pántlikás, illetve vízipólósapkás gyerekeiket, és lassan ők is hazafelé veszik az irányt. Molnár Tamás húzza maga után a táskáit, egy tűsarkú cipős nő kiabálva szalad utána. Molnár gyorsan fordul meg, hogy aláírja a felé nyújtott plakátot, a táskák nagy robajjal felborulnak, de Molnár csak nevet. Ennyi kellemetlenséget nem megér egy olimpiai bajnoki cím? i i Komárom szívében köszöntötték a pekingi olimpiáról hazaérkezett kajaknégyes tagjait, edzőjüket és Odor Éva asztaliteniszezőt Hosszú percekig zúgott a Klapka téren: Szép volt, fiúk... V. KRASZNICA MELITTA Komárom. Több száz fős örömittas, ünneplő tömeg fogadta hétfőn este a Klapka téren a Peringből ezüstéremmel hazatérő komáromi kajaknégyes tagjait - Riszdorfer Ri- chárdot, Riszdorfer Mihályt, Vlček Eriket és Tarr Györgyöt - valamint Odor Évát, aki egyedüli szlovákiai asztaliteniszezőként a 33. helyezést érte el a vasárnap véget ért olimpián. A kivetítő vásznon többször levetítették a sunji döntőt, így mindenki újra és újra átélhette a verseny izgalmait. Határtalan volt az öröm, amikor végre a színpadra léptek a fiúk, hosszú percekig zúgott a „Szép volt, fiúk” és zúgott a taps. A kiváló sportolókat először Bastrnák Tibor polgármester köszöntötte, majd Keresztényi Gábor faggatta őket érzéseikről. Jelezte nekik, hogy a komáromiak számára ők az ezüstérem ellenére aranyfiúk, akiknek egy emberként szurkolt az egész város, és akikre rendkívül büszkék. Tarr György előtt külön megemelte képzeletbeli kalapját, hiszen súlyos betegséget legyőzve kapaszkodott fel ismét az élvonalba, és ért fel az olimpiai dobogóra. A rangidős Riszdorfer MiSzínpadon az ünnepelt olimpikonok, balról: Vlček Erik, Riszdorfer Richárd, Riszdorfer Mihály, Tarr György és Odor Éva (Vas Gyula felvétele) hályhoz intézett legfontosabb kérdés természetesen az volt, folytatja-e pályafutását a londoni olimpiáig. A tömeg lélegzetvisszafojtva várta a választ, és amikor elhangzott a remélt igen, ismét felzúgott a taps és az éljenzés. A sydneyi negyedik, az athéni harmadik és a pekingi második helyezést követően Londonban csak arany következhet? - szólt Vlček Erikhez a következő kérdés. Szlovákia legjobb kajakosa társai nevében ígérte: ezentúl is mindent megtesznek azért, hogy a legfényesebben csillogó olimpiai érmet is hazahozzák. Ricsi, a vezérevezős pedig hozzátette: ő továbbra is óriási tempót diktál majd, csak bírják a többiek. Az ünneplésből természetesen kijutott Soós Tibor mesteredzőnek is. Az elkövetkező napok, hetek a pihenés jegyében telnek, amibe egy Komárom-Dunamocs kerékpártúra is belefér. És hogy ez mit jelent? A fiúk egyszer egy évben - általában sikeres világversenyt követően - kirúgnak a hámból, nyeregbe pattannak, és Komáromból indulva Dunamocsig valamennyi útba eső kocsmába betérnek. Azt azonban, mikor kerítenek sort erre a különös túrára, nem árulták el...
