Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-27 / 200. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS TI. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉMET LAPOK A grúziai konfliktus hatá­sára változóban van Német­ország Oroszország-politiká- ja - írták a német lapok. A Süddeutsche Zeitung üd­vözölte a fejleményt. A lap szerint eddig Németország - azzal együtt, hogy a nyugat szüárd alkotórésze - megkü­lönböztetett kapcsolatokat ápolt Oroszországgal, s az orosz vezetés is különleges megértést remél Berlintől. Am a grúziai háború cezúrát jelent az eddigi német-orosz vi­szonyban a müncheni lap sze­rint: a konfliktus miatt Berlin rákényszerül eddigi Oroszor- szág-politikájának felülvizs­gálatára. Németországnak in­kább arra lenne szüksége, hogy egy minden romantiká­tól mentes, nyüt munkakap­csolatban legyen Oroszor­szággal-írta a liberális lap. A Handelsblatt című gazdasági-pénzügyi lap ezzel szemben sajnálkozik az el­veszni látszó kiegyensúlyo­zott német Oroszország-poli- tika felett. Berlin a konfliktus kirobbanása óta igyekezett középutas politikát folytami - írta a lap. A hivatalba lépése óta elődjénél józanabb Orosz- ország-politikát folytató An­gela Merkelre azonban most nyomás nehezedik a Bush- kormányzat, Grúzia és egyes EU-tagállamok részéről, s végérvényesen elveszni lát­szik az egyensúly - állapította meg. Amellett, hogy Berlin egyre keményebb hangnemet használ Oroszországgal szem­ben, és EU-tanácskozást java­solt a kaukázusi válságról a térség országainak (de nem feltétlenül Oroszországnak) a részvételével, a kancellár hét­főtől három, Moszkvával szemben rendkívül kritikus EU-tagállamban kezd látoga­tást - mutatott rá a Handels­blatt. Mindez úgy hat a lap sze­rint, mintha Berlin állást fog­lalna valamelyik fél mellett ebben a bonyolult konfliktus­ban. A helyes politika az volna, ha Moszkva komoly bírálatát a Nyugat és Oroszország közös érdekeinek hangsúlyozása kísérné. Ehhez pedig kellene Németország hangja - vélte a német gazdasági lap tudósí­tója. (mti) Gyakran a családi kötelékek elvesztésével jár a cigány fiatalok felemelkedése Nem felelősek egymásért Sok esetben a családi köte­lék megszakadása az ára annak, hogy a kelet-euró­pai cigány fiatalok kiemel­kedjenek a szegénységből- írja Debrecenben keltezett írásában a Süddeutsche Zeitung. MT1-ÖSSZEFOGLALÓ A tudósító, Michael Frank a ci­gány, s egyszersmind a magyaror­szági román kisebbséghez tartozó Florin felemelkedésén keresztül mutatja be a jelenséget. A 35 éves fiatalember ma ügy­véd, Budapesten praktizál, holott kétszeresen is hátránnyal indult: románajkú és cigány. Ahogy azt a Süddeutsche Zeitung megjegyzi, „ez a kombináció már-már emészt­hetetlen keverék a hazafias ma­gyarok számára”. Miközben odahaza, egy piciny kelet-magyarországi faluban büszkék a fiúra, számítanak rá, és örülnek a pénznek, amit küld - sem a szülőknek, sem Florin hat testvérének nincs állása, ha nem lenne a támogatás, csak a kevéske állami segélyből tengődnének - ma már furcsamód inkább ven­dégként fogadják a szülői házban, semmint gyerekükként. A siker el­idegenítette az övéitől. Ugyanerről a tapasztalatáról számol be a 31 éves Usnija, egy vajdasági roma család Bécsben dolgozó saija. A lap megszólaltat egy cseh néprajzkutatót, Marek Jakoube- ket, aki szerint ezt az árat sok ci­gánygyereknek meg kell fizetnie, akinek sikerül kitörnie a szegény­ségből. A hagyományos roma kö­zösségekben a rokonság és a csa­lád a fő szervező erő, s a családon belüli összetartás a legfőbb érték, ez ad stabilitást és biztonságot. A közösség ezért elutasítja az egyes családtagok emancipálódását - magyarázza. Florin azt mondja, a család in­kább szomorúan, mint örömmel figyelte felemelkedését. Alapjá­ban véve már nem is tartják igazi romának. Nem arról van szó, hogy a ro­mák oktatásellenesek lennének. Egyszerűen nem szeretnék, ha a családtagok elidegenednének egymástól, s felbomlana a közös­ség. Márpedig a tanulás és a hiva­tás szinte minden esetben ezzel a következménnyel jár. A munkával járó kötelezettségek hirtelen megelőzik a családdal szembeni kötelezettségeket - úja a Südde­utsche Zeitung. Otthon úgy látják, az iskola megváltoztatta Florint: sikeres, rendes, barátságos, de sosincs ott, amikor szükség lenne rá, s külö­nös nézeteket vall. Például, hogy mindenki önmagáért felelős. „Mindannyian felelősek vagyunk egymásért” - idézi a müncheni li­berális lap a fiatal cigány ügyvéd apját magyarországi riportjában. SZEMSZÖG Gondolatok egy bocsánatkérésről Amikor Borisz Jelcin, még An­tall József miniszterelnöksége idején, megkövette a magyaro­kat az 56-os forradalom leveré­séért, többet tett, mint gesztust gyakorolt. Azt üzente, hogy az orosz-magyar kapcsolatoknak egy teljesen új dimenzióját nyit­hatják meg. Az akkor defenzívá­ban levő Oroszország gazdasági, politikai gyengeségénél fogva nem folytathatott hatalmi politi­kát. Helyette maradt a gesztus­politika, amelytől Jelcin elnök diplomáciai előnyöket remélt, s bár a birodalmi attitűdökhöz szokott politikai osztály és köz­vélemény ezt gyengeségként ér­telmezhette, Oroszország mo­dem kori történelme során ekkor volt a legnépszerűbb a világ sze­mében. A gazdasági és hatalmi potenciálját jórészt elveszített Moszkva főként a hidegháború­ban győztes Egyesült Államok jóvoltából többé-kevésbé szerve­sen üleszkedhetett bele az új glo­bális világrendbe. A putyini új reneszánsz egy gazdaságüag megrendült, de diplomáciailag körülbástyázott alapokra épít­kezhetett. Ma Oroszország a „közelkülföld” visszaszerzésnek reményében úgy tűnik, feláldoz­za a „messzekülföld” rokonszen- vét, a gesztuspolitika helyett újra a hatalmi politikát választja. Egy bocsánatkéréstől akkor várható politikai haszon, ha egy­részt a gesztus mögött tartalom van, másrészt remény van a gesz­tus viszonzására. A legfőbb ma­gyar közjogi méltóságok bocsá­natkérését a Prágai Tavasz eltip- rásának negyvenedik évforduló­ján ebben az összefüggésben kell szemlélnünk. Ha a gesztus mö­götti tartalmat keressük, nyüván- való az a szándék a magyar fél ré­széről, hogy javítson a számos te­herrel nehezített szlovák-ma­gyar kapcsolatokon. A Robert Fi- co által már régóta szorgalmazott kétoldalú kormányfői találkozó elfogadása azonban nem kocká­zat nélküli a magyar diplomácia számára. A szlovák fél a találko­zót viszonylagos európai elszige­teltségének látványos feloldása­ként demonstrálhatja. Ha Gyur- csány Ferenc nem tud konkrét eredményeket felmutatni a szlo­vák kollégáj ával folytatott tárgya­lásokon, a magyar diplomáciát könnyen abba a helyzetbe sodor­hatja, amelybe Grósz Károly Nico- lae Ceaucescuval folytatott aradi tárgyalásai után került 1988 késő nyarán. Akkor a hivatalosan „településrendezésként” emlege­tett erdélyi falurombolás szülte magyarországi felháborodás rá- kényszerítette a magyar pártfőtit­kárt a Ceausescuval folytatott négyszemközti tárgyalásokra. A találkozót követően kiadott sem­mitmondó nyilatkozat azonban tovább rombolta a magyar pártve­zetés addigra már erősen megko­potthitelét, egyidejűlegsúlyos dip­lomáciai károkat okozott Magyar- országnak. A Fico-Gyurcsány találkozó politikai előkészítését a bocsá­natkérés jól szolgálta, de adódik a kérdés, a szlovák fél részéről remélhető-e egyáltalán a gesztus viszonzása. Konkrét politikai tar­talomban megnyilatkozó össze- borulásra már csak azért sem számíthatunk, mert bár Fico mes­terien gyűri maga alá koalíciós partnereit, a „nemzeti” kérdé­sekben, mint a magyar kisebbség helyzetére vonatkozó ügyekben, illetve a szomszédságpolitikában a szlovák kormányfő - részben nézetazonosságból, részben a tematizálás pragmatikus igényé­vel indokolhatóan - az enged­ményeket következetesen kizáró politikát folytat. Gyurcsány hely­zetét tovább nehezíti, hogy a ta­lálkozó eredménytelenségét el­lenzéke könnyen felhasználhatja annak igazolására, hogy a szocia­lista kormányfő képtelen a nem­zet érdekeinek képviseletére. A magyar diplomácia utolsó hat évének következetlensége ezeket az érveket csak erősíti. Kolek Zsolt KOMMIHTÄt Összemosások MOLNÁR NORBERT Lapunk másfél hete azt írta, etikai szempontból megkérdője­lezhető dolgok történnek egy kft., nevezetesen a komáromi Ganador Kft. háza táján, amely magyarországi cégeknek intéz szlovák rendszámot az autóikra, hogy ne kelljen magas adót fi­zetniük Magyarországon, mert Szlovákiában kedvezőbbek a vi­szonyok. Azért is pikáns mindez, mert a kft. tulajdonosa, Szabó Zoltán egyben egy alapítvány ügyvezetője is, amely alapítvány több száz milliós támogatást kapott a magyar államtól, miköz­ben a kft. alighanem éppen a magyar költségvetést rövidíti meg adószázezrekkel. Bonuszként: a kft. székhelye az alapítvány székhelye is. Nem írtuk azt, hogy aki ilyet művel, bűncselekményt követ el. Ezt nem is tudjuk megítélni, hiszen Magyarországon még nem zárult le a nyomozás, amely abban az ügyben folyik, mely ma­gyar cégek használnak szlovákiai rendszámot. Véleményünk szerint a „rendszámbizniszben” utazók inkább kihasználják a magyar jogrend kiskapuit, amiért nem feltétlenül ők hibáztat­hatok. Mi csupán egyetlen eset etikai síkjára mutattunk rá, s kontextusba helyeztük. Nem szólítottuk meg a magyar Minisz­terelnöki Hivatalt sem, Daróczi Dávid kormányszóvivő magától reagált az MTI-nek, közölve, hogy cikkünk alapján vizsgálatot indítanak a Selye János Egyetemért Alapítványnál (pedig mi a Ganador Kft.-ről írtunk). Ezek után hiába próbáltunk meg ki­csikarni egy értelmes mondatot is a kormányszóvivőből, nem reagált, csupán az irodája küldött egy rövid állásfoglalást, amelyben közölték: a vizsgálat lezárult, minden rendben. Eh­hez mindössze néhány napra volt szüksége a hivatalnak. Ami­kor a múlt héten ismételten foglalkoztunk az üggyel, s azt for­szíroztuk, miért nem válaszolnak az érintettek néhány olyan kérdésre, amely némileg tisztázhatja a bonyodalmakat (pl.: az alapítvány kuratóriuma nem tartja-e etikátlannak Szabó Zoltán ügyletelését, miért elég egy becsületszó milliós kérdéseknél, mivel is foglalkozik a Ganador Kft. stb.), a magyar kormány- szóvivő egyszerűen azt mondta: lapunk összemos két ügyet. Pedig ezeket a kérdéseket nem a magyar kormánynak tettük fel, tehát érthetetlen, hogy Daróczi miért nyilatkozta ezt az MTI-nek. Érintettnek érezte magát? Miért nem a Selye János Egyetemért Alapítvány kuratóriuma érezte magát érintettnek? Szabó miért nem akart válaszolni kérdéseinkre? Ehelyett Bauer Edittel, az alapítvány igazgatójával egyetemben semmitmondó, a lényeges kérdéseket megkerülő nyilatkozatot juttatott el hoz­zánk. És főleg: ha minden rendben volt Szabó ügyleteivel, akkor mi­ért döntött a Pro Selye Universitas alap úgy, hogy felbontja a szerződést Szabó cégével? Szóval: mit is mostunk össze? Pontosabban: ki mosogat itt? JEGYZET Egy az irány GRENDEL ÁGOTA Valami nagy-nagy kutatást kel­lene végezni, a téma a szélső­séges csehek eredete lenne. Sőt, ha már kutatna valaki, an­nak sem ártana utánajárni, honnan erednek úgy általában a szélsőségesek. Mert az is le­het, hogy a Magyar Gárda, né­zetei, kijelentései, magatartása alapján ennek elődje, a hol volt, hol nincs Magyar Igazság és Élet Pártja, a Szlovák Testvé­riség (ismertebb nevén és hiva­talos, azaz államnyelven, Slo­venská pospolitosť), ennek szentesítettebb változata, a kormánykoalíció tagja, a Szlo­vák Nemzeti Párt, valamint a Cseh Nemzeti Párt - hogy csak azokat említsük, amelyek egy­részt közel vannak hozzánk, másrészt nálunk szeretnek randizni, randalírozni viszont bárhol ezen az Európának ne­vezett földrészen, amely, néha úgy érzem, egyre kevésbé eu­rópai - mind-mind egy tőről fakadnak, egy anya szülte őket, sőt inkább nem is anya, hanem farkas hozta világra vala­mennyit, s nem is biztos, hogy valahol Európában. De lehet, hogy ők, az erősek és erőszako­sak, a senkit nem tolerálok, a másságtól iszonyodók igencsak jól jöttek volna, mondjuk a spártai hadseregben, s velük messziről elkerülték volna a Taigetoszt, a VénekTanácsa el­ső pillantásra hadvezérré ütöt­te volna valamennyit. Hogy az­tán mennyire viselték volna el, hogy ennyi sok-sok hadvezér van egymás mellett, talány, le­het, hogy összefogtak volna, de az is lehet, hogy hatalmas méretű ármánykodás közepet­te eltüntették volna egymást az ámyékvilágról, s most nem okoznának senkinek fejtörést, és ami még fontosabb, nem hoznának szégyent saját nem­zetük fejére. Ilyenkor néha me­legség önti el szőrös szívemet. Lehet, hogy egy vagyok a tizen­ötmillió magyar közül, de a Magyar Gárda számomra a ha­táron túl van (igaz, időnként átsétálnak, hála Schengennek), a Slovenská pospolitosťhoz meg nemzetileg és nemzetisé­gileg semmi közöm, a csehek is oldják meg a nacionalistáik okozta gondjaikat. Éltem én romákkal egy házban, láttam putrikat is, ismertem muzsikus cigányokat, és küld­tek engem is a Duna túlsó part­jára. Ismerek olyanokat, akik egyebek közt azért hagyták el a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságot, mert - finoman szólva - nem érezték egyenjogú állampolgárnak magukat saját szülőföldjükön. Olyant azonban még nem pi­páltam, hogy valaki megen­gedheti magának azt a luxust, hogy egy demokratikus ország­ból minimum félhivatalosan ki- ebrudalhassa állampolgártár­sait, ahogy azt a cseh szélsősé­gesek tennék azzal, hogy elfelé szóló repülőjeggyel ajándékoz­zák meg a romákat. (Reuters-felvétel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom