Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-23 / 197. szám, szombat

Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI Szülőhelyem, Szalonta, Nem szült engem szalonba; Azért vágyom naponta Kunyhóba és vadonba. ARANYJÁNOS: SZÜLŐHELYEM 2008. augusztus 23., szombat 2. évfolyam 33. szám Templomba is csak a nagyobb ünnepekkor megyek, disznóölés, segélyosztás, ilyesmik. Nem a templomon múlik az ember, elhiheted... Nagy büdös kisbetűs élet Nem nagyon nézek én fil­meket. Egyszer kíváncsi­ságból belenéztem a gye­rek egyik kommandózós filmjébe, de annyi vér folyt a képernyőn, hogy kisápadt bennem a lélekjelenlét. SZÁVAI ATTILA A disznóvágáskor is mindig olyan munkát adnak, aminek a kö­zelében nincsenek éles szerszá­mok, hogyha esem össze, mint a tejszínhab, puhára essek, ne a be­tonozott udvarra kitett benzines fűnyíróra. A sok hirtelen vértől gyakran ájulásra áll bennem az élet, vagy ahogy az uram mondja mindig, ha látja, amint megy ki a vér a közérzetemből, hogy beléd is csak ájulni jár a lélek. Na de inkább beszéljünk a filmekről, a lélek is egy hosszú film, amit néha fordítva köt be a gépész. Ha filmről van szó, csak olyakat nézek ki a műsorújságban, amelyik bejön a tévén, a közszolgá­latin. A kereskedelmi tévé túl gyors nekem, észre sem veszem, hogy el­kezdődött a film, már vége is van, már persze, ha megtalálja az ember a reklámok között a filmet. A múlt­kor is azt hittem, hogy a mosóporra a filmben mondják, hogy intelli­gens, aztán kiderült, hogy a maj­mok szociális életéről szóló termé­szetfilmbe nem szoktak mosóport rakni. Azt csak mi használjuk, mi, majmok. Ha már ott tartunk, hogy a maj­mok szociális élete, eszembe jut egy történet, nemrég esett meg, figyelj. Amikor először hallottam pletyka­szinten, hogy filmesek jönnek a fa­luba, el sem hittem, arra gondol­tam, csak hülyülnek. Pedig az ima­csoport, ahová járunk az asszo­nyokkal, nem táptalaja a pletykák­nak. Csak ritka esetben, de akkor is a hozsanna után, mikor már min­denkiben kellőképpen helyére iga­zodott a világszemlélet. Pletykálni nem lehet rosszindulatból, mert akkor előbb-utóbb terhes lesz va­lamelyik gimnazista lány a polgár- mestertől. A filmesek azért jöttek a faluba, mert nyertek valami pályázaton, és cserébe ide kellett jönniük, pedig szerintem nem sok minden van itt, csak a nagy büdös kisbetűs élet. El­nézést, hogy kiszaladt a számon, mondjuk, inkább ez szaladjon ki, mint a félig megrágott fokhagymás pirítós, ami a Galkovics Jolán szá­jából szokott, mikor reggeli közben ordít a Galkoviccsal. Egyszer szem­tanúja voltam egy ilyen esetnek, na, azt fűmre vehették volna. Az öreg Galkovics éppen verte le a rá­diót a konyhaszekrény tetejéről a botjával, miután harmadszor mondta ki, illetve be a hírolvasó, hogy kormányprogram. A Jolán néni ajkára meg kiült csitítás köz­ben a fokhagymás pirítós, úgy mondta jó hangosan a nagyothalló Galkovicsnak, hogy ha valaki alka­tilag nem ért a politikához, annak kevés a bot meg a konyhakőre le­vert rádió, hogy megértse a vüág dolgait. Erre az öreg csak annyit szokott, hogy kurva élet. Pedig nem kurva az, csak túl gyorsan robog át a Galkovicsék udvarán, néha beakad a gazba, aztán lehugyozza a süket­néma házőrzőkutya, de ezt leszá­mítva nem sok történik. A polgármester szerint pont ez kell nekik, lesz a filmben szocio­gráfia is. Nem hallottuk mi ezt a szót még, úgy kellett elmagyaráz­nia a polgármesternek. Röviden azt felelte, mikor megállítottam a postán, hogy nálunk végül is azt je­lenti, sokszor nincs tej a boltban, vagy hogy jobban értsem, előbb- utóbb mobilplébániát fognak be­vezetni, miután a posta is ilyen mobil lesz. Tudtam én, hogy ha egyszer a telefonból mobilt csinál­tak, nem lehet megállítani a fo­lyamatot, minden mobil lesz, még az angyalok is, hogy jobban odaér­jenek, ahová kell. De ezt talán csak a reklám miatt mondták, hogy jobban higgyük. Mégsem érnek oda sehová mostanában az angya­lok. Én már nem is tudom, miben higgyek, talán csak magamban kellene, senki másban. Templom­ba is csak a nagyobb ünnepekkor megyek, disznóölés, segélyosztás, ilyesmik. Nem a templomon múlik az ember, elhiheted, a filmeseknek is mondtam. Az egyik segélyosztás után összehívta a polgármester azokat, akikben látott még lehetőségeket, és mondta, hogy mi leszünk a sta­tisztika, statiszta vagy mik, mind­egy, az a lényeg, hogy menjünk majd szépen az utcán, ne törődjünk semmivel. Szépen mutassuk a nagy büdös kisbetűs életet, a filmesek meg majd jól lekameráznak minket szociológiailag. Nagy teherautókkal jött a stáb, szépen kezdődött a forgatás. Mondta a rendező a mise után a templom előtt, hogy mutassunk olyan helyszíneket a faluban, ahol jól lehet ábrázolni a munkanélküli­rátát, a statisztikát, mely szerint mi hátrányos helyzetű település va­gyunk. Hát, mondom magamban, sorozatot készíthetnének abból, hogy hogyan viselkedik az uram, mikor részeg, de nem mondtam ki hangosan, mert a végén még fantá­ziát látnának meg abban, hogy az uram alig lát a sok rumsörtől. Jó hangosan mondták, hogy csapó, és már ment is a statisztika a járdán, lehajtott fejjel, kezében két szatyor. Hogy jól dagadjon a sza­tyor, elkezdtük megtömni avarral, de leállította a rendező az avaro­zást, azt mondta, itt most pont az a lényeg, hogy két szatyor van, mindkettő üres, mint a döglött te­hén szeme. Ettől nekünk is jobb kedvünk lett. Szépen mondta, hogy tehén, biztos ismer sokféle barmot ez a derék, felvilágosult ember. Azt parancsolta a direktor, hogy játsszuk úgy el a jelenetet, hogy legfeljebb szemüvegtok le­gyen a szatyorban, vagy valami so­vány buksza. Na, mondtuk, ez menni fog, ezt naponta gyakorol­juk vagy ötven éve. Olyan szépen kiabálta, hogy fel­vétel, egyből cuppantósra szívtam a foghiányt elöl az alsó sorban. Ki­verte a diófa ága, mikor mentem szólni až uramnak, hogy jöjjön, mert kész van az ebéd, visszacsa­pódott, mikor elengedte az öreg. Azt mondta, nem baj, így legalább viharban is tudok cigizni, nem fúj­ja ki a szél a számból, csak bera­kom szépen a két fog közé, és lehet szépen elengedett kézzel szívo- gatni. Szabad a két kéz, lehet üre­sen lengetni, vagy fejteni a babot. Persze, babot fejteni viharban? Vi­harbabot. Szimpatikus nekem ez a rende­ző, igazán itt maradhatna kicsit még a film után, rendezhetné szé­pen tovább a falut. Soha nem hit­tem volna, hogy egyszer moziban vagy a tévében mutatnak majd, ahogy vascsővel porolom a sző­nyeget az udvaron, a szőnyegporo­ló bal lába meg szép görbe árnyé­kot vet a behorpadt olajoshordóra. Igazán szép kép. Ha lehetne, ki­tenném a konyhafalra a házi áldás mellé. Látogatók nézegetik Bemard Buffet Le petit dúc (A kis bagoly) című festményét a frankfurti Museum für Modeme Kunst előcsarnokában (AP Photo/Bernd Kämmerer

Next

/
Oldalképek
Tartalom