Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-23 / 197. szám, szombat
Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RIQUET GONDOLATAI Szülőhelyem, Szalonta, Nem szült engem szalonba; Azért vágyom naponta Kunyhóba és vadonba. ARANYJÁNOS: SZÜLŐHELYEM 2008. augusztus 23., szombat 2. évfolyam 33. szám Templomba is csak a nagyobb ünnepekkor megyek, disznóölés, segélyosztás, ilyesmik. Nem a templomon múlik az ember, elhiheted... Nagy büdös kisbetűs élet Nem nagyon nézek én filmeket. Egyszer kíváncsiságból belenéztem a gyerek egyik kommandózós filmjébe, de annyi vér folyt a képernyőn, hogy kisápadt bennem a lélekjelenlét. SZÁVAI ATTILA A disznóvágáskor is mindig olyan munkát adnak, aminek a közelében nincsenek éles szerszámok, hogyha esem össze, mint a tejszínhab, puhára essek, ne a betonozott udvarra kitett benzines fűnyíróra. A sok hirtelen vértől gyakran ájulásra áll bennem az élet, vagy ahogy az uram mondja mindig, ha látja, amint megy ki a vér a közérzetemből, hogy beléd is csak ájulni jár a lélek. Na de inkább beszéljünk a filmekről, a lélek is egy hosszú film, amit néha fordítva köt be a gépész. Ha filmről van szó, csak olyakat nézek ki a műsorújságban, amelyik bejön a tévén, a közszolgálatin. A kereskedelmi tévé túl gyors nekem, észre sem veszem, hogy elkezdődött a film, már vége is van, már persze, ha megtalálja az ember a reklámok között a filmet. A múltkor is azt hittem, hogy a mosóporra a filmben mondják, hogy intelligens, aztán kiderült, hogy a majmok szociális életéről szóló természetfilmbe nem szoktak mosóport rakni. Azt csak mi használjuk, mi, majmok. Ha már ott tartunk, hogy a majmok szociális élete, eszembe jut egy történet, nemrég esett meg, figyelj. Amikor először hallottam pletykaszinten, hogy filmesek jönnek a faluba, el sem hittem, arra gondoltam, csak hülyülnek. Pedig az imacsoport, ahová járunk az asszonyokkal, nem táptalaja a pletykáknak. Csak ritka esetben, de akkor is a hozsanna után, mikor már mindenkiben kellőképpen helyére igazodott a világszemlélet. Pletykálni nem lehet rosszindulatból, mert akkor előbb-utóbb terhes lesz valamelyik gimnazista lány a polgár- mestertől. A filmesek azért jöttek a faluba, mert nyertek valami pályázaton, és cserébe ide kellett jönniük, pedig szerintem nem sok minden van itt, csak a nagy büdös kisbetűs élet. Elnézést, hogy kiszaladt a számon, mondjuk, inkább ez szaladjon ki, mint a félig megrágott fokhagymás pirítós, ami a Galkovics Jolán szájából szokott, mikor reggeli közben ordít a Galkoviccsal. Egyszer szemtanúja voltam egy ilyen esetnek, na, azt fűmre vehették volna. Az öreg Galkovics éppen verte le a rádiót a konyhaszekrény tetejéről a botjával, miután harmadszor mondta ki, illetve be a hírolvasó, hogy kormányprogram. A Jolán néni ajkára meg kiült csitítás közben a fokhagymás pirítós, úgy mondta jó hangosan a nagyothalló Galkovicsnak, hogy ha valaki alkatilag nem ért a politikához, annak kevés a bot meg a konyhakőre levert rádió, hogy megértse a vüág dolgait. Erre az öreg csak annyit szokott, hogy kurva élet. Pedig nem kurva az, csak túl gyorsan robog át a Galkovicsék udvarán, néha beakad a gazba, aztán lehugyozza a süketnéma házőrzőkutya, de ezt leszámítva nem sok történik. A polgármester szerint pont ez kell nekik, lesz a filmben szociográfia is. Nem hallottuk mi ezt a szót még, úgy kellett elmagyaráznia a polgármesternek. Röviden azt felelte, mikor megállítottam a postán, hogy nálunk végül is azt jelenti, sokszor nincs tej a boltban, vagy hogy jobban értsem, előbb- utóbb mobilplébániát fognak bevezetni, miután a posta is ilyen mobil lesz. Tudtam én, hogy ha egyszer a telefonból mobilt csináltak, nem lehet megállítani a folyamatot, minden mobil lesz, még az angyalok is, hogy jobban odaérjenek, ahová kell. De ezt talán csak a reklám miatt mondták, hogy jobban higgyük. Mégsem érnek oda sehová mostanában az angyalok. Én már nem is tudom, miben higgyek, talán csak magamban kellene, senki másban. Templomba is csak a nagyobb ünnepekkor megyek, disznóölés, segélyosztás, ilyesmik. Nem a templomon múlik az ember, elhiheted, a filmeseknek is mondtam. Az egyik segélyosztás után összehívta a polgármester azokat, akikben látott még lehetőségeket, és mondta, hogy mi leszünk a statisztika, statiszta vagy mik, mindegy, az a lényeg, hogy menjünk majd szépen az utcán, ne törődjünk semmivel. Szépen mutassuk a nagy büdös kisbetűs életet, a filmesek meg majd jól lekameráznak minket szociológiailag. Nagy teherautókkal jött a stáb, szépen kezdődött a forgatás. Mondta a rendező a mise után a templom előtt, hogy mutassunk olyan helyszíneket a faluban, ahol jól lehet ábrázolni a munkanélkülirátát, a statisztikát, mely szerint mi hátrányos helyzetű település vagyunk. Hát, mondom magamban, sorozatot készíthetnének abból, hogy hogyan viselkedik az uram, mikor részeg, de nem mondtam ki hangosan, mert a végén még fantáziát látnának meg abban, hogy az uram alig lát a sok rumsörtől. Jó hangosan mondták, hogy csapó, és már ment is a statisztika a járdán, lehajtott fejjel, kezében két szatyor. Hogy jól dagadjon a szatyor, elkezdtük megtömni avarral, de leállította a rendező az avarozást, azt mondta, itt most pont az a lényeg, hogy két szatyor van, mindkettő üres, mint a döglött tehén szeme. Ettől nekünk is jobb kedvünk lett. Szépen mondta, hogy tehén, biztos ismer sokféle barmot ez a derék, felvilágosult ember. Azt parancsolta a direktor, hogy játsszuk úgy el a jelenetet, hogy legfeljebb szemüvegtok legyen a szatyorban, vagy valami sovány buksza. Na, mondtuk, ez menni fog, ezt naponta gyakoroljuk vagy ötven éve. Olyan szépen kiabálta, hogy felvétel, egyből cuppantósra szívtam a foghiányt elöl az alsó sorban. Kiverte a diófa ága, mikor mentem szólni až uramnak, hogy jöjjön, mert kész van az ebéd, visszacsapódott, mikor elengedte az öreg. Azt mondta, nem baj, így legalább viharban is tudok cigizni, nem fújja ki a szél a számból, csak berakom szépen a két fog közé, és lehet szépen elengedett kézzel szívo- gatni. Szabad a két kéz, lehet üresen lengetni, vagy fejteni a babot. Persze, babot fejteni viharban? Viharbabot. Szimpatikus nekem ez a rendező, igazán itt maradhatna kicsit még a film után, rendezhetné szépen tovább a falut. Soha nem hittem volna, hogy egyszer moziban vagy a tévében mutatnak majd, ahogy vascsővel porolom a szőnyeget az udvaron, a szőnyegporoló bal lába meg szép görbe árnyékot vet a behorpadt olajoshordóra. Igazán szép kép. Ha lehetne, kitenném a konyhafalra a házi áldás mellé. Látogatók nézegetik Bemard Buffet Le petit dúc (A kis bagoly) című festményét a frankfurti Museum für Modeme Kunst előcsarnokában (AP Photo/Bernd Kämmerer
