Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-20 / 194. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. augusztus 20., szerda 5. évfolyam, 34. szám Szentek és szörnyek Kassán A mitologikus szörnyek, görök istenek, szellemek nem kerülték el □ várost 26. oldal 31. oldal Nagykesziben focizott Nyilasi Bajnoki idénynyitó, műfüves pályaavató a futballdélutánon 31. oldal Bejött Makor Mihály tippje Rangos kézilabdatorna volt a 15. Guta Kupa Robert Fico kormányfő nemrégiben aggodalmát fejezte ki a mohi atomerőmű hármas és négyes blokkja építésének tempója miatt. A kormány felelős ugyanis az ország energetikai biztonságáért. A tervek szerint a hármas blokknak 2012-re, a négyesnek pedig 2013-ra kell elkészülnie a lévai járásbeli községben. Pontosabban az egykori községben, mert a magyarlakta településből mára csak a templom maradt meg, a nyolcvanas évek elején ugyanis az atomerőmű építése miatt kitelepítették az egész falut. A lakosságot főleg Lévára, Verebélyre és a környékbeli községekbe költöztették. A falut hivatalosan is megszüntették, a házakat lerombolták, a templomon kívül csak a temető maradt meg. A templomot egy 2001-ben indított gyűjtésnek köszönhetően - amelybe főként vállalkozók kapcsolódtak be - felújították. (SITA-felvétel) JEGYZET Atléták és idióták LECZO ZOLTÁN Mi egyéb állhatna manapság - 2008 augusztusában - a magára kicsit is adó férfiember érdeklődésének a középpontjában, mint az olimpia? Pekingben gőzerővel zajlanak a játékok, kint trópusi a hőség, persze hogy én is a tévét bámulom naphosszat a lefüggönyözött szobában, és sörrel a kezemben, a fotelból szurkolok a versenyzőknek. Az élvezetek értékét csökkenti kissé, hogy e sorok lejegyzésekor mi, magyarok még egyetlen árva aranyérmet sem szereztünk, egyelőre csupán Cseh Laci ezüstjei és a szebb jövőbe vetett hit nyújthatnak némi vigaszt nekünk. Nemrégiben annyira eluntam a sokadik olyan döntő „végigizgulását”, melyben semmilyen érdekeltségünk sincs, hogy kínomban már a televíziót kikapcsolva az ókori olimpiai játékokról szóló könyvek böngészéséhez támadt kedvem. Olvasni tévézés helyett?! Az ész megáll! Mentségemül szolgáljon, hogy tényleg a kétségbeesés határára sodródtam a magyar aranyak hiánya okozta stresszhelyzetben. Szóval olvasgattam, olvasgattam, s a szórakozásomat időről időre mindössze néhány olyan ismerősöm telefon- hívása zavarta meg, akik - nem tudván, hogy szabadságon vagyok - az épp aktuális közéleti anomáliákról tájékoztattak. Elmondták, melyik polgármester müyen hülyeséget csinált épp, hogy mely önkormányzat miféle gazságot szavazott meg legutóbb, illetve hogy a környékbeli közhivatalnokok közül most pont melyik élt vissza a hatalmával. A híreket békésen végighallgattam, barátaimnak türelmesen elmagyaráztam, hogy a kőművesek sem falazással regenerálódnak a szabadidejükben, majd a telefont lerakva mindenkit a pokolba kívántam, amiért zavarni mert a vakációm idején. Ám egyszer csak megvilágosodtam. Hoppá, kérem! Megvan a megoldás. Ötvözni kellene itt múltat és jelent, s mindjárt boldogabb idők elé nézhetnénk. Sokan úgy vélik, a jelenleg hatályos önkormányzati törvény hagy némi kívánnivalókat maga után, az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, hogy a jogszabály sürgősen átdolgozásra szorul. Magam is osztom eme álláspontot, de azt mondom, ha már az olimpia évében vagyunk, akkor reformáljunk az olimpia szellemében. Az ókori játékokon például csak olyan versenyző vehetett részt, akit nem terhelt súlyos bűncselekmény vádjaf!), és az illető nem állhatott nyilvános átok alatt sem. Ha ezt az elvet követnénk a következő önkormányzati választások előtt, a tisztségekre pályázók zöme szerintem mindjárt az első körben fennakadna a rostán. Régen, az olimpia idején kötelező volt az ún. ekekheiria, azaz a „tartózkodás a fegyverektől” is. Mily szép lenne, ha a négyéves választási ciklusokra törvény írná elő az erőszakos cselekményektől való tartózkodást, azaz a manapság oly divatos megfélemlítés, zsarolás és erőpolitizálás helyett ezentúl a szakmai érvek, a kölcsönös konszenzusok, a fair play szabályai és a konstruktív viták kerülnének előtérbe. Vagy nézzük, mi a helyzet mostanság a képviselői eskü szövegével. Jelenleg a tisztség betöltése előtt a szavazásokon győztesek a következőkre tesznek hitet: „Becsületemre és lelkiismeretemre esküszöm, hogy kötelességeimet rendesen teljesítem, védem településem érdekeit, a Szlovák Köztársaság Alkotmányát, az alkotmánytörvényeket, a törvényeket és az egyéb jogszabályokat megtartom, az önkormányzati tisztségem ellátása során azokat lelkiismeretem és legjobb tudásom szerint fogom alkalmazni”. Nem mondom, jó duma, de nekem a garanciákkal van gondom. Mert mi van akkor, ha egyik-másik képviselő kicsit szabadabban értelmezi a becsület, a lelkiismeret vagy a kötelesség fogalmát? Arról nem is szólva, attól, hogy valaki a legjobb tudása szerint cselekszik, még képes oltári hülyeségeket elkövetni. Ezért a jelenleg alkalmazott formula helyett ajánlanám inkább az ókori játékok előtt elhangzottakat: „Ha edzettetek annyit, amennyit az olimpiai játékok megkívánnak, és nem követtetek el semmilyen bűnt vagy alávalósá- got, akkor bátran vágjatok neki a versenynek! De ha nem készültetek fel úgy, ahogy mondtuk, akkor menjetek innen, ahová tetszik!” Akik pedig megszegték a becsületes versenyzésre tett esküt, kötelesek voltak felállítani az ún. bírságszobrot, saját szégyenük nyüvá- nos tanújelét. Hát nem jobban eltájékozódnánk egy-egy község vagy város ügyeiben, ha a települések köztereit ezentúl a számtalan turul- és partizánszobor helyett inkább ilyen műalkotások díszítenék? És végezetül a legfontosabb. Az ókori görögök nem ismerték a mai amatőr és profi fogalmát. Ők csupán egyetlen különbséget ismertek, azt, ami a szakszerűen felkészített versenyzőt a felkészületlentől elválasztja. Az előbbiek voltak az athlétészek, az utóbbiak pedig az idiótészek. Gondolom, abban egyetértünk, hogy mindannyian jobban járnánk, ha a következő választások után az ön- kormányzati testületekben csupa „athlétész” foglalna helyett, az „idiótészek” pedig a jövőben - az ajánlás szerint - a közügyektől lehetőleg a legtávolabbi irányba elindulva, oda mennének, ahová tetszik...
