Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-16 / 191. szám, szombat
22 Sport - pekingi olimpia ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 16. www.ujszo.com Szlovákia tarolt a 7. versenynapon: előbb a Hochschomer fivérek, majd Elena Kaliská állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Hochschomerék mosolyogtak, Kaliská a könnyeit nyelte a himnusz alatt. (Reuters-felvételek) Fél órán belül két aranyérmet szerzett Szlovákia Sunjiban, C2-ben a németek ráfizettek a tapasztalatlanságukra, női K1-ben a favoritok hibát hibára halmoztak Hochschomerék és Kaliská - káprázatos címvédés Ami késik, nem múlik - bár a vízi szlalom C2, illetve női KI döntőjét a tervezettnél egy nappal később rendezték meg a pekingi olimpián, így is a papírforma érvényesült: mindkét számot Szlovákia nyerte, amely így fél órán belül két olimpiai bajnoki címet szerzett. ÖSSZEÁLLÍTÁS Az aranyszüretet C2-ben Peter és Pavol Hochschomer ■kezdte, akik az elődöntőn még az eredeti program szerint túlestek, a döntő futam azonban péntekre maradt. „Nem örültünk a halasztásnak. Esett az eső, de nem fújt a szél, az idő kellemes volt. Szívesebben versenyeztünk volna, már' csak azért is, mert csak a második helyen álltunk, és szerettük volna a hibánkat minél előbb jóvátenni” - mondta Peter. Pavol viszont nevetve hozzátette: „Lehet, hogy a németeket az elődöntőben megszállta a szentlélek, és a villámlás meg a halasztás csak nekünk tett jót.” A fiatal német páros meglepetésre állt az élen, a verseny előtt a cseh Volf, Štepánék kettőst tartották Hochschomerék legnagyobb ellenfelének. Végül tényleg a csehek végeztek, a nagyszerű szlovák ikerpár mögött a második helyen, a németek ugyanis nem bírták az esélyesség terhét, és a döntő pillanatban kicsit „elbolyongtak” a pályán. Ekkor már nyilvánvaló volt, Hochschomerék zsinórban harmadszor is olimpiai bajnokok lesznek, s ezzel ők az olimpiák történetének legeredményesebb szlovák versenyzői is. Lehet ezt még fokozni? Hoch- schornerék remélik, hogy lehet. ,Addig folytatjuk, amíg élvezzük a versenyzést. Akár a 2012-es londoni olimpiáig is. Persze ehhez sok mindennek össze kell jönnie.” A háromszoros olimpiai bajnokok azonban nem nyilatkozhattak hosszan, hiszen kisvártatva kezdődött Elena Kaliská döntője. Az Athénban szintén aranyérmes kajakos akkor már túl volt egy érdekes elődöntőn - először két büntetőmásodperc Pavol és Peter Hochschomer (vízi szlalom, C2) □ Születési idó/hely: 1979. szeptember 7., Pozsony □ Klubjuk: ŠKP Bratislava □ Edzőjük: id. Peter Hochschomer □ Olimpiai helyezéseik: Aranyérmesek (2000, 2004, 2008) Elena Kaliská (vízi szlalom, női K1) (CÖc9 □ Születési idő/hely: 1972. január 19., Zólyom □ Klubja: KTK Dukla Liptovský Mikuláš □ Edzője: Peter Mráz □ Olimpiai helyezései: Aranyérmes (2004, 2008), 4. (2000), 19. (1996). jelent meg a neve mellett, s csak a második helyen állt, ám végül a büntetést törölték, így a vezető pozícióból várhatta a döntőt. „Mérges voltam az elődöntő után, mert nem értem hozzá a kapuhoz, csak a víz mozgatta meg. Szerencsére az óvásunkat elfogadták, ezután máris jobban éreztem magam” - mondta később Kaliská. Az óvás egyébként majdnem egy teljesen banális részleten csúszott el - az óvási illeték ugyanis 25 euró, és a szlovák csapat tagjainál nem volt készpénz. Végül Zdenék Ďuriš fizioterapeuta vágott ki egy dicséretes sprintet a sátorig és vissza. „Nem okozott ez problémát, elvégre egykor 400 méteren versenyeztem is” - szerénykedett később a fizioterapeuta. A sikeres óvásnak köszönhetően is Kaliská utolsónak vághatott neki a Sunji pálya kiszámíthatatlan áramlatainak. „Csak magamra figyeltem, nem is törődtem azzal, ki hogyan teljesít” - árulta el a szlovák kajakos. Sok dologról lemaradt, a riválisai ugyanis hibát hibára halmoztak. A francia Fér egyáltalán nem állt a helyzet magaslatán, Sydney olimpiai bajnoka, a cseh Štépánka Hilgertová pedig be is borult a vízbe. „Ha láttam volna, mit művelt, valószínűleg engem is megzavar. Sajnálom, hogy a többi favorit nem került dobogóra” - mondta Kaliská, aki rendkívül magabiztosan, feleslegesen nem kockáztatva, de így is gyilkos tempóban szlalo- mozott a kapuk között. ,A pálya maga nem volt nagyon nehéz. A víz viszont a legkiszámíthatatlanabb, amivel valaha találkoztam. Gyönyörű ez a pálya, remélem, a jövőben is rendeznek itt versenyeket, nem csukják be, mint az athénit. Pedig az is milyen kivételes létesítmény volt” - sóhajtott Kaliská, aki még fel sem lépett a dobogóra, már hullottak a könnyei, és percekkel később is könnyes szemmel nyilatkozott: „Az ember átérzi, mit várnak tőle, óriási felelősség nehezedik a vállára, a verseny előtt szinte elviselhetetlen a feszültség. Senki sem tudja, mi zajlott le bennem, amíg a soromra vártam. Leírhatatlan, amit most érzek, nem találok szavakat rá, megvédtem az athéni címemet, csak sírok...” (sita, bt) A traplövő Zuzana Štefečeková januárig látni sem akarja a puskát, a vízi szlalomozó Michal Martikán csak egy napot lustálkodott, ma újra kenuba ül Két szlovák érem - egy ezüst és egy arany - már hazaért BŐDT1TAN1LLA Mire az elhalasztott vízi szlalom versenyek elkezdődtek, két szlovák érem már haza is ért - az ezüstérmes Zuzana Štefečeková csütörtökön este, Michal Martikán pénteken hajnalban érkezett Pozsonyba. Az ezüst: Štefečeková Virágcsokor, pezsgő és három boríték várja. Rajongói levelek; csak egyen van szlovák bélyeg, a másik kettő Németországból, illetve Svédországból jött. Zuzana Štefečeková meg Pekingbőljön, fáradtan, bedagadt szemmel, ezüstéremmel a nyakában. „Hosszú volt az út. Aludtam, megnéztem négy filmet, és még beszélgetni is volt időm. Egy-két ismeretlen ember megszólított és gratulált. Érdekes volt” - hadarja gyorsan, olyan hangsúllyal és olyan tekintettel, hogy az ember elkezd aggódni, mindjárt előkapja a puskát, és a kérdező is a lőtéri korongok sorsáMartikán talpig aranyban ra jut. Pedig Štefečeková nem haragszik, csak üyen a habitusa, minek a sok felesleges duma, térjünk a lényegre, aztán menjünk haza. Ezek után nehéz elképzelni róla, hogy a dobogón sírva fakadt, pedig így volt. „Először, amikor felléptem a dobogóra, arra gondoltam, állhatnék eggyel magasabban is, de azértígyis meghatódtam. Folytaka könnyeim, ahogy láttam emelkedni a szlovák zászlót” - mondja továbbra is szigorú hangsúllyal. Akik régebbről ismerik, mégis azt mondják, megváltozott. „Sokkal nyitottabb lett, régen senkit nem engedett közel magához” - jegyzi meg egy kolléga, aki arról faggatja a traplövőt, mi lesz Etiópiában az edzésekkel. Štefečeková missziós jótékonysági munka szakon tanul az egészségügyi főiskolán, és szeretne már egy három hónapos éles bevetésen is részt venni. „Mi lenne? Semmi. Amúgy sem edzenék - feleli a „beszédes és nyitott” Štefečeková. - Akár kijutok Etiópiába, akár nem, januárig látni sem akarom a puskát!” Az arany: Martikán Bezzeg Martikán már ma megint kenuba ül. „Egy napot lustálkodom, csak szombaton megyek ki a vízre” - mondja fültől fülig mosolyogva, fáradtságnak a legkisebb jele nélkül, pedig hajnal van, és hosszú út van mögötte - de hát egy olimpiai aranyéremnél nem kell jobb serkentőszer. Martikán egyébként tetőtől talpig aranyban van: nyakában természetesen az érem, trikóján megannyi „gold” felirat, aranyszínű sportcipője messzire világít. Nincs sok ideje Pozsonyban az újságírókkal csevegni, azonnal repül is haza Liptó- szentmiklósra, hogy le ne maradjon Hochschomerék és Kaliská szerepléséről. „Sajnálom, hogy nem láthatom őket élőben. Nagyon szorítok mindannyiuknak, megérdemlik, hogy olimpiai bajnokok legyenek. Azok is lesznek.” Pár óra múlva kiderült, a próféta szólt belőle... Štefečeková meghatódott a dobogón (SITA-felvételek
