Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-16 / 191. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 16. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Csaltak a gyerekekkel is Az olimpiai nyitógálán az 56 kínai etnikumot képviselő gyermek az ország többségét alkotó han közösségből származott - írta a Wall Street Journal kínai kiadása. A gyermekek felvonulásának a Kínát alkotó etnikumok mozaikját kellett volna bemutatnia, ezért öltöztették be őket a különböző közösségek népviseletébe. A Galaxy tánccsoport igazgatóhelyettese, Jüan Csi- feng azonban bevallotta, valamennyi felvonultatott gyerek han nemzetiségű, aki „nagyon aranyos volt és természetesen viselkedett”. Kína lakosságát 90%-ban a hanok alkotják. Szokás az országban a han gyermekeket más etnikumok népviseletébe öltöztetni. Az ügy már a harmadik ellentmondásos eset a nyitógálával kapcsolatban. (mti) Hihetetlen! Ebben az országban még akad olyan ember, aki nem volt miniszter. (Peter Gossónyi karikatúrája) ________________________ HÉTVÉG(R)E________________________________ Ficóból nem lesz szalonna Az elmúlt hét legnagyobb világpolitikai felismerése egy mára elcsépelt mondásban sűríthető össze: kutyából nem lesz szalonna. Maoista elvtársakból, volt KGB-s ügynökökből és a kommunista időket visszasíró, pánszláv eszméket hirdető szlovák politikusokból soha nem lesz nyugati értelemben vett demokrata. MOLNÁR IVÁN Mi a különbség az olimpiát a saját fasiszta eszméinek a propagandájára felhasználó második világháborús Németország és az öt- csülagos játékokat megrendező mai Kína között? A válasz minden józanul gondolkodó ember számára egyszerű: semmi. Kína is keményen elnyomja a legalapvetőbb emberi jogokat, koncentrációs táborokat tart fenn, és az állam érdekeire hivatkozva képes az orránál fogva vezetni az egész világot. Az olimpiai megnyitó során a legdurvább sztálini trükkökkel próbálták meg elkápráztatni a világot, miközben a legenyhébb kritikát is keményen megtorolják. A magukat nyugati demokráciáknak nevező országok politikusainak egy része közben a sportra hivatkozva ugyanolyan lelkesen tapsol a kínai diktátoroknak, mint korábban a fasiszta Németországnak. Evés közben jön meg az étvágy - a régi igazságot e héten Vlagyimir Putyin orosz kormányfő elevenítette fel. Valószínűleg már régen fúrta az oldalát, hogy míg a szomszédos Kína elvtársai módszeresen irtják a tibeti és az ujgur kisebbséget, ő a csecsen konfliktus óta egyetlen tömeggyilkos akció alá sem kanyarította a nevét. A kínai olimpiai megnyitó után azonban már képtelen volt visszafogni magát. Az oroszbarát dél- oszét szeparatistáknak köszönhetően, akik korábban folyamatosan támadták a grúz területeket, az elmúlt egy hétben ő is „nosztalgiázhatott”. Tény, hogy a folyamatosan provokált grúzok vesztették el az idegeiket, a visszavágásért azonban Sztálin sem szégyenkezne, hiszen az orosz „humanitárius beavatkozásnak” köszönhetően több ezer ár- tadan ember halt meg. Putyint a támadásnál a kínai olimpiai megnyitón éneklő kislányok is inspirálták. Míg a pekingi megnyitón a kínai Jang Pchej-ji hangját hallhattuk, a színpadon a szintén kínai, ám a rendezők szerint bájo- sabb Lin tátogott. A grúz konfliktusban Putyin énekelt, a tátogást pedig a jelenlegi köztársasági elnökre, Dmitrij Medvegyevre hagyta. Hogy melyik orosz politikus bájosabb, az már ízlés dolga. A kínai és az orosz elvtársakat követően a hét harmadik „sztáija” Robert Fico szlovák kormányfő. Legalábbis az orosz média számára. Fico ugyanis e héten még a hagyományosan oroszbarát volt szovjet közép-ázsiai köztársaságok keménykezű diktátorait is megelőzte az orosz beavatkozás ajnározásában. Az orosz média szerint egyedül a szlovák kormányfő álít ki az orosz érdekek mellett, azt állítva, hogy az országukat védő grúzok az agresszo- rok. Ficót persze nem ítélhetjük el, hiszen csak azon szlovák történelmi hagyományokra épít, amelyek a lakosság egy jelentős részének a körében mindig is népszerűek voltak. A második világháborúban Szlovákia az egyik leghűségesebb csatlósa volt Hitlernek, a háború után pedig élen jártunk a sztálini Oroszország ajnározásában. Mi változott mára? Nos, Ficót figyelve semmi: éljenek a kínai és orosz elvtársak, éljenek a tömeggyilkosok! JEGYZET Egyfelől és másfelől CSANDAGÁBOR Pozsony megyében az átlagke- reset tavaly 26 417 korona (876,883 euró) volt. Mire föl kis szégyenérzettel elegy szomorúság fog el, egyfelől, hogy ez az összeg lehetett volna magasabb is, ha tavaly többet keresek. A szégyenérzet attól van, hogy most sok-sok Pozsony megyei ádag- vagy átlag fölötti keresetű derék jóember okkal mutogathat rám, hogy ahá, akkor te vagy az, aki rontod a statisztikát! Hát igen, elnézést. A szomorúság meg attól, hogy ha már a jól keresők közt van szerencsém élni, mért ne lehetnék akár jól vagy jobban kereső is a sok jó között? Ha nem a legjobb. Fölnézhetne rám az alattam lakó, hatodik emeleti szomszédasszony, hogy lám- lám, ez az a munkában megfáradt tehetős ember, aki úgy emeli az ádagot, mint Toldi Miklós a vendégoldalt, fél kézzel; hogy is gondolhattam azt, hogy hozzám söpri a szemetet a balkonjáról, meg hogy tőle csurog az esővíz a székemre. Másfelől jó érzés tudni, hogy nálamnál gazdagabbak vesznek körül. Mert ha igaz, hogy az embert nemcsak a génjei alakítják, hanem legalább ennyire a környezete is, akkor ezek szerint a tehetősek közt élőnek nagyobb esélye van arra, hogy lassan ugyan, de maga is hozzájuk idomul. Mert nyilván ez a nagy számok logikája, vagy a tömegvonzás törvénye. Bár ami azt illeti, ahogy elnézem, az alattam lakó szomszéd balkonján még virág sincs, csak egy árva műanyag szék, meg egy még árvább madárkalitka. Huszonhat és félezer korona havi átiagke- reset mellett futna neki faszékre és -asztalkára, de még egy százhat koronás hullámos papagájra is, esedeg kettőre, a vidámság és békesség kedvéért. Vagy csináltathatna magának egy kis balkonvédő szegélyt, amilyet én is, eső, lecsöpögő víz, lehulló szemét ellen, nem nagy ügy: húsz centi pléh, nyolc csavar, a jobb ütvefúrót nyolcvanért kölcsönzik egy napra. Talán ő is az átlagot rontja, a szerencsétlen, azért morog annyit, hogy ezek a magyarok, ezek a magyarok... Azért akárhogy spekulálok is, csak jól jártam ezzel a pozsonyi- ságommal. Egyfelől hogyan is élhetnék havi 26 417 koronával (876,883 euró) olyan környezetben, ahol nagy a nélkülözés. Ki se mehetnék a balkonra, ha alattam, fölöttem, mellettem csupa sivárság volna, átlag alatti életszínvonal - megszakadna a szívem. Másfelől hiába nem mennék, jönnének ők, a fizetéstől fizetésig élő, messze a pozsonyi átlag alatt keresők, jönnének fizetés előtti héten péntek este vagy hétfő délután, halkan csengetve két tojást kölcsön kérni, esedeg hármat, kis adag mosóport, mákdarálót, menetvágót, madzagot, egyebet. Ezzel és ezekkel szemben az én pozsonyi szomszédom (nem az alsó, hanem a mellettünk lakó), ha csenget, egy uta- zótáskányi uborkát hoz, mert termett neki az erdőháti kertjében. Mérnök, hajói tudom, Peugeot márkájú autójuk van, és ugyanolyan 500 Watt teljesítményű panelfúrója, mint nekem, ezt már többször megbeszéltük, de azért mindig átcsenget, ha belekezd valamibe, kisszekrény, polc, cipőtartó, budi a kertbe, nem cseréltem-e jobbra az enyémet, tehát kinézi belőlem az iparkodást; rendes ember, én is mindig megkérdem, van-e változás a barkács- készletét illetően, de nincs. Akárhonnan nézem is, mióta Lacu elköltözött Tornaijára, nincs egyetlen használható szerszámos ismerősöm, hogy a barátságot már ne is említsem. Meg ötletem se, miként zárkózhatnék föl. Mondjuk, Lacu azért kivétel, mert Tornaijáról jött, vagyis amikor elment Pozsonyból, csak visszaköltözött, és most a gömöriek átlagkeresetét emelgeti, ahogy bírja, hogy a nagyrőceiekét már ne is említsem; az a Nagyszombat megyei átlag 16 862 korona (559,715 euró) is neki köszönhető. Másfelől nekem jobb volt, míg itt lakott, mert volt kivel megbeszélni a világ fontosabb dolgait, közben kávét főzni, kimenni a balkonra, ezen-azon eltöprengeni, hogy akkor hogy is megyen ez. KOMMENTÁR Kétfrontos harc SERES LÁSZLÓ Magyarországon nyáron a kormányzás érdeklődés hiányában elmarad, az ellenzék Pesten maradt része viszont felveszi a harcot a gonosz birodalmakkal: az orosz posztkomcsikkal és az indiai karvalytőkével. , Az oroszok nekünk is üzentek” a grúzok lerohanásával - jelentette ki Németh Zsolt, a Fidesz külpolitikusa, ami ebben a formában lehet, hogy túlzás, de ők legalább - a magyar kormány szánalmas, EU-konform hallgatásával ellentétben - nem mulasztották el néven nevezni és elítélni az orosz katonai agressziót. Orbán Viktor még rádobott több lapáttal, amikor arra emlékeztetett, hogy „a nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt 20 évben ismeretien volt”, és amit most mondanak, „az szinte ugyanaz, mint amit 56-ban mondtak Budapestről”. Ezenkívül a magyar ellenzéki vezető szerint országunknak „nem egy külső szemlélő szerepét érdemes elfoglalnia, hanem egy közép-európai ország szerepét”. Nem túl meglepő módon a budapesti orosz nagykövet közölte, „egyrészt nyugodtan, másrészt enyhe undorral” fogadta Orbán szavait, ugyanis ami a külpolitikai kérdéseket illeti, „hát ők az amerikai neokonzervatívok zsebéből prédikálnak”. Jó, egy nagykövetnek nyilván nem kell tudnia, mi az a képzavar, vagy hogy kik is az amerikai neokonzervatívok, nem, neki reagálnia kell, és azt megtette. Köszönjük, a szó a stúdióé. Még hitelesebb lett volna a Fidesz Nyugat-párti és az ország közép-európai szerepéről szóló nyilatkozata, ha helyi erőinek áldásos aktivitása révén nem lehetetienít el idehaza egy uszkve 200 millió eurós indiai beruházást. Az indiai gumiabroncsgyár ezer embernek adott volna munkát Gyöngyös környékén, de visszalépett, mert egy Fidesz inspirálta helyi népszavazás megakadályozhatta volna a projekt megvalósulását. Ez így sehogy nem stimmel: hiába ítéli el a Fidesz a leghatározottabban - és nagyon helyesen - az orosz agressziót, és Moszkva új hegemóniára törő szerepét, ha egyszer gazdaságpolitikai döntéseiben nem éppen nyugatos, piac- és vállalkozásbarát attitűdről tesz tanúbizonyságot. Nem lehet úgy harcolni az orosz medve „keletisége” és etatizmusa ellen, hogy közben sikernek tartjuk, ha napi politikai érdektől vezérelve elhajtottunk az országból egy jelentős kapitalistát, ezenkívül évek óta ott teszünk keresztbe az ön- kormányzati kórházak privát működtetésének, ahol csak tudunk. Egyébként ennyit arról, hogy a neokonzervatívok zsebéből prédikálnak. Az oroszellenes kritikának különösebb ára nincs - kormányra kerülve természetesen ugyanúgy tárgyalnak az oroszokkal gázról, olajról, ugyanúgy maszatolnak Moszkva és az EU között, mint most az általuk gyűlölt posztkomcsi kormány (legfeljebb Moszkvában kicsit hűvösebb lesz a légkör, so what). Viszont annak, hogy elhajtják innen a nyugati (keleti) befektetőket, nagyon súlyos ára van. Milyen jó lenne tudni, ki fogja megfizetni. A szerző a Hírszerző vezető szerkesztője TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Koszovó elszakadása Szerbiától alapvető befolyással volt a jelenlegi grúziai helyzetre - állítja a cseh államfő. Václav Klaus a Mladá Fronta Dnesben, a szerkesztőség e-mailben feltett kérdéseire élesen elítélte Grúzia Dél-Oszétia elleni támadását, az ottani civilek lemészárlását, valamint a masszív orosz ellentámadást is. A cseh elnök elutasította, hogy párhuzamot vonjanak a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek 40 évvel ezelőtti csehszlovákiai bevonulása és a mai grúziai helyzet között. A kaukázusi fejlemények mélyen nyugtalanítanak - szögezte le Klaus, aki most első ízben mondott véleményt a grúziai eseményekről. „Határozottan elítélem a Dél-Oszétia elleni grúz támadást, a térségben élő civilek meggyilkolását és az orosz hadsereg masszív bevetését. Szomorú vagyok, hogy megint nem vették figyelembe a valóságot, újra bizonyos mítoszteremtés folyik, valakik újra figyelemelterelő játékot folytatnak ezzel a tragikus helyzettel, amely a Kaukázusban élő emberek milliói számára tragikus. Az áldozatok az egyszerű emberek és nem a politikusok” - fejtette ki Klaus, akit az elmúlt napokban bírált a cseh sajtó amiatt, hogy nyilvánosan nem foglalt állást a grúziai eseményekkel kapcsolatban. „Nem szeretnék a divatos árral úszni, hogy Grúzia aranyos, Oroszország pedig rossz” - reagált az államfő a Rádio Česko adóban. Leszögezte: a helyzetet egy mondattal nem lehet megmagyarázni, hosszabb anyag elkészítésére eddig nem volt ideje. Klaus az interjúban elhatárolta magát a lengyel, az ukrán és a balti kollégáktól, akik Tbiliszibe utaztak és közös nyilatkozatban Grúzia mihamarabbi NATO-tag- sága mellett érveltek, nehogy az ismét az orosz agresszió céltáblájává váljon. „Az az álláspont, melyet négy kollégám - a balti országok elnökei és a lengyel elnök is - fejtett ki nyilatkozatában, nem egyezik az én véleményemmel” - hangsúlyozta Klaus. A Mladá Fronta Dnesnek adott válaszaiban Klaus elutasította a grúziai események összehasonlítását Csehszlovákia Varsói Szerződés általi lerohanásával 1968 augusztusában. „Ezt nem lehet összehasonlítani. Csehszlovákia akkor nem támadta meg Kárpátalját, a megszállás nem volt válasz a támadásunkra. Dubček nem volt Szaakasvili” - magyarázta a cseh államfő. Alexander Dubček 1968-ban Csehszlovákia Kommunista Pártjának első titkára volt, a Varsói Szerződés katonai akciója a „prágai tavaszként” ismert reformmozgalmat törte derékba. Klaus ezzel Topolánek miniszterelnök és Schwarzenberg külügyminiszter állásfoglalásaitól is elhatárolta magát, (mti)
