Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-02 / 179. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 2. Szalon 13 A Halálkomolytalan történeteket július másodikén olvastam el. Reggel kilenctől este tizenegyig, egy ebédszünettel. Hatalmas élmény volt! A Tyborg-galaxis stopposának haláligaz útikalauza Karmikus előzmények. A legelején még semmi sem volt halálkomolytalan. Sőt, minden halálkomoly volt. Emlékszem, azon a nyári délelőttön kerestem vala­mit az interneten, és egy­szer csak beugrott egy ol­dal a hírrel: Tyborg az ün­nepi könyvhéten dedikálja első kötetét. SZÉL JÁNOS A mellékelt fotókon Tyborg, Haraszti Mária, a pozsonyi Medi­an Könyvkiadó első asszonya és Csanaky Eleonóra, aki részleteket olvasott a műből az igényes pesti publikumnak. Egy újabb fotón: ők az utcán egy napernyő alatt, bol­dogan nevettek derékig a buda­pesti nyárban. De ki ez a Tyborg? Karmikus előjeleket éreztem a nyári levegőben. Tyborgot a muskátlik is szeretik Tyborg, a nyár slagere! A találkozás Nem gondoltam volna, hogy Tyborg pár napon belül karnyúj­tásnyira kerül tőlem. Pedig így tör­tént. Az országos színjátszófeszti­vál egyik délutánján, úgy hiszem, pénteken megpillantottam a fér­fit, aki feltűnőn hasonlított Ty- borgra, de nem volt parókája. A budapesti fényképeken mintha lett volna... Éppen egy felhívást ragasztott egy üvegfalra. „Figye­lem! Tippeljen! Az első három he­lyes megoldó jutalomként átvehe­ti a szerzőtől a kötet egy-egy példányát!” A tippszelvény hét kérdést tartalmazott. A megfejtés egy mondat volt. Hirtelen tervet eszeltem ki: megveszem a köny­vet, kiolvasom a válaszokat, és két Tyborg-kötetem lesz! Öt perc múlva kezemben is volt a Halál­komolytalan történetek egy pél­dánya. Gyorsan belemerültem. A bűvös hetes A művelődési központ büféjé­nek nyári teraszán a hét kérdést bűvöltem. Mit iszik a diszkókig föltalálója? Nem volt nehéz: whis­kyt. Milyen nemzetiségű a guru? Angol. Milyen hadművelet volt a Parkkáó hadművelet? Naná, hogy városvédő! Mit keres a Gyilkos a lejtőn? Vizet, munkát, áldozatot vagy olajat? Talán áldozatot... Lá­zasan lapoztam a könyvben. Mun­kát! Hová repül a zsidó és a nyúl? Persze hogy Jeruzsálembe. Miiyen a Reklámsztrapacska? Veszélyes. És hol van a kijárat az űrből? Na, erre nem tudtam a választ, hiába Grendel Lajos, a könyv keresztap­ja próbálja a szerzővel fogyasztás­ra bírni a kecskét. Lent a ketrec­ben RiSzo, a rimaszombati nyúl lapoztam. Azután Matrka Simon illusztrációjára tévedt a szemem, és megdöbbenten láttam, hogy a kijárat az űrből egy segglyukban van. - Ad a baba! - kiáltottam fel győztesen, és az asztalnál ülő Ty­borg nem hitt a fülének. - Már me­gyek is a könyvért - mondta moso­lyogva, és tíz perc múlva már a második Tyborg-kötetet süllyesz­tettem a táskámba. A guru kacsája Másnap reggel taxival rohan­tam a városba, hogy el ne késsek Tyborg dedikálásáról. Se láttam, se hallottam, úgy loholtam a könyvüzlet felé, amikor a hátam mögött ismerős hangokra lettem figyelmes. Haraszti Mária és Ty­borg jöttek a tér szélén. - Hé, válj csak! Az nem éri, hogy az író előtt mész be a boltba - mondta kedve­sen Mária, így bevártam őket, és együtt léptünk a meglepett eladók elé. - Előremegyek, mondta Ty­borg sokat sejtető tekintettel, és eltűnt az üzlet mélyén. Közben kö­rülnéztem. Megpillantottam egy sárga plüsskacsát. Tegnap, amikor átfutottam a hét novellát, az egyikben mintha szerepelt volna egy sárga kacsa... Megvettem. Ezt vittem ajándékba Tyborgnak, aki addigra feltette a parókáját, és tel­jes harci díszben üdvözölt egy asz­tal mögül. Dedikáltattam a tipp- szelvénnyel nyert könyvet egy kedves amatőr rendezőnőnek. Úgy vettem észre, az író örült a ka­csának. Sok olvasót kívántam ne­ki, és elbúcsúztam. Délután me­sélte a könyvesbolt vezetője, hogy egyedül én dedikáltattam a Halál­komolytalan történeteket. Szent Iván napja volt. És abban a pilla­natban alig vártam, hogy elolvas­sam a könyvet! Éjszakai repülés A Halálkomolytalan története­ket július másodikén olvastam el. Reggel küenctől este tizenegyig, egy ebédszünettel. Hatalmas él­mény volt! A Parkkáó hadmű­velettel délután háromra végez­tem, otthon, úgy öt óra felé a Gyil­kos a lejtőntől folytattam. Közben egy internetes portálon rábukkan­tam egy június huszonhatodikán írt kritikára a kötetről. „Mellőzi a (mű)sznobizmust, és az érthetet­len fogalmazásmódot, és ez messze magasan kiemeli az itteni írói elit mára csaknem porba hullt elefántcsonttornyából” - állt a kri­tikában. Kinyomtattam, és folytat­tam az olvasást. Éjszaka nem bír­tam aludni. Repültem. Teljesen a hét novella hatása alatt voltam. Küldtem egy e-mailt Tyborgnak, egyet a könyvkiadónak. Az éjsza­kai repülésnek csak nagyon soká lett vége. Tyborg mindenütt! Késő este sms-t kaptam. „Ma éj­jel lesz a Hírek magyarul című műsor, a végén mutatják majd Tyborgot a rancson” - olvastam a fontos hírt. A tévériport jó volt, csak rövid. De hát a tévé már csak ilyen műfaj. Tyborg mindössze egy bővített mondatot mondott a kamerába. Eszembe villant, hogy még a színjátszófesztiválon emlí­tette, hogy kötetét a Jóka melletti Pali rancson avatja fel A. Nagy László és A Nagy Grendel Lajos. A könyvet felkínálják egy kecskének is, ha belekóstol, akkor a Halál­komolytalan történetek fogyaszt­ható irodalom. Néhány nap múlva e-mail érkezett Tyborgtól, sok-sok fotóval a rancson történtekről. „A kecske meg sem kóstolta a könyvet” - szomorkodott az író. Pedig igenis fogyasztható iroda­lom! Erről tanúskodott újabb né­hány nap múlva a Halálkomolyta­lan történet című cikk az Új Szó­ban. Ki Tyborg? - kérdezte a szer­ző. „Tyborg íróként ötvenévesen született meg Pozsonyban. Első, még szlovák nyelvű, Diskokošeľa című elbeszélésével részt vett a Poviedka 2004 című szlovák no­vellapályázaton. Két évvel később elbeszélését magyarra fordította Diszkóing címmel. Ezzel az elbe­szélésével jól szerepelt a Szlová­kiai Magyar írók Társaságának novellapályázatán, 2006-ban, az elbeszélést a Szőrös Kő is közölte. Azóta sorra születnek nagyszerű groteszk és szatirikus írásai, me­lyekből a Median hetet válogatott be a kötetbe. A szlovák kiadás ez év őszére várható” - állt a cikkben. A karma hatalma A tippszelvényt, amit első ta­lálkozásunkkor Tyborgtól kap­tam, ma is őrzöm. Azzal kezdő­dött minden. Anélkül nem kezd­tem volna történetei olvasásába. Nem ismertem volna meg a Gu­rut, Emesét, a majomhölgyet, Zamrő Rinárdot, a volt bérgyil­kost és a többieket. A minap is éppen róluk elmélkedtem ked­venc éttermem asztalánál, ami­kor odalépett az egyik barátom. - Melyik könyvesboltban kapható Tyborg könyve? - kérdezte, mert rengeteget meséltem neki a Ha­lálkomolytalan történetekről. - A tér sarkán állóban - válaszoltam meglepetten. Barátom csak bó­lintott. Másnap este e-mailt kap­tam tőle. „Megvettem a könyvet. Igazad volt. Ez az alak tud vala­mit az életről.” - Ez karmikus - suttogtam magam elé. A számí­tógép mellett az asztalon együtt­érzően bólogattak a porcelán an­gyalok. És végül három jó tanács mindenkinek, aki elkezdi olvasni a Halálkomolytalan történeteket. Ne ess pánikba! Ne lepődj meg semmin! És mindig legyen nálad egy törölköző! Tyborg nyulai. A Pali rancsbeli könyvbemutató színhelye Tyborg, a tenger gyümölcse (A szerző felvételei) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Oldalképek
Tartalom