Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-13 / 188. szám, szerda

SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. augusztus 13., szerda 5. évfolyam, 33. szám Magasabb lesz a Bebek-torony A füleki vár a 17. századi metszeteken látható eredeti formáját kapja vissza II. oldal Állásajánlat helyett magas telefonszámla A külföldi munkahelyeket és hiteleket kínáló cégek az emberek hiszékenységéből élnek III. oldal A nagymagyari labdarúgás tündöklése Régi példaképek társaságában ünnepel­ték a klub nyolcvanéves megalakulását VI. oldal Felújítás miatt augusztus 11-től zárva tart a pozsonyi Mirbach-palotában székelő városi galéria emeleti része. A Ferencesek terén található rokokó palotát 1768 és 1770 között építette Michal Spech. Az utolsó tulajdonos, Emil Mirbach gróf kérésére galériát rendeztek be az épületben. Egyelőre a padlásrészt, az irodákat, valamint az udvaron található szökőkutat újítják fel. A szökőkút szobra a híres szobrász, Viktor Oscar Tilgner alkotásának másolata. A szobrot jelenleg egy restaurátorműhelyben hozzák rendbe. A újjáépítést, amely során felújítják a szociális helyiségeket is, elsősorban európai uniós alapokból fedezik, a költségek egy részét a fővárosi önkormányzat állja. A munkálatokat előreláthatólag szeptember 7-én fejezik be. A látogatók szeptember 11-én, Alexander Eckerdt képzőművész kiállításának megnyitóján tekinthetik meg a megújult palota termeit. (Peter Žákovič felvétele) JEGYZET Tájékozódási játék JUHÁSZ KATALIN Fél évvel ezelőtt költöztem Kassá­ról a fővárosba, azóta egyszer vol­tam „otthon”, de majdnem elté­vedtem a tömegközlekedés út­vesztőjében. A számok világában ugyanis meglehetősen nehézke­sen mozgok, és egyszerűen elfe­lejtettem, melyik autóbusz milyen irányba megy. Mostantól még ne­hezebb dolgom lesz, előre félek a hazaruccanástól. A városi tömeg- közlekedésért felelős vállalat ve­zetői ugyanis nemrég gondoltak egy nagyot, és teljesen új műkö­dési rendet vezettek be. Egyes ré­gi, megszokott járatokra hétvé­gén hiába várnék, azokat ugyanis eltörölték, mivel a szakvélemény szerint feleslegesek voltak, ki­használatlanul közlekedtek. Kár­pótlásképpen a forgalmasabb út­szakaszokon sűrűbben járnak a buszok és villamosok, emiatt vi­szont módosítani kellett az útvo­nalukat, azaz sokan csak átszál­lással jutnak el oda, ahová azelőtt egy járattal jártak. A távolabbi vá­rosrészeket összekötő autóbusz- vonalak teljesen megszűntek, csak a központ érintésével lehet eljutni a város déli lakótelepéről az északira, vagy egyik külváros­sá avanzsált faluból a másikba. A központban viszont át kell szállni, e célból több olyan csomópontot is kialakítottak, ahonnét a szélró­zsa minden irányába indulnak já­ratok. Megváltozott a megállók neve is. Szerencsére nem minden megállóé, csak azoké, amelyek egy-egy hipermarket nevével vol­tak azonosak. Helyettük az utca­név szerepel a megálló neveként, amelyet viszont kevesebben is­mernek, mint az egyértelmű tájé­kozódási pontként funkcionáló bevásárlóközpontét. Értem én, hogy nem akarnak ingyenreklá­mot csinálni a marketnek, de pél­dául azok a bevásárlóturisták, akik a kassaiaknál is rosszabb je­gyet kapnának „utcanévtanból”, kilátástalan helyzetbe kerülhet­nek, és nyilván kerülnek is au­gusztus elsejétől. A helyi sajtó máris közlekedési káoszról cikkez. Az új menetrend érvénybe lépését követő hétvégén több járat is kiesett, mivel a cég­nél rájöttek, hogy a haditerv meg­valósításához kevés a sofőijük. Ha az 520 fős állományból 5-6 fő betegség vagy szabadságolás mi­att kiesik, máris borul a rendszer. Ahhoz képest, milyen régóta ter­vezték az átszervezést, ez a felis­merés meglehetősen sokkoló le­hetett a cég vezetői számára, akik nemrég bejelentették, hogy leg­alább húsz-harminc új járműve­zetőre volna szükségük a zavarta­lan szolgáltatás érdekében. Szemtanúk szerint az utasok is tanácstalanul ténferegtek a meg­állókban, hiába jöttek egymás után a furcsa számozású járművek, csak nem tudtak vá­lasztani közülük. A lakótelepek között közlekedő, belvárost érintő járatokon alig néhány em­ber ült, nyilván csak a legbátrab­bak, legnyugodtabbak és legrá- érősebbek. Szintén szemtanúk, illetve szen­vedő alanyok mesélték, hogy a já­ratsűrítés sem sikerült valami fé­nyesen, mivel az első napokban átlagosan húsz percet kellett vár­ni az átszállásra, azaz a fél órára szóló átszállójegy nem volt elég azon az útvonalon, amelyet azelőtt húsz perc alatt tett meg az illető, átszállás nélkül. Történik mindez a nyári szünidőben, ami­kor amúgy is ritkább a forgalom, mint iskolaidőben. Az új rendszer igazi tűzpróbája szeptemberben lesz, akkor derül ki, működik-e a valóságban is mindaz, amit pa­píron olyan szépen elterveztek az illetékesek. Én mindenesetre várok a látoga­tással legalább októberig, amúgy sincs időm előbb Kassára rendül­ni. Addig pedig megkeresem az interneten a közlekedési vállalat honlapját és alaposan áttanulmá­nyozom a menetrendet, az utca­neveket, valamint agyamba vé­sem az új járatok számát. A dü­hös utasok ugyanis sok helyen már most összefirkálták vagy le­tépték a menetrendet. Nyilván így akartak tiltakozni a fennálló helyzet ellen. Vagy azt mondták, ha már tájékozódási játékot ját­szunk, akkor játsszuk rendesen, legyen ez egy igazi útvesztő, tám­pontok nélkül...

Next

/
Oldalképek
Tartalom