Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-13 / 188. szám, szerda

KARRIER 2008. augusztus 13., szerda 4. évfolyam, 33. szám A tapasztalatok szerint a legtöbb pletykálkodónak a többiek bére, juttatásai kapcsán lódul csak meg igazán a fantáziája Pénzről és kapcsolatokról szól a munkahelyi pletyka Szinte nincs olyan munka­hely, amely mentes lenne a pletykától és a pletykálko- dó munkatárstól. A legtöbb szóbeszéd tárgya a főnök, a munkatársak - főként a fő­nök és a titkárnő - kapcso­lata. FELDOLGOZÁS Előkerül még sokszor a fizetés, a béren kívüli juttatás, a kollégák anyagi helyzete is. Vezetőként il­luzórikus terv a pletyka megszün­tetése. Nem is feltéüenül káros, jobb hangulatot is hozhat. Négyből hárman pletykálnak Bár a pletykát a dolgozók több­sége formálisan elítéli, a hétköz­napok gyakorlatában már jóval elnézőbbek a témával kapcsolat­ban. A tengerentúli American So­ciety for Training & Development tréningcég felmérése alapján a munkavállalók 75 százaléka aktí­van pletykálkodik, míg a folya­matban szerényebb részvételt ta­núsító 25 százaléknyi dolgozó is gyakran köszörüli a nyelvét kollé­gáin, munkahelyi körülményein. Nem mindenki veszi azonban ilyen könnyedén ezt a kérdést. Az amerikai TheLadder's.com portál a dolgozók elbocsátásának körül­ményeit vizsgáló felmérése sze­rint a vezetők 37 százaléka bocsá­tott már el dolgozót gáüástalanul túlzásba vitt pletykálkodás miatt. „A pletykát - bár a szónak első hallásra kellemetlen lehet a ki­csengése - nem szabad összeté­veszteni a rágalommal, a manipu­lációval, a munkahelyi zaklatás­sal, esetleg az öncélú, mások kar­rierjét aláásni szándékozó rosszin­dulatú intrikálással. A pletyka sokkal inkább a közösségi kom­munikáció dinamikáját jellemzi” - fogalmaz Szvetelszky Zsuzsanna szociológus, aki egész tanulmány- kötet szentelt a jelenségnek, a so­kak által szenvedélyesen művelt vagy éppenséggel mélységesen le­nézett pletykálkodásnak. „Minő­sége igazából attól függ, milyen közegben, szövegkörnyezetben és körülmények között hangzik el az érdeklődésre számot tartó infor­máció. Kicsit a tűzhöz hasonlítha­tó: a téli fagyban a kandallóban nagy szükség van rá, viszont egy nádfedeles háztetőn már senki sem látja szívesen” - teszi hozzá. Navigációs pletykával kalauzolják az új koUégát A különböző pletykatípusok természetszerűleg a munkahelye­ket is átszövik. A „navigációs pletyka” például az új munkatár­sak érkezésekor kerül terítékre. A kollégák ilyenkor nem csupán az új munkatársat tájékoztatják a cégkultúráról, a hierarchiáról, a szokásokról és a helyi erőviszony­okról, hanem az új jövevény reak­cióit, válaszait is igyekeznek tüze­tesen megfigyelni, bemérni, hi­szen így egyúttal róla is fontos in­formációkat gyűjthetnek be. Portrépletyka: egy harmadik személyről A másik gyakori pletykatípus az irodában a „portrépletyka”. Ebben a helyzetben a beszélgetés témája két kolléga között egy épp nem jelen lévő, harmadik mun­katárs. Ezek a beszélgetések leg­gyakrabban a munkatárs kompe­tenciája, stílusa, javadalmazása, esetleg a társkapcsolatai és káros szenvedélyei - például vélt vagy valós alkoholfüggősége - köré szerveződnek. Szintén jellemző pletykatípus még a munkahelyeken (is) a „gyógypletyka”. Ilyenkor a beszél­getés során az egyik fél jellemzően valamilyen munkahelyi, szakmai kudarcélményét, baklövését hozza fel, mire a beszélgetőpartner vála­szul a saját, vagy mások szakmai életéből vett hasonló, vagy kelle- medenebb élmény említésével rea­gál a hallottakra. A beszélgetés vé­gére azonban mindkét fél számára egyértelművé válik: mások is jár­tak már hasonló cipőben vagy kö­vettek el hibákat. Ä hatás így ked­vező: a felek kevésbé érzik magu­kat hibásnak és legalább a kudarc­ból származó frusztrációérzéssel is könynyebben megküzdenek. A kollégák fizetése a középpontban Kiből válhat igazi pletykafé­szek? A szociológus a téma kuta­tása során úgy tapasztalta: az egyéni hajlamon és beállítottsá­gon túl bizonyos munkakörök szinte predesztinálják a dolgozó­kat arra, hogy akár önkéntelenül is hozzák-vigyék a híreket a vál­lalatnál és egyfajta adó vevőkké váljanak. Ilyenek például az iro­davezetők, az egyes divíziók tit­kárnői, a sok dolgozót vonzó helyszíneken dolgozók - például a mindenki által naponta, rutin­szerűen látogatott recepción, bü­fében, céges étkezőben és a mélygarázsban. Ők egy-egy elej­tett félmondatból számos infor­mációt csípnek el és adnak to­vább az egyes dolgozók minden­napjaiból. Kis cégnél kevesebben pletykálnak Szvetelszky Zsuzsanna ugyan­akkor azt is hozzátette: a kisebb cégek dolgozói között a pletyka kevésbé érhető tetten. Hatását inkább a nagyobb, legalább 100- 120 főt foglalkoztató vállalatok dolgozói között érzékelteti. Szintén elmondható: a legtöbb pletykát a főnök, a női vezető személye, vagy a szokatlan hely­zetek, események generálhatják a vállalatnál. Á szociológus hoz­zátette: mint minden pletyka, a munkahelyi pletyka is jócskán bővül menet közben túlzásokkal és valótlanságokkal. A tapaszta­latok szerint a legtöbb pletykál­kodónak a többiek bére, juttatá­sai kapcsán lódul csak meg iga­zán a fantáziája. így lesz a rög­tönzött pletykadélutánok során a 10 ezer koronás bonuszból 25 ezres, a 100 ezres juttatásból egymilliós. A főnök-titkárnő kapcsolat is érdekes Jellemzően neuralgikus pont lehet még a vállalat, az iroda hír­vivői számára a nagyfőnök és a fi­atal, csinos titkárnő jelenléte: a bevett sztereotípiák miatt kette­jük között gyakran akkor is kap­csolatot vizionálnak a dolgozók, ha a feltételezésnek egyáltalán nincsen valóságalapja. Ám az in­formáció továbbadása egy-egy baleset, betegség kapcsán is több­nyire az előítéletek fényében ala­kul. Míg például egy markáns, te­kintélyt parancsoló és tiszteletre méltó vezető bokatörését a plety­ka információáramlása során sportbalesetnek tulajdoníthatják, egy kevésbé erélyes főnök eseté­ben ez valószínűleg úgy csapódik le: szimplán figyelmetlen volt, mellélépett. A kötelező pletyka nem ösztönöz a csevegésre A szakértő úgy látja: a pletykát a céges hétköznapok gyakorlatá­ból szinte lehetetlen kiküszöböl­ni, de erre nincs is szükség. A leg­több dolgozó ugyanis - miköz­ben mindezt formálisan helytele­níti - a gyakorlatban igenis ki van éhezve az újdonságokra és igényli a pezsgést, a plusz infor­mációt. Különleges helyzetekben azért be lehet, és kell is avatkoz­ni. Egy holland vállalatnál példá­ul már olyan szintet ért el a mun­kaidő alatti pletykálkodás, hogy a HR-osztály gondolt egy meré­szet és kötelező tea-délelőttöt rendelt el a megszállottan plety­kás titkárnők számára. Az ered­mény nem sokat váratott magá­ra: miután az információcsere kötelező lett, úgy ment el a dol­gozók kedve a pletykálkodástól. Ezután már inkább a munkára koncentráltak... (j) Inkább okos kompromisszumokban kell gondolkodni, ami nekünk is megfelel, és az ellenfeleinknek is Ne döngöljük a földbe a vitapartnert! TANÁCS A vita olyan, mint a sörivó ver­seny: nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Vannak viták, amelyeket megnyerünk, és van­nak, amelyeket elvesztünk, az arány csak a felkészültségünkön múlik. Könnyű vita márpedig nincs! Fogalmazzuk meg előre a beve­zető és a záró mondatainkat, ezek legyenek világosak és pozi­tívak! Az emberek mindig jobban emlékeznek a mondandónk ele­jére és végére, mint a többire. Vi­taesélyes üzleti tárgyalásokon alapvetően fontos, hogy megtud­juk, pontosan mi is az ellenfele­ink célja, mit akarnak elérni, s hol kötnének kompromisszumot. Készüljünk fel mindenre! És tartsuk szem előtt: nem az a cél, hogy erősebbnek tűnjünk az el­lenfélnél, hanem hogy elhitessük vele, hogy ő nyert. Ha úgy me­gyünk be egy értekezletre, hogy azt váijuk, minden szándékunk maradéktalanul teljesül, akkor mindig csalódottan jövünk ki. In­kább okos kompromisszumokban kell gondolkodni, ami nekünk is megfelel, és az ellenfeleinknek is. Senki nem szeret veszíteni, még kevésbé nagy nyilvánosság előtt. Tiszteljük az ellenfelet, ne próbáljuk megalázni. Minden­nek až alapja a méltóság. Úgy nyerhetünk vitát, ha gyorsan gondolkodunk és reagálunk, és így olyan kompromisszumokkal tudunk előállni, amelyekre az el­lenfél nem is gondolt. Ha sokan vannak a helyiség­ben, igyekezzünk mindenkivel felvenni a szemkontaktust, ahogy az esküdtszék tagjaival tennénk, ha védőügyvédi sze­repben volnánk, függetlenül at­tól, hogy „befogadják-e az üze­netet” vagy sem. Ha valakivel személyes kapcsolatba kerülünk - egy mosoly, egy biccentés és némi szemkontaktus már-már olyan, mint egy kapcsolat -, az már nehezebben tud ellentmon­dani nekünk. Álláspontunk kifejtésekor ta­goltan, tisztán, nyugodtan be­széljünk, ne ismételjük magun­kat, ne legyünk leereszkedők, és a XVII. századi prédikátorokra jellemző barokkos körmondato­kat se erőltessük! Soha ne hasz­náljunk olyan szót, amit megíté­lésünk szerint a hallgatóság ke­vesebb mint fele ismer, ilyenkor ugyanis előfordulhat, hogy vala­ki rákérdez a kifejezésre, és ez­zel megakasztja az előadás me­netét. Nincs szükség arra, hogy ököl­lel verjük az asztalt. Jusson eszünkbe időnként viccelni, mert attól egy kicsit enged a hangulat! Ne szidjuk a konkurenciát! Nekik ingyenreklám, nekünk ke­vesebb figyelem. Ha valaki köz­be akar szólni, miközben beszé­lünk, mindig utasítsuk rendre - erőteljesen: „Hadd fejezzem be!” Aztán beszélhetünk, ameddig csak akarunk, mert nem valószí­nű, hogy valaki újabb közbeszó­lással hasonló kínos helyzetbe akarja hozni magát. Ha a szobában valaki elkezd valaki mással beszélgetni, ezzel megosztva a csoportot, mondjuk azt - szintén erőteljesen, csak­nem durván: „Nem lehetne egy­szerre csak egy megbeszélést tartani?!” (Ez persze szónoki kérdés.) Ugyanez vonatkozik ar­ra a helyzetre is, ha valakinek megcsörren a telefonja: „Tényleg szükség van arra, hogy a mobilokat bekapcsolva tartsuk? Köszönöm.” Nagyon fontos, hogy soha ne hagyjuk magunkat eltéríteni a másik személy álláspontjára! Ha rendesen elvégezték a házi fel­adatukat, és eléggé felkészültek, akkor tetszetős megoldásokkal állnak elő - de ne hagyjuk ma­gunkat megvezetni! Soha ne kér­dőjelezzük meg a saját álláspon­tunkat! Gondoljunk arra, hogy csak úgy nyerhetjük meg a vitát, ha azt az eredményt érjük el, amit eredetileg elérni szándékoztunk (persze néhány kisebb pontban engedhetünk, de a nagyobbak­ban nem). Ne kételkedjünk magunkban! Testbeszédünk legyen nyílt, megnyerő és nyugodt! Ne üljünk karba tett kézzel. És bár a le­ereszkedő stílus kerülendő, egy kis megfélemlítést mindig meg­engedhetünk magunknak. Jó, ha magabiztosak vagyunk és úgy is hatunk, mint aki tudja, mit be­szél. Olyan benyomást kell kelte­nünk, mint aki órákat, napokat, heteket töltött a gondolkodással a témáról, és a megoldás, amit kidolgozott, az egyetlen lehetsé­ges alternatíva, (h) metaloBox šatníkové skrine Tudsz és hajlandó vagy keményen dolgozni a saját és csapatod céljaiért? Szeretnél egy fiatalos és dinamikus csapatban dolgozni? PROJEKTMENEDZSER Feltételek: ■ középfokú végzettség ■ számítógépes ismeretek (Excel, Word, Outlook) ■ szlovák és magyar nyelv ismerete ■ jó szervezőkészség Feladatkör: ■ új vevők felkutatása ■ ajánlatok készítése ■ rendelések felvétele ■ projektek kiértékelése önálló, felelősségteljes munkavégzés TELEFONMARKETINGES Feltételek: ■ középfokú végzettség ■ számítógépes ismeretek (Excel, Word, Outlook) ■ jó kommunikációs készség ■ szlovák és magyar nyelv ismerete Feladatkör: ■ adatfeltöltés ■ kapcsolatápolás ■ potenciális vevők keresése ■ katalógusok küldése Önéletrajzodat az alábbi címre juttasd el: metaloBox Slovakia, s. r. o.. Pražská 11, 949 01 Nitra, e-mail: denisa.bogiova@metalobox.sk Ha kíváncsi vagy ránk: www.metalobox.sk

Next

/
Oldalképek
Tartalom