Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-02 / 179. szám, szombat

Egyszer egy lyukas kanna, tele vízzel, átment a szalonon, s összecsepegtette a kifényesített parkettát. Ezt a haszontalan kannát alighanem elfenekelték. ANATOLE FRANCE: RJQUET GONDOLATAI SZALON A kegyelmes asszony kegyesked­jék befáradni a művésznőhöz, a nagyságos úr szíveskedjék várni a szalonban. A kisasszony még nem öltözött fel. GÁBOR ANDOR: CIKLÁMEN 2008. augusztus 2., szombat 2. évfolyam 30. szám Jobban érdekelnek a néhány emelettel alattad, a tető peremén sötétlő, unatkozó mesterlövészek, akik elméletileg téged védenek, ezért talán illene szeretned őket Strasbourgi csütörtök Csütörtök van. A tizenhar­madik emeleti teraszon állva dühös szél cibálja a zakódat, nyakkendődet, olyan érzésed van, el kell tűnnöd innen minél hama­rabb, mert egy hirtelen széllökés bármikor átvet­het az alacsony mellvéden, hogy egyenesen belezu­hanj az alant hömpölygő Ilibe. SZALAY ZOLTÁN lament teljes pereputtya utazik vissza Brüsszelbe, véget ér a min­den hónapban négy napig tartó aranyhét a vendéglátósok számá­ra. Egy ideig megint nem vezető szenzáció a nevezetes elzászi tész­taétel, a tárté flambée, amelyet a turistáknak álcázott parlamenti alkalmazottak olyan jóízűen tud­nak falatozni a strasbourgi héten, mondjuk a Gutenberg tér valame­lyik éttermében. A belváros, amelyből innen, a tizenharmadik emeleti teraszról csak a gőgös Notre-Dame-ot látod, egy időre megint megszürkül. A Parlament épületmonstruma pedig órákon belül tökéletesen kihal. A képvise­lői irodák előszobájában már ott várakoznak azok a jókora mű­anyag dobozok, amelyekben az egyes irodák holmija utazik a két parlamenti székhely között, s amelyeket a parlamenti szleng re­zignált fekete humorral kopor­sóknak nevez. Amint ezen gon­dolkozol, villámcsapásként ér a mentőötlet: ahhoz, hogy biztosan kijuss a parlamenti labirintusból, ahol, ha bentragadsz, előbb- utóbb bizonyára szembetalálkoz­nál egy öltönyös-nyakkendős, ál­ságosán vigyorgó Minótaurosszal, csak bele kell bújnod egy ilyen koporsóba, amely aztán egész biz­tosan eljut Brüsszelbe. Megrázod a fejedet, hogy megszabadulj az őrült gondolatoktól, és segítségért folyamodva j ártatod végig a te­kintetedet a Parlament körüli Eu- rópa-negyeden, ám az Európai Tanács fantáziátlan épülete és az Európai Emberi Jogi Bíróság szörnyeteg komplexuma láttán csak fájó bambaságba süllyedsz. A szél is csitul, s arra ocsúdsz, hogy a mesterlövészek eltűntek a tető­ről: vagy az Ilibe sodorta őket a szél, vagy lejárt a munkaidejük. Csak a tüntetők posztóinak to­vábbra is kitartóan a Parlament bejáratánál, de hogy ők is haza­menjenek, azt már nem várod meg, inkább, némi kötelező élet­kedvet erőltetve az arcodra visszasétálsz az épületbe, a komor koporsók közé, hátha felbukkan egy kiskosztümös, segítőkész Ari- adné, parlamenti belépővel a nyakában... (A szerző felvételei Senkit nem érdekelne, gondo­lod, hiszen csütörtök van, ami Strasbourgban annyit jelent, hogy az egyhetes ülésezés végeztével mindenki készülődik a visszaútra Brüsszelbe. Az sem érdekelne senkit, ha nem találnád mega kijá­ratot az Európai Parlament körkö­rös labirintusából, és míg minden­ki szedi a sátorfáját, s az egész ész­bontó méretű komplexum kiürül, te elveszetten bolyonganál tovább a végeláthatatlan folyosókon. Tu­lajdonképpen azt sem érted iga­zán, mit keresel most a tizenhar­madik emeleti teraszon (feletted már csak néhány titokzatos eme­let, többek között a Parlament el­nökének megközelíthetetlennek tűnő irodájával), amikor neked is a visszaútra kellene készülődnöd, ráadásul egyszer már jártál ide­fent, amikor néhány napja körbe­vezettek benneteket, újoncokat az épületben. Bemutatták akkor, hogy itt bármerre indulsz, ugyan­oda lyukadsz ki, tehát tulajdon­képpen semmiképp nem juthatsz el sehova. Ez a terasz talán az egyetlen hely, ahol kiléphetsz a labirintus nyomasztó semmijéből. A strasbourgi Notre-Dame Mesterlövészek a Parlament tetején Láthatod, honnan kerültél ide be, s hova kellene kijutnod, ha ki sze­retnél jutni. Láthatod akapukelőtt gyülekező tüntetők maroknyi csoportját, akikről az a hír járja, iráni ellenzékiek, de ez itt és most befogadhatatlan információ a számodra;'mellettük egy másik, még kisebb csoport, akik állítólag a kínai sajtószabadság veszélyez­tetettségére kívánják felhívni a fi­gyelmet, hogy kiét, elképzelni sem tudod. Jobban érdekelnek a né­hány emelettel alattad, a tető pe­remén sötétlő, unatkozó mester­lövészek, akik elméletileg téged védenek, ezért talán illene szeret­ned őket, számodra innen mégis csupán kicsi fekete bogaraknak tűnnek, amelyeket rendesen odébb szoktál pöckölni. Ők vajon észrevennék-e, ha a szél hirtelen átsodoma a mellvéden, bele az idegesen hullámzó Ilibe: a turis­tákkal zsúfolt sétahajók tajtékos farvize valószínűleg eltüntetne a legfigyelmesebb tekintetek elől is. Csütörtök van: a strasbourgi szálloda- és vendéglőtulajdono­sok fekete napja: az Európai Par­Az Európai Parlament strasbourgi épületének udvara

Next

/
Oldalképek
Tartalom