Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-13 / 188. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Új adatok az áldozatokról Új adatokat hoztak nyilvá­nosságra a berlini Falmúze­um magánszervezet kutatói: számításaik szerint 1303 olyan haláleset történt az egykori NDK és Nyugat-Né- metország határán, amely az államszocialista rendszer számlájára írható. A most kö­zölt adat 58-cal haladja meg a tavaly ilyenkor ismertetett számot, de a kutatás, mint mondták, az áldozatok felku­tatása még „távolról sem zá­rult le”. A veszteséglista foly­ton változik a legkülönbö­zőbb források vizsgálata, összehasonlítása nyomán - mondták el a kutatók, meg­említve, hogy néhány nevet az újonnan felmerült tények miatt kihúztak a listáról, má­sok viszont az időközben elő­került bizonyítékok nyomán felkerültek rá. Az áldozatok között nemcsak nyugatra menekülés közben megölt emberek szerepelnek, hanem azok a határőrök is, akik ön- gyilkosságot követtek el szol­gálatteljesítés közben, to­vábbá 21 szovjet katonaszö­kevény. A halálos áldozatok száma azért is lehet ilyen ma­gas, mert nem a berlini fal felhúzásától (1961) vették számba a kutatók a halálese­teket, hanem ennél régebbre nyúltak vissza, a keletnémet vezetés 1952 májusában be­vezetett határrendészeti in­tézkedéseihez. (mti) A Balkezesek Világnapja Egy balkezeseket tömörítő amerikai szervezet kezde­ményezésére 1992 óta au­gusztus tizenharmadika a Balkezesek Világnapja. A vi­lágon a balkezesek aránya 10-20 százalék lehet, de mi­nél meszszebbre megyünk vissza az időben, annál több balkezest találunk. A neoliti- kum kori ősemberek fele még jobbára a bal kezét használta. A kézhasználat változását a fegyverek használatával magyarázzák: a lándzsa a jobb kézbe került, a másik a szív oldalát védte. A balke­zességhez vezető állapot le­het öröklött vagy szerzett. A gyermek azt a kezét használ­ja gyakrabban, amellyel jobb eredményeket ér el. A balke­zeseknél a jobb oldali agyfél­teke a domináns, a jobbke­zeseknél a másik. Sokáig erőszakosan próbálták a balkezes gyerekeket átszok­tatni „szép kezükre”, s ma is vannak országok, térségek, ahol a bal kezet tisztátalan­nak tartják és csak intim test­részek mosdatására használ­ják. A balkezesek kreativitá­sa általában kiemelkedő, és sokan mutatnak kiváló haj­lamot a művészetre. A neve­zetes balkezesek közt talál­juk Julius Caesart, Napóle­ont, Michelangelót, Leonar­do da Vincit, Rafaellót, Bee­thovent, Mozartot, Pagani­nit, Goethét, Nietzschét, Ein­steint, Albert Schweitzert, Jimi Hendrixet, Petőfi Sán­dort, Papp Lászlót, Puskás Ferencet... Az USA-ban, ahol Bili Clintonnal bezárólag szinte minden elnök balke­zes volt, immár biztos, hogy a következő elnök is balke­zes lesz, ugyanis mindkét je­lölt az. (mti) Állítólag a grúzok alkotják az orosz alvilág elitjét Grúzok Oroszországban Oroszországban jelenleg kö­zel egymillió - Moszkvában mintegy félmillió - grúz nemzetiségű él legálisan, az innen hazaküldött jövedel­mük teszi ki a grúziai GDP mintegy 12 százalékát. MTl-HÁTTÉR Az oroszországi grúzok - akiknek létszáma Grúzia lakos­ságának mintegy negyede - többnyire a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és az építő­iparban dolgoznak. Köztudott azonban, hogy jócskán akadnak köztük is bűnözők. Állítólag grúzok alkotják az alvilág elitjét: Szaakasvili szorította ki őket ha­zájukból, s többségük Oroszor­szágban telepedett le. A megle­hetősen szigorú orosz megfigye­lés alatt álló grúz maffia étter­mektől, kaszinóktól és bankoktól szed védelmi pénzeket, s havi forgalma orosz rendőrségi forrá­sok szerint 60-80 millió dollárt tesz ki. Az oroszországi grúz di­aszpóra szervezeteinek vezetői szerint az itt élők majdhogynem őrültnek tekintik a grúz állam­főt. A Komszomolszkaja Pravda című lapnak Badri Meladze, A Grúzia Népeinek Támogatása Alap elnöke arról beszélt, hogy Mihail Szaakasvüi elnök nem né­pe javára, hanem más országok érdekében cselekszik, s lényegé­ben a katasztrófa szélére juttatja Grúziát. Oroszország gazdag és leggazdagabb emberei között is számos grúz akad. A Georgian Times című grúz lap listája sze­rint a világon a leggazdagabb 80 grúz közül több mint 20 él Oroszországban, s közülük há­rom az amerikai Forbes magazin listáján is szerepel: a 22. helyen álló Borisz Invanisvili az orosz fémiparban gazdagodott meg, a 42. helyen lévő Salva Csigirinsz- kij és a 62. helyen álló Alek­szandr Dzsaparidze energiahor­dozókból kereste vagyonát. Noha az orosz lakosság határo­zottan támogatja Moszkva dél- oszétiai fellépését, az oroszorszá­gi grúzok képviselői szerint őket egyelőre nem bántja senki, sőt, Moszkvában például nőtt a grúz vendéglők forgalma. Mindazonál­tal a tegnapi orosz lapok több kommentárban is felszólították a hatóságokat, hogy óvakodjanak egy Grúzia elleni propaganda- kampánytól, mert az a jelenlegi helyzetben súlyos veszélyt jelent­het az oroszországi grúzokra néz­ve. Valentyina Matvijenko szent­pétervári kormányzó egy további veszélyre is felhívta a figyelmet, amikor fogadta a városban élő oszétok és abházok képviselőit, és hangsúlyozta: nem szabad hagy­ni, hogy a városban élő oszétok, abházok és grúzok között feszült­ségek keletkezzenek, meg kell őrizni a toleranciát, el kell kerülni a provokációkat. A szerb közvélemény a Nyugaton röhög a grúziai események miatt A Koszovó-bumeráng visszaüt MTl-HÁTTÉR A dél-kaukázusi háború min­den pusztítása és fájdalma elle­nére Szerbiában a politikusokat és a médiát az elégtétel érzése tölti el. „Mi ezt mindig is előre mondtuk” - hangzik a „nép hangja” az olvasói levelekben. „A Koszovó-bumeráng most Grúziában találja telibe a Nyu­gatot” - harsogta címoldalán a legnagyobb példányszámú szer­biai lap, a Novosti. A közvéleke­dés röviden összefoglalva: a Nyugat februárban „modellként” engedélyezte a dél-szerbiai Ko­szovó tartomány elszakadását és most nem szabad csodálkoznia azon, hogy más kisebbségek is igényt formálnak erre a jogra. Következésképp az ultranaciona­lista radikálisok (Szerb Radikális Párt) már a háború első napján támogatásukról biztosító távira­tot küldtek az orosz vezetésnek, és Vojiszlav Kostunica volt szerb kormányfő Szerbiai Demokrata Pártja (DSS) is egy követ fúj a radikálisokkal. Mindenekelőtt azonban a szerb média bírálja a Nyugatot azzal, hogy „kettős mércével mér”. Grúziában az Egyesült Államok és az Európai Unió az ország „területi integ­ritását” védi a déloszétok és az abházok elszakadásával szem­ben, Koszovó esetében mégis „az albánok önrendelkezési jogára” hivatkozva kényszerítették ki a tartomány leválását Szerbiáról. A tömegtájékoztatási eszközök nagy élvezettel idézték Bemard Kouchner francia külügyminisz­tert, aki Koszovóra utalva ko­rábban azt mondta: „ha két fél már csak fegyverrel tud beszélni egymással, akkor jobb, ha szétválnak”. „Nem értem, a Nyugat miért nem vezet be szankciókat Orosz­ország ellen és miért nem küld repülőgépeket Moszkva és más városok lerombolására” - vallja be ironikus tanácstalansággal a Press című újság hírmagyarázója. Megjegyzésével a Szerbia elleni NATO-bombázásokra utalt, ame­lyek a szerb hadsereg 1999 tava­szán történt, koszovói bevonulá­sát követték. A koszovói példa alapján egyértelmű: „ami ma Dél-Oszétiában történik, az hol­nap Karabahban, Tibetben és a világ tucatnyi más válságöveze­tében is várható. Arra számítunk, hogy a vége Baszkföld, Elzász, Vallónia és talán Tirol lesz”. Szerbiához hasonlóan Orosz­ország - legerősebb szövetségese a koszovói kérdésben - is ezt az álláspontot képviseli. „A koszovói precedens” nem marad követ­kezmények nélkül az egykori szovjet köztársaságok közötti te­rületi vitákban sem - figyelmez­tetett mindig is az orosz vezetés. A déloszétok és az abházok is kö­vetelték maguknak a koszovói albánokat megillető jogot, Vlagyimir Putyin orosz elnök pe­dig még hivatali idejének utolsó heteiben utasítást adott az Abhá- ziához és Dél-Oszétiához fűződő kapcsolatok demonstratív kiépí­tésére. „Megítélésem szerint ez a koszovói fejlemények egyenes következménye” - jelentette ki Oleg Morozov, az orosz parla­ment alelnöke. KOMMENTÁR Intézményi csőd LOVÁSZ ATTILA Hogy a nyitrai rendőrkapitány távozott, az a legkevesebb. Mond­hatnék: kötelező. Egy olyan fontos erőszakszervezet, mint a rend­őrség ugyanúgy emberekkel dolgozik és véthet, tévedhet, de sem­miképp sem követhet el amatőr, hollywoodi filmbe kívánkozó hi­bákat. A lakosság rendőrségbe vetett bizalma múlhat egy-egy sike­res rendőrségi akción, és egyáltalán nem véletlen, ha két halott után az emberek azt kérdezik, vajon hogyan védhet mega rendőr en­gem, ha magát sem tudja. Persze, ha a mediális idiotizmus korában mindenáron mediális teljesítményekre éhezik valamely kapitány­ság, akkor bekövetkezik a krach. S nem az első. Ugye, nyitrai ügy a Maiina Hedvig ügy, amely a honi igazságszolgáltatás egyre na­gyobb szégyenfoltja, néha az az ember érzése, saját butaságunkat demonstrálandó. De nem egy hasonló kis és nagy baki volt már Nyitrán, most azonban nagyon nagy lett a baj. De nehogy azt gondolja ám a tisztelt Olvasó, hogy csak az erőszak­szervezetben léteznek problémák. Bicskanyitogató a frekvenciata­nács múlt heti döntése, melynek értelmében baj az, ha „nem jelenik meg a kormányzati álláspont”, de az nem baj, ha a miniszterelnök opponens nélkül dumál az éterbe. (Ha megsértődik a sajtosa, hogy a „dumál” kifejezést használjuk, sértődjön, még tanultunk valamit a szó erejéről, az írástudás felelősségéről). A frekvenciatanács tagjai szavazással döntöttek arról, ami a törvény betűjével szöges ellen­tétben áll, de ugyanez a ff ekvenciatanács, amely patikamérleget használ az objektivitás mérésére, a patikamérleget elfelejti ott, ahol számszerű mutatókat követel meg a jogszabály (számoljuk össze a közrádió és a kereskedelmi szféra frekvenciáit, vagy a köztelevízió és a kereskedelmi csatornák országos frekvenciáit, bizony nem duá­lis, hanem kereskedelemdomináns rendszer képét kapjuk). Ha eh­hez hozzátesszük, mennyire lassúak és mennyire felháborítóak né­ha a bírósági döntések, ha belegondolunk, hogy a korrupció micso­da formáit hozza majd elő a harmincezres büntetés a közlekedési szabályoknál, ha belegondolunk, hogy bűncselekményt követ el egy pártelnök és az ügyészség hallgat, mint az a bizonyos rakás a gyomban, akkor akár félni is kezdhetnénk (a nemzetiek elnökének nyilatkozatai egy héttel ezelőtt túllépték a büntető kódex határait és a szólás szabadságára hivatkozni az ó esetében nettó intézményi cinizmus). Eközben az ország legnagyobb részénekjobban megy a sora, a nyolcéves - maitól eltérő - kormányzás gazdasági számítá­sai bejöttek, a lakosság pedig egyszerűen fütyül a fundamentumra, nem érdekli, ha alapvető jogok sérülnek, s fütyül erre honi magya­runk is, persze csak addig, amíg nem kifejezetten magyar ügyről van szó. Ingerküszöbünk emelkedőben, lassan életszínvonalunk is, de nem vigyázunk azokra az értékekre, amelyek megalapozták a mostani sikersztorit. Intézményeink komíoly válságban vannak, s ha ez irányban érzé­ketlenek maradunk, a közösség kerül válságba, aminek egyenes következménye lehet az egyén sorsának rosszabbra fordulása, de akár egy újkori diktatúra is. A rendőrség, a frekvenciatanács és az ügyészség rossz munkája egyelőre lakmuszpapír. Mi lesz, ha nor­mává vedlik? JEGYZET Ma Long és az olimpia NÉMETH ZOLTÁN Valószínűleg időről-időre töb­ben elgondolkodnak azon, mi­ért nem a legjobb futballváloga- tottak szerepelnek az olimpián, miért csak a huszonhárom év alattiak (három játékos kivéte­lével) , ráadásul még közülük sem kötelesek elengedni klubja­ik a legjobbakat. Van ennek így értelme? Látunk egy korosztá­lyos tornát, s a legnagyobb fut- ballsztárok vannak megfosztva annak még a lehetőségétől is, hogy olimpiai bajnokok legye­nek. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha például úszásban sem vehetnének részt a verseny­szám legjobbjai. Persze lehet azzal érvelni, hogy a focisták­nak a klub a munkaadójuk, de. a lényeg változatlan: az üzlet, a pénz elég durván szól bele eb­ben az esetben is a sportba. De nem tartható igazságosnak az sem, hogy míg például úszásban vagy futásban több versenyző is indulhat egy-egy országból ugyanabban a szám­ban, addig kajak-kenuban ez nincs így. Egyetlen távon csak egyetlen ország képviseltetheti magát-hajobban meggondol­juk, Magyarország legalább há­rom-négy éremmel lesz szegé­nyebb ezáltal. Nincs ott az olimpián az iszonyú erős ma­gyarországi konkurencia miatt például az Európa- és világbaj­nok BenedekDalma sem. Rá­adásul a magyarországi K-2 vá­logatón a Janics-Kovács, illetve Paksy-Benedek párosok mögött még a szinte abszolút esélytele­nül harmadikként végzett Ko­zák Danuta-Szabó Gabriella pá­ros is a szám friss Európa-bajno- kaként szállt vízre... Négy év munkája került a kukába, nyi­latkozta a válogató után keserű­en Paksy Tímea. Hasonló hely­zetben vannak a szlovák vízi- szlalomosokis. De nem lehet ott az olimpián az utóbbi évek legtehetségesebb fiatal asztalteniszezője, a tizen­kilenc éves kínai Ma Long sem az iszonyú erős kínai konkuren­cia miatt. Ma Long „csak” ne­gyedikvolt az asztaliteniszezők világranglistáján, amikor a kvó­taszerző helyezés számított, há­rom honfitársa is megelőzte, s ezért negyedikkínaiként már nem lehet ott az olimpiai me­zőnyben. De az olimpiai előtt megrendezett két utolsó nem­zetközi Pro Tour-versenyen, a kóreain és a szingapúrin sorra verte mind a legjobb európai versenyzőket, mind honfitársait - valószínűleg nagy esélye lett volna egyéni olimpiai arany megszerzésére is. így viszont el tudom képzelni, mint érezhet a hazai rendezésű olimpia egyik hipermodern nézőterén helyet foglalva.- Mióta megy az olimpia, tőlem egy gyereket se rendeltek. Csak érmeket... (Peter Gossányi karikatúrája

Next

/
Oldalképek
Tartalom