Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-13 / 188. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 13. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Új adatok az áldozatokról Új adatokat hoztak nyilvánosságra a berlini Falmúzeum magánszervezet kutatói: számításaik szerint 1303 olyan haláleset történt az egykori NDK és Nyugat-Né- metország határán, amely az államszocialista rendszer számlájára írható. A most közölt adat 58-cal haladja meg a tavaly ilyenkor ismertetett számot, de a kutatás, mint mondták, az áldozatok felkutatása még „távolról sem zárult le”. A veszteséglista folyton változik a legkülönbözőbb források vizsgálata, összehasonlítása nyomán - mondták el a kutatók, megemlítve, hogy néhány nevet az újonnan felmerült tények miatt kihúztak a listáról, mások viszont az időközben előkerült bizonyítékok nyomán felkerültek rá. Az áldozatok között nemcsak nyugatra menekülés közben megölt emberek szerepelnek, hanem azok a határőrök is, akik ön- gyilkosságot követtek el szolgálatteljesítés közben, továbbá 21 szovjet katonaszökevény. A halálos áldozatok száma azért is lehet ilyen magas, mert nem a berlini fal felhúzásától (1961) vették számba a kutatók a haláleseteket, hanem ennél régebbre nyúltak vissza, a keletnémet vezetés 1952 májusában bevezetett határrendészeti intézkedéseihez. (mti) A Balkezesek Világnapja Egy balkezeseket tömörítő amerikai szervezet kezdeményezésére 1992 óta augusztus tizenharmadika a Balkezesek Világnapja. A világon a balkezesek aránya 10-20 százalék lehet, de minél meszszebbre megyünk vissza az időben, annál több balkezest találunk. A neoliti- kum kori ősemberek fele még jobbára a bal kezét használta. A kézhasználat változását a fegyverek használatával magyarázzák: a lándzsa a jobb kézbe került, a másik a szív oldalát védte. A balkezességhez vezető állapot lehet öröklött vagy szerzett. A gyermek azt a kezét használja gyakrabban, amellyel jobb eredményeket ér el. A balkezeseknél a jobb oldali agyfélteke a domináns, a jobbkezeseknél a másik. Sokáig erőszakosan próbálták a balkezes gyerekeket átszoktatni „szép kezükre”, s ma is vannak országok, térségek, ahol a bal kezet tisztátalannak tartják és csak intim testrészek mosdatására használják. A balkezesek kreativitása általában kiemelkedő, és sokan mutatnak kiváló hajlamot a művészetre. A nevezetes balkezesek közt találjuk Julius Caesart, Napóleont, Michelangelót, Leonardo da Vincit, Rafaellót, Beethovent, Mozartot, Paganinit, Goethét, Nietzschét, Einsteint, Albert Schweitzert, Jimi Hendrixet, Petőfi Sándort, Papp Lászlót, Puskás Ferencet... Az USA-ban, ahol Bili Clintonnal bezárólag szinte minden elnök balkezes volt, immár biztos, hogy a következő elnök is balkezes lesz, ugyanis mindkét jelölt az. (mti) Állítólag a grúzok alkotják az orosz alvilág elitjét Grúzok Oroszországban Oroszországban jelenleg közel egymillió - Moszkvában mintegy félmillió - grúz nemzetiségű él legálisan, az innen hazaküldött jövedelmük teszi ki a grúziai GDP mintegy 12 százalékát. MTl-HÁTTÉR Az oroszországi grúzok - akiknek létszáma Grúzia lakosságának mintegy negyede - többnyire a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és az építőiparban dolgoznak. Köztudott azonban, hogy jócskán akadnak köztük is bűnözők. Állítólag grúzok alkotják az alvilág elitjét: Szaakasvili szorította ki őket hazájukból, s többségük Oroszországban telepedett le. A meglehetősen szigorú orosz megfigyelés alatt álló grúz maffia éttermektől, kaszinóktól és bankoktól szed védelmi pénzeket, s havi forgalma orosz rendőrségi források szerint 60-80 millió dollárt tesz ki. Az oroszországi grúz diaszpóra szervezeteinek vezetői szerint az itt élők majdhogynem őrültnek tekintik a grúz államfőt. A Komszomolszkaja Pravda című lapnak Badri Meladze, A Grúzia Népeinek Támogatása Alap elnöke arról beszélt, hogy Mihail Szaakasvüi elnök nem népe javára, hanem más országok érdekében cselekszik, s lényegében a katasztrófa szélére juttatja Grúziát. Oroszország gazdag és leggazdagabb emberei között is számos grúz akad. A Georgian Times című grúz lap listája szerint a világon a leggazdagabb 80 grúz közül több mint 20 él Oroszországban, s közülük három az amerikai Forbes magazin listáján is szerepel: a 22. helyen álló Borisz Invanisvili az orosz fémiparban gazdagodott meg, a 42. helyen lévő Salva Csigirinsz- kij és a 62. helyen álló Alekszandr Dzsaparidze energiahordozókból kereste vagyonát. Noha az orosz lakosság határozottan támogatja Moszkva dél- oszétiai fellépését, az oroszországi grúzok képviselői szerint őket egyelőre nem bántja senki, sőt, Moszkvában például nőtt a grúz vendéglők forgalma. Mindazonáltal a tegnapi orosz lapok több kommentárban is felszólították a hatóságokat, hogy óvakodjanak egy Grúzia elleni propaganda- kampánytól, mert az a jelenlegi helyzetben súlyos veszélyt jelenthet az oroszországi grúzokra nézve. Valentyina Matvijenko szentpétervári kormányzó egy további veszélyre is felhívta a figyelmet, amikor fogadta a városban élő oszétok és abházok képviselőit, és hangsúlyozta: nem szabad hagyni, hogy a városban élő oszétok, abházok és grúzok között feszültségek keletkezzenek, meg kell őrizni a toleranciát, el kell kerülni a provokációkat. A szerb közvélemény a Nyugaton röhög a grúziai események miatt A Koszovó-bumeráng visszaüt MTl-HÁTTÉR A dél-kaukázusi háború minden pusztítása és fájdalma ellenére Szerbiában a politikusokat és a médiát az elégtétel érzése tölti el. „Mi ezt mindig is előre mondtuk” - hangzik a „nép hangja” az olvasói levelekben. „A Koszovó-bumeráng most Grúziában találja telibe a Nyugatot” - harsogta címoldalán a legnagyobb példányszámú szerbiai lap, a Novosti. A közvélekedés röviden összefoglalva: a Nyugat februárban „modellként” engedélyezte a dél-szerbiai Koszovó tartomány elszakadását és most nem szabad csodálkoznia azon, hogy más kisebbségek is igényt formálnak erre a jogra. Következésképp az ultranacionalista radikálisok (Szerb Radikális Párt) már a háború első napján támogatásukról biztosító táviratot küldtek az orosz vezetésnek, és Vojiszlav Kostunica volt szerb kormányfő Szerbiai Demokrata Pártja (DSS) is egy követ fúj a radikálisokkal. Mindenekelőtt azonban a szerb média bírálja a Nyugatot azzal, hogy „kettős mércével mér”. Grúziában az Egyesült Államok és az Európai Unió az ország „területi integritását” védi a déloszétok és az abházok elszakadásával szemben, Koszovó esetében mégis „az albánok önrendelkezési jogára” hivatkozva kényszerítették ki a tartomány leválását Szerbiáról. A tömegtájékoztatási eszközök nagy élvezettel idézték Bemard Kouchner francia külügyminisztert, aki Koszovóra utalva korábban azt mondta: „ha két fél már csak fegyverrel tud beszélni egymással, akkor jobb, ha szétválnak”. „Nem értem, a Nyugat miért nem vezet be szankciókat Oroszország ellen és miért nem küld repülőgépeket Moszkva és más városok lerombolására” - vallja be ironikus tanácstalansággal a Press című újság hírmagyarázója. Megjegyzésével a Szerbia elleni NATO-bombázásokra utalt, amelyek a szerb hadsereg 1999 tavaszán történt, koszovói bevonulását követték. A koszovói példa alapján egyértelmű: „ami ma Dél-Oszétiában történik, az holnap Karabahban, Tibetben és a világ tucatnyi más válságövezetében is várható. Arra számítunk, hogy a vége Baszkföld, Elzász, Vallónia és talán Tirol lesz”. Szerbiához hasonlóan Oroszország - legerősebb szövetségese a koszovói kérdésben - is ezt az álláspontot képviseli. „A koszovói precedens” nem marad következmények nélkül az egykori szovjet köztársaságok közötti területi vitákban sem - figyelmeztetett mindig is az orosz vezetés. A déloszétok és az abházok is követelték maguknak a koszovói albánokat megillető jogot, Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig még hivatali idejének utolsó heteiben utasítást adott az Abhá- ziához és Dél-Oszétiához fűződő kapcsolatok demonstratív kiépítésére. „Megítélésem szerint ez a koszovói fejlemények egyenes következménye” - jelentette ki Oleg Morozov, az orosz parlament alelnöke. KOMMENTÁR Intézményi csőd LOVÁSZ ATTILA Hogy a nyitrai rendőrkapitány távozott, az a legkevesebb. Mondhatnék: kötelező. Egy olyan fontos erőszakszervezet, mint a rendőrség ugyanúgy emberekkel dolgozik és véthet, tévedhet, de semmiképp sem követhet el amatőr, hollywoodi filmbe kívánkozó hibákat. A lakosság rendőrségbe vetett bizalma múlhat egy-egy sikeres rendőrségi akción, és egyáltalán nem véletlen, ha két halott után az emberek azt kérdezik, vajon hogyan védhet mega rendőr engem, ha magát sem tudja. Persze, ha a mediális idiotizmus korában mindenáron mediális teljesítményekre éhezik valamely kapitányság, akkor bekövetkezik a krach. S nem az első. Ugye, nyitrai ügy a Maiina Hedvig ügy, amely a honi igazságszolgáltatás egyre nagyobb szégyenfoltja, néha az az ember érzése, saját butaságunkat demonstrálandó. De nem egy hasonló kis és nagy baki volt már Nyitrán, most azonban nagyon nagy lett a baj. De nehogy azt gondolja ám a tisztelt Olvasó, hogy csak az erőszakszervezetben léteznek problémák. Bicskanyitogató a frekvenciatanács múlt heti döntése, melynek értelmében baj az, ha „nem jelenik meg a kormányzati álláspont”, de az nem baj, ha a miniszterelnök opponens nélkül dumál az éterbe. (Ha megsértődik a sajtosa, hogy a „dumál” kifejezést használjuk, sértődjön, még tanultunk valamit a szó erejéről, az írástudás felelősségéről). A frekvenciatanács tagjai szavazással döntöttek arról, ami a törvény betűjével szöges ellentétben áll, de ugyanez a ff ekvenciatanács, amely patikamérleget használ az objektivitás mérésére, a patikamérleget elfelejti ott, ahol számszerű mutatókat követel meg a jogszabály (számoljuk össze a közrádió és a kereskedelmi szféra frekvenciáit, vagy a köztelevízió és a kereskedelmi csatornák országos frekvenciáit, bizony nem duális, hanem kereskedelemdomináns rendszer képét kapjuk). Ha ehhez hozzátesszük, mennyire lassúak és mennyire felháborítóak néha a bírósági döntések, ha belegondolunk, hogy a korrupció micsoda formáit hozza majd elő a harmincezres büntetés a közlekedési szabályoknál, ha belegondolunk, hogy bűncselekményt követ el egy pártelnök és az ügyészség hallgat, mint az a bizonyos rakás a gyomban, akkor akár félni is kezdhetnénk (a nemzetiek elnökének nyilatkozatai egy héttel ezelőtt túllépték a büntető kódex határait és a szólás szabadságára hivatkozni az ó esetében nettó intézményi cinizmus). Eközben az ország legnagyobb részénekjobban megy a sora, a nyolcéves - maitól eltérő - kormányzás gazdasági számításai bejöttek, a lakosság pedig egyszerűen fütyül a fundamentumra, nem érdekli, ha alapvető jogok sérülnek, s fütyül erre honi magyarunk is, persze csak addig, amíg nem kifejezetten magyar ügyről van szó. Ingerküszöbünk emelkedőben, lassan életszínvonalunk is, de nem vigyázunk azokra az értékekre, amelyek megalapozták a mostani sikersztorit. Intézményeink komíoly válságban vannak, s ha ez irányban érzéketlenek maradunk, a közösség kerül válságba, aminek egyenes következménye lehet az egyén sorsának rosszabbra fordulása, de akár egy újkori diktatúra is. A rendőrség, a frekvenciatanács és az ügyészség rossz munkája egyelőre lakmuszpapír. Mi lesz, ha normává vedlik? JEGYZET Ma Long és az olimpia NÉMETH ZOLTÁN Valószínűleg időről-időre többen elgondolkodnak azon, miért nem a legjobb futballváloga- tottak szerepelnek az olimpián, miért csak a huszonhárom év alattiak (három játékos kivételével) , ráadásul még közülük sem kötelesek elengedni klubjaik a legjobbakat. Van ennek így értelme? Látunk egy korosztályos tornát, s a legnagyobb fut- ballsztárok vannak megfosztva annak még a lehetőségétől is, hogy olimpiai bajnokok legyenek. Gondoljunk csak bele, mi lenne, ha például úszásban sem vehetnének részt a versenyszám legjobbjai. Persze lehet azzal érvelni, hogy a focistáknak a klub a munkaadójuk, de. a lényeg változatlan: az üzlet, a pénz elég durván szól bele ebben az esetben is a sportba. De nem tartható igazságosnak az sem, hogy míg például úszásban vagy futásban több versenyző is indulhat egy-egy országból ugyanabban a számban, addig kajak-kenuban ez nincs így. Egyetlen távon csak egyetlen ország képviseltetheti magát-hajobban meggondoljuk, Magyarország legalább három-négy éremmel lesz szegényebb ezáltal. Nincs ott az olimpián az iszonyú erős magyarországi konkurencia miatt például az Európa- és világbajnok BenedekDalma sem. Ráadásul a magyarországi K-2 válogatón a Janics-Kovács, illetve Paksy-Benedek párosok mögött még a szinte abszolút esélytelenül harmadikként végzett Kozák Danuta-Szabó Gabriella páros is a szám friss Európa-bajno- kaként szállt vízre... Négy év munkája került a kukába, nyilatkozta a válogató után keserűen Paksy Tímea. Hasonló helyzetben vannak a szlovák vízi- szlalomosokis. De nem lehet ott az olimpián az utóbbi évek legtehetségesebb fiatal asztalteniszezője, a tizenkilenc éves kínai Ma Long sem az iszonyú erős kínai konkurencia miatt. Ma Long „csak” negyedikvolt az asztaliteniszezők világranglistáján, amikor a kvótaszerző helyezés számított, három honfitársa is megelőzte, s ezért negyedikkínaiként már nem lehet ott az olimpiai mezőnyben. De az olimpiai előtt megrendezett két utolsó nemzetközi Pro Tour-versenyen, a kóreain és a szingapúrin sorra verte mind a legjobb európai versenyzőket, mind honfitársait - valószínűleg nagy esélye lett volna egyéni olimpiai arany megszerzésére is. így viszont el tudom képzelni, mint érezhet a hazai rendezésű olimpia egyik hipermodern nézőterén helyet foglalva.- Mióta megy az olimpia, tőlem egy gyereket se rendeltek. Csak érmeket... (Peter Gossányi karikatúrája
