Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-09 / 185. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 9. Vélemény És háttér 7 HÉTVÉG(R)E Olimpia almok KRONOLÓGIA A grúz-dél-oszét konfliktus Tegnap reggel a grúz erők betörtek a szakadár Dél- Oszétia fővárosába, Chinva- liba. A Grúziához tartozó Dél-Oszétia 1991-ben, a Szovjetunió összeomlásakor nyilvánította ki függetlensé­gét, amelyet hivatalosan a külföld azóta sem ismert el, Tbiliszi pedig hallani sem akar területe elvesztéséről. Az 1992 nyári tűzszüneti megállapodás is csak elna­polni tudta a feszültség ki- újulását, Tbiliszi mindmáig nem nézi jó szemmel az orosz békefenntartók jelen­létét. A dél-oszét állam szo­ros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, vezetői többször is kinyilvánították: Oroszországhoz csatlakoz­nának. A fontosabb esemé­nyek 2006 novembere óta: 2006. november 12. - A Dél-Oszétiában rendezett népszavazáson a lakosság 99 százaléka a Grúziától való függedenségre szavazott. 2007. november 15. - Oroszország befejezte a Grú­ziában állomásozó csapatai­nak kivonását. Ezt követően csak a FÁK-mandátum alap­ján Abháziában, illetve Dél- Oszétiában állomásozó bé­kefenntartó haderők kötelé­kében maradtak orosz kato­nák Grúziához tartozó terü­leteken. 2008. március 5. - Dél- Oszétia felkérte Oroszorszá­got, az ENSZ-t, az Európai Uniót és a Függeüen Álla­mok Közösségének minden tagállamát, hogy ismerje el függedenségét. 2008. április 18. - A NA­TO és az EU támogatásáról biztosította Grúziát azzal kapcsolatban, hogy Oroszor­szág szorosabbra akarja fon­ni kapcsolatait a szakadár grúziai köztársaságokkal. 2008. április 29. - Orosz­ország megnövelte béke- fenntartó kontingensének létszámát Dél-Oszétiában. 2008. július 3-4. - A grúz tüzérség tűz alá vette Dél- Oszétia fővárosát, Chinvalit. 2008. július 9. - Légi inci­dens történt Grúzia légteré­ben. Grúzia szerint orosz har­ci gépek megsértették az or­szág légterét, s emiatt jegy­zékben is tiltakoztak. Ugyan­akkor az orosz külügyminisz­térium arról számolt be, hogy csak az orosz légierő berepü­lése akadályozott meg egy grúz katonai behatolást Dél- Oszétia területére. Szerintük grúz alakulatok a dél-oszét rendőri szervek által elfogott négy katona kiszabadítására készültek. 2008. augusztus 1. ­Grúz katonai támadás érte Dél-Oszétiát, miután öt grúz rendőr megsebesült Dél- Oszétiában egy út menti ak­na robbanásában, s az inci­dens nyomán tűzpárbaj rob­bant ki. 2008. augusztus 6-7. - A grúz erők részben nehéz fegyverzettel lőtték Dél- Oszétia területét. 18 ember megsérült, egyikük életve­szélyesen. 2008. augusztus 8. - A grúz erők harckocsi-táma­dást indítottak Chinvali, Dél-Oszétia fővárosa ellen, míg a grúz védelmi minisz­térium szerint orosz harci gépek Grúzia területét tá­madták. (m) Elkezdődött hát, a tervek szerint, úgy, ahogy azt a vé­letlenül (?) kiszivárgott fő­próbán láthattuk. Tegnap vette kezdetét a világ legje­lentősebbnek tartott sporteseménye, a pekingi olimpia. KOCUR LÁSZLÓ Legalábbis ezt gondolná a sportvilág iránt mérsékelten ér­deklődő ember - mint például e sorok írója -, hogy ez a legjelentő­sebb. De épp a monarchia hadiki­kötője felé autóztam, mikor a horvát adókkal hősiesen küzdő Petőfi rádió bemondta, hogy az olimpia iránt csak minden negye­dik magyar érdeklődik. Hát, így nehéz lesz a reklámidőt értékesí­teni... Tennék is egy javaslatot a játékok marketingigazgatójának, abban bízva, hogy a kínai elvtár­sak is szemlézik lapunkat. Javas­lom, hogy miként az ókori Görög­országban, a sportolók meztele­nül mérjék össze erejüket. így a sport iránt hagyományosan job­ban érdeklődő férfiközönséget garantáltan megtartanák, sőt, az ingadozókat is stabilizálnák, s gondolom, a hölgyeket is gyak­rabban szegezné a tévé elé a töké­letes testek halmaza. Azt nem tudom, „sport­szempontból” hogy fog alakulni ez az olimpia. Természetesen A lakosság negyedére most izgalmas napok vár­nak, akit meg a versengés nem hoz lázba, az menjen el nyaraim, vagy sörözzön. mindenki aranyat szeretne, hisz hülye az, aki eleve a negyedik he­lyet tűzi ki célként, bár kétségkí­vül ilyen is lesz, és a vüág élmező­nyében ez sem mondható rossz­nak. Politikai szempontból vi­szont az ellentmondások olimpiá­jaként fogjuk emlegetni. Mikor Kína megkapta a rendezés jogát, az emberjogi szervezetek izmoz- tak: majd ez is kiváló alkalom lesz arra, hogy rávüágítsanak az em­berijogok lábbal tiprására, mely a kommunizmust a kapitalizmussal sajátosan ötvöző ázsiai óriásnak Mao óta sajátja. Sorra szólították fel az állam- és kormányfőket, hogy ne menjenek el a megnyitó­ra. Ám ezektől egy-két szolidabb ejnye-bejnyénél többre nem futot­ta. A béna kacsa évében járó Bush is csak annyit tudott ígérni, szóba hozza az emberi jogok kérdését. El tudom képzelni azt a beszélge­tést Hun Csin Taóval... A milliár­dos óriás piacára ugyanis min­denkinek szüksége van. Ezért ta­lán nem az olimpiát kellene ki­használni arra, hogy nyitogassák a kínai pofonosládát. Minden­esetre a lakosság negyedére most izgalmas napok várnak, aki meg a négyből az a három, akit a ver­sengés nem hoz lázba, az menjen el nyaraim, vagy sörözzön. Elvég­re mit lehet ilyen melegben csi­nálni? JEGYZET Az elgurult káposzta TALLÓSl BÉLA Tanárnőnk, aki óriási szaktekin­télynek számított, s a bibliográ­fia tudományát oktatta, azzal indított el bennünket a gimná­ziumi érettségihez szakmai ki­egészítést nyújtó, kétéves ta­nulmányaink legelején, hogy csak az maradjon a pályán, aki­ben van elég alázat, mivel ezen a területen maradva nem fo­gunk meggazdagodni, nem fize­tik agyon a könyvtárosokat. In­tésének lényege nem is ez volt, hiszen valamennyien tisztában voltunk azzal, milyen megbe­csülés kecsegtet bennünket az anyagi besorolás szerint felállí­tott létrán, ha a két évet követő­en munkába állunk. Jómagam e tanulmányi formát pusztán újabb lehetőségnek választot­tam. Ha már első nekifutásra nem vettek fel az újságírói szak­ra, megpróbálom még egyszer, nem általános, hanem szak- érettségivel, tapasztaltabb „vén diákként”, csiszoltabb tudással a tarsolyomban. Maradva továbbra is tanárnőnk intelménél, annak lényege nem az anyagiak miatti elriasztás volt a pályától, sokkal inkább ar­ra akarta ráirányítani figyel­münket, hogy a könyvtáros - hogyan is fejezzem ki magam, hogy ne használjam a negatív zöngékkel megrakodott kifeje­zést (kofa) - nem piaci árus. A könyvtárosnak nem káposztával van dolga, amit a zsákból kibo­rít, jobb esetben kirak a pultra, s mindenki turkálhat benne kö­römkopásig kedvére, hogy a leg­szebb, legérettebb, legkemé­nyebb, legtömöttebb fejet vá­lassza ki, amely nem laza, nem kifehéredett, inkább sárgás, de nem haragoszöld, nem túl csip­kés, de nem is túl vékony, fonnyadt, aszott a levele, hanem fényes, életképes. A káposzta adja, eladja magát, de a könyv nem! A könyvtárosnak azonban nem csak a bibliográfia, a katalogizá­lás tudományát kell maradékta­lanul elsajátítania (ez még az in­ternetes holdfoglalás és Marsra szállás előtt, a könyv adatainak mechanikus feldolgozása idejé­ben volt), nem csak a kölcsönzés adminisztrálását, vezetését kell emberhez méltó figyelmesség­gel és készséggel lebonyolítania, s nem csak a könyvállomány va­lamennyi darabjának helyét kell iránytű nélkül ismernie, és pil­lanatok alatt megtalálnia, le­emelnie a polcról. Nem. A jó könyvtárosnak olyan áttekinté­sének kell lennie, hogy a köny­veket ajánlani is tudja. S erre csak akkor lesz képes, ha olvas, lehetőleg szakirodalmat is, de szépirodalmat mindenképpen. Az írott szépszöveg alulfizetett terjesztőinek képeztek ki ben­nünket. És biztos meg is próbál­nék ennek megfelelni, ha ta­nulmányaimmal nem hajlok el később más irányba. Cseh hetilapot kerestem a belvá­ros egyik, külföldi újságokat is árusító boltjában. Ahogy a címét kimondtam, a pultos lányok megdöbbentek. Egymásra te­kintettek, majd a pult mögül (véletlenül se kilépve onnan) elnéztek egy pontra, érezzem, biztosra mennek, a helyén kere­sik a cseh magazint, s közölték, sajnálják, nincs. Az volt a sze­rencsém, hogy tőmondatos pár­beszédünket hallotta a mellet­tem álló vásárló, és segítségem­re sietett azzal, hogy most lapo­zott bele, Dominik Hašek van a címlapon. Ott találom hátul, lent, legalul - irányított útba. A pultos lányok elöl, legfelül ke­resték. A káposzták között. KOMMENTÁR Költségvetési játszma LAKNER ZOLTÁN Minden magyarországi parlamenti párt nagy erőkkel készül a költségvetési szavazásra: komoly az esélye, hogy a kormány nem lesz képes keresztülvinni a büdzsé-javaslatot, most minden szava­zat számít. A játszma tétje az, megbukik-e évvégére a Gyurcsány- kormány, lesz-e parlamenti választás 2009-ben? A miniszterelnök egy korábbi nyüatkozata szerint amennyiben egy kormány nem képes kontrollálni az adótörvényeket és a költ­ségvetést, akkor távoznia kell. Ehhez képest a szocialista frakció- vezető és pénzügyminiszter minapi interjúi már arra utaltak: a kormány nem mond le akkor sem, ha az ellenzék pártjai adótörvé­nyeket visznek keresztül a kormány ellenében, és akkor sem, ha a költségvetési javaslat megbukik. Az MSZP az utolsó vérig harcol­na. Ha elbukná az adótörvényeket, illetve a költségvetést, akkor az ellenzéknek külön indítványoznia kellene a kormány leváltását (konstruktív bizalmatlansági indítvány) vagy a parlament felosz­latását. Már arról is egyezkedniük kellene az ellenzéki pártoknak, hogy melyik variációt válasszák, s ha ebben megegyeztek, akkor még egy sikeres szavazást is produkálniuk kell. Úgy is fogalmaz­hatnánk: az MSZP igyekszik minél több akadályt gördíteni a par­lament feloszlatása elé, kihasználni, hogy az SZDSZ és az MDF egyaránt súlyos dilemmával szembesül a fenti ügyek kapcsán. A Fórum és a liberális párt afféle „melyik ujjamat harapjam?” szi­tuációban van: megkell őrizniük (vagy teremteniük) ellenzékisé­gük hitelességét, de nem érdekük előrehozott választásra menni támogatottságuk mélypontján. Ésszerű, ha a kormányjavaslatai­nak elutasítása válik a kis pártok hivatalos álláspontjává, de akkor számolniuk kell azzal, hogy ez hozzájárulhat az előrehozott vá­lasztás bekövetkezéséhez. Viszont igyekeznek minden esélyt meg­ragadni, mielőtt a parlament feloszlatásáról szóló szavazásig el­jutnának. A kis pártok nehézségeit tetézheti a megosztottság, ami az SZDSZ- nél régebbi keletű, de úgy tűnik, a Fórum is kerülhet olyan hely­zetbe, amikor a pártvezetés és a parlamenti frakció részben eltérő stratégiát követ. További fontos tényező - s ez már a Fideszre és a KDNP-re is vonatkozik - a frakciófegyelem léte vagy hiánya Né­hány képviselő hiányzása már elegendő akár ahhoz, hogy az MSZP keresztülvigye a kulcstörvényeket, akár ahhoz, hogy „túlélje” az esetleges bizalmatlansági indítványt vagy a parlament feloszlatásáról szóló szavazást. Minél több lépcsőt kell megmász­niuk az ellenzékieknek, annál több esély van arra, hogy érdekel­lentéteik felszínre kerüljenek, fegyelmezettségük gyengüljön, te­hát hogy elbukjanak a következő lépcsőfokon. Az esetleg leszava­zott költségvetés után a kormány előállhat új, további ellenzéki javaslatokat beemelő javaslattal, hogy ezzel is bomlassza a parla­ment feloszlatását megszavazni készülő pártok egységét. Ha a parlament elfogadja a költségvetést, akkor a kisebb ellenzéki pár­tok könnyen elháríthatják a parlament feloszlatására vonatkozó fideszes javaslatokat, így 2010 előtt nem lenne parlamenti válasz­tás Magyarországon. Ebből következően, ha a költségvetés elbu­kik, akkor nehéz lesz okot találni a parlament idő előtti feloszlatá­sának elkerülésére. A realitás talaján maradva e pillanatban nem lehet többet mondani annál, mint hogy mindkét végeredményre reális esély van. FIGYELŐ Többen vannak a' 68-as áldozatok A legújabb kutatási eredmé­nyek alapján Csehszlovákia megszállásának a Varsói Szer­ződés tagállamai - köztük Ma­gyarország - hadseregei által 1968-ban 108 áldozata volt. Ez 14-gyel több, mint amit az ed­digi források állítottak. Súlyos sérülést mintegy 500, köny- nyebb sérüléseket pedig több száz ember szenvedett. A meg­szálló hadseregek embervesz­teségei nem ismeretesek. A pontosított adatokat a cseh nemzeti emlékezet intézete kö­zölte e héten a honlapján. A leg­fiatalabb áldozat egy kétéves szlovákiai kisfiú volt, akit egy üzemanyag-szállító ciszterna ütött el, míg a legidősebb egy 82 éves cseh nyugdíjas asszony. „Az. áldozatok számát meghatá­rozó új adatot a korabeli doku­mentumok részletes áttanul­mányozása alapján állapítottuk meg. A korábbi adat abból a je­lentésből származott, amelyet 1968 decemberében egy kü­lönbizottság terjesztett Cseh­szlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetése elé” - nyilatkozta lapunknak Milan Bárta, az inté­zet történésze. Elmondta: a ko­rabelijelentést a rendőrség és a katonai ügyészség dolgozta ki. Ez a dokumentum a 1968 au­gusztus 21. és december 17. kö­zötti áldozatokat tartalmazza. „Az áldozatok számának nö­vekedése azzal magyarázható, hogy a jelentésben több olyan incidens is le van írva, amelynek cseh szereplői még csak súlyos sérülést szenvedett személy­ként vannak említve, de sérülé­seikbe december 17. után bele­haltak. Logikus, hogy ezeket a személyeket is a megszállás ál­dozatainak kell tekintenünk” - mondta a történész. A legvére­sebb a megszállás első napja volt, s a legtöbb áldozatot a Csehszlovák Rádió prágai köz­pontjának elfoglalásakor kirob­bant összetűzések követelték, ahol a szovjet katonák több civil polgárt agyonlőttek, míg máso­kat a tankok lánctalpai tapostak szét. Prágán kívül Liberecben, Brünnben, Pozsonyban és Kas­sán volt nagyobb számú áldo­zat. A Varsói Szerződés öt tagál­lamának - Bulgária, Lengyelor­szág, Magyarország, NDK, Szov­jetunió - hadseregei mintegy 600 ezres létszámban 1968 au­gusztus 20-ról 21-re éjjel lépték át a csehszlovák határokat, hogy erőszakkal vessenek véget az Alexander Dubček kommunista pártfőtitkár nevével fémjelzett reformfolyamatnak és részleges liberalizációnak, (kokes)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom