Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-08 / 184. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZÓ 2008. AUGUSZTUS 8. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ 2 millió magyar megy Erdélybe Tavaly körülbelül egymillió 700 ezren utaztak Romániába Magyarországról, közülük több mint egymillió turista a Székelyföldet is meglátogatta. A szakemberek szerint ez a szám idén 20-25 százalékkal nagyobb lesz. A magyar turisták korábban a biztosat nyújtó csoportos kirándulásokat részesítették előnyben, ma már egyre többen saját szervezésben, autóval látogatnak Erdélybe. A kulturális értékeket előtérbe helyező, és az enni-inni szerető középosztály mellett egyre több fiatal keresi fel a különböző táborokat, fesztiválokat. (transindex) A saját sikereiken felbátorodott kínaiak egyre gyakrabban élnek a politikai tiltakozás jogával Kína, a repedező birodalom A kínai hatóságok eredetileg a szocialista-kapitalista si- kermodellt prezentáló rendszer diadalútjának szánták a pekingi olimpiát. Ám aki a fővároson túlra is kimerészkedik, az egy repedező birodalommal szembesül, amelyet a gazdasági fellendülés által felszabadított erők fenyegetnek. ELEMZÉS A helyzet olyan, mintha ismét előtérbe kerülne számos elfojtott kérdés, és naponta új, még nyomasztóbb kérdések merülnének föl - írta helyzetelemzésében a Der Spiegel. Merésznek tűnik az a megállapítás, miszerint Kína az ezredforduló óta csaknem olyan mértékben megreformálódott, mint amennyire tönkretette magát, és mégis igaz. A katasztrófák, amelyek közül az ökológiai csupán a legmegrázóbb, a terjedő jóléthez hasonlóan a fellendülés fokmérői, amelyeket nem takarhatnak el a fogyasztás és a sport új palotái sem. A Világbank számításai szerint Kínában évente 750 ezren halnak meg környezeti ártalmak következtében. Immár 700 millió kínai nem jut tiszta ivóvízhez. A tavak háromnegyede és a talajvíz-készlet fele mérgezettnek számít. Hatvan nagy folyó vize elapadóban van, s mindegyiket feltartóztatha- tadanul szennyezi az ipar meg a jólét termelte szemét. A kínai gyárak és erőművek hatásfoka szánalmasan alacsony. A pekingi vezetés kiszámította, hogy a kínai üzemek - azonos termékmennyiség előállításához - hétszer annyi energiát fogyasztanak, mint japán vetély- társaik. Az a tény hogy Peking ezt fölismeri, ám nem tud mit tenni, újabb nehéz kérdéseket vet föl. Úgy tűnik, mintha a kínai párt és kormány nem tudna már parancsolni annak a szellemnek, amelyet előhívott a palackból. Harminc évvel a Teng Hsziao- ping által meghirdetett egyéni gazdagodás jelszava után, amelynek hatására Kína népe megkezdte a „szocialista piacgazdaságba” vezető rövid, sietős menetelést, először tűnik úgy, mintha borotvaélen táncolna az érdekes kínai modell, amelynek lényege a diktatúra és a kapitalizmus összekapcsolása, a piac erőinek a párt szolgálatába állítása. Történik mindez éppen akkor, amikor az olimpiai játékoknak a kínai modell fényes győzelmét kellene hirdetniük. Aki az utóbbi hetekben Kínában járt, a vidéki régiókban, az egy átalakuló országot láthatott. Ezúttal azonban nem a politikai vezetés diktálja a változások ütemét. A társadalom az, amely megmozdult, egyrészt a problémák feszítő erejétől, másrészt a sikereken felbátorodva, s nekivágott egy új élet felé vezető útnak, amelynek koordinátái még nem ismertek. A környezeti botrányok, a nagy projekteket kísérő kisajátítások ellen tiltakozó megmozdulások, a korrupt káderek lebukását követő felháborodás hangjait a kormány ma már nem hagyhatja figyelmen kívül. Még az állami hírközlő szervekben is szaporodnak az „incidensekről” szóló jelentések. Emiatt csúszik ki újabban egyre többször az ellenőrzés a kormány kezéből, mivel a kapitalizmus hatására megváltoznak az alattvalók. A saját vállalkozásaik sikerén felbátorodott és a fogyasztás árubőségével járó választási szabadságot megízlelő kínaiak egyre gyakrabban élnek a politikai tiltakozásjogával. A párt és a kormány csak ritkán lép fel keményen. Egy ekkora ország csak akkor tarthat össze, ha lakosai össze akarnak tartani. Ez az oka annak, hogy az olimpiát megelőző évtizedben különös állami képződmény jött létre: olyan diktatúra, amely az alattvalók jóindulatától függ, olyan egypárt- rendszer, amely csak a közjóért folytatott kemény munkával tarthatja fenn magát. Kína a hallgatólagos politikai alku országa. A kommunista párt erősödő kételyekkel néz szembe, nem utolsósorban azért, mert lassul a gazdasági növekedés. A politikusok, miniszterek folyton arról szónokolnak, hogy a haladásnak tartósabb- nak kell lennie, ezért fékezni kell a növekedés ütemét. Valójában a párt folyamatosan hagy jóvá merész terveket, a parlament rábólint a becsvágyó ötéves tervekre - ám úgy fest, hogy azok teljesítésére már nincs befolyásuk. 2001-ben a kormány elhatározta, hogy 2005-ig 10 százalékkal kell csökkenteni a kéndioxid-kibocsátást. Az eredmény azonban 27 százalékos növekedés lett. Az áldatlan állapotokért persze az egyes emberek is felelősek. Abban a tévhitben, hogy büntetlenül élhetnek a kapitalizmus csodavilágának gazdagságával, sok kínai habozás nélkül pazarolja a forrásokat, nyersanyagokat. Akinek van pénze, hatalmas fürdőszobákat épít a házába; ezek azután annyi vizet fogyasztanak, mint egy kisebb parasztgazdaság. Néhány év alatt olyan pazarló társadalom jött létre Kínában, amelyhez képest az európai városok szinte ökofalunak tűnnek. Csakhogy a hosszú ideje tartó gondtalan fellendülés elmúlóban van. Ha a párt nem képes folyamatosan növelni a jólétet, akkor megkérdőjeleződik a munkája. És akkor már nem csak elégedetlen parasztok fognak ügyetlen akciókkal hangot adni elégedetlenségüknek, hanem a polgári szintre kapaszkodott elit tagjai, akikjobb, veszélyesebb módját választják haragjuk kifejezésének. Gyors ütemben emelkedik az olyan pereknek a száma, amelyekben polgárok állnak szemben az állammal. A médiumok is kivívták a nagykorúságot: a szecsuáni földrengés idején, amikor Peking mindenfajta tudósításnak elejét akarta venni, az újságírók saját szakállukra, hivatalos engedély nélkül utaztak a katasztrófa helyszínére. Kínát már nem lehet csak úgy, fenyegetésekkel kormányozni, mint régen. A magyar nagykövetség nyílt levele a Matica slovenská elnökéhez Ján Slota kijelentései miatt Milyen szándékkal sérteget Slota? Tisztelt Elnök Úr! Ezúton is szeretném megköszönni a Matica slovenská alapításának 145. évfordulója alkalmából szervezett 2008. augusztus 2-i ünnepségre szóló meghívását és azon a munkatársai által irántam tanúsított szívélyes fogadtatást és vendégszeretetet. A meghívásnak Heizer Antal nagykövet úr távollétében annak tudatában tettem eleget, hogy ez az alkalom is jól fogja szolgálni népeink közös történelmének, nemzeteink nagyjainak kölcsönös tiszteletét és országaink közeledését. Amikor a Nagykövetség koszorúját elhelyeztem a Szlovák Nemzeti Temetőben, elismeréssel adóztam mindazoknak, akik elősegítették a szlovák nemzet felemelkedését, egyben kinyilvánítottam a népeink közötti kapcsolatok erősítése, a közös jövőnk iránti elkötelezettségünket. Ugyanakkor sajnálatomat és tiltakozásomat keíl kifejeznem - amit szóban már a helyszínen is megtettem Stanislav Bajaník alel- nök úrnak - a szlovákiai kormány- koalíció részét képező Szlovák Nemzeti Párt elnökének az ünnepségen elhangzott magyarellenes, népeink békés együttélését aláásó kijelentései miatt. Ezek szöges ellentétben állnak azzal a ténnyel, hogy a két társadalom és a gazdaságok kapcsolatai dinamikusan bővülnek; azon értékekkel és törekvésekkel, melyeket maga a Matica slovenská, és a nemzeteink kapcsolatait jobbítani akarók képviselnek; s tartalmukban és stílusukban ellentétes szemléletet tükröznek kormányfőink 2007 nyarán történt megállapodásával, az építkezés és megbékélés céljaival. Kénytelen vagyok feltenni a kérdést, milyen cél vezérli azt, aki mindezt veszélyezteti? Vajon milyen szándékkal próbálja sértegetni az SzNP elnöke a szomszédos országot, valamint a saját országa nem szlovák nemzetiségű állampolgárait? Miért tart attól, hogy a közösségek konfliktus nélkül tudnak együtt élni? Miért nem veszi figyelembe, hogy a két ország társadalma és a két üzleti közösség milyen ütemben építi egymással a kapcsolatokat, a hidakat? Tisztelt Elnök Úr! Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy Ön nem felel a Szlovák Nemzeti Párt elnöke által elmondottakért, s nem is válaszolhat helyette a fenti kérdésekre. Ugyanakkor helyénvalónak tartanám, hogy a rendezvény házigazdáiként megtalálják a módját annak, hogy észrevételezzék Ján Slota elnök sértő kijelentéseit. Feltételezem ugyanis, hogy a Matica slovenská, a szlovák nemzet legjobb hagyományaira építve nem azonosul ezekkel a bántó szavakkal, s a szervezetet remélhetőleg a jövőben is az őszinte és kölcsönös együttműködés nemes és baráti szándéka fogja vezérelni. Tisztelettel üdvözli: Váradi Lajos, ideiglenes ügyvivő . GLOSSZA Jánošík kontra Warhol MOLNÁR IVÁN Maximilian Hell, csillagász, matematikus, fizikus. Selmecbányán született 1720-ban. Felfedezte a földrajzi szélességmérés új módszerét. Több különböző mérés összevetésével meghatározta a Nap-Föld távolságot. Kiadta az egyik első csillagászati évkönyvet. Munkásságának elismeréseként nevét ma egy kráter őrzi a Holdon. Jedlik Ányos, természettudós, feltaláló, bencés szerzetes. Az Érsekújvárhoz közeli Szímőn született 1800-ban. Nevéhez fűződik többek között a dinamó és a szódavíz gyártásának a feltalálása. Andy Warhol, egyike azon amerikai képzőművészeknek, akik központi figurájává váltak a pop art irányzatnak. Pittsburgben született 1928-ban. Sikeres reklámrajzoló karrierje után világhírnévre tett szert, mint festő, avantgarde filmkészítő. Szülei a Mező- laborc melletti Mikóról vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Mi köti össze ezt a három, gondolkozásában és vüágnézetében egymástól ugyancsak különböző embert? A legszembetűnőbb azonosság, hogy mindhármuk gyökerei a mai Szlovákia területére vezetnek, és közös bennük az is, hogy ennek ellenére egyikük sem volt szlovák. Hell német, Jedlik magyar, Warhol ruszin felmenőkkel büszkélkedhetett. Ha ma élnének Szlovákiában, a nemzeti kisebbségek sorait gyarapítanák. Ennek megfelelően bírálja el munkásságukat a mindenkori szlovák politikai elit is. Elismerik ugyan, hogy a szakterületükön maradandót alkottak, képtelenek azonban megbocsátani nekik, hogy ezzel nem a szlovák nemzet hírnevét öregbítették. A legfrissebb példa Andy Warhol kálváriája. A világon mindössze két Warhol múzeum működik, a művész szülővárosában, Pittsburgben található mellett a második Mezőlaborcon áll. Épp ez utóbbiban kellett volna e héten megnyílnia a művész születésének 80. évfordulója alkalmából rendezett nagystílű kiállításnak, a képek tulajdonosait azonban sokkolta a múzeum állaga. A beázó tető, az elromlott klímaberendezés visszarettentette őket attól, hogy egy ilyen intézménynek kölcsönadják milliós értékeiket. Michal Bycko, a múzeum gondnoka szerint az állam magasról tesz rájuk, ami azonban kormányrészről „érthető”. Kit érdekel egy ruszin gyökerekkel rendelkező „elfajzott” amerikai művész, aki mellesleg egyike volt azon első amerikai művészeknek, akik nyíltan felvállalták homoszexualitásukat. A mai nemzeti szocialista szlovák kormánynak „tökös hősök” kellenek. Olyanok, mint Jánošík, aki ugyan rabolt és gyilkolt, de legalább szlovák volt, és - legalábbis a monda szerint - a munkásosztállyal szimpatizált. Kit érdekelnek manapság a számításaik felett pepecselő tudósok, az érzékeny lelkületű művészek? A parlamenti többséget figyelve a kor azoknak kedvez, akik lopnak, csalnak, hazudnak, és a mai kormányerők ennek megfelelően választják ki a nemzet példaképeit is. Vesszen tehát Warhol, éljen Jánošík! JEGYZET mmmmaawmmsmmmmwmmmmmmmmmM&mmmmmmmmmmmMimmtmmmmsmsmmmm Mindenki olimpiája? PUHA JÓZSEF Akárcsak engem, bizonyára sok sportszerető társamat is szíven ütötte az amerikai Sport Illustrated előrejelzése, amely szerint csupán három magyar aranyérem születik a ma kezdődő pekingi olimpiai játékokon. Közben az átlag magyar nyolcat vár. A nyolc valóban irreális (de hátha összejön, milyen szép lenne...), a három azonban édeskevés, az kudarc volna a javából. Azt lavina követné, jönne az egymásra mutogatás, minden érintett és be- lekontárkodó keresné a felelősöket. Lássuk be, nem is lenne nehéz megtalálni őket: felmerülhetne az egész társadalom felelőssége. Egyre több szó esik arról, hogy a magyarországi általános iskolákban ne legyenek kötelező testnevelésórák, ami csakis kétballábasok fejéből pattanhatott ki, akik annak idején biztosan fel voltak mentve tornából. Hogyan merülhet fel az ilyesmi? Hiszen minden ott kezdődik el, ott lehet felfigyelni a tehetséges gyerekekre! De ne csak az élsport felől közelítsük meg a témát: a testnevelésórákon kell a kölykökkel megszerettetni a sportot, vagy legalábbis felhívni a figyelmet a mindennapi testmozgás fontosságára. És most hadd nevezzek meg potenciális felelősöket a házunk tájáról. Bizony, a sikertelenség egyik nagy felelőse- ha nem is közvetve - a média volna, főleg a két magyarországi országos, szenzációhajhász kereskedelmi tévécsatorna. A kezdetekben sporthíreket is mondtak az esti hírműsorukban, azután mindkettő kiiktatta a sportbemondót, mondván: hét óra előtt sok esemény még éppen zajlik, s ami addig történt, arról a műsorvezetők is be tudnak számolni. A végeredmény az lett, hogy mindkét csatornáról szinte eltűnt a sport, az egyikről jobban, mint a másikról, az előbbi fel is oszlatta a sportszerkesztőségét, a másik csak részben építette le, mert a nagy nézettséget hozó Forma -1-es és a bokszközvetítések megmaradtak. Azóta nyerhet a mi kutyánk kölyke bármilyen bajnokságot, nem adnak hírt róla, vagy csak nagyritkán - sport- esemény leginkább akkor kerül be a hírműsorukba, ha az balhéval párosul. Ebből eredően felháborító, hogy az olimpiából mindkettő profitálni akar. Az egyik a magyar televíziózás ikonját, Vitray Tamást szerződtette, ő fogja elmondani, mi minden történt, de a másik csatorna is jelezte, érdemes őt nézni, ha képben akarunklenni az ötkarikás játékokról. Akinek négy évig nem fontos a sport, az ne foglalkozzon az olimpiával sem, mert az szánalmas! S ha ne adj Isten, tényleg csak három aranyérem jönne össze, akkor a két tévécsatorna a háza táján nézzen szét, mielőtt riportereinek kiosztaná a feladatot, hogy keressék meg a felelősöket.
