Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-07 / 183. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 7. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ HMMiMMMHMMMinMMlHMMtHMMHMI Hallgattak Karadzsicsról? Radovan Karadzsics elfogása nem valósult volna meg, ha Borisz Tadics európai irányultságú szerb elnök nem nevezi ki a titkosszolgálatok élére Alekszandar Vukadino- vicsot, vélik szerb szakértők. ,.Amikor tisztségébe lépett, megbizonyosodott arról, hogy a titkosszolgálatokon belül valaki nem tudott, vagy nem akart információkat szolgáltatni elődeinek” - mondta egyikük. Korábban Radomir Bulatovic állt a szerb titkosszolgálat élén, akit Vojiszlav Kostunica korábbi szerb kormányfő nevezettki. (m) Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Tajvanon annyira félnek a 4-es számtól, hogy az épületekben nem található 4. emelet A számok titokzatos hatalma Az év 8. hónapját, annak is 8. napját, óráját és percét választották a pekingi olimpiai játékok megnyitójának időpontjául annak ellenére, hogy az ázsiai országban az augusztus egyike a legesősebb, legpárá- sabb és legmelegebb hónapoknak. Óriási roham várható a kínai házasságkötő termekben is. Minderre a kínai számmisztika ad magyarázatot. MT1-HÁTTÉR A világ szinte valamennyi népe ősidők óta kiválasztott magának mágikus, szerencsét hozó számokat. így van ez, amióta csak elkezdték számba venni a leölt állatokat, a meglévő tárgyakat, számolni a napokat, figyelve a csüla- gok járását, a bolygók haladását az égen. Mindezt aztán összekötötték a szerencsés vadászat időpontjával, csodálatos, váratlan gyógyulásokkal és megnyert csatákkal, vagy éppen viharokkal, tragédiákkal. így alakultak ki a hajdani természeti népeknél a szerencsésnek vagy ellenkezőleg, baljóslatúnak, szerencsétlennek tartott számok. A kínai számmisztikára az a jellemző, hogy nem annyira bizonyos számoknak tulajdonít mágikus jelentőséget, mint inkább magának a számnak, mint sztereotip mennyiségjelölésnek - magyarázza a Terebess Lexikon. Ez a sajátos számmisztika napjainkig sem vesztette el a jelentőségét. A Kínában közismert számsztereotípiák közé tartozik a kettes szám fontossága: 2 császár, 2 dinasztia, 2 főváros. Ám a többi sem kevésbé fontos: 3 főméltóság, 3 áldozati állat (a bika, a bárány, a sertés), 4 tenger (már ami az akkori, általuk ismert világot körbeveszi), 4 könyv (a konfuciánus szent könyvek), 4 szentállat, 4 égtáj, 5 kánon, 5 elem, 5 érzékszerv, 5 szent hegy, 6 rossz (a betegségeket okozó rossz időjárási tényezők), 6 minisztérium, 7 érzelem, 7 ok (a válásra). A 8 eleve szerencsés szám, de régen a 8 jogalap volt a hivatalnokok leváltására. Tágabb értelemben számos távol-keleti országban a 8 az újrakezdés, az újjászületés száma is. A kínai számmisztikában folytatódnak a szerencsés számok: 9 rokonsági fok, 100 családnév. Kínában óriási roham várható a házasságkötő termekben: csak Pekingben több mint nyolcezer pár kel egybe az olimpia megnyitásának napján. A házasulandók szerint ez egy olyan nap, amely a háromszoros végtelen jegye alatt áll (a fektetett nyolcas a végtelen matematikai jele), s így a legnagyobb esélyt adja arra, hogy a házasság tartós legyen. Hasonló babona övezte 2007-ben a 7. hónap 7. napján kötött házasságokat is több országban, köztük az Egyesült Államokban és Ausztriában. A 7-es szám egyébként is kedvelt szám, a hét 7 napja miatt is, sőt, ennek többszöröse, a 21 is. Előfordul rossz konstellációban is, mint a 7 szűk esztendő. A 3-as szám gyakran szerepel európai népmesékben: az édesanyának 3 fia megy szerencsét próbálni, akiknek 3 próbát kell kiállnia, sikerrel. Tajvanon olyanynyira félnek az emberek a halál számjegyének tartott 4-es- től, hogy a személyi igazolványokban egynél többször nem szerepelhet a 4-es számjegy. A babona szerint a 4 kiejtése kínai nyelven hasonlít a halált szimbolizáló szóhoz. Mindezt a tajvani belügyminisztérium is figyelembe veszi és a kettőnél több 4-est tartalmazó igazolványok tulajdonosai kérhetik az okmány lecserélését. Az pedig bevett gyakorlatnak számít - akárcsak más országokban a 13-assal szembeni aggály -, hogy számos tajvani épületben nem található 4. emelet, ezt egyszerűen csak a harmadik feletti szintnek nevezik. Egyébként a 13-as számmal kapcsolatos európai és amerikai babona egészen új keletű, 19. illetve 20. századi, jóllehet, a népnyelv ezt a számot az ördög tucatjának nevezi. A 12-es viszont a számok szimbolikája szerint harmóniát tükröz, hiszen ennyi órája van a napnak és az éjszakának egyaránt, és ennyi hónapból áll az év. A Bibliában is 12 apostol szerepel, a bajt hozó Júdás, az áruló a 13. A hagyomány szerint Ádám és Éva pénteken evett a tiltott gyümölcsből, Jézust is pénteken feszítették keresztre. Nem tartják jó ómennek, ha péntekre esik a hó 13. napja, holott például a statisztikák szerint az ilyen napokon nem történik több baleset, mint máskor. Érdekes azonban, hogy a hónap 13. napja leggyakrabban péntekre esik. KÉZ, IRAT Tarkamosoly MIKLÓSI PÉTER 2008. 08. 08., 8 óra 8 perc. Nem, nem az ókori egyiptomiakat, kínaiakat, sumérokat, görögöket követve kívánok szám- misztikával foglalkozni, pusztán arra utalok, hogy dátumra és percre pontosan ekkor kezdődik az olimpia. Pekingben. Ennek kapcsán viszont egy korábbi dátum is eszembe jut: folyó év március 25-e. A világsajtó ekkor hozta nyilvánosságra Václav Havel, André Glucksman, Yohei Sasakawa, Hasan bin Talál, Frederick Willem de Klerk és Karel Schwarzenberg közös felhívását, amelyben felszólítják a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot: erélyesen lépjen fel Tibet ügyében s az emberi jogok érvényesíthetősége érdekében Kínában. Ugyanis az olimpia - mint a sportolók versengésének és az emberi teljesítőképesség határai tágításának legmagasabb fóruma - remek helyszíne lehet a különböző bőrszínű vagy nemzetiségű emberek közeledésének. A pekingi ötkarikás viadal 16 napja viszont, sajnos, egy embertelen rezsim népszerűsítése, maga a farkasmosoly. Mondom mindezt, Haveléket is idézve, annak okán, hogy a jó sport valóban a győzelem iránti vágy eszköze, egy-egy csúcsteljesítmény az izgalom és az esztétikum elegye. Az olimpia ezért lehet világraszóló ünnep. Ám ennek az elvárásnak csak akkor tehet eleget, ha egy olimpia nem sekélyesedik az emberi szabadságjogok eltipróinak csalárd színterévé. Mert ha így áll a dolog, az már nem az ötkarikás viadal fi- esztája, hanem a farizeusképű szemforgatás gyászos esete. Mint például 1936-ban, Hitler öntömjénezésének berlini színjátékán, amit rövidesen a lágerek meg az „übermensch”-teória követett. Utána jött a kommunizmus, a maga emberfeletti sport sikereivel és az 1980-as torz moszkvai olimpiával hónapokkal azután, hogy Brezsnyev rárontott Afganisztánra. Most a civilizáció egyik bölcsője: Kína van soron a 2008-as Játékok megrendezésével. Egy olyan ország, ahol az utóbbi évszázadban tízezerszámra gyilkolták meg az embereket, amely jelenleg is konfliktusban áll Tibettel, ahol mindmáig ott ülnek a hatalomban a Tien-an-men téren halomra lőtt diákok ezreinek véres kezű felelősei, ahol üldözik a keresztényeket és még sorolhatnék... Mégsem azt mondom, hogy a szabad, demokratikus vüágnak bojkottálnia kellett volna az idei nyári olimpiát, hiszen az efféle trucc még sohasem vezetett eredményre. Sem Montrealban, sem Moszkvában, sem Los Angelesben. Ellenkezőleg: a pekingi olimpia épp hogy kitűnő alkalom arra, hogy a szabad világ odasereglett sportolói és politikusai ne tegyenek szépelegve szalvétát a szájuk elé, hanem üzenjenek Pekingből - Peking- nek. Nem közvetlenül a sportpályákon, hanem a versenyszámokon kívül mindenütt egyebütt. Az Olimpiai Charta egyik jelmondata ugyanis: A jobb világért! Aki komolyan veszi ezt, hozzásegíthet ahhoz, hogy az olimpia nyitónapja: ez a feketepéntek reményvasárnappá lényegüljön. A zárónapon. Ha viszont diadalmaskodik a struccpolitika, ha mindenki szemellenzőt, füldugót használ és ragtapaszt tesz a szájára, akkor hiába a sportolók világcsúcsai, nem ők lesznek az igazi győztesek. Nem ők, hanem a biznisz, a nemzetközi korrupció és az emberi jogokat sárba tipró politika. Peking bő két hét alatt iskolapéldája lehet a szolidaritásnak és a civil kurázsinak, de a jellem csődjének és a jogtalanságokkal szembeni kiállás kudarcának is! Az aranyérmeken kívül számomra, remélhetőleg sokadmagammal, ez is az olimpia tétje. Mert Kína 2008 augusztusában ott tart, hogy a marxista-maoista ideológia fiaskója után nem a polgár kapott jogot, hanem az alvilág-nézeti diktatúra nyert polgáijogot. K0HMEMTÁR Sport és politika MAL1NÁK ISTVÁN Már csak annak alapján is, hogy kijelenik meg és ki marad távol, elmondható: holnap minden idők egyik legellentmondásosabb olimpiáját nyitják meg, amelynek politikai hullámverései sokban hasonlítanak a '80-as moszkvai játékokéhoz. És azt is tisztázni kell, hogy a világ számos vezető politikusának- Bush amerikai és Sarkozy francia elnöktől kezdve egészen a NOB vezérkaráig -politikai és gazdasági érdekektől motivált nyilatkozata arról, hogy az olimpiát mégsem kellene átpolitizálni, mert az a sportról szól, szemen szedett hazugság. Ezt ők maguk tudják a legjobban. Nem a sport szeretete vezérelte a kínai rezsimet, amikor Peking pályáztatásáról döntött, és bátran megkockáztathatjuk: a NOB-ot sem a sportszeretet vezérelte, amikor megszavazta neki a rendezés jogát. Az olimpiánál nincs jobb és nagyszabásúbb propagandaeszköz a kínai rezsim számára ahhoz, hogy megpróbálja eladni magát a világ előtt, és ezt a NOB is jól tudta. T ényleg elképesztő, ahogy a kínaiak képesek mindent ennek alárendelni. Ez lesz a legnagyobb szabású, a legtöbb résztvevővel megrendezett, a legdrágább olimpia. Egyetlen nyugati demokrácia sem lett volna képes annyi gyárat bezárni, áthelyezni, annyi települést, lakóházat lerombolni, annyi embert tönkretenni egy sportrendezvény sikeréért. És sehol nem vettek őrizetbe annyi másként gondolkodót a terrorellenes veszély, a biztonság garantálása címén, mint eddig Kínában. Miután Giselle Davies, a NOB kommunikációs igazgatója beismerte, hogy a kínai vezetők nem ígérték meg az internethez való kor- ládan hozzáférést, és a NOB mégis szereződést kötött velük, a Human Rights Watch (HRW) cinkossággal vádolta meg a NOB-ot a kínai médiacenzúra kapcsán. Vagyis a NOB tudta, hogy a rendező ország megsérti az Olimpiai Charta előírásait, köztük a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát (a csúcs az volt, hogy két japán újságírót a kínai rendőrök meg is vertek). Dick Pound, a NOB tekintélyes kanadai tagja pedig kedden elismerte: nem lett volna szabad megtartani az olimpiai láng nemzetközi váltófutását, mert előre tudni lehetett, hogy lesznek tiltakozások Kína emberijogi és Tibet-politikája ellen, s az egész majdnem teljes katasztrófához vezetett. Olyan válság alakult ki, amely már a játékokat is veszélyeztette. „Kanadán és a nyugati félteke sok országán totális bojkotthangulat lett úrrá.” Pound szerint csak a májusi földrengés okozta tragédia miatt érzett szolidaritás mentette meg a helyzetet. Vagyis: a több mint hetvenezer halálos áldozat a rezsim politikai céljait segítette, még akkor is, ha a földrengésről a rezsim nem tehet. Nem tudni, mennyire lesz sikeres az olimpia, de az már most biztos, hogy a NOB kudarcot vallott, politikai és erkölcsi értelemben is (a sportszakmai teljesítményt értékeljék mások). Át kell gondolni a NOB ellenőrzési és döntéshozatali mechanizmusát. A HRW tisztességes megoldást javasolt: a jövőben a nyilvánosság előtt kössék meg a NOB és a rendező ország közötti szerződéseket, mert most a NOB láthatólag másban állapodott meg Pekinggel, mint amit erről nyilvánosságra hoztak. Remélhető, hogy mindez nem befolyásolja a sportolók teljesítményét. Nekik szurkolunk, őket szeretjük. JEGYZET Isten veled, Juhocukor SÁNDOR RENÁTA Lehet, hogy nevetséges, de - mit szépítsem - sírás kerülgetett, amikor láttam a tegnapelőtti történéseket. Még negyven éves sem volt, még tele tetterővel, reménnyel. S el kellett tűnnie, mert a nála is erősebbek úgy döntöttek, nincs már rá szükség. A dunaszerdahelyi cukorgyár kéményét - mintegy kegyelemdöfésként - két napja felrobbantották. Nem csak az én szemem lábadt könnybe a látványra. „Ennyi volt” - szögezte le keserűen az egyik volt alkalmazott. Ennyi bizony. És hát hiába próbáljuk megérteni, hogy EU-s döntés, meg uniós érdekek, meg túltermelés, meg mifene... A szerdahelyi cukorgyár az eltelt nem egész negyven évben sok ezer embernek adott munkát, ha beszámítjuk a „répakampányokra” felvett munkásokat és a környékbeli mezőgazdászokat is. Nekem is volt hozzá szerencsém, a gimnázium és az egyetem között néhány hónapig ott szereztem meg az első munka - és élettapasztalatokat. Szép emlékeim vannak azokból az időkből. S nemigen akad csallóközi ember, akinek a szerdahelyi cukorgyárhoz valamilyen formában ne lett volna köze. Hiányozni fog a gyár. Mint - mondjuk így-jelkép is. Merthogy bizonyos értelemben az is volt. A Dunaszerdahely és Pozsony között ingázóknak a „mindjárt otthon vagyok” jelképe. Mert a gyárkéményt Pozsonyból jövet már Gellénél látni lehetett, onnan meg már csak néhány perc Szerdahely. Furcsa, de egy vasbeton monstrumhoz is fűzhetnek erős érzelmi szálak... Na jó, hogy sokszor büdös volt tőle, néha elviselhetetlenül? Igaz. De ez is Szerdahelyhez meg a környékéhez tartozott. A miénk volt. Azonban az EU azt mondta, hogy most már nem kell, elég volt, kész. És hát az EU döntéseit felülbírálni nem illik, nem lehet, ,,há’, mer’ ottan már csak tudják, mi a jó nekünk.” A tulajdonos tehát úgy látta, neki ebben a térségben már nincs keresnivalója. A dunaszerdahelyi cukorgyárat meg - három csehországival és egy magyar- országival egyetemben - meg kell szüntetni. A Juhocukorból - a francia-brit nevét a csallóközi ember nemigen szokta meg - nem maradt semmi. Abban bízhatunk, hogy jön valami jobb - mert az ember már csak ilyen. Elveszít valamit, újat épít helyette.
