Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)
2008-08-06 / 182. szám, szerda
22 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 6. www.ujszo.com 1. Ipolyszakállosi Lovasnap második nekifutásra Egy versenyző megsérült B. JÓZAN MÓNIKA Ipolyszakállos. Különböző lovasprogramokkal várta az érdeklődőket az Ipoly-parton rendezett 1. Ipolyszakállosi Lovasnapra az Imperial Polgári Társulás. A Nóg- rád megyei Lovasszervezettel karöltve szervezett rendezvényen díjugrató, fogathajtó versenyt láthatott a közönség. A páros gyorsasági versenyt egy baleset árnyékolta be, két versenyző összeütközött, és megsérült az egyik lovas és a lova. A versenyző szerencsére törés nélkül, húzódással megúszta a balesetet, de ezt a versenyszámot a szervezők leállították. Nagy érdeklődés kísérte azonban a díjugratást és az izgalmakkal teli fogathajtó versenyt, amelyen hazai és magyar- országi csapatok vettek részt. A programok ideje alatt lovagolhattak, kocsikázhattak az érdeklődők. Az önkormányzat, a vadász- társaság és helyi vállalkozók által támogatott rendezvényt cow- boyok vágtázása zárta. Még a Komárom felől érkező szélvihar is elkerülte a második nekifutásra végre sikerrel záruló turistacsalogató napot. Tavaly ugyanis az elsőt elmosta az eső... (jóm) A díjugratás (A szerző felvétele Anton Čukan hetvenéves Akit elvarázsolt a zene K0PASZ-K1EDR0WSKA CSILLA Ritkaság, hogy valaki alig váija a 70. születésnapját. Anton Čukan a kivételek közé tartozik. A zene már gyerekkorában elvarázsolta. Tizenkét évesen gitárt kapott ajándékba az édesanyjától, s ez meghatározta további sorsát. Diákként bejárt statisztálni a pozsonyi operába, érettségi után mégsem zenei pályára ment, hanem orvosira. Néhány év múlva azonban búcsút mondott az egészségügynek, és némi kitérő után a hivatásos zenészi pályát választotta. Huszonévesen megalapította Bratislava Combo nevű együttesét, amellyel itthon és külföldön turnézott, a leghosszabb ideig Ausztriában, Bécsben. Akkoriban kizárólag a hivatalos koncertirodák engedélyével jutottak a művészek külföldi szerződéshez, s ha egy zenekar külföldön „rosszul viselkedett”, szigorú büntetést kapott. Anton Čukan zenekarának énekesnője a szerződés leteltével nem tért haza, disszidált. A megtorlás nem maradt el: Čukant, a zenekar vezetőjét vonták érte felelősségre, hosszú időre eltiltották a külföldi szerződésektől. A fordulat után saját művészeti ügynökséget alapított, s olyan produkciókat hozott be Magyar- országról, mint a Jézus Krisztus szupersztár, a Csárdáskirálynő vagy a Marica grófnő. Népszerű budapesti énekeseknek szervezett koncerteket. A legszívesebben az Omega-koncertekre emlékezik, a mai napig őrzi az ajándékba kapottlemezeiket. Hangszereléssel régen foglalkozik. Az igényes zenei programozás ma már külön szakma - de tehetség, képzettség nélkül üresen, lélektelenül szól a kíséret. A hangszerek alkalmazása és kombinációja komoly felkészülést igényel; összeállításukat, csoportosításukat jó ízléssel kell végezni. Mielőtt hozzáfog egy operettrészlet vagy magyar nóta hangszereléséhez, „ismerkedik” a dallal, eltervezi, milyen hangszerek ille- nének hozzá, s ha gondolatban elkészült a munkával, mindegyik szólamot külön-külön lekottázza, majd beprogramozza a gépbe. Huszonévesen ismerte meg az akkor 16 éves Goda Marikát; harminc évig nem találkoztak, majd véletlenül összefutottak egy trencsénteplici koncerten. Az énekesnő éppen kísérőt keresett, és Anton Čukan örömmel vállalta. Azóta ő hangszereli Marika valamennyi dalát és a zenei kíséretet ő szolgáltatja a fellépéseken. 1992-ben adták ki első közös magyar-szlovák nyelvű kazettájukat, 1998-ban pedig az első CD- t, magyar és szlovák dalokkal. A hazai magyar közönség elsősorban Goda Marika kísérójeként ismeri Tonyt (akivel néhány éve az életben is társak), de nem kis sikert arat énekesként is. A közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját. Ilyenkor az ember számvetést készít. Ó ebben is kivétel. Nem hátra tekint, hanem előre. Készül a fellépésekre, újabb dalokat hangszerel Marikának, órákat tölt munkába merülve a stúdiójában, de arra mindennap szakít időt, hogy egy-két dalt eljátsszon a gitárján. A jubiláns (A szerző felvétele) Kis-Duna Menti Rockszínházi rendezését szakította meg Kiss Péntek József a színjátszótábor miatt Színészpalántákkal foglalkoztak Dunaszerdahely. Először szervezett színjátszótábort gyerekek részére a Csema- dok Művelődési Intézete. Kiss Péntek József rendező, dramaturg és kolléganője, Fazekas Márta gondoskodott a táborlakók szórakoztatásáról és játékos fejlesztéséről. B. JÓZAN MÓNIKA „Hova futsz, hol vagytok, gyerekek?” - hallottam, amint beléptem a tábornak helyet adó építészeti szakiskola kollégiumába. Úgy látszott, akad némi gond a fegyelemmel, de hamar rájöttem, csak a szünetekben van fel-alá rohangálás. A foglalkozások során a tökéletes egymásra hangolódás, a barátságos és partneri, nem pedig tanár-diák, felnőtt-gyerek viszony volt jellemző. Hogy ezek a pöttömtől tízéves korosztályba tartozó gyerekek már tapasztalt színjátszók, már a bemutató során megtapasztaltam. Ügyet sem vetettek a kamerámra, csak a feladatra koncentráltak. Beszélgetésünk során feltételezésem bebizonyosodott, előbb azonban Kiss Péntek József ismertette a tábor lényegét. „Örülök, hogy összejött ez a kis csoport, a továbbiakban szeretnénk rendszeresíteni és még szélesebb, országos fórumot létesíteni. A cél az, hogy a gyerekek felismerjék saját kreativitásukat, megvalósítsák és tisztán ki tudják fejezni magukat” - mondta Kiss Péntek, akit saját bevallása szerint sokszor ér az a vád, hogy futószalagon „gyártja” a színészeket. Rögtön meg is ragadja az alkalmat, hogy ezt a tévhitet eloszlassa. „Itt nem színészgyártás folyik. Ezek a foglalkozások sokat segíthetnek a gyerekeknek az élet során, hogy bátrabb legyen a fellépésük, tudjanak reagálni egyes helyzetekben. Mert ahogy Shakespeare mondta: színház az egész...!” - fogalmazta meg a tábor krédóját a rendező, aki Fazekas Mártával együtt próbált jó hangulatot teremteni a táborlakók számára a röpke négy nap alatt. De vissza a főszereplőkhöz, akik közül néhányan bizony felszisszentek, amikor „Józsibá” arról beszélt, hogy itt nem színészeket nevelnek. Hiszen a csapat több mint fele magasra emelte a kezét, mikor azt kérdeztem, ki kacérkodik a gondolattal, hogy színész lesz. Mirella, Eszter és Stella a pozsonyi Duna utcai alapiskola Iciripiciri bábcsoportjának tagjai. Igazi szakértelemmel hasonlították össze a bábozást és a színjátszást. Egyikük a hangjátékokat és a szükséges finom kézmozgásokat írta az előbbi javára, másikuk pedig csak annyit mondott nagyot sóhajtva: „A színészkedés a legjobb!” Bori, a dunaszerdahelyi Fókusz színpad tagja Kiss Péntek József és Jarábik Gabriella rendezői módszereit vette górcső alá. Elmondta, mindkettőjüket nagyra tartja, Gabi néni (a Fókusz rendezője - szerk. megj.) javára azt írta, hogy összefüggő jelenetekben gondolkodik. „A tábor rövidsége folytán nem vállalkozhattunk komolyabb előadásra, ezért inkább kis etűdöket találtunk ki és mutattunk be a szülőknek” - magyarázta Kiss Péntek József. Rajtuk kívül még a vásárúti Virgoncok csoportból voltak ott színjátszópalánták. Nekik az tetszett leginkább a táborban, hogy új játékokat, nyelvtörőket tanultak. Próbálják ki bátran valamelyiket önök is: Ede, de bedezodoroz- tad magad! A Lenin-mauzóleum lelinóleumozása. Egy kupac kopasz kukac meg egy kupac kopasz kukac, az két kupac kopasz kukac, két kupac kopasz kukac meg két kupac... és így tovább. Szobrok. (A szerző felvételei) Kukacoskodnak' ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Dunaszerdahely. Lovaggá ütésről csak-csak hallani, különösen manapság, hogy az ilyenolyan lovagrendek a rendszerváltás után tájainkon újrarendezték soraikat, de tündérré avatásról még a mesékben sem igen esik szó. Dunaszerdahelyen ilyen csoda is megesett, ott ugyanis egész sereg tündért avattak múlt pénteken. És nemcsak tündért, lovagot is szép számmal. Ennek persze ára volt: egy álló hétig el kellett járni a mesés nyári táborba, és az utolsó napon egy sor ügyességi próbán kellett átesni, úgy, mint a mesékben. Divatos szóval mondhatnánk úgy is, hogy a gyerekek beavatós és interaktív játékokban vettek részt, de aki látta a zsizse- gő apróságokat, nem ez jutott az eszébe, hanem az, hogy nincs is szükség tündéravatásra, tündérek ők anélkül is. Még arra a kis cserfesre sem lehetett haragudni, aki mindig az ellenkezőjét akarta, mint huszonhét társa. Amikor azok testületileg lelkes, dobhártyarepesztő igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy szeretnék-e látni Jószívű Jakabot, ő átható cémahangján nemet kiabált, és ez így ment végig az egész bábelőadás alatt. Ami csak azt mutatja, hogy bizony nem könnyű huszonnyolc különböző korú, három és nyolc év közötti gyereknek a kedvére tenni, de Németh Luca bábszínésznek, a tábor ötletgazdájának és Huszár Áginak, a Bihari Kör vezetőjének ez szemmel láthatóan sikerült. A reggel nyolctól délután ötig tartó programok mindennap új mese jegyében folytak, a csoportos játékok vidámságot, a fakanalas, rumbatökös, kasztanyettás közös zenélés, ének és tánc felszabadult örömet, a kézműves foglalkozások sikerélményt adtak ovisnak, kisiskolásnak egyaránt. „Dunaszerdahelyen első alkalommal szerveztük meg ezt a fajta foglalkozást, és azt hiszem, tetszett, mert több szülő búcsúzott tőlünk azzal, hogy jövőre is el szeretné hozni a gyerekét” - mondta Németh Luca. Huszár László, a Csemadok Művelődési Intézetének igazgatója azt tervezi, hogy nyaranta rendszeresítik a mesés nyári tábort. Érdeklődőben biztosan nem lesz hiány. (vitái) A vidám tündérek serege (Szekeres Éva felvétele Több szülő búcsúzott a szervezőktől azzal, hogy jövőre is szívesen elhozná a gyerekét Mesés tábor Dunaszerdahelyen
