Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-06 / 182. szám, szerda

22 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2008. AUGUSZTUS 6. www.ujszo.com 1. Ipolyszakállosi Lovasnap második nekifutásra Egy versenyző megsérült B. JÓZAN MÓNIKA Ipolyszakállos. Különböző lo­vasprogramokkal várta az érdek­lődőket az Ipoly-parton rendezett 1. Ipolyszakállosi Lovasnapra az Imperial Polgári Társulás. A Nóg- rád megyei Lovasszervezettel karöltve szervezett rendezvényen díjugrató, fogathajtó versenyt láthatott a közönség. A páros gyorsasági versenyt egy baleset árnyékolta be, két ver­senyző összeütközött, és megsé­rült az egyik lovas és a lova. A ver­senyző szerencsére törés nélkül, húzódással megúszta a balesetet, de ezt a versenyszámot a szerve­zők leállították. Nagy érdeklődés kísérte azonban a díjugratást és az izgalmakkal teli fogathajtó ver­senyt, amelyen hazai és magyar- országi csapatok vettek részt. A programok ideje alatt lovagolhat­tak, kocsikázhattak az érdeklő­dők. Az önkormányzat, a vadász- társaság és helyi vállalkozók által támogatott rendezvényt cow- boyok vágtázása zárta. Még a Komárom felől érkező szélvihar is elkerülte a második nekifutásra végre sikerrel záruló turistacsalo­gató napot. Tavaly ugyanis az el­sőt elmosta az eső... (jóm) A díjugratás (A szerző felvétele Anton Čukan hetvenéves Akit elvarázsolt a zene K0PASZ-K1EDR0WSKA CSILLA Ritkaság, hogy valaki alig váija a 70. születésnapját. Anton Čukan a kivételek közé tartozik. A zene már gyerekkorában el­varázsolta. Tizenkét évesen gitárt kapott ajándékba az édesanyjától, s ez meghatározta további sorsát. Diákként bejárt statisztálni a po­zsonyi operába, érettségi után mégsem zenei pályára ment, ha­nem orvosira. Néhány év múlva azonban búcsút mondott az egészségügynek, és némi kitérő után a hivatásos zenészi pályát vá­lasztotta. Huszonévesen megala­pította Bratislava Combo nevű együttesét, amellyel itthon és kül­földön turnézott, a leghosszabb ideig Ausztriában, Bécsben. Akko­riban kizárólag a hivatalos kon­certirodák engedélyével jutottak a művészek külföldi szerződéshez, s ha egy zenekar külföldön „rosszul viselkedett”, szigorú büntetést kapott. Anton Čukan zenekarának énekesnője a szerződés leteltével nem tért haza, disszidált. A meg­torlás nem maradt el: Čukant, a zenekar vezetőjét vonták érte fele­lősségre, hosszú időre eltiltották a külföldi szerződésektől. A fordulat után saját művészeti ügynökséget alapított, s olyan produkciókat hozott be Magyar- országról, mint a Jézus Krisztus szupersztár, a Csárdáskirálynő vagy a Marica grófnő. Népszerű budapesti énekeseknek szervezett koncerteket. A legszívesebben az Omega-koncertekre emlékezik, a mai napig őrzi az ajándékba ka­pottlemezeiket. Hangszereléssel régen foglal­kozik. Az igényes zenei progra­mozás ma már külön szakma - de tehetség, képzettség nélkül üre­sen, lélektelenül szól a kíséret. A hangszerek alkalmazása és kom­binációja komoly felkészülést igényel; összeállításukat, csopor­tosításukat jó ízléssel kell végezni. Mielőtt hozzáfog egy operettrész­let vagy magyar nóta hangszere­léséhez, „ismerkedik” a dallal, el­tervezi, milyen hangszerek ille- nének hozzá, s ha gondolatban el­készült a munkával, mindegyik szólamot külön-külön lekottázza, majd beprogramozza a gépbe. Huszonévesen ismerte meg az akkor 16 éves Goda Marikát; harminc évig nem találkoztak, majd véletlenül összefutottak egy trencsénteplici koncerten. Az énekesnő éppen kísérőt keresett, és Anton Čukan örömmel vállalta. Azóta ő hangszereli Marika vala­mennyi dalát és a zenei kíséretet ő szolgáltatja a fellépéseken. 1992-ben adták ki első közös magyar-szlovák nyelvű kazettá­jukat, 1998-ban pedig az első CD- t, magyar és szlovák dalokkal. A hazai magyar közönség első­sorban Goda Marika kísérójeként ismeri Tonyt (akivel néhány éve az életben is társak), de nem kis sikert arat énekesként is. A közelmúltban ünnepelte 70. születésnapját. Ilyenkor az ember számvetést készít. Ó ebben is kivé­tel. Nem hátra tekint, hanem elő­re. Készül a fellépésekre, újabb dalokat hangszerel Marikának, órákat tölt munkába merülve a stúdiójában, de arra mindennap szakít időt, hogy egy-két dalt el­játsszon a gitárján. A jubiláns (A szerző felvétele) Kis-Duna Menti Rockszínházi rendezését szakította meg Kiss Péntek József a színjátszótábor miatt Színészpalántákkal foglalkoztak Dunaszerdahely. Először szervezett színjátszótábort gyerekek részére a Csema- dok Művelődési Intézete. Kiss Péntek József rendező, dramaturg és kolléganője, Fazekas Márta gondosko­dott a táborlakók szóra­koztatásáról és játékos fej­lesztéséről. B. JÓZAN MÓNIKA „Hova futsz, hol vagytok, gyerekek?” - hallottam, amint be­léptem a tábornak helyet adó épí­tészeti szakiskola kollégiumába. Úgy látszott, akad némi gond a fegyelemmel, de hamar rájöttem, csak a szünetekben van fel-alá ro­hangálás. A foglalkozások során a tökéletes egymásra hangolódás, a barátságos és partneri, nem pedig tanár-diák, felnőtt-gyerek viszony volt jellemző. Hogy ezek a pöt­tömtől tízéves korosztályba tarto­zó gyerekek már tapasztalt szín­játszók, már a bemutató során megtapasztaltam. Ügyet sem ve­tettek a kamerámra, csak a fel­adatra koncentráltak. Beszélgeté­sünk során feltételezésem bebi­zonyosodott, előbb azonban Kiss Péntek József ismertette a tábor lényegét. „Örülök, hogy összejött ez a kis csoport, a továbbiakban szeret­nénk rendszeresíteni és még szé­lesebb, országos fórumot létesíte­ni. A cél az, hogy a gyerekek fel­ismerjék saját kreativitásukat, megvalósítsák és tisztán ki tudják fejezni magukat” - mondta Kiss Péntek, akit saját bevallása szerint sokszor ér az a vád, hogy futósza­lagon „gyártja” a színészeket. Rögtön meg is ragadja az alkal­mat, hogy ezt a tévhitet eloszlas­sa. „Itt nem színészgyártás folyik. Ezek a foglalkozások sokat segít­hetnek a gyerekeknek az élet so­rán, hogy bátrabb legyen a fellé­pésük, tudjanak reagálni egyes helyzetekben. Mert ahogy Shakespeare mondta: színház az egész...!” - fogalmazta meg a tá­bor krédóját a rendező, aki Faze­kas Mártával együtt próbált jó hangulatot teremteni a táborla­kók számára a röpke négy nap alatt. De vissza a főszereplőkhöz, akik közül néhányan bizony fel­szisszentek, amikor „Józsibá” ar­ról beszélt, hogy itt nem színésze­ket nevelnek. Hiszen a csapat több mint fele magasra emelte a kezét, mikor azt kérdeztem, ki ka­cérkodik a gondolattal, hogy szí­nész lesz. Mirella, Eszter és Stella a pozsonyi Duna utcai alapiskola Iciripiciri bábcsoportjának tagjai. Igazi szakértelemmel hasonlítot­ták össze a bábozást és a színját­szást. Egyikük a hangjátékokat és a szükséges finom kézmozgásokat írta az előbbi javára, másikuk pe­dig csak annyit mondott nagyot sóhajtva: „A színészkedés a legjobb!” Bori, a dunaszerdahelyi Fókusz színpad tagja Kiss Péntek József és Jarábik Gabriella rende­zői módszereit vette górcső alá. Elmondta, mindkettőjüket nagyra tartja, Gabi néni (a Fókusz rende­zője - szerk. megj.) javára azt írta, hogy összefüggő jelenetekben gondolkodik. „A tábor rövidsége folytán nem vállalkozhattunk komolyabb előadásra, ezért in­kább kis etűdöket találtunk ki és mutattunk be a szülőknek” - ma­gyarázta Kiss Péntek József. Raj­tuk kívül még a vásárúti Virgon­cok csoportból voltak ott színját­szópalánták. Nekik az tetszett leg­inkább a táborban, hogy új játé­kokat, nyelvtörőket tanultak. Próbálják ki bátran valamelyi­ket önök is: Ede, de bedezodoroz- tad magad! A Lenin-mauzóleum lelinóleumozása. Egy kupac ko­pasz kukac meg egy kupac kopasz kukac, az két kupac kopasz kukac, két kupac kopasz kukac meg két kupac... és így tovább. Szobrok. (A szerző felvételei) Kukacoskodnak' ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Dunaszerdahely. Lovaggá ütésről csak-csak hallani, különö­sen manapság, hogy az ilyen­olyan lovagrendek a rendszervál­tás után tájainkon újrarendezték soraikat, de tündérré avatásról még a mesékben sem igen esik szó. Dunaszerdahelyen ilyen csoda is megesett, ott ugyanis egész sereg tündért avattak múlt pénteken. És nemcsak tündért, lovagot is szép számmal. Ennek persze ára volt: egy álló hétig el kellett járni a mesés nyári táborba, és az utol­só napon egy sor ügyességi pró­bán kellett átesni, úgy, mint a mesékben. Divatos szóval mond­hatnánk úgy is, hogy a gyerekek beavatós és interaktív játékokban vettek részt, de aki látta a zsizse- gő apróságokat, nem ez jutott az eszébe, hanem az, hogy nincs is szükség tündéravatásra, tündé­rek ők anélkül is. Még arra a kis cserfesre sem lehetett haragudni, aki mindig az ellenkezőjét akar­ta, mint huszonhét társa. Amikor azok testületileg lelkes, dobhár­tyarepesztő igennel válaszoltak arra a kérdésre, hogy szeretnék-e látni Jószívű Jakabot, ő átható cémahangján nemet kiabált, és ez így ment végig az egész báb­előadás alatt. Ami csak azt mutat­ja, hogy bizony nem könnyű hu­szonnyolc különböző korú, há­rom és nyolc év közötti gyerek­nek a kedvére tenni, de Németh Luca bábszínésznek, a tábor öt­letgazdájának és Huszár Áginak, a Bihari Kör vezetőjének ez szemmel láthatóan sikerült. A reggel nyolctól délután ötig tartó programok mindennap új mese jegyében folytak, a csoportos já­tékok vidámságot, a fakanalas, rumbatökös, kasztanyettás közös zenélés, ének és tánc felszabadult örömet, a kézműves foglalkozá­sok sikerélményt adtak ovisnak, kisiskolásnak egyaránt. „Dunaszerdahelyen első alka­lommal szerveztük meg ezt a faj­ta foglalkozást, és azt hiszem, tetszett, mert több szülő búcsú­zott tőlünk azzal, hogy jövőre is el szeretné hozni a gyerekét” - mondta Németh Luca. Huszár László, a Csemadok Művelődési Intézetének igazgatója azt ter­vezi, hogy nyaranta rendszeresí­tik a mesés nyári tábort. Érdek­lődőben biztosan nem lesz hi­ány. (vitái) A vidám tündérek serege (Szekeres Éva felvétele Több szülő búcsúzott a szervezőktől azzal, hogy jövőre is szívesen elhozná a gyerekét Mesés tábor Dunaszerdahelyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom