Új Szó, 2008. augusztus (61. évfolyam, 178-202. szám)

2008-08-06 / 182. szám, szerda

2008. augusztus 6., szerda 4. évfolyam, 32. szám Még fizikai tüneteket is produkálhat, ha a közelben nincsen net, internetkávézó vagy térerő a strandon, mivel retteg: nem lesz elérhető a cég számára A munkamániás a strandon is dolgozni akar A napi hajtás közepette nem könnyű felismerni a munkamániát. Ha azonban már a szabadnapok és az üdülés felesleges időpocsé- kolásnak tűnik, van ok az aggodalomra. A munkamá­niás a nyaralás alatt is lap­topján bogarászik, aggódik a térerő miatt, vagy állan­dóan a munkáról beszél. A jelenség bárkit megkí­sérthet. Tippek a helyzet kezeléséhez. TANÁCS Kiss István tanácsadó szakpszi­chológus elmondta: a munkamá­nia a dolgozók legalább egyhar- madát megkísérti valamikor az élete során, A probléma egyre kevésbé köthető pozícióhoz és társadalmi helyzethez: a szom­szédban élő „mintaháziasszony”, a kötetlen munkaidőben tevé­kenykedő egyéni vállalkozó, a beosztott, de még a szüntelenül nyüzsgő munkanélküli is veszé­lyeztetett lehet. A szabadság alatt is képtelen kikapcsolni A nyári időszakban, a szabadsá­gok kivételének és tervezésének időszakában könnyen tetten érhe­tő a munkamánia. A valódi mun­kamániásnak általában meg sem fordul a fejében a nyaralás lehető­sége. Nem szívesen épít be pihe­nést, kikapcsolódást a napirendjé­be, hiszen nála a szüntelen mun­ka többnyire menekülés valami­lyen magánéleti vagy párkapcso­lati probléma elől. Ha mégis vala­mi oknál fogva nyaralásra szánja magát, nem biztos, hogy ő lesz a legkellemesebb útitárs. A munka­mániás egy percre sem bír lazíta­ni: szinte biztosan magával hur­colja majd laptopját, szakmai fel­jegyzéseit a tengerpartra vagy a hegyekbe. Szinte elvonási tünete­ket él át, ha nem értesül folyama­tosan a legújabb munkahelyi ese­ményekről, információkról. Még fizikai tüneteket is produkálhat nála, ha a közelben nincsen net, internetkávézó vagy térerő a strandon, mivel retteg: nem lesz elérhető a cég számára. A családot is cégként kezeli a strandon Sok vezető egyáltalán nem ké­pes ráhangolódni a nyaralásra: ez a típus még a vízpart mellett vagy saját telkén is a beosztottja­ihoz hasonló módon utasítja a családtagokat, osztogatja a teen­dőket, pokollá téve ezzel a közös nyaralást. A munkamániást arról is felismerni: szinte mindig vala­milyen, a munkával kapcsolatos témákról beszél még nyaralás alatt is, miközben gondolatai fo­lyamatosan a cég körül járnak. Ez persze egyáltalán nem segíti az üdülés eredeti célját, a feltöl­tődési, miközben a munkamáni­ással együtt nyaralók kedélyeit is borzolja. Mivel a legtöbb mun­kamániás perfekcionista és más­tól is elvárja a tökéletességet, könnyen lehet, hogy beleköt majd a vendéglátók, a nyaralás­szervezők munkájába is. Bátran hagyjuk otthon a laptopot A fentiek elég lehangoló képet festenek a nyaralásról. Ráadásul gyakran még nem munkamáni­ásként sem könnyű automatiku­san átállni nyaraló üzemmódba: ezért érdemes megfontolni az alábbiakat. Tudatosítsuk ma­gunkban: a szabadság, a nyara­lás saját, személyes időnk, a munka pedig megvár. De a ten­gerparton laptopot bogarászva, mobilüzeneteket böngészve biz­tosan nem éri el a pihenés a cél­ját. Jobb, ha a laptopot el sem visszük magunkkal és tudatosan kerüljük a munkahelylyel kap­csolatos témákat. Számos mun­kavállalónál gyakori probléma a pozícióféltés miatt érzett aggo­dalom is, hiszen attól tartanak: intrikusabb hajlamú munkatár­saik szabadságuk alatt, távollét­ükben próbálják majd megfúrni, kikezdeni pozíciójukat a cégnél. Ez ellen nem sokat tehetünk: ugyánakkor célszerű a szabadsá­gunk alatt végzendő feladatokat különböző kollégák között szét­osztani, megakadályozva, hogy egyvalaki kezében fussanak ösz- sze a szálak. De mi a helyzet nem várt munkahelyi fejlemények esetén? Célszerű még a nyaralás előtt „vészforgatókönyvet” ké­szíteni a nem várt szituációkra. Ebben rendelkezzünk arról, mi­lyen fontosságú kérdésekben ke­reshetnek meg a kollégák. Mind­emellett igyekezzünk leszabá­lyozni az elérhetőségünket arra a napi egy-két órára, amikor minderre tudunk időt fordítani. Kollégákkal csak kivételes esetben menjünk nyaralni Esetenként a munkahelyeken összeverődött baráti társaságok is együtt mennek nyaralni. A szak­pszichológus ezt azonban csak nagyon jó csapat esetén javasolja, de csak akkor, ha az együtt dolgo­zók hozzátartozói, családtagjai is remekül kijönnek egymással. El­lenkező esetben a nyaralás egyfaj­ta kiküldetéssé fajulhat, ahol a dolgozók fürdőnadrágban vitat­ják meg az értékesítés problémá­it, vagy a jövő évi pénzügyi tervet. Ez persze a cégnek hasznos lehet. Ám mindez a felüdülést is kevéssé szolgálja és a családi kapcsolatok sem tudnak épülni. Célszerű legalább két hetet üdülni A nyári szabadságolások elsőd­leges célja a pihenés, a feltöltő- dés, a felkészülés az elkövetke­zendő hosszabb, „munkás” idő­szakra. Ezért ha erre van mód, és megoldható, ajánlatos egyhuzam­ban hosszabb, két-három hetes, távol a lakhelyünktől eltöltött sza­badságban gondolkozni. A pár napos leállás vagy a hosszú hétvé­ge ugyanis nagyon kevés: az a né­hány nap maximum az otthoni te­endők ellátására elegendő, így ke­vés idő marad regenerálódásra. Két hét viszont már csodákra ké­pes és megújult erővel mehetünk az újabb kihívások elébe, (h) A karrierváltók többsége olyan környezetből jön, ahol a célokat a vezetés pontosan megfogalmazza, és a munkatársak a feladatokat szigorú tervek alapján végzik Karrierváltás: honnan tudjuk, hogy jól csináljuk? FELDOLGOZÁS A karrierváltás vagy az álláske­resés komplex és hosszadalmas folyamat, amelynek az elején mindenki ugyanazt a kérdést teszi fel magának: Hogyan kezdjek hozzá? S ha belevágok, honnan tudhatom, hogy jól csinálom-e? Képzelje el, hogy most lép be egy új munkahelyre! Hogyan osz­taná be idejét és energiáját? Hon­nan tudná, hogy jól halad a beil­leszkedésben? Ä karrierváltók túlnyomó többsége olyan munka- környezetből jön, ahol „körülha­tárolt struktúrák működnek”, a célokat a vezetés pontosan meg­fogalmazza, és a munkatársak a különböző feladatokat szigorú tervek alapján végzik. Az álláske­resés nagyon hasonló ehhez. Honnan fogja tehát tudni, hogy jól halad a keresési folyamatban? íme a hét fontos jel: Átgondolta és kidolgozta kere­sési kampányának stratégiáját. Ennek segítségével képes lesz az egész folyamat alatt a végcélt szem előtt tartani. így lerövidíthe­ti a keresési időt, kevésbé érzi a rendszeres elfoglaltság hiányát, megőrzi magabiztosságát és önér­zetét, nem utolsósorban pedig tesz valamit ahelyett, hogy egy­szerűen csak várna a fejlemények­re. Érdemes minden hétre össze­állítani egy heti programot, amelynek segítségével megter­vezheti az álláskereséssel kapcso­latos teendőit majd ellenőrizheti, hogy mit sikerült megvalósítania belőlük. Gyakran jár interjúkra, formális és informális kapcsolatépítő be­szélgetésekre. Más szóval - ahe­lyett, hogy otthon a TV-t nézné, vagy a világ igazságtalanságán merengene, és abban reményked­ne, hogy az álomállás majd csak megtalálja valahogy - ápolja meg­levő kapcsolatait. Az álláskeresés egész embert kíván, ezért nem árt, ha napi nyolc órát szán rá. Rokonai, barátai, ismerősei bemutathatják önt olyanoknak, akiktől fontos információkat, ja­vaslatokat, ötleteket kaphat a ke­reséshez. Fel kell készülnie, hogy ezeknek az új ismerősöknek, akik esetleg hatással lehetnek a sorsára, hitelesen és meggyőző­en mutatkozzon be. Az álláskere­sés során a kapcsolatrendszer ak­tív alkalmazása a leghatéko­nyabb módszer, amit minden­képpen ajánlatos hatékonyan ki­használni. Nagyon elfoglalt. Sok emberrel beszél telefonon, sokakkal talál­kozik, pályázatokra jelentkezik, böngészi az internetet, tanács­adókhoz jár, újságokat és szakla-. pokat olvas, más szóval soha sem­mire nincs ideje. Az álláskeresés is munka, amit ugyanolyan lelkiis­meretesen illik elvégezni, mint korábban a munkahelyi feladato­kat. Az a legjobb, ha szisztemati­kusan dokumentálja mindazt, amit egy-egy nap megtett és elért. Magabiztosságot, elégedettsé­get és önbecsülést érez. Mindany- nyian szeretjük magunkat és a munkánkat hasznosnak és sike­resnek érezni. Ha mindent megte­szünk a siker érdekében, egyre határozottabbnak és magabizto- sabbnak érezzük majd magunkat, ami természetesen nemcsak ab­ban mutatkozik meg, hogy mit mondunk el magunkról, hanem abban is hogy javul a metakom­munikációnk, a testbeszédünk hi­telesebbnek hat. Több állásajánlata is van. Amennyiben választania kell a lehetőségek közül, jól gondolja át, hogy melyik az a munkakör, amely leginkább megfelel az el­képzeléseinek és elvárásainak. Döntésében ne kizárólag anyagi megfontolások vezessék, próbál­ja meg alaposan megismerni le­hetséges munkatársait, főnökeit és beosztottjait és főképpen a vállalati kultúrát. Nemzetközi és hazai felmérések bizonyítják, hogy egy adott vállalattól való távozás oka majdnem mindig ar­ra vezethető vissza, hogy az érin­tett nem tudott beilleszkedni az ottani kultúrába. Megtalálja az állást, amire vá­gyott. Ez a siker igazi fokmérője. Az álláskereső akár saját akaratá­ból, akár kényszerűségből, de ré­szese lesz egy hosszú, fárasztó és időnként kudarcokkal kísért fo­lyamatnak. Ha nem tér le az előre elhatározott útról, a végén megta­lálhatja azt az új munkát, ami megfelel az elvárásainak. Annak érdekében, hogy ez valóban így legyen, gondoljon vissza egy olyan helyzetre az életében, ami­kor nagyon el akart valamit érni. Tegye fel a kérdést önmagának: milyen belső energiákat, erőket szabadított fel ez a cél, és milyen módszereket választott az eléré­séhez? Legjobb az álláskeresésnél is ezeket a már bevált eszközöket alkalmazni, így fogja a legrövi­debb idő alatt a legjobb ered­ményt elérni. (H)

Next

/
Oldalképek
Tartalom