Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-01 / 152. szám, kedd
SZINFOLK 2008. július 1., kedd __________________________________________________________________ 1. évfolyam 2. szám 10. oldal Az országos népművészeti fesztiválok ötven éve I. Az országos fesztivál előtt járási fesztiválok, majd kerületi versenyfesztiválok voltak 11. oldal Egy hősi korszak megszállottái Egyetemistaként a Népművészeti Intézet állandó külső munkatársa Esi felvidéki sorozata A hivatalos népzenekutatás elhanyagolta a kisebbség hagyományos zenei kultúráját 12. oldal (Takács András felvétele) BEHARANGOZÓ Szocialista kultúrával a békéért GRENDEL ÁGOTA Ihaj, csuhaj, sose halunk meg, ha a szocialista kultúrával küzdünk a békéért. Feltételezem, ez lehetett az apropója annak, hogy a Szocialista kultúrával a békéért! értelmetlen, ám annál kacifántosabb jelmondatot kiszögezték a fesztiválokom Természetesen nemcsak Zselízen és Gombaszögön, hanem mindenütt, ahol az állítólagos szocialista kultúra megmutatta pirospozsgás, fénylő orcáját. Számomra külön rejtély, mégpedig az abszolút megfejthetetlen kategóriába tartozó, hogy a népművészet hogyan, miért kaphatta meg a dicső szocialista jelzőt. Vagy éppen azért lett a fesztiválkultúra szocialista, mert egyes produkciói igen távoli rokonai voltak - lettek - a népművészetnek. Voltak már akkor is balra kettőt, jobbra kettőt (bár ez utóbbi nem biztos, hogy teljesen legális volt), stilizáljunk, mert az kell a népnek szellemben - pontosabban szellemtelenségben - fogant műsorok, néhány együttes olyan stilizált ruhákban olyan stilizált műsort mutatott be, hogy arra aztán nem ismert volna rá se gömöri, se kalotaszegi ihletője. Fesztiválok mindenesetre voltak, évente kettő nagyszabású, erre a legmagasabb rendű és rangú pártemberek is eljöttek, végül is jól mutattak a gombaszögi amfiteátrum fapadján, sültek a napon, mert ha szokás szerint eleredt az eső, a prominensek azon nyomban hatszáz- hármasokba, később hatszázti- zenhármasokba menekültek, és huss, irány a legközelebbi szálloda vagy egyenesen Pozsony, amely akkor még nem volt egy önálló ország önálló fővárosa. A tudósítások is többnyire úgy kezdődtek, hogy elmosta az eső a gombaszögi népünnepélyt, vagy úgy, hogy idén nem mosta el a gombaszögi népünnepélyt. Akkortájt nem volt nehéz fesztivált szervezni, számtalan - vagy számos, egyre megy, akár így nézzük, akár úgy, már a múlté - amatőr táncegyüttes, hagyományőrző csoport és éneklőcsoport volt a fél országban (ne feledjük, Csehszlovákiát írtunk), erős, egységes Csemadok, helyi szervezetekkel, főtitkárral, szakosztályokkal, szakosztály- vezetőkkel, szakelőadókkal stb. Kiépített hálózat, pontos menetrend, a fesztiválok végén össztánc meg összéneklés, már csak egyetlen dolgot nem sikerült . megvalósítani, az egyik prominens azzal akarta emelni az ünnepség színvonalát és esti fényét, hogy ökörsütést tervezett, ezzel akarván vonzani még több népet Gombaszögre, ami eleve nehéz feladat lett volna - mármint a vonzás mert sok minden volt, csak elegendő szálláshely nem, például. Persze, az is részigazság, hogy sok-sok fiatal sátortáborozással kötötte össze a kultúra fogyasztását, s meglehet, ebbe a sült ökör elfogyasztása is belefért volna. Az, hogy leereszkedő, vállon veregető jótétemény volt a szlovákiai magyarok legtöbb fesztiválja, ünnepsége, mindenféléje, ami a kultúrával összefüggött, akkor derült ki igazán, amikor a rendszerváltás után egyre fogytak a csapatok, egyre kevesebb lett a néptánc-együttes, éneklő- és hagyományőrző csoport, végül sikeresen belekeverték a popot meg a másodosztályú rockot, sőt kampányműsor is lett belőle, azt hiszem, az volt a vég kezdete. De ez már nem a szocialista kultúra volt, hanem a népi hagyományok őrzése, továbbvitele, meg még mindig egy kicsit a fáklyaszerep. Igenis, szocialista kultúrával a békéért - hirdették a feliratok, közben békésen állomásozott az országban a szovjet hadsereg. Bizonyára a kultúrát őrizte. Tankkal, gépfegyverrel.
