Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-30 / 176. szám, szerda
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 30. www.ujszo.com A csodálatos fazekas - film készül Zsolnay Vilmos történetéből Őze Áron „kerámiagyárat alapít” Ivan Passer új filmre készül; könyv és Kristályglóbusz Karlovy Varyban „Elmentem egyáltalán?” , (Zuzana Mináčova felvétele) MT1-PRESS Igazi pécsi film forgatásába kezdenek a volt Zsolnay-gyárban. Nemcsak a történet és a főszereplő alakja kötődik szorosan a városhoz, hanem az alkotógárda néhány tagja is. A csodálatos fazekas című Dénes Gizella-regényből készülő filmet Pozsgai Zsolt rendezi, a világhírű porcelángyárat alapító Zsol- nayVümos alakjátŐzeÁronjeleníti meg. A gyári forgatási helyszín szerencsére még érintetlenül őrzi a múlt emlékeit. A filmtéma ötletének születéséről Pozsgai Zsolt beszél: Pécsi vagyok. Tasnádi Péter, a megyeszékhely polgármestere keresett meg azzal, hogy a két év múlva várható Európa fővárosa rendezvénysorozaton jó volna a város híressé lett szülöttének, Zsolnay Vilmosnak az alakját megeleveníteni. Miközben a Zsolnai-történetet tanulmányoztam, ráakadtam Dénes Gizella regényére, és a polgármesterrel abban maradtunk, hogy játékfilm formájában dolgozzuk fel. Dénes Gizella vagy fél évszázada A csodálatos fazekas címmel írt regényt Zsolnay Vilmosról, ráérzett a sikeres üzletember magánéleti és üzemalapítási küzdelmeire. Életének erre a tizenöt évére fókuszálunk. Melyik korszaka ez a gyár névadójának? Azzal kezdődik, amikor boltossegéd létére egyszerre csak a kerámiagyártás felé fordul. A testvére ráhagyott egy téglagyárat, amelyről idővel kiderül, hogy másra is jó. Misztikus hatások is közrejátszanak abban, hogy pályát vált. A történet akkor fejeződik be, amikor Zsolnay Vilmos átadja az üzemet a fiának. Nem dokumentumfilm, de nem is részletes életrajz lesz a munkánk. Azt az időszakot akarjuk elkapni, amikor egy ember átérzi a maga elhivatottságát és végigjárja az ennek szolgálatához vezető, az egyéniségének megfelelő utat. Lehetne ez az ember bárki, de ez esetben Zsolnay Vilmos lesz a főhős, ugyanakkor a film szereplőjévé válik a nevét viselő kerámia és a pécsi környezet is. Milyen állapotban van a hajdani gyár? Tudnak ott forgatni? Még állnak az épületek és a százéves kemencék, amelyeket ugyan nem használnak, de felfűthetők. A területen ősszel kezdődik meg egy kulturális centrum építése, akkor ezek egy részét lebontják, kiállítótermekké alakítják, a megmaradó épületeket pedig másként hasznosítják. Most még eredeti helyszínen forgathatunk, nem kell műterembe mennünk. A város építészeti értékeit is igyekszünk felmutatni, például a volt úttörőházat, amelyik nagyon szép kis kastélyban kapott hajdanán helyet, más barokk épületeket, a székesegyházat, a püspöki palotát, kápolnákat, a városházát, a színházat. Mindazokat, amelyek egyelőre még ugyanolyanok, armlyennek Zsolnay Vilmos láthatta őket. Abból a szempontból is érdekes a történet, hogy egy kiegyezési időszakban játszódik, amikor a helybeli németség átadta a hatalmat a magyaroknak. Ez nagyon szép, felvirágzáshoz vezető korszaka volt a városnak, s magának Zsolnay Vilmosnak a sikere is ehhez a szakaszhoz kötődik. Zsolnay Vilmos alakját Őze Áron alakítja. Szuperlatívuszokban nyilatkozik a figuráról: Sűrű, összetett és legendás egyéniség, boszorkányos figura, hihetedenül izgalmas, nagy volumenű egyéniség. Néha meg olyan, mint egy gyerek, a tisztaságával, érzelmeiben, örömeiben, bánatában. Miben érzi azonosnak önnön egyéniségét a főhősével? Például a vágyait illetően. Sok mindent vár az élettől, a sorstól, leginkább azt, hogy megtalálja a harmóniát és azt az utat, amelyen neki járnia kell - hitelesen, őszintén. Zsolnay Vilmos esetében végül kiteljesedik a pálya, amikor a porcelángyártással, a manufaktúrával kapcsolatos szakmai utak magánéleti ösvényekkel találkoznak össze. Előtte azonban kálváriát jár, de érzi, hogy nem szabad föladni, ha el akaija érni a harmóniát. A Zsolnay Vilmosról mondott jelzői közül megragadott a sűrű és boszorkányos. Mit ért ezeken? Sűrű az előbb elmondottak miatt, meg azért, mert őszinte és igaz emberről van szó, aki önmagának sem hazudik. A szó legjobb értelmében boszorkányos is, mert hihetetlen erőkmunkálnak benne, szinte jóstehetségről árulkodó gondolatok foglalkoztatják. Sok mindent előre megérez, aminek jogossága végül igazolódik. Az a fajta „gyerekessége” tetszik nekem, hogy sikeres kereskedő létére rácsodálkozik egy földdarabra, amiről nem tudja, átalakíthatja-e a maga álma szerint, nem tudja azt sem, mi mindent kell az elgondolás megvalósításáért kockára tennie. Szinte az irracionális felé indul el, a terv érdekében mégis képes föladni a biztos hátteret és megélhetést. Erre kevesen vállalkoznának. Hetvenötödik születésnapját Karlovy Vary fesztiválján ünnepelte Ivan Passer, a hatvanas évek cseh új hullámának együk kulcsfigurája, aki 1968-ban emigrált az Egyesült Államokba. Itthoni s ottani alkotásaiért életműdíjjal jutalmazták az idei mustrán. SZABÓ G. LÁSZLÓ De még mielőtt átvette volna a Kristályglóbuszt, két korty vörösborral locsolta mega róla szóló, Jirí Voráč írta könyvet, amely az első filmjétől (Intim megvüágításban) a legutóbbiig (Nomád) vázolja fel fordulatokban és kalandokban gazdag életútját. Zsigmond Vilmos, a Los Angelesben élő, Oscar- díjas magyar operatőr, aki 1992-ben a Budapesten is forgatott Sztálinban dolgozott vele, s most a Karlovy Vary-i fesztivál zsűrijében ült mellette, születésnapja alkalmából azzal gratulált Milos Forman egykori forgatókönyvírójának, hogy szeretne minél előbb ismét vele dolgozni. Ivan Passert magyar rendezőtársai közül is többen barátjukként tisztelik. Jancsó Miklós, Makk Károly és Szabó István számára annak idején ugyanolyan meghatározóak voltak a mélyről felbukkant passeri gyöngyök, mint itthon maradt kollégái, Evald Schorm, Vera Chytilová és Jin Menzel számára. Amerikában forgatott filmjei, a vietnami háborúhoz kapcsolódó Cutter útja, fekete komédiája, a Győzelemre született, vagy Byron és Shelley, a két lázadó, romantikus költő barátságát megidéző Rettenetes nyár már új fejezet a cseh származását soha meg nem tagadó, az amerikai film- kritikusok által is elismert filmrendező életművében. Ezt a fejezetet gazdagítja majd a várhatóan jövőre megszülető filmjével, az Egy színész portréjával, amelyet Spanyol- országban szeretne forgatni. Voltak pillanatok az életében, amikor bántotta, netán megbánta, hogy Milos Formant követve elment, és a tengerentúlon telepedettle? Nem. Soha. A kalandorok, mint én is, nem foglalkoznak a múltjukkal. Mindig előre nézek. Szerencsés természet az enyém. Én nem afelett szomorkodom, hogy mennyi keserűséget okozott nekem, de főleg a szüleimnek az az elfuserált rendszer, amelyet mi szocializmusnak hívtunk, hanem örülök, hogy ki tudtam szakadni belőle, és újrakezdhettem az életem. Mikor jött először haza, hány év után? Amikor haldoklóit az édesapám. 1981-ben. A helsinki egyezmény alapján haza kellett, hogy engedjenek, még akkor is, ha távollétemben elítéltek. Négy napra kaptam vízumot, apám a negyedik napon örökre lehunyta a szemét. Tovább nem maradhattam egy nappal sem. Nem hosszabbították meg az itt tartózkodásomat. Nem érdekelt senkit, hogy a temetésén még itt szerettem volna lenni. Kegyetlen, embertelen rendszer volt az. Amikor Tarkovszkij Párizsban haldoklóit, és Gorbacsov kiengedte hozzá az édesanyját és a gyerekét, hogy ott lehessenek mellette, azt mondtam a feleségemnek: „Vége a kommunizmusnak.” A kommunizmus ugyanis nem engedett meg semmiféle könyörületes eljárást. Hol élte meg a bukását? Sztálin dácsájában. Épp ott forgattunk Robert Duvall-lal. 1991. Makk Károllyal Karlovy Varyban december 21-én, a film utolsó forgatási napján hullott szét tagállamaira a Szovjetunió. Kinyílt a dácsa ajtaja, és a stábból vagy hatvan részeg orosz hangos üdvrivalgással ünnepelte a szovjet állam bukását. Közben ott állt mellettem a filmbeli Sztálin és a filmbeli Berija. Szédületes érzés volt: egyetlen pillanatig azt hittem, ennek az egész helyzetnek én vagyok az okozója, kiváltója. Mindig erre vágytam: a Szovjetunió végnapjaira, s ezt épp ott, náluk élhettem meg. Ezt nem fogom elfelejteni soha, elképesztő élményvolt. Bizonyára az a nap is ugyanilyen élesen maradt meg az emlékezetében, amikor először jött haza. Két filmes barátom, Jaroslav Papoušek és Jaromü Jireš vártak a repülőtéren. Leszállt a gép, és ott integettek az épület teraszán. Aztán bevittek egy kávézóba, ahonnan jól lehetett látni a várócsarnok falán az órát. Ugyanannyit mutatott, mint amikor elmentem. Öt perc híján egyet. Otthon, amikor már apám ágya mellett ültem, azt vettem észre, hogy a vakolat repedései ugyanazt a mintázatot mutatják, mint régen. Reggel, amikor kinyitottam a szememet, azt kérdeztem magamtól. „Elmentem én innen egyáltalán?” Furcsa játékot űzött velem az idő, pülanatonként aztképzeltem: álomvolt az életem. Ha egyszer végleg visszajön Prágába, mit sajnál majd otthagyni Amerikában? Mindent. Én nagyon szeretem Amerikát és az amerikaiakat. Nagyon drukkolok nekik. Amit most mondok, az nem elsősorban a nagyvárosok lakóira jellemző, de az amerikaiak bizonyos dolgokban nagyon egészségesen gondolkoznak. Erős a morális tartásuk, és igazán bőkezűek. Vegyük csak Afrikát: az amerikaiak segítsége nélkül ott még katasztrofálisabb lenne a helyzet. Amerika olyan földrész, amelyről bármit mond is az ember, jót vagy rosszat, az biztos, hogy igaz. A legjobb és a legrosszabb is ott található. Mindenben. S ami szintén imponál bennük: nagyon erős a felelősségtudatuk. Nem várnak állami támogatást semmiben. Ők maguk akarják helyrehozni a dolgokat. Ha csak az időjárást vesszük: az ott sokkal, de sokkal kegyetlenebb, mint Közép-Euró- pában. Ők pedig kitartóan küzdenek. Jöhet tűz, hurrikán, árvíz, nem ijednek meg a veszélytől. Felveszikaharcotellene.Afairplaytis ^ ismerik. Ha egy amerikai megígér valamit, akkor az esetek többségében biztos, hogy tartja a szavát. Ha I a kezét nyújtja, az felér egy aláírással. Én egy olyan országban születtem, amelyen a nácizmustól a kommunizmusig sok minden nyomot hagyott. Nálunk rengeteg embert csak azért végeztek ki, mert a szomszédja feladta a háborús időkben. Én szeretnék hinni benne, hogy Amerikában ez nem történhetne meg. Ott forgatott filmjei nem nagyon viselik magukon itthoni kézjegyét. A Bohumil Hrabal novellája alapján készült Fád délután, amely a Gyöngyöcskék a mélyben egyik legszebb fejezete, vagy az Intim megvilágításban egészen más rendezői stí- " lust mutatnak, mint bármelyik kintimunkája. Nem volt és ma sincs e mögött semmi tudatos a részemről. Szakmai szempontból Amerika semmit nem változtatott rajtam, egyszerűen csak lehetőséget adott arra, hogy a filmezés különböző formáit, műfajait kipróbálhassam. A kis történetek ma is ugyanúgy vonzanak, mint az egészen nagyok. Vannak rendezők, akik egész életükben ugyanazt a stílust követik, és végig fantasztikusak. Ilyen volt például f Ingmar Bergman. Én más típus vagyok. Szívesen fedezek fel új területeket. A régi rómaiak azzal jelölték meg a térképen a fel nem fedezett ( helyeket, hogy „itt oroszlánok élnek”. Engem az érdekel, mi van ott az oroszlánok helyett. A Kazahsztánban forgatott Nomád is ilyen film volt, amelyet Szergej Bodrowal közösen készítettünk el. Leghíresebb filmjét, az Intim megvilágításbant, amelyet ma is vetítenek a New York-i klubmozik, negyven év elteltével milyennek látja? Mindig azon izgulok, ha hosszabb idő után újranézem a fii- ( met, hogy a figurák ugyanazokat a dialógokat mondják, mint akkor? Hogy titokban nem változtattak rajtuk? És nem! Minden a régi - és mégis minden olyan frissnek tűnik! Egyetlenegy kívánságom volt, amikor a filmet forgattuk. Hogy olyan alkotás legyen, amelyet az emberek újra és újra megnéznek majd, hogy úgy viszonyuljanak hozzá, mint a nagymamájukhoz. Bár tudják, hogy jól van, mit csinál és mivel várja őket, mégis látni akarják, mert szeretik. Szeretné látni a% István, a MráSf rockopeit? Rendelje meg az Új Szót egy fél évre, és mi eljuttatjuk Ont az új István, a király legendás magyar rockopera bemutatójára. Az első 70 új előfizető, aki ezzel a szelvénnyel megrendeli az Új Szót, és agusztus közepéig az előfizetési díjat is befizeti kiadónknak, 2 darab 890 korona értékű tiszteletjegyet kap a rockopera szeptember 6-i, komáromi bemutatójára. Az akció csak azokra az új előfizetőkre vonatkozik, akiknek az elmúlt negyed évben nem járt Új Szó. M E G KENDE L E M A Z U I S Z O T A féléves előfizetés összege 1 600 korona* 1 780 korona értékű jegyért. *Az előfizetés összegét a megrendelés napjától számítva a munkanapok és a szombatok száma szerint pontosítjuk. Név: .................................................................................................. E-mail cím:. Utca/házszám:.........................................................................Postai irányítószám:. Település:................................ ................................................... Inkasszószám:.. Telefonszám/mobil: ............................................................................. Aláírás:. Kérjük, a szelvényt olvashatóan kitöltve küldje az alábbi címre: Petit Press, a.s., Új Szó szerkesztősége, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava. A borítékra írja rá, István, a király.
