Új Szó, 2008. július (61. évfolyam, 152-177. szám)
2008-07-28 / 174. szám, hétfő
6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. JÚLIUS 28. www.ujszo.com Katharina Wagner a bayreuth-i megnyitón Újdonsült „trónörökösök” MTl-TUDÓSÍTÁS Bayreuth. Az újdonsült „trónörökös”, Katharina Wagner volt a sztár a Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitóján, a Zöld Dombon. A hétvégi német lapok szinte kivétel nélkül a legelőkelőbb helyen számoltak be a 97. ünnepi játékok megnyitójáról, a norvég Stefan Herheim által rendezett Wagner- főműről, a Parsifalról, az augusztus végéig még regnáló Richard Wagner-unoka, a 88 éves Wolfgang Wagner búcsújáról, s arról, hogy apjának az egyik kiszemelt utód, a második házasságából született 30 esztendős gyermeke, Katharina Wagner köszönte meg az elmúlt, csaknem hat évtizedet. A 88 esztendős Wolfgang Wagner még áprilisban jelentette be, hogy idős kora miatt augusztus 31-i hatállyal lemond a játékok irányításáról, amelyet 1951 óta előbb fivérével együtt, majd 1967-től egyedül látott el. Utódjául két lányát, az első házasságából született Éva Wagner-Pasqiuert és a második házasságából származó Katharina Wagnert ajánlotta a fesztivál igazgatói posztjára, s a bajor kormány, valamint Bayreuth város képviselőiből álló testület szeptember elején dönt az utódlásról. Ami gyakorlatilag már eldőlt, s ősztől az irányítást már hivatalosan is a két testvér veszi át. A megnyitó előadás a megelőző viták ellenére hatalmas sikerrel ért véget. Wofgang Wagner fáradtsága miatt már nem jelent meg az esti fogadáson, de mindenki őt tapsolta meg, amikor a bajor miniszterelnök, Günther Beckstein kijelentette: az elmúlt évtizedekben Wolfgang Wagner a játékok irányításában olyan mértéket állított, amelyet az utódoknak mindenképp tartaniuk kell. Munkái közel ötven évig keltettek feltűnést Elhunyt Júszuf Sanín MTl-HÍR Kairó. Elhunyt Júszuf Sanín, a leghíresebb egyiptomi rendező vasárnap Kairóban. A filmes 82 éves volt. Sanín négy héttel ezelőtt esett kómába egy agyvérzés következtében. Eklektikus munkái közel ötven Júszuf Sanín (1926-2008) (SITA/AP-felvétel) évig keltettek feltűnést a világban, egész Európában, de különösen Franciaországban rendkívüli népszerűségnek örvendett. 1997-ben életműdíjat kapott a cannes-i film- fesztiválon. Hazájában és az iszlám világban filmjei sokszor vegyes érzelmeket váltottak ki, mivel őszinte hangon szólt a szexualitásról, a politikai elnyomásról, későbbi műveiben pedig fellépett az egyre növekvő egyiptomi fundamentalizmus ellen. 1994-ben a bíróság betiltotta al-Mohager (Az emigráns) című filmjét, mivel az annak alapjául szolgáló József-tör- ténet a Bibliából és nem a Koránból származik. Sanín libanoni eredetű keresztény családba született 1926. január 25-én Alexandriában. Több mint negyven filmjében és dokumentumfilmjében sokszor köszön vissza e mediterrán, egykor rendkívül kozmopolita város hangulata. Legnagyobb filmjének az 1969-es A föld című munkát tartják, amelyben a Nílus-del- tában élő parasztok küzdelmes életét ábrázolja nagy erővel. I> Petit Press A Petit Press Rt. Lapkiadó Vállalat DIVÍZIÓIGAZGATÓASSZISZTENST keres. Az asszisztens a divízióigazgató titkárságának zökkenőmentes működéséért felel. Feltételek: középfokú végzettség érettségivel «» a szlovák és a magyar nyelv tökéletes ismerete szóban és írásban ■» a német nyelv tökéletes ismerete (beleértve a német nyelvű telefonos kommunikációt) "* igazgatóasszisztensi gyakorlat kiváló számítógép-felhasználói ismeretek kommunikációs készség További elvárás: B típusú jogosítvány Kínálatunk: ■•jó nevű lapkiadó-vállalatnál végzett munka • jelentős kedvezmények a vállalat által kiadott lapokra >* kiegészítő nyugdíjbiztosítás lehetősége • kulturális programok, műsorok az alkalmazottak gyermekeinek Kapcsolatfelvétel: A szlovák nyelven megírt pályázatot és a rövid szakmai életrajzot 2008. július 31-ig a personalne@petitpress.sk e-mail címre küldje. Megjegyzés: Az e-mail tárgyaként (predmet) kérjük, tüntesse fel: „Asistentka RD". Csak a kiválasztott jelentkezőknek válaszolunk. A Petit Press Rt. Lapkiadóról részletes tájékoztatót a www.petitpress.sk honlapon olvashat. Karlovy Vary idei fesztiválján Nyikita Mihalkov csak a 12-vel volt jelen, személyesen nem jött el Tizenkét dühös orosz Nyikita Mihalkov: „Az ember nem az eszköz, hanem maga a cél" (Reuters-felvétel Végül mégsem jött el Karlovy Varyba Nyikita Mihalkov. Nem jött el, pedig megígérte, hogy ott lesz. Készülő filmje, a Csalóka napfény folytatásának utómunkálatai annyira lefoglalták, hogy nem hagyhatta el Moszkvát. SZABÓ G. LÁSZLÓ De elküldte maga helyett 12 című, legutóbbi opusának egyik főszereplőjét, Szergej Makovec- kijt, aki elmondta: Oroszországban már igazi kultuszfilm a 12. Kasszasiker a mozikban, a fiatalok egész replikákat idézgetnek a filmből, szereplői hallatlanul népszerűek országszerte, s ezt az is bizonyítja, hogy mindenkit a történetbeli neve alapján emlegetnek. „Én például az ország Sebésze lettem, az egyik kollégám Igazgató, a másik Taxisofőr, Nyikita a Művész... vannak, akik többször is megnézték már a filmet, pedig nálunk sem olcsó a mozijegy.” Sidney Lumet 1956-ban bemutatott Tizenkét dühös emberének újraálmodott orosz változata a fűm, amelyet a tavalyi velencei mustra már frissiben díjazott, így Karlovy Varyban csak versenyen kívül vetíthették. A 160 perces remake azonban nemcsak Lumet előtt hajol meg, Mihalkov - biztos, ami biztos alapon -, csakhogy az anyag még húzósabb legyen, belekevert egy kis Gogolt, egy kis Dosztojevszkijt, sőt még egy kis Csehovot is. Tizenkét dühös ember napjaink Oroszországában, egy öreg törvényszolga (portás?) által egész napra, sőt még fél éjszakára is összezárva. De nem egy szokványos bírósági teremben, ahogy az egy komoly esküdtszékhez ülik, hanem egy iskola levegőtlen tornatermében. Az iskola és a bíróság ugyanis - ha már egyszer Orosz Anyácska ölében ülünk - egy és ugyanazon épületben székel, ahol akárcsak kint, a falakon túl, „minden átmeneti”. Tizenkét dühös ember, tizenkét különböző jellem, gondolkodás, idegrendszer. Mind a tizenkettő más és más szeletét képviseli az orosz társadalomnak, a sztereotípiák, az előítéletek, a beidegződések hibátlanul működnek. Az esküdtszéki vita menete Mihalkovnál is majdnem hajszálpontosan úgy zajlik, mint Lumetnél, a helyenként ugyan művi, kiszámítható, matematikai pontossággal megszerkesztett szócsata azonban nem csak egy gyilkossággal vádolt fiatalember ártatlanságának vagy bűnösségének kimondását szorgalmazza, hanem a mai orosz valóságról is igyekszik pontos képet festeni. Társadalmi vétkekről, „fent” és „lent” elkövetett bűnökről, a korrupció újkori formáinak kitálalásától izzik a levegő, s egy idő után áporodottá is válik, hi- szén a tornaterem falai még a szocializmus izzadságszagát árasztják. Eleinte úgy tűnik: nincs megbocsátás, megértés meg végképp, az esküdtszéki huzavona elmarad, a (mostoha) apagyükossággal vádolt csecsen fiút menthetetlenül elítélik. Csakhogy egyre nagyobb lesz a káosz a teremben, a vélemények nem egységesek, nincs közös nevező, egyöntetű eredmény.,Akkor beszéljük meg, ki hogyan látja” - szól a küldöttek egyike, s a vita késő éjszakáig eltart. Tizenkét ember a szemünk előtt nyílik meg, önfeltáró véleményével. Máshogy látja a dolgokat, a társadalmi történéseket a temető igazgatója és másképp a kereskedelmi tévécsatorna tulajdonosa, máshogy a taxisofőr és nem ugyanúgy a katonatiszt, más álláspontról beszél a művész és másról a szívsebész. Tizenkét arc, tizenkét villanás. Indulatok csapnak össze, álláspontok ütköznek, csak az öreg portás élvezi a helyzetet, aki miután az összes esküdt mobilját összeszedte, hol az egyikről, hol a másikról telefonálgat, míg azok ott bent egymás szorításában hadakoznak. A cselekmény 95 százaléka négy fal között zajlik, ha időnként kijutunk a „szabadba”, akkor az orosz-csecsen háború sűrűjében próbáljuk tisztán látni, ki a bűnös és ki az ártatlan. Mihalkov (két forgatókönyvíró társával együtt) jó ideig izgalmasan építkezik, aztán egyre inkább minden kiszámítható, átlátható, sejthető, s a film közepétől alább is hagy az izgalom. A történetek közül pedig csak a temetkezési vállalat igazgatójáé marad igazán emlékezetes, aki elmeséli, hogy sírásói révén miképpen jut „hálapénzhez”, amit aztán - becsületes ember lévén - a közjavára fordíthat. Tehát (anélkül, hogy ötletet adnánk hazai „vállalkozóknak”), ha jómódú a „kuncsaft”, a frissen kiásott sír fenekére fóliát tesznek, megszórják földdel, aztán fellocsolják, hogy az özvegy csak sápí- tozzon, „ezt talán mégsem!”, ők pedig felajánlják neki, hogy akkor válassza a másik gödröt, amely száraz. Igaz, hogy ezzel plusz munkát vállalnak magukra, de 500 rubelben meg tudnak egyezni. A szerencsétlen hozzátartozó pedig boldogan igent mond. Később kiderül, a gyilkossággal vádolt csecsen fiú esete mögött is egy százmilliós ingatlanspekuláció húzódik, tehát semmi sem az, aminek elsőre látszik. Mihalkov tizenegy remek színésze mellett tizenkettedikként azt mondja: „Nem azért vagyunk itt, hogy mecseteket és zsinagógákat rombuljunk le, hanem, hogy a saját templomainkat építsük fel mellettük, hogy önerőből változtassunk a dolgok menetén, hogy a konfliktusokat fegyver helyett jóakarattal oldjuk meg, a törvényt könyörületességgel korrigáljuk, és hogy megértsük: az ember nem az eszköz, hanem maga a cél.” Nemes szavak. Humánus alkotás. Vlagyimir Putyin, az orosz ex- elnök állítólag könnyes szemmel nézte végig, üzente Karlovy Vary közönségének Nyikita Mihalkov, aki a Csalóka napfény első részéért 1994-ben Oscar-díjat kapott. A 12-vel is ott volt ajelöltek között. Az elismeréshez ez is bőven elég, ahhoz azonban, hogy a 12-t is annyira szeressük, mint korábbi rendezéseit, a Pereputtyot vagy az Etűdök gépzongorára című nagy Mihalkov-opust, kevés. Helyenként visszaél a néző türelmével. Köztéri szobrot kapott Csehországban Jaroslav Hašek, a Švejk című, rendkívül népszerű regény szerzője Visszakerült vendéglője mellé a „disszidens” KOKES JÁNOS Lipnice nad Sázavou. Köztéri szobrot kapott szombaton a keletcsehországi Lipnice nad Sázavou városkában Jaroslav Hašek cseh író (1883-1923), a Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban című híres, rendkívül népszerű regény szerzője. Az életnagyságúnál nagyobb szobrot, amely a szerzőt egy hatalmas kőalapzaton, mintegy a földön ülve, keresztbe tett lábakkal, ingben, nadrágban, bal kezével a nadrágtartóját feszegetve fiatal bohémként ábrázolja a lipnicei U České koruny (A Cseh Koronánál) vendéglő mellett helyezték el. Hašek ebben a panzióban-kocsmában írta meg a Svejk második részét. Az első világháború idején játszódó regény első részét Hašek Prága Žižkov nevű negyedében írta, ahol 2005-óta az első csehországi Hašek-szobor áll. Karel Nepraš cseh szobrásznak és leányának, Karolinának a közös műve jelképes lovas szobor, s felállítását éles viták előzték meg. A Lipnicében szombaton leleplezett alkotás így a második Hašek- szobor Csehországban, de a prágainál két évtizeddel korábban keletkezett. Eredetileg ennek az alkotásnak kellett volna Prágában állnia. Josef Malejovský szobrász- művész ezt a Hašek-szobrot az író születésének 100. évfordulójára készítette. Alapkövét rendben le is rakták, de magát a szobrot a korabeli bírálóbizottság „bohémnek, szabadosnak, túl szimbolikusnak”, más szóval ideológiailag nem megfelelőnek találta, s ezért felállítását nem engedélyezte. ,A szerző akaratán kívül disszi- denssé vált szobor ezután a prágai városi galéria raktárába került, majd a rendszerváltás után egy repülőtéri raktárban porosodott. Ekkor már társai is voltak: Lenin, Július Fučík és Antonín Zápotocký volt csehszlovák elnök szobra. Hosszú évekbe került, míg sikerült elérni, hogy a Hašek-szobor a helyére, köztérre kerüljön” - fejtette ki Richard Hašek, az író unokája, aki aktívan ápolja nagyapja emlékét. A család megvette az U České koruny panziót, és azt, valamint környékét Hašek-emlékhellyé kívánja alakítani. Ennek része a szobor is, amelyet a városka vezetése vett meg Prágától, és állíttatott fel a vendéglő szomszédságában.
